Főnix
Ez nekem így kevés és érzelgős. Kevés, mert formailag nem elég érdekes, és nincs benne semmi ütős, érzelgős, mert a fények, a színek valamit akarnak, de mégsem indul be a nyálelválasztásom, részint azért nem, mert a technika megbicsaklik ezen, részint, mert ez még nem érett meg benned, úgy érzem. (hegyi)
Fonál
Na, itt lehet, meg foglak lepni. Ugyanis. Az egyik embercsoport nem kell. Így most sok, nem tudok koncentrálni. Nézd meg: ha fenn meghagyod a téglasort, nem is kell végig érjen, az épületből már nem kell, és a csávóka se, akkor oké, stabilak vagyunk. Vagy ha lenn levágod a fickót az egyenessel és csak a gödör mellett állót hagyod, megint izgalmas lesz a kétfelé álló ember. Tehát bármelyik jó. De együtt nekem sok. Tologasd a scrollt, hogy mit szólsz. (hegyi)
Más
Itt is azt mondom, jó, amit látsz, picit pontosítani kéne a tömeget és a formát. Fenn a ickók szűken vannak, az előzőnél hagytál kis teret, itt nem. Kár. Lent viszont a szélnél újra kap valami ritmust, ami fentebb már volt, de itt csak töredék marad, vágható lenne. Szóval jól látsz, kicsit még kell bizgetni a képmezőt, de ez nem nagy ügy, rááll majd a szemed, ha nem adod fel. (hegyi)
Szegély
Ez egy nagyon jó megfigyelés. Formailag is jó az ösztönöd, hogy így ábrázolsz. Mert kell a tömeg és az anyagszerűség egysége. Viszont a formai ritmusra egy picit jobban figyelj. Nézd meg lentről felfelé haladva, ott a szegély és a fickó, majd egy sáv autónyom, egy szünet, egy újabb autónyom, egy kavicsosabb... és itt kéne véget érnie. Mert hogy utána megint jön egy szünet, az már gyengíti a ritmust. Próbáld letakarni. (hegyi)
A művész ebédje
Antal Balázs tárgytervező iparművész a Hominis sorozat darabjait rajzolja a Made by You műhelyében.
Fogságban
Azt gondolom, hogy itt két fontos dolgot megtaláltál, pontosabban hármat, amiből kettő összeáll, de a három együtt nem. Az egyik a háló és az áldozat. Ez jó, ez jó alapnak. Ehhez van pásszítva egy színvilág, ami elég jó lenne, ha nem lenne ennyire kaleidoszkópszerű a forma. Mert így óhatatlan, keresni kezdem a megfejtést. Viszont a szín és a forma ilyen ereje sok, agyonnyomja a hálót. Azaz. Vagy háló és erős színek, kevesebb formai őrülettel, vagy háló és forma, de sokkal pasztelebb színekkel, hogy élni tudjon a háló is. (hegyi)
Áldozati oltár
Na, akkor mehetünk tovább, az előző folytatására azt mondom, hogy Andalúziai kutya és Bunuel, meg a marhaszem. István, ez így nekem elég agresszív. Miközben vicces is, és ez így együtt nekem nem adja ki. Vicces attól lesz, hogy azon túl, hogy egy elvágott ribizli kerül az üllőre, vagy mi a tök ez, attól még a környezet jól fésült, nincs benne dráma, tehát emiatt a hangulat nem tud odáig menni, hogy beleéljem ebbe a sztoriba magam. Megint, mint az előzőnél, a forma talált, még a szín is akár, bár itt kevéssé indokolt, mert nincsenek azok a kemény feketék, viszont szegény ribizli kivégzése az azért nem járja. (hegyi)
Bölcső
Azt hiszem, azt a követ is talán sivatagi rózsának hívják... Egy maroknyi kőgömb, aminek a belseje ilyen érces.
Nem tudom, hol kezdjem, mivel láthatóan nagyon megérintett a téma, így próbálok valamiképpen fogódzót keresni, hogyan is lehetne ezt úgy, hogy ne érezzem a ribizli miatt kellemetlenül magam. Mert hogy az van, hogy nekem a ribizli gyümölcs. És mint olyan, még ha vad francia konyha felé evezek is, akkor se tudok ilyesmi tálalást nagyon elképzelni neki, bár fene tudja, még az is lehet, hogy ha több szem lenne és valamiképpen bele lenne ez a kő komponálva egy terítékbe, akkor talán. Szóval a helyzet az, hogy a forma korrekt, a szín is, de az nem mindegy nekem, hogy milyen asszociációk jönnek, és itt valahogy ez nekem elég vadas maradt. (hegyi)
Almák és paradicsomok
Én nem leszek kegyes István, mert ezt, amit mondani fogok, te is tudod, de ha tudod, miért nem alkalmazod? Egyrészt pocsékok a színek. Ki is vannak törve. De ez egy dolog, bár elég bántó dolog. Viszont. Ha paradicsom csuma, akkor legyen az még friss, mert ez a száraz csoffadék elég szomorú. És az alma seggét nem mutatjuk, hanem a szárát, szépen, mert az a forma jó, míg a segge nem jó. Avagy ha a paradicsomok java oldalra van forgatva, azaz nincs se csuma, se semmi, akkor ezt lehet az almáknál is alkalmazni, és akkor megmaradnak a formák játékának, elrugaszkodva a valóságtól. De együtt a kettő nem baró. A a kés meg így... elég agresszív. Lehet, de akkor ne szépelegjünk, akkor döfjél vele, roncsolj, vágj, használd, az isten szerelmére, ha már kell a kés és az agressziója, akkor éljük meg! Kérek ismétlést, de tényleg. (hegyi)
Senki nincs
Sokat nem fogok mondani, mert ez készen van. A semmiből építkezel, mindennapi dolog, de mégsem az attól, hogy megjeleníted. Tehát ez a kép tipikusan olyan, hogy amikor már kész, akkor lehet nyafogni, hogy de hát ilyet én is tudok, na de meg is kell csinálni, szóval örülök neki. Van tere, hangulata, félelmeink kivetítése is