Feladatmegoldás

Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha lett volna hasonló kísérlet már itt a téren állvánnyal és hangszernyakkal, de ez mindegy is, igazából az, amit látok, természetét tekintve finom lenne, de az álló forma nekem börtön. Be van zárva, ki van dekázva valahogy, de épp ez az, ami el is veszi a lebegését, a játékát, titkot, mindent, és behozza a valóságba. Mert hát ha már így, akkor fentről is lehet még vágni, meg még innen, meg onnan, alul se kell ennyi, de aztán ha ezt végigfuttatja az ember, rájön, hogy a fenébe, ennek fekvő lenne a megfelelő térszerkezet, mert akkor levegő is lenne, és nem szorulna így szélre az a nagy fekete tömeg, amit a hangszer mutat. Nem könnyű, belátom, de hát te választottad, szóval akkor erről majd egy ismétlés jó lenne. (hegyi)

Noémi, azt kell megmagyarázd magadnak, miért a feje tetejétől lett ez érdekes neked, miközben csizmáról beszélsz. Így most a kislány fejéből alig kapunk, miközben az van közelebb, de a tekintet, az arc hiányzik. És az se érthető, miért fogja a hasát, elrontotta a gyomrát? Erre is azt tudom mondani, hogy az, amit te látsz és tudsz történetet, azt mindig meg kell vizsgálni, rajta van-e a képen is. Különben a néződ nem fogja tudni, mit is akartál a képpel. (hegyi)

Szép az, amit megfigyeltél, de ebben a skucban történő ábrázolásban nem adja ki a formáját, annyira kifordul az egész, hogy túl sok idegen elem kapcsolódik be. Nem voltam ott, így nem tudom, hogy hogyan lehetett volna megoldani azt, hogy ez ne így legyen fotózva, de az általánosságban igaz, hogy a fő témát még a dekomponálásnál is valahogy perspektívájában meghagyjuk. (hegyi)

Nem fogom szételemezni, mert korai, hiszen ismételni fogod remélem, csak annyit kérdezek, hogy biztos a fogmosás-e a legjobb ehhez? És ha reggel van? És a maszk már fenn, de még az utolsó simítások zajlanak alatta? Borotválkozás? Szóval én csak arra akarok itt utalni, hogy a fogkefe formája, a fogkrém világítása nem áll össze nekem formailag. (hegyi)

Ezek nagyon fontos gyakorlatok, hogy miképp kell lekövetni egy mozdulatot, egy mozgássort, hogyan működik, milyen expozíciós értékeknél kezd jól elmosódni a háttér és hogy is kell tartani a kamerát - és ha ez már megvan, akkor jön az, hogy nem mindegy, mit és hol fotózunk. Mert tesztre bármi alkalmas lehet, viszont képnek nem. A helyszín, hogy mit ad ki ha elcsíkozódik, milyen formák maradnak meg - nos, itt például az exponálás ideje kritikus kérdés, mert ha túl hosszú, akkor értelmezhetetlen lesz a háttér, azaz az egész maszatos lesz és akárhol készülhetne, annyira sematikus lesz az eredmény, hogy akkor a fő motívumnak kell ütnie nagyon. Vagy hogy mi a főszereplő, elég érdekes-e egy kerékpár például. Mindent lehet. De az összhatásnak működnie kell. Azaz pl. egy kerékpáros egy hegyi versenyen izgalmas, vagy a nagyvárosi forgalommal szemben menve is az, és érdekes lehet az ábrázolása, de akkor annak, hogy is mondjam, nagyon kerékpárosnak kell lennie. Szóval István ha szeretnél játszani a mozgással, márpedig nem is gondolnánk, mennyire sok helyen, akár még a portréknál is fontos lehet ez a tapasztalás, akkor csináld és gyakorold, de közben emeld a tétet abban is, hogy mi a téma és hol fotózod. (hegyi)

A virág szép és jól ellenpontozza az avar színeit, ez igaz. Ugyanakkor olyan nincs, hogy valami úgy működik és jó, ahogy megtaláljuk. Nem kell tartanod tóle, hogy hozzányúlj dolgokhoz, hogy például leszedd elölről azt a levelet, hogy a növény kiadja a maga formáját, mert így most fuldoklik az egész, még akkor is, ha a cél az volt, hogy azt mutasd meg, ahogy áttör a növény az avaron. Mert ha ez a cél, azt akkor úgy kell rendezni, hogy ez legen a fő motívum és akkor valószínű, hogy máshová kell állni, fentebbről fotózni. (hegyi)

Ez a kép egy erős formai állítás, azzal, hogy szűkre vágtad az egészet, tulajdonképpen azt érzékelteted, hogy belelátsz a vesénkbe is. Ez jó és fontos dolog, mert a határozottság az emberek jó részének megnyugtató, azt sugallja, hogy tudja, mit csinál a másik, érti azt. Szóval köszönet, hajrá a folytatáshoz. (hegyi)