Feladatmegoldás

Ünnepen igyekszem az ünneppel foglalkozni, ámde fényképezőgéppel redelkező egyed lévén, muszáj 1-1 képet erről is csinálni, hogy legyen. Íme egy karácsonyi bokehporn. Telefonled + fehér tálca derítés! :)

Hasonlítsd össze azt, ami a háttérben történik azzal, ami az előtérben. A háttérben határozott fények vannak határozott erővel, az előtérben meg egy gyengécske valami, a kettőt össze kell hoznod, a háttérnek kell kevésbé hangsúlyosnak lenni és az előtérnek kell fontosabbnak lennie, ráadásul nem is éles. Ezen van még mit javítani. Jönnek még az ünnepek, lesz módod ezt megismételni, remélem, meg is fogod tenni. (hegyi)

Szintén macskás emberként, persze őt is rengeteget fotózom, igyekszem belevinni a saját stílusom, már amennyire hagyja őkelme. Kellemes minimalista kép, épp fésülés után, ahogy bosszúálló tekintettel mered rám a fürdőkádból.

Érdekes ez a macska, hallod-e, hogy mikre rá nem veszed. Nem nagyon úgy néz ki, mint aki ennek nagyon örül, ebből a tekintetből nekem most nem ez jön ki, de a macskák furcsa lények. Megint azt mondom, hogy akkor sem biztos, hogy van értelme ennek a képaránynak, hogyha a kompozíció nagyon adná, de most nem is adja, nincsen miért ezt a képarányt választani, sehova nem esik semmi ettől jobban a térben, nem kerül aranymetszésbe a macska, nem látom értelmét, márpedig ha nincs értelme, akkor ne csináljuk. Azt írod, hogy kellemes minimalista kép éppen fésülés után, nos, a saját lovunk dicsérése az egy kicsit olyan izé, ez még nem kellemes minimalista kép, főleg úgy nem, hogy nincs rajta az orra meg a bajsza. Ha egy kicsit jobban kidugná a fejét, akkor azt mondom, hogy oké, hogy van egy macskafej, de most csak két macskaszem van és ez így most nem elegendő, mert a macskának lényegi része az orra meg a bajsza, ha nem muszáj, ne hagyjuk le. (hegyi)

Pécsi kirándulásom alkalmával lencsevégre kapott pad, ami a nyugalom szigete volt ott, akkor, remélem a kép is visszaadja.

Az a helyzet, hogy ez önmagában kevés. Ha majd ősszel kimész és ott megcsinálod, akkor rendben van, akkor ebből lehet nyugalom, de sem a napszak, sem az évszak nincsen jól megválasztva. Üres az előterünk, ez most így nem működik. (hegyi)

Még tavaly februárban volt egy szép napos időszak, igyekeztem megragadni az alkalmat, és irány a természet. Mondjuk többnyire urbánus vagyok, ott jobb szeretek fotózni, néha ki kell menni a betonból. Nagy örömömre sikerült itt is a szimmetriát megtalálni, ami felé ösztönösen vonzódom.

Előrébb kellett volna menni, most itt belelóg a képbe bal oldalon ez az ágrendszer, viszont nem kompenzálja semmi a jobb oldalon. Ha a jobb oldalon ott lenne egy traktor vagy valami öregasszony menne az úton, akkor még azt mondom, hogy valamennyire kiegyenlítené a dolgot, de most ez így nem történik meg. Maga a helyszín az jó, tudna működni, főképp akkor, ha egy kicsit leguggolsz, ugye megint az a kérdés, hogy honnan fényképezünk, ez a kép ebből a magasságból azért nem adja ki igazán, mert összekuszálódnak a fák, minél lejjebbről fényképezel, annál jobban magad fölé emeled a fákat. (hegyi)

Városi fotós portyáim egyik (szerintem) jól sikerült képe. Arányokkal, formákkal, kontraszttal.

Azt írod a leiratban, hogy arányok-formák és kontraszt, a formák megvannak, a kontraszt is megvan, a tónusok rendben vannak, de az arányokkal nem tudok mit kezdeni. Ahhoz, hogy itt arányokról is beszélhessünk kellene lennie a képnek olyan részének is, ahol a földet vagy valamilyen módon azt is látnám, hogy mekkorák ezek a házak, így nincsen eléggé viszonyítási lehetőségem, mert azok a fák lehet, hogy csak az első emeletig érnek, de lehet, hogy már az ötödiknél tartunk, tehát most elengedted a kezemet és hanyatt dől az egész, ez is egy fontos kérdés. (hegyi)

Egy kifejezetten napos tavaszi késő délután készült kép, eredetileg nem is ezt megcélozva, hanem egy virág árnyékát a falon, amit megvilágít a vérvörös fény. Az valamiért nem akart sikerülni, de aztán megpillantva ezt, rögtön megfogott.

