Feladatmegoldás

Szomorú favágó

Elég sokat bohóckodtam már a hajammal amit ide is feltöltöttem. Ez most annyiban más, hogy komoly :) Mármint így marad. Vagyis majd még nő. Na mindegy. Igazából eszembe jutott, hogy jó pár éve Demeter azt mondta amikor náluk jártam, hogy jó a profilom. Vagy valami ilyesmi. Ez tényleg évekkel ezelőtt volt. És azóta akarok egy normális képet. De teljesen profilból egyszerűen képtelen vagyok elfogadható képet lőni magamról. Szóval most hogy már elég hosszú a szakállam és talán már nem is annyira érvényesül amit akkor Demeter meglátott, álljon itt egy kép amit Balla Demeternek ajánlok.

Rögtön az elején belevágok abba, hogy mi a bajom a képpel. Annyira túl van világítva a profilod, az orrod, kegyetlen. Én elhiszem azt, hogy fontos szereplőd és alkatrészed a füled is és az orrod is, de most annyira túl van beszélve, hogy nem jut elég hangsúly a szádra és a szemeidre. Ettől azt sem tudom, hogy szomorú-e ez a favágó vagy se. Ezt most azért fontos leszögeznem, mert azért nem az első képedet csinálod, tehát neked ezt mát érezned kell, hogy ez a kép most eléggé bénán van világítva. Az egy másik kérdés, hogy ezt egy derítéssel azért pillanatok alatt helyre lehetett volna hozni. Azt kérném most tőled, Zoli, tudatában annak, hogy eltelt pár hónap, de ettől lesz izgalmas kihívás, hogy próbálj meg nekem egy szomorú favágós képet csinálni úgy, hogy az rendben van világításilag. (hegyi)

Gondolatok

Ahány képet készítesz magadról, annyiféle arcod van, ez nagyon jó, és nagyon tetszik nekem, az majd egy másik kérdés, hogy honnan fogja eldönteni a néződ, hogy melyik vagy te, és te meg majd fityiszt mutatsz, hogy nem is kell eldöntened, úgyhogy értem. Kísérletezz tovább nyugodtan, bátran. Azt nem tudom, hogy mi az a csík ott a szemednél vízszintesen, annak annyira nem örülök. Hogy az valami tükröződés vagy technikai hiba vagy micsoda, azt nem tudom, úgyhogy jó lenne annak utánanézni, mert az ott nem jó. De összességében azt mondom, hogy sikerült egy olyan arcodat mutatnod, ami kellően titokzatos, kellően agresszív és kellően kérdőjeles, ugyanakkor van benne némi kihívó is, vannak érzelmek és ez is látszik, szóval jó ez. Ha elfogadsz egy tanácsot, akkor most mutass olyat is, amin vidám vagy. (hegyi)

Face

Megint egy új arcodat mutatod, kicsit durcás-kérdő tekintettel, talán van is benne némi érzelmi elköteleződés, talán némi fájdalom is, de nem tudom a fájdalmat komolyan venni, de ez nem is baj, mert nem is volt célod, hogy komolyan vegyem. Olyan ez, mint mikor egy kapcsolatban valaki egy szerepet elkezd játszani és éppen szerepet vált, és megy a fejében végig, hogy oké, ezzel most nem értem célt, hogy sírtam is egy kicsit, akkor most azt próbálom ki, hogy megsértődöm, vagy kipróbálom, hogy kérdőre vonom a másikat. Szóval olyan, mintha pont egy ilyen szerepváltás közbeni pillanatot kaptál volna le. Jók ezek a játékok, nekem tetszik, én abszolút pártolom, hogy ezt csináld. (hegyi)

Újratervezés

Első blikkre szerintem az emberek nagy része azt mondaná, hogy de miért nem tetted oda a nagyanyádnak az ollóját vagy miért nem kerested meg azt, amit még anno kisiskolásként kaptál. Én meg azt mondom, hogy nagyon jó, hogy ezt a teljesen béna, abszolút gagyi, műanyag ollót tetted oda, mert ennek a színei azok, amik az egészet visszahozzák abból a fajta révületből, amit ez a gyűrött papír jelenthet. A bohóckodás is jó, mert hogy fájdalmas, mert ez nem egy vidám kép és nem egy vidám bohóckodás, ettől elgondolkodtat. Egyébként maga az alapkép sem lenne rossz, ezt így zárójelben hozzáteszem, de nagyon örülök annak, hogy elkezdesz egy utat felkutatni és nagyon remélem, hogy ez nem csak egy felvillanás lesz, hanem jobban bele is mélyedsz, erősen, mert van értelme. Olyan dolgot mutatsz, amit nem minden nap látok viszont a közösségi oldalakon például, vagy a képmegosztókon. Van ebben gondolat, van ebben anyag, szeretem, folytasd. Köszönöm. (hegyi)

Na ez már így izgalmasabb, főleg az, ami a lámpánál történik, de még az is lehet, hogy az ott a nap. Csak azt kérdezem, ha ez egy haiku, akkor miért kell mindent kimondani? Mert a haikunak ugye pont ez a lényege, hogy nem kell mindent kimondani, hogy a gondolatoknak csak a töredékeit dobjuk oda, itt meg megvan minden. Mert ha ez egy nagyjából négyzetesre vágott kompozíció, akkor nyugodtan belevághattál volna a jobb oldalába, és ha ezt megteszed, akkor akár annak a virágnak a felét levághatod és akkor már megvan hangsúly, hogy hova fókuszálsz, és lehagyod azt a hullám formát ott a kép alján. És az egész elkezdene lebegni. Azt mondom, hogy érdemes lenne ezt kipróbálnod. Ettől függetlenül maga a gondolat jó, és nagyon jó az a megfigyelés, hogy milyen szépen fogynak el a tónusok és a formák a fénytől, attól az ellenfénytől, amiben vannak. (hegyi)

Orchideális attrakció

Fuldoklunk egy kicsit. Azért fuldoklunk, mert nagyon le van vágva ennek a képnek az alsó regisztere. Az orchideának nem csak a virága szép. Az orchideának ezek a picike törékeny, béna szárai is szépek. István, azt kell mondanom, hogy ez egy fél kép, a másik felét lehagytad. (hegyi)

Golyóstoll

Látod, Feri, ha ezt a tollat használtad volna ahhoz a képhez, amit néhánnyal ezelőtt feltettél, ahelyett a műanyag vacak helyett, akkor lehet, hogy kevésbe zavarna - tudtam én, hogy van neked tollad. A helyzet az, hogy az élességet a toll hegyére tetted, amiben van logika, de a logika és az esztétika nem mindig jár kéz a kézben. Azzal, hogy odatetted, kifuttattad az egésznek a tömegét az elejére és ettől billeg a kompozíció. Vagy nagyobb mélységélességet használva a fogantyús részére is juttatnék vagy lemondanék a toll hegyének élességéről. Tudjuk, hogy ír, ne ez legyen a legfontosabb, hanem az, hogy ez milyen szép vagy milyen struktúrák jöttek rajta létre. Ne azzal akarj eladni valamit - mert ez egy reklámfotó is lehetne -, hogy hogyan fog ez majd írni, mert ez primer. Add el azzal, hogy ez mitől extra, hogy ez egy kadmiummal átfuttatott réztoll, amit utána titániumba mártottak és akkor meg fogom venni. (hegyi)

Fejfájásra

Mondjuk én túl sokat voltam a gyógyszeripar közelében, szóval inkább ajánlom Brekit a fejfájásra mint a pirulákat, de van, akinek az jön be.

Hogy mi van a békával, azt most nem nagyon értem. Ha ez egy reklám, márpedig oda küldted, akkor akár még működhet is, hogy a béka kiabálja le a fejedről a fájdalmat vagy nem tudom, mi lehet itt a reklámszöveg, vagy dobáljon meg a zöld béka piros bogyóval, ha nem hat a gyógyszerem. Sok mindent el tudok képzelni, de a lényeg az, hogy nekem működik, mint reklám. Talán annyit még megtennék, hogy szabadabban eresztem ezeket a pirulákat, mert nagyon össze vannak zsúfolódva és ettől ez a három forma különválik egymástól. Ha nem stokizod egymásra ezeket a pirulákat, mert van, ahol két emelet magasan vannak, hanem inkább elfolyatod valamelyik irányba, talán jobban mutatna. Benne van az is, hogy itt nem csak a fejfájás szorongása, hanem a fejfájás elmúlása is megtörténhet, ha ezt a szép színű bogyót megeszed. Örülök neki, hogy foglalkozol a reklámmal, mint feladattal, kevesen csinálják és remélem, más is kedvet kap. (hegyi)

Korcsolyázók

Hát András, most valami lesújtó dolgot kell, hogy mondjak neked: az utóbbi idők legjobb képét küldted be. Úgyhogy innen szép nyerni. Én nagyon szeretem ezt az egészet azért, mert van egy kortalansága és nem csak amiatt, hogy ez a ködös idő az egésznek egy természetes vignettálást ad felül, hanem azért is, hogy azok a mikromozgások, amik létrejönnek, azok nagyon jótékonyan hatnak erre a hangulatra. Olyan, mint egy Chopin darab, egy kis futam a zongorán. Nagyon emberi, humánus, szerethető mesetörténet. Szerintem erre a képre büszke lehetsz. (hegyi)

dubrovniki macska

Ezt a képhármast nagyon szeretem és nem csak azért, mert macska van rajta, hanem azért is, mert valami olyan színvilágban és olyan tónusrendben tudtad tartani, amitől ez az egész nagyon finom, de mégis határozott lett, és abszolút érezni, hogy ki a főnök, milyen rejtőszínekben van ez a cica. Tulajdonképpen folytatása is lehetne a teregetős képsornak. Nagyon-nagyon jó hangulatot hozol, maximálisan át tudom érezni, szóval nagyon szeretem. Köszönöm. (hegyi)

Teregetés

2015 szeptember, Dubrovnik

Hat képből álló képsort kapunk és szerintem ez a képsor egy izgalmas megfigyelés eredménye, bár nem mindegyik képével tudok egyetérteni, hogy miért került a képsorba. Ez a kis ruhácska, amivel kezdünk, ez aranyos, bár a kép jobb széle nem jól van befejezve azzal a felső részben kinyíló háromszöggel. A második képet nagyon szeretem ezekkel a távíródrótként működő madzagokkal. A harmadik kép nekem nem működik, mert nem történik semmi az előtérben. Ha ott lenne egy macska, egy gyerek, egy labda, egy biciklis vagy valami, ami kitöltené azt a teret, akkor még akár izgalmas is lehetne, de ez egy olyan színpad, amin most nincs előadás. A negyedik kép az ablakkal érdekes, izgalmas, én lejjebb vittem volna a kamerát, az ablak felső része nekem nem fontos, viszont magából a teregetett ruhákból többet szeretnék látni. Az ötödik kép nagyon szép, a szélben lebegő ruhákkal. A felső részből azt a kéményt már lehet, hogy lehagynám, valahol ott a tetőablak felső részénél megvágnám és akkor még erősebben tudnék fókuszálni erre a dologra, de nagyon szép. A hatodik kép is nagyon érdekes, ami ezzel nagyon kis visszafogott teregetőeszközzel létrejön, én ezt is nagyon szeretem. Itt is megint a képhatárral vagyunk bizonytalanok. Vagy többet kellene hagyni abból a falrészből, ami elindul, vagy le kellene vágni, mert így most egy csonka helyzet, ráadásul elviszi a tekintetemet. (hegyi)

Rácsok

Próbáld meg, hogy letakarod a kezeddel a kép alsó részét ott, ahol nincsenek rácsok, hanem csak fal van és ha ezt letakartad, akkor rájössz, hogy a kép úgy lenne izgalmas, ha valóban csak a rácsok szerepelnek rajta. Így most valahogy ez az egész elcsúszik, kigyengül ettől. Pont az a ritmikus játék, amit megfigyeltél és fontos, azt vered agyon azzal, hogy otthagyod az alján ezt a formai befejezetlenséget. (hegyi)

Hasonlóság

Nagyon szépek ezek a formák, de megint szűkek vagyunk, nem hagysz dinamikában helyet, kifutnak a vonalaid, túl hamar futnak ki, ezeket az íveket érdemes meghagyni, érdemes egy kis levegőt hagyni neki, nagyvonalúnak lenni, van ott még anyag, nyugodtan hagyd meg, hogy ez mozogjon, repüljön, a spirális mozgásával szédítsen egy kicsit minket. Ahogyan a zenében is szerepe van a szünetnek, úgy a fotóban is, a képi ábrázolásban is szerepe van, hogy a térrel mit csinálsz. Azt mondom, hogy a tér akkor is fontos, ha üres. (hegyi)

Toll és füzet

Lehetne ez izgalmas is, ha nem ennyire ronda tollal csináltad volna, arra gondolok, hogy csak akadna ott a ládafiában valami másik toll és nyilván nem egy Mont Blanc töltőtollat kell előszedned, mert az meg túl sok lenne a jóból és elvinné az egészet egy archaizáló giccs felé, de nem is ez a műanyag toll, ami működik, de legalábbis nem nekem. Biztosan van valami érzelmi kötődés hozzá, ha jól veszem ki, akkor valami politikai üzenet van rajta, de mindezt most felülírja és ellentétbe teszi ez a műanyag világ és a spirálfüzet. Ezért lenne érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen tárgyakat emelünk be a képbe. (hegyi)

Panning-gyakorlat

Értem én, hogy ezeket ki kell próbálni és örülök is, ha kipróbáljátok, de én a végeredmény felől közelítek, (ami nem biztos, hogy helyes) és azt gondolom, hogy ezeket a gyakorlatokat úgy érdemes megcsinálni, hogy valamiféle esztétika is létrejöjjön. Ha már autó, akkor keressünk olyan autót, ami szép is. Ez egy Renault, nekünk is az van, szóval nyugodtan fikázhatom. Nagyon nem szép autó, nem tud esztétikus lenni. Az egy más kérdés, ha a hétköznapit akarod ábrázolni, valami átlagos vagy átfogó képet mutatni magáról arról, hogy autó, akkor viszont ennél sztenderdebb valamit kellene hozni, kevésbé gömbölyített formát, egy gyerek nem így rajzol autót, tehát mindenképpen a főszereplővel van bajom. Aztán utána már mondhatom azt is, hogy a képkivágással is van bajom, mert túl szűk az egész, a mozgás dinamikája nem tud érvényesülni, mert nincs meg a honnan és nincs meg a hova, nem igazán látom ezeket a vektorokat a képen. (hegyi)