Feladatmegoldás

Igen, Zoli ehhez a hídhoz gyakran kijár, és nagyon örülök neki, hogy ennyire beleszeretett egy helybe. Az egy idő után fontos lehet, hogy miket látunk meg, és mik azok a mozdulatok, amik viszik a kezünket, és mik azok a lelki rezdülések, mert saját magunk fejlődését, a gondolkodásunk változását is nyomon követhetjük egy ilyen melónál, ha évente 2-3-szor ugyanarról a helyről csinálunk képet. Ez egy abszolút rendben lévő ügy lenne, ha nem kezdenéd ezt a 16:9-hez hasonló képméretet használni. Ezt több embernek mondtam már, megint határozott leszek: ez a méret a filmhez kell, a fotó nem ilyen, nem ezt a látásmódot kívánja, nem erről szól. A filmes hangulat azért ilyen, hogy legyen bevezetése és kifutása egy mozdulatsornak, vagy legyen egy szituációnak egy olyan környezeti rezdülése és hatása is, ami ott van a képen, nem kap hangsúlyt, ott pezsegnek az emberek mondjuk egy bálban, de ad a tömegnek egy olyan hatást, erőt, ami kiemeli a főszereplőt. Erre itt nincs szükség, mert ez egy állókép, és idétlenné válik, olyan, mintha megnyúlt volna, mintha nem a rendes méretekben dolgozna, hanem torzítottál volna ezen a képen, holott valószínűleg erről nincs szó. Fognám, és lehagynék legalább egy-másfél ujjnyit a kép bal oldalából. Az az oszloprész nem annyira fontos, mert most elvitte az egésznek a súlyát: az tömör, nehéz, sötét, és ez ellene dolgozik annak a finom játékosságnak. Kell belőle valamennyi, mert az a támaszték, de nem ennyi. Egyébként a dolog szép, és nagyon finom lehet, ha nagyban néznénk, akkor valószínűleg jobb látnánk a madarat, az egésznek lenne egy hangulata. Még egy dolog, amit hozzátennék: bátrabban bánj a mélységélességgel. Nem a divatos papírlap vékony mélységélességre gondolok, mert az egy tájképnél nem biztos, hogy megáll, de valamennyit vegyél visszább a mélységélességből, ez lehet egy 22-es blende is, mert elég lenne itt egy 8-as blendével, ahhoz, hogy az egésznek a tere jobban megjöjjön. Nem kell nekem mindent élesen látni, nem szükséges. Az egy döntés is utána, de ez határozottabbá teszi a képet, hogy maga a te döntésed lesz határozottabb, hogy mit akarsz élesen mutatni, és mi az, amit hagysz kimenni az élességből. Van amit itt még dolgozni, úgyhogy hajrá, várom a folytatást. (hegyi)

Ez egy nagyon izgalmas játék. Gondolom kapott egy vörös szűrőt a paprika, ettől az egész bekeményedett, befeketedett, nem baj, mert nagyon jó játék lett ezekkel a párhuzamos csíkokkal. Úgy emeli ki ezt a növényt, hogy közben bele is simul – ennek a kettőssége adja ennek a képnek a dinamikáját. Gratulálok, ez a kép abszolút tíz pontos. (hegyi)

Ez a kép másképp dinamikus, itt a mozgás dinamikája játszik, bár szép az is, ahogy a bundában fellelhető rozsda szín megjelenik hátul a bokornál is. Amit én változtatnék, az az, hogy magát ezt a fatörzset visszább kellene venni utómunkában, most túlságosan világos. Hasonlítsd össze, hogy mennyire sötét a növény, az inkább túl sötét, és mennyire világos mindehhez képest a fa. Tehát ahhoz, hogy a főszereplőnk legyen valóban a főszereplő, ahhoz a környezetet egy kicsit hátrébb kell vinni tónusban. Ha most megtennéd azt, hogy ezt korrigálod a fát, akkor te is látnád, hogy egyből az összes figyelem a macskára szegeződik, így most kalandozunk egy picit a képen. (hegyi)

Annyira jó lenne tudni, hogy mi ennek a növénynek a neve, de nagyon szeretem. Nem tudom, hogy ez, ami a fákon megtalálható ugyanaz-e, mint amit a boltokban lehet kapni ilyen kis dobozban, és belül egy kis piros bogyó van, ami finom. Nem mertem még ezt megenni, lehet, hogy addig jó nektek, mert addig vagyok itt jelen köztetek. Szóval jó a ritmus, és valóban hoz egy nyárias hangulatot. Talán ahhoz egy picit nekem komor, nem egy teljesen vidám nyár ez, de azért nyár. Ott hibádzik nekem a tónuselhelyezés, hogy a bal fölső meg a jobb fölső rész között erős a dinamikai kontraszt, és ettől kifordul a kép. Nem tudom, hogy ez mennyire átélhető, amit mondok, elfordulunk ettől, olyan fura: az egyik oldalon túl lyukas, a másikon túl sötét, és túl zárt. De ettől függetlenül maga a találat megvan. (hegyi)

Nagyon jó ez a kép abban az értelemben, hogy nagyon érdekes dolgot találtál. Az aljából simán levágnám azt a másfél – két ujjnyi feketét, mert nincs rá nagyon szükség, a tetejéből is egy ujjnyit, és akkor még izgalmasabb lenne, mert feszes lenne. Forgasd el a képkeretet, és képzeld el vízszintesben, mert abból az utcából még jöhetne ám. Annyira szigorú vagy oldalirányban, fentre, meg lentre meg annyira megengedő. Fordítva kellene, hogy legyen. De a meglátás abszolút jó! (hegyi)

Drága, ő is nagyon szép cica! Tök jó, hogy így barátkozik veled. Egy kicsit a térből hiányolok, most ezt megcsináltad állóba, de ez fekvőben, vagy négyzetesben lenne jó, nem kell ezt ennyire szűkre venni, nem csak a macska a lényeg, hiszen a lépcső és a beton sráfozása az, ami izgalmas térjáték. Így most levágtad azt, hogy ő hol van, és csináltál egy sztárfotót róla, de benne nem ez a lényeg. Ugyanakkora maradna akkor is, ha megmaradna az oldala. Tehát, ez a kép ebben a képkivágásban, már ami a függőlegest illeti nem, de egy fekvő képben háromszor ekkora oldalakkal tökéletes lenne. (hegyi)

Nem tudom, hogy ez most ez WC, vagy egy mosdó, vagy épül egy épület, és nincs még kész, vagy mi akar lenni, de erre az utóbbira tippelek. Egyébként nagyon jó ez a mosdó, de minek másztál ilyen magasra? Mert ettől hogy felmásztál, és ezt a nagy fényt bekapcsoltad, elvitted a figyelmemet a mosdóról. Ha csak letakarod fent a fényforrást, egyből elkezd élni az egész. Erre figyelni kell, hogy ekkora tónuskülönbség ne legyen. Kiégetted most a szememet, és ez elvitt a finomságból, miközben tök jók a struktúrák a falon ezzel az épphogy malterrel befröcskölt felülettel. (hegyi)