Feladatmegoldás

Az a baj, hogy az alkonyatot utómunkában azért egy kicsit közelebb kellene hozni abban az értelemben, hogy ne legyen ennyire szürke. Kis kontraszt emelés, kis világosítás, hogy legyen benne azért a fehér csúcsértékei is, mert e nélkül ez nincs jól exponálva. Az alkonyatnak ebben az értelemben nincs szerepe. Nagyon ritka az a helyzet, amikor a fekete-fehér jól hozza ki azt, hogy ez egy alkonyat, mert bebuknak a tónusai. A színesnél még talán, mert ott módosul a színhőmérséklet, ott könnyebb értelmezni ezt. Fekete-fehérben egy picit nehezebb. Nem erőltetném ezt, én most azt mondom, és ez a 365-ös képeidre is igaz, hogy szeretnélek téged kihozni ebből a "szélsőértékeket akarok exponálni" dologból. Egyrészt azért, mert a technikai készültséged nem teljesen alkalmas rá, a géped szenzorának az érzékenysége sokkal kisebb annál, mint a szemedé, ebből kifolyólag, amit úgy ítélsz meg szemmel, hogy ez még megfotózható, azt a géped már nem fogja tudni megmutatni, Nézd meg az autót, ott akkor kontraszt különbségek lettek, hogy a kerekei el is tűntek a kocsinak. Én azt mondom, hogy próbálj meg legalább egy órával korábban exponálni. És akkor ennek lehet húsa, lehet tere. Egyébként érdekesek ezek a találmányaid, már úgy értem, hogy ezek a dolgok, amiket találsz. Ezek az épületek tényleg hordoznak valami méltóságteljességet. Én abszolút javslom, hogy ha ez téged érdekel, akkor foglalkozz vele. Érdekes lehet akár az amerikai világban lefotózni, vagy megtalálni azokat a helyzeteket, amiket egy ilyen otthagyott, elhagyott ügyek, vagy nem teljesen funkcionáló, vagy más funkciót kapó ügyek. Van ennek értelme, csak próbáld úgy fotózni, hogy a te saját technikai lehetőségeidet figyelembe veszed. (hegyi)

Van egy pár belőle, azt látom. Érdekes, de azért annyira nem ebben a megfogalmazásban, hogy ennyire bő lére legyen eresztve. Szépek a tónusok, a színek, ez viszi el a képet. De hogy miért nem egyenesíted ki, nem értem, az agyoncsapja, hogy ferde. A másik, hogy valahogy a képkivágás, a pont, ahonnan ezt mutatod nem nagyon érdekes, így ez nem válik igazán képpé, nincsen benne rendező erő, csak szép színek és tónusok, ami nekem kevés a bioldogsághoz. (hegyi)

Jó ez a ritmus, csak fent hagytál egy csomó részt, amire semmi szükség nincs. Ez egy ujjnyi a boltív fölött, ami simán vágható lenne, lent meg hiányzik, a cipőbe is belevágtál. Nem nagyon értem, hogy miért így van ez a kamera beállítva. Lehet, ha egy kicsit lejjebb guggolsz, tudom, hogy az ember egy bizonyos életkor után nehezebben mozog, legalábbis az utolsó emlékem szerint te még nem vagy nagyon pocakos, úgyhogy próbáljuk meg a testünket használni arra, hogy ha kell, akkor lejjebb guggolunk. Ennek a képnek a nézőpontja, horizontja most nagyon lecsúszott, miközben az összes érdekes és izgalmas dolog lent történne. A fenti rész nem érdekes, úgyhogy a meglátás jó, az ötlet is, a kivitelezés nem tökéletes. (hegyi)

Eltelt viszonylag hosszú idő az elemzés és a kép felrakása között. Ágnes, most kérdezem tőled, hogy még mindig fontosnak tartod ezt a képet? Mert szerintem ez nem fontos kép. Sem Málta nem jön ki belőle, se a horgászat, de legfőképp a férfi karaktere nem. Ez egy lesifotó, megtaláltad őt, jó messziről lefotóztad. Ez abban a tekintetben jó, hogy nem zavartad meg a halakat, de a fotó szempontjából nem jó. Ha ez egy őt bemutató sorozat része, ahol megismerjük, akkor ez lehet egy átkötő kép, de önállóan nem tudom, nekem nem áll meg. (hegyi)

Nem tudom, hogy az 1-es macska két kocsi között, az éppen kakál-e, lehet, hogy igen, olyan furcsa, és az ott nekem kevésbé izgalmas. A 2. macska szaglászása abszolút jó a kis csapzott bundájával. A 3. is, ahogy ott alszik, fekszik, de azt szeretném neked mondani, hogy próbáljunk meg tartani valami normális képarányt, jó? Vagy négyzetesek vagyunk, vagy 2:3, 3:4 arányosok vagyunk, de valami legyen. A 16:9-es képarány a filmhez van és nem véletlenül nem a fotóhoz. Nem akarok nagyon szigorú lenni ebben a kérdésben, mert tudom, hogy majd lesznek, akik kardoskodnak a 16:9-es, vagy ahhoz hasonló képarány mellett. Nekem nem természetes, és hogyha az a kérdés, hogy tanuljunk meg komponálni, akkor próbáljunk meg először valamilyen klasszikus képarány mellett letenni a voksunk, és abban dolgozni, mert ha állandóan változatunk mindent, és minden mozog, és állandó a csere, tehát hol négyzetesen, hol 2:3, hol 3:4, ahol esik ott levágunk belőle,akkor soha a büdös életben nem leszünk előrébb a kompozíció tekintetében. Mi miért, és hogyan kerül oda? Ez egy fontos kérdés. Nem azt mondom, hogy ne vágd meg a képeidet, de az arányokat próbáljuk meg tartani. És jó lenne Ágnes, ha megtalálsz egy dolgot, ami érdekel, ami izgalmas vagy tetszik, akkor azt nem engednéd el, hanem csinálnád folyamatosan, például a macska ilyen, ha utcamacska, akkor legyen az, de be kéne léni abba a csoportba, ahol nem virágról virágra szálldosás van, hanem témakövetés, mert ez segítené a fejlődésed. (hegyi)

Érdekes, itt már valamiféle párhuzamot ha akarok, akkor tudok vonni abban, ami az emberek formája, meg az üvegek formája. De még mindig azt mondom, hogy van egy kevésbé érdekes kép, most ez az 1-es kép, és van egy abszolút izgalmas megoldás, ha leszámítom a bögre összefirkálását, amit egyébként kivennék, és csak a felső csészét hagynám meg, de így egyben egy jó meglátás. Nem nagyon értem, hogy miért pászítod ezeket össze Tamás! Biztos kísérletezel valamivel, de nekem még nem jött ki, hogy mivel, nem tudom, hogy mi ez a dolog, és mire akar a fuvar kimenni. Kérlek, segíts! De nem egy szóval, meg mondatokkal, mert nem biztos, hogy csak én nem értem, mert úgy látom, hogy más sem biztos, hogy érti. Kérlek, segíts abban, hogy megértsük, hogy mit csinálsz! Lehet, hogy magadnak is jó, ha megfogalmazod írásban, hogy mi az, ami itt történik, miért fontosak ezek a képpárok, mik az ellenétetek, mi az összetartó erő, mi a kohézió, mitől rántja pont ezt a két képet össze valami. (hegyi)

Azt hiszem, hogy ez a kép abban az értelemben izgalmasabb nekem az előzőnél, hogy a tükröződés bekapcsolódik, és ez a formáknál nagyon érdekes játékot tud létrehozni. Persze a hiányérzetem is nő ez által, mert ebben a tükröződésben olyan sok minden történhetne. Dobálhatna egy kisgyerek bele kavicsokat, vagy bármi, hogy valahogy megint azt mondom, hogy lehet, hogy egyszerűbben kell megfogalmaznom: az embert hiányolom! Van egy ilyen kivonulás jellegük ezeknek a képeknek, kivonulok a társadalomból, az emberek közösségéből, egyedül vagyok és magányos vagyok. Látom, van ott valaki nagyon mikro méretben, ember legyen a talpán, aki azt elsőre észreveszi, lehet, hogy egy haver, aki veled túrázott, de lehet idegen is, de ő annyira jelentéktelenül van jelen, hogy ha lenne szerepe, akkor az a méretarányhoz lenne szükséges, hogy értsem, hogy mi mekkora. Ebben a méretben amit itt most látunk, nem biztos, hogy tud működni, mert annyira kiszerkesztetted a kép szélére. A kép nagyon szép, megint azt mondom, hogy annyira fantasztikusan érzed ezeket a színeket, tónusokat, hogy mit hogy kell csinálni, tuti naptár sorozatot lehetne belőle készíteni, és azt mondom, hogy nem csak 13 laposat, hanem akár egy heti naptárat, vagy akár napi képekkel is, biztos, hogy meg tudnád tölteni értékes tartalommal. És akkor most már nem mondom el huszonötödször, hogy hol van ebben a Gábor, mert biztos, hogy benne van, és valószínű, hogy a napi rutinnal, a melóval kell neked egy ilyen egyensúly. Van olyan, hogy az ember terápiásan használ valamit, ez is érvényes. De nem gondolom, hogy ne lehetne elmozdulni, hogy akkor elveszne a terápiás hatás, mert az a cselekvésben van, a másfajta cselekvésben. Hiányolom azt, ami ennek az egésznek a feszültsége, a tétje, a húsa, az, hogy a bőrömet viszem a vásárra egy fényképért. (hegyi)