Feladatmegoldás

Elveszett ember, hol jártál eddig? Örülök neki, hogy újból itt vagy! Bár ez a kép nem tökéletes, leginkább az utómunkája miatt nem, de mégis látok benne előrelépést. Jó lenne, ha előkerülnél és elkezdenénk megint a képekkel foglalkozni, hátha most nagyobb sikerrel tudunk haladni. Ami miatt azt mondom, hogy ez most nem teljesen tökéletes, az a vakuzás, nem kellett volna ennyire pofán világítani a testvéredet, de mindezt leszámítva, ha egy picit az egészet világosabbra hoznád, akkor tökéletes ritmusban működne a háttérrel ez a kép. Köszönöm. (hegyi)

Hadd ne mondjak most erről semmit, István, mert elmondtam a fekete-fehérnél, nem tudok mást mondani, szét van verve a kép előtere. De mégiscsak mondok egy gondolatot. Az a baj ezzel, hogy nem természetes. Értem én, hogy kipusztulnak a fák és ki is dőlnek, de valahogyan ennek most a ritmusa az nem természetes kipusztulás érzetét adja nekem. Annyira túlhangsúlyozod, hogy az egészet értelmetlené teszi. Olyan, mintha ezek a srácok lennének a bűnösök, akik kivágták ezeket a fákat. Miközben ahhoz, hogy ez egy gyóntató helyzet legyen, hogy akkor most valljad be szépen, hogyan csináltad ez a pusztítást, ahhoz túl nyugalmas, túl lírai a felső regisztere. (hegyi)

Ez már izgalmasabb, mert valami olyat kapunk, ami már szabadabb asszociációkat enged meg, itt már mondhatom azt, hogy ezek vérerek vagy mondhatom, hogy ezek utak, hálózatok, idegpályák, nagyon sok mindenre tudok asszociálni, miközben ha épp semmire nem akarok asszociálni, akkor is esztétikusak a formák. Mondjuk azt a pár levelet érdemes lett volna kivenni, mert a fehérségükkel nagyon kiugranak, de egyébként maga az egész nagyon jól mutat. Lehet, hogyha egy-két lépést beljebb lépsz és itt az előtérben ez az elágazás már nincs benne a képben, akkor egy kicsit jobb lenne abból a szempontból is, hogy az olyan, mintha ott madárürülék lenne rajta. Valószínűleg nem az, de az a csatlakozási pont ott nagyon elvonja a tekintetemet. (hegyi)

Az a helyzet, hogy tudom, hogy jöttek ide még képek, ezért erről most olyan nagyon sokat azért nem mondanék, mert itt az előtérben ezek a kidőlt fatörzsek nagyon szétverik ezt az egészet, abszolút ellene dolgoznak annak a ritmusnak, ami egyébként történik. Ha azt a részét letakarom, akkor nagyon jó kis kép lenne a két figurával, de ezek az előtérben lévő formák nekem zavaróak. (hegyi)

Ha nem írtál volna bele a képbe, akkor imádnám, de ez most így gagyi. Nem szokás ilyet csinálni, főleg ezzel a fájdalmas vörössel. Értem, hogy ez egy plakát akar lenne, de akkor sem biztos, hogy a tenyérbe írok bele, pontosan azért nem, mert legyengíted a hatását. A másik az, hogy itt van egy kép, ami nagyon szürkében van tartva, de nem látom az okát. Több tónus kellene bele, sokkal határozottabbnak kellene lenni ahhoz, hogy a plakátforma alapvető követelményét, hogy figyelemfelkeltő legyen, hogy üvöltsön, hogy a pofánkba verjen, teljesíteni tudja, mert ehhez kontraszt kell, ehhez dinamika kell. A szöveget lehagynám, a kép működne anélkül is, a címe már megvan és valószínű, ha ez falra kerülne, akkor meg valamilyen grafikai megoldást is kapna, de akkor sem a tenyérbe írva. (hegyi)

Azt hiszem, hogy jó lett a változtatásod, örülök, hogy kipróbáltad, hogy mi lesz, ha vágsz belőle, szerintem jót tett a képnek. Talán még annyit hozzátennék, hogy a kép határánál van egy ablakdarab, aminél érdemes lenne még annyit kipróbálni, hogy nem a sötét forma lenne az, amivel zársz, hanem egy világos, tehát maga az ablakkeret. Akkor nem indul ott újra valami, nem furdal a kíváncsiság, hogy ott mi lehet. Tudom, ez hülyén hangozhat, de az ember mindig keresi ezeknek a formáknak a befejezését vagy értelmét és ha lezárod, akkor nincs ez a nyugtalanság, akkor jobban tud az ember koncentrálni rád. De lényegében jó kép. (hegyi)

Azt nem tudom biztosan beazonosítani, hogy milyen nyáj, talán valami barikák vannak ott a fák között, de nem annyira jellemzően és hát nem is az őrzés most az a pillanat, amit most látok, hanem az ahogy a kutya, valószínűleg attól, hogy megneszelte a te jelenlétedet, elkezdi keresni a zajnak a forrását, hogy jó ember vagy rossz ember, futni, menekülni kell vagy harapni, mintha éppen azon lamentálna a kutyus, hogy mitévő legyen. Ebben az értelemben ez izgalmas, de abban az esetben, ha ez egy nyájőrzésről szól és azt akarnád megmutatni, akkor azt mondom, hogy érdemes lett volna máshonnan megfotózni ezt, mert most ezek a kis állatkák, akiket ő őriz, jelentéktelenné váltak hozzá képest. Úgy forgattam volna a kamerát, hogy többet kapjak abból a nyájból, amit őriz a kutya és akkor én is, mint néző a feladatra tudok koncentrálni. (hegyi)