Az a helyzet, hogy ez egy jó kis hangulatfotó lenne, de nem biztos, hogy innen fotóznám meg, mert így ami nem kap igazán szerepet az a ruhaszárító, holott fontos kellék, van olyan fontos, mint a többi. Így most nagyon mellékes lett. Hogyha egy kicsit elmozdulsz a ruhaszárító felé, akkor ez a dolog még inkább hatásos lenne. (hegyi)

Jelmezes képek közül a másik kedvenc, igyekeztem kitapasztalni az előnyös beállítását a modellnek. Téma, korszak adott, csak a kelléket cseréltem egy ősrégi Zippora.

Vagány csávó benéz a Látszótérre, ennek én örülök, csak azt nem nagyon értem, hogy miért a csupasz karodat mutatod, ha már van egy tetkód, mert ez a csupasz kar most mindent visz és sokkal fontosabbá válik, mint az arcod, mert világosabb és mindig a világos részekre figyelünk fel, azok viszik el a tekintetet. Tehát vagy megfordítod az egészet vagy a világítással máshogy dolgozni, ráadásul a csonkolás is fontos kérdés, nem vagy te háborús sebesült, van ott kéz ahhoz, hogy ez a könyöklős rész, most ahogy bent hagytad az egész alkarodat a tested mögött takarásában ez így nem működik, erre figyelj oda, így nem csonkolunk. (hegyi)

Ugyanúgy, ugyanaz, csak más pozitúrában, játszva a test formáival, idomaival, a szerény lehetőségekhez mérten.

A világításról többet már nem akarok beszélni, itt is fontos lenne, hogy a test formája valamennyire megmaradjon, legalább egy picit a feketéből kijöjjön, megint a részletek vesznek el, miközben ez egy érdekes kép lenne. Annyit azért hadd tegyek hozzá, hogy egy kicsit szűk, főképpen fent, erre figyelj oda, hogy ennyire ne vágd körbe. Itt is azt mondom, hogy ismétlést kérek, tessék a világítással dolgozni. (hegyi)

Ahogy említettem a mostani videó kommentjében, Zsolt köntösledobós mondatán felindulva. Az, hogy miért ez, és miért így magam sem tudom, de valahogy mindenképp kikívánkozott belőlem. A szimmetria és esztétika valahol cél volt, csakúgy, mint a fények és árnyékok játéka.

Nagyon izgalmas kép és nagyon becsülöm azt a bátorságot, ami ahhoz kell, hogy egy ilyen képet elkészítsen valaki és nagyon pártolom azt, hogy ezeket az utakat is kipróbáld. Most, miközben ennek a formaisága abszolút jó, megint azt mondom, hogy kevés a fény, be kell szerezni valami erősebb lámpát. Tudom, hogy a hely szűke is benne van ebben és nyilvánvaló, hogy az anyagi kérdések is fontosak, de akkor is kell több fény ahhoz, hogy ez működjön, hogy na zajosság határozza meg, másrészt valami pici derítés itt is kellene, mert az, hogy teljesen eltűnik a fej, a kar, a lábak, ezek a formák abszolút bebuknak, ez nem olyan nagyon jó. (hegyi)

Hasonló hajnali agyszülemény, mint a nyakkendős, csak itt már a szívemhez közelálló, 20-as, 30-as évek stílusát idézve. Atléta, hózentróger, a biblia csak ráadás. Ez a korszak tetoválásaimban is megjelenik, nem is véletlenül. Egyszerűen imádom. Erre a képemre is azt mondták, nem én vagyok rajta. De hát hogyne én lennék, hiszen ha megválaszthattam volna hová szülessek, biztosan ezt az érát mondom. Annyiból igazat adok viszont, hogy ez is modellfotó, csak önmagammal.

Itt is az a helyzet, hogy a világítás önmagában egy lámpával nem áll meg, kellene deríteni, sőt, azt mondom, hogy az sem ártana, ha mögötted is lenne lámpa, amit a testeddel ugyan takarsz, de adna egy kontúrt neked, ezzel érdemes még dolgozni, ráadásul ott a könyv árnyéka is elvágja a kezedet. Ezek olyan problémák, amiket meg kell oldani, nagyon világos a póló a hasadnál, lehet, hogy kellett volna egy sötétebb atlétatrikót venni és itt sem érdekelnek a színek. Ilyen kevés fénynél eleve roncsolódik a színtér és az van, hogy ha ez megtörténik, akkor már eleve beteges lesz az egész, sárgaság van és ha ezt nem is korrigáltad, akkor minek vannak a színek. Meg kellene ezt nézni fekete-fehérben is, hajrá és ennél is azt mondom, hogy várnám az ismétlést. Nem valami új ötletet kell kitalálni, hanem ezt világítsd be jobban és lássuk az ismétlést. Ha fekete-fehérben dolgozol, akkor nyugodtan felvehetsz egy piros vagy zöld pólót és megnézheted, hogy mit hoz, ha átkonvertálod fekete-fehérbe. (hegyi)

Üres hétvégi hajnalokon, mikor a délutáni szundi miatt nem tudok aludni, néha rám jön a kreatívoskodás, ez is egy ilyen hajnal szülötte. Ez nem ÉN vagyok, stílusilag, beállított jelmezes kép. Tudnivaló hozzá, így, hogy pillanatokon belül betöltöm a harmincat, igyekszem kialakítani a felnőtt létemet. Karrier, egzisztencia. Megrémít. Itt egy pillanatra megmutattam magam magamnak, hogy hogy is festenék a felnőttek felelősségteljes világában, mikor nyakamon a "hurok". :)

Ez egy jó kép lenne, ha derítve lenne, mert attól, hogy oldalról kapod a fényt, nagyon csúnyák az árnyékok a másik oldalon, az orrodnál, a bajszodnál olyan jön létre, mint hogyha bénán lenne leborotválva és az egyik oldalon vastagabb lenne, mint a másik oldalon. Erre érdemes odafigyelni, hogy valami derítés akkor is kell, ha ezt a mefisztói hangulatot akarod hozni azzal, hogy alulról világítod meg magadat. És hát az a karóra, az borzalom, az ott nagyon nem működik, minden más rendben van és minden mással egyetértek, ráadásul az, hogy színes, hát, lelked rajta, nekem ebbe nem kellenek a színek. (hegyi)

A kép egy kiadós gyomortükrözés után készült, később megtudtam, hogy rontott kép, mivel a veréb szárnya nincs kimerevítve, bár nekem pont emiatt tetszik, van dinamikája. Valamint azt sem volt egyszerű elérni, hogy kézből elvegye a kenyeret. Sajnos eddig ez az egyetlen kép amit magamról csináltam, és csak részben látszok. Amint lesz jobb, cserélem!

Első lecke, ezt nehéz megcsinálni, nyilvánvaló, ez akkor is nagy szerencse, hogy egy ilyen létrejön és még el is tudom exponálni, hogyha azt mondom, hogy egyébként ez a háttér ehhez azért nem jó, mert szétveri ez a zsizsgés az egészet, ezek a térkövek most ellene dolgoznak annak a finomságnak, ami a madár szárnyainál létrejönne/létrejöhetne. Ha téged ez érdekel és ilyen jó barátságban vagy a madarakkal, akkor én kérek egy ismétlést más háttérrel, gyakorold még ezt, érdemes vele foglalkozni. (hegyi)

Ahogy látom, itt egy hosszú expozíció történik és ettől mozog az egész és van egy nagyon furcsa ritmusa, nagyon jó a középső figura, az igazság az, hogy amit a technikai lehetőségeiddel ki lehet ebből hozni, azt kihoztad. Nagyon kedvelem ezt a képet, annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogyha ezt egy profi fényképezőgéppel csinálod, akkor mást mutat esetleg a tónusokban vagy az élességben, de most ezt nem vetem a dolog szemére, azzal dolgozunk, amink van. Ez egy nagyon jó kép és nagyon tetszik és az a helyzet, Szilárd, hogyha te ilyet tudsz, akkor erre kell rányomni a hangsúlyt, mert akkor erre a fajta rendre, rendezettségre vagy ebben a fajta rendezettségben megbújó játékosságot kérem tőled a többi munkádban is, mert ezt tudod, látod és észreveszed és abszolút tudod azt, hogy ez így hosszúval jó lesz, mert bemozdulnak és nem fagynak be és ettől az egész hallhatóan zsizsgő élettel teli lesz, teljesen jó az atmoszférája. (hegyi)

Mángold aratás után.

Drága cica, ahogy látom ő egy kis félszeműke. Mángold aratás után vagyunk, ahogy a leiratból tudjuk, én magam nem ismerem ezt a növényt. Nagyon-nagyon jó ez az egész, talán fent egy kicsit sok, kevesebb is elég lenne, ha ezt megoldod fekvőben, akkor működik, tudom, a négyzetes meg az instagram, de ez most menne anélkül is. Nagyon-nagyon szubjektív és személyes ez az egész, szóval tetszik. (hegyi)

Jó ez a gubbasztós ügy, a nő, aki belesimul a háttérbe és közben ott vannak a gyönyörű lábai és ott van a sok-sok muskátli, ami nem hagyja őt egyedül borozni, iszom a muskátlikkal, nagy bánatomban, közben a postás ottfelejtette a biciklijét, abszolút jó, mondjuk a bicikli elől a kukákat elhúztam volna, hogy a bicikli jobban érvényesüljön. Azt a széket egy kicsit odébb rakom, hogy ott legyen bicaj, akkor még szürreálisabb lenne ez az egész. Ilyen apró nüanszokra azért érdemes figyelni, mert képalkotóelemmé válik minden és a bicaj, mint geg teljesen jól működne, azt kár kihagyni. A lényeg az, hogy ez egy mesélhető kép, nagyon tetszik. De hogy mi az a Halik, fogalmam sincs. (hegyi)