Feladatmegoldás

A vilagvevo a kozephullamu radioadasok koraba visz vissza bennunket. Kossuth Radio. Budapest 540kHz. Pecs 873kHz. Megall az ido. Gothar Peter filmjet ma mikrohullamon tovabbitott kabelteven nezi a telep. A falakon ures tanyerok, az asztalokon szintugy. Az erkelyek tukorbe neznek, Bela a foldszint kettobol inkabb hattal ul. Mert friss levego azert kell. Fokuszbol szol a nota. Jo ebedhez. A kutya vacsoraja a kutyara bizva, keresi. Az uton senki sem jar orakig. Kerekparok kosarakkal, amikor meg vasarolni jartunk, ugyi Iren, emlekszel. Evek ota elado. Kell a gyereknek az iskolara. "Korben Dallas, vilagjegy". Ismerje meg a vilagot a kanapejarol. Ahogy a XIX. szazadi amerikai polgar a tavoli tajak fenykepeit, ugy isszuk a vilag tavoli es kozelebbi csodait es mindennapjait bemutato kepeket. A kimozdulas vagya vagy lehetosege nelkul fogyasztjuk az elore megfogalmazott velemenyeket kerdes nelkul. Szuk lakasok egyetlen multifunkcionalis szobaval, talan ez a szep uj szo a szobakonyhara, szocializacio az erkelyen at. Gyerekkent pontosan kiskocsival jartuk a falut papir- es vasgyujteskor. Talan meg mindig ilyennel jarjak. Nem csak gyerekek. Leirhatnam, hogy mitol komor, hogy mennyi tortenetet mesel, hogy milyen jo, hogy nem muelesitett, hogy milyen hatasos a szerkezete, hogy technikailag is pontos, mert ez mind nagyon is igaz, de inkabb azt irom, hogy mennyi gondolatot ebreszt, mert ez talan fontosabb. (bobák)

Ez haláli, abszolút rendben van. A két foltos arcú indián. Büszke tartás van, azért látszik, hogy megélt sorsok ezek, mind a két állatkának megvan a két története már, valószínű, hogy nem voltak egyszerűek ezek az évek, amik elmentek fölöttük, nagyon jól sikerült ez a kettős portré, abszolút működik, még az a kék autó is jó, hogy ott van, mert az ad egy játékosságot, egy dinamikát ennek. Köszönöm, hajrá, ez jó lett. (hegyi)

Kedves Barna, üdvözlünk a Látszótéren, nagyon örülök annak, hogy rátaláltál. Egy nagyon erős első képpel jelentkezel, nem csak azért mert macska van rajta, mert tudja mindenki, hogy nekem van négy, és aki macskát küld, az rossz ember nem lehet, ezt hiszik az emberek. Ez a kép nem csak ettől erős, bár a macska is nagyon artisztikus, ahogy fekszik. Én mint macskás, legalábbis így működöm, hogy meglát az ember egy ilyen szituációt, hogy ők hogyan tudnak pihenni, és ehhez elkezd keresni valami megoldást. Gyorsan kell dolgozni, mert ha felébred, akkor elkezd viselkedni, ami vagy azt jelenti, hogy beleharap az ember lábába, vagy azt, hogy mégjobban elkezdi kelletni magát, és akkor ez az egész grafikai helyzet megszűnik. Szóval jó ez a vasaló macska, abszolút tetszik, tulajdonképpen a Lánchíd oroszlánját is hasonlóképpen kezdték el csinálni. Köszönöm szépen, várom a folytatást. (hegyi)

Zoécska, majd amiket csinálsz, azokat próbáld meg besorolni valami leckébe, jó? Tehát ne úszd meg azzal, hogy berakod a Szabadgyakorlatba mindet, mert akkor mi a francnak vannak a leckék? Kezdd el nézegetni a leckéket, jó? Ezt most én átrakom a Portré leckébe, mert ez az a barátodról. Tudod miért nem jó ez a kép? Azért, mert lusta voltál ahhoz, hogy a kamerádnak a nézőpontját meggondold, hogy hova teszed. Érvényes lett volna az is, hogy ha magasról fotózod, és akkor egy ilyen furcsa bábúszerű hatása lett volna, de én inkább azt mondom, hogy ezt még lejjebbről kellett volna fotózni. Tudod miért? Mert ez így civil. Ennek a fiúnak nem a szépen lassan hátracsúszó homloka a jelentős, hanem maga a személyiség, a figura. Ahhoz, hogy működjön az, hogy nem néz a kamerába, az kell, hogy valami történjen, hogy valahová nézzen. Szoktam mondani, hogy a múlt a bal oldalon van, a jövő a jobb oldalon. Ő most tulajdonképpen, ha akarom, akkor visszanéz, legalábbis innen nézve, visszanéz a múlt felé, aminek lehet ilyen jelentése, ha akarom, de ahhoz meg nem elég feszes az egész. Ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Kedves Anita, köszöntük a Látszótéren, egy kis idő eltelt azóta, amióta ezt beküldted, és elnézést kérek, hogy eddig tartott, amire utolértem magam, hogy eljussak a képedig. Ez egy nagyon erős első lecke. Az utóbbi hónapoknak, akár éveknek is az egyik legerősebb üzenetét kapjuk, ebbe benne van a nagylánnyá érésnek az idétlensége, a kamaszkor, a szerencsétlenkedés, a használom anyám rúzsát, és megpróbálok felnőtt lány lenni, de közben a fene se tudja, hogy hogyan kell ebben járni, mert eddig csak edzőcipő volt a lábamon érzés. Szóval abszolút mesél a történet, én nagyon örülök, hogy ezzel kezdted, mert ez egy valódi, nagyon jó kis önvallomás. Kérlek, dolgozz, jövök, csinálom én is, de a képeidet is várom. (hegyi)

Ez már jobb, az utómunkát nem győzöm eléggé mondani, anélkül kerülnek fel a képeid, ami nem jó, hogy így történik. A háttér teljesen elvész attól, hogy ennyire erősen bever a fény, ezt valamennyire mindenképpen korrigálni kell, mert nagyon nagy a különbség a két rész között, és ez olyan, mintha rosszul lenne előhívva a negatív. Ettől függetlenül ez egy szép megoldás lehetne, ha rendbe lenne rakva. (hegyi)

Keresem mindig a mögöttes vagy fölöttes, belső információkat, üzeneteket, és ez valószínű az én hibám, hogy ott is keresem, ahol nincs, vagy ahol nem kell legyen. Van egy ritmusunk, ezt a kamera létrehozta a négyszerezéssel, tulajdonképpen ezt Zsuzsa kihasználja, és én ezt értem, egy nagyon jó ritmus jön létre. Hogy kócos vagy sem, az nekem inkább akkor lenne igaz, ha egy készült volna, és nem négy, mert ez így most inkább egy fűrész, egy cápa fogsora, nekem ez így együtt mást ad. Igaz, én nem tudom ilyenkor külön értelmezni az egyes csíkokat, pontosabban akkor jövök igazán zavarba, amikor külön a csíkok érdekesebbek, izgalmasabbak annál, mint amit együtt kiad. Nekem képhatártól képhatárig tart a kép, tehát attól még, hogy ez négyfelé van szeletelve, attól még ez egy kép marad. Akkor itt van ez egy fűrészfog, ami egy jó ritmus, szépek a tónusai, miközben a barátságos fényviszonyokat ez a nagyon határozott cikkcakk-forma eléggé zárójelbe teszi, tehát a kettő dinamizmusa az, ami fontos lehet, hogy van egy nagyon határozott agresszív vonalvezetés, és ehhez egy kellemes környezet társul. Lehet, hogy ennyi a megoldás, nekem nem kell többet keresnem ebben. (hegyi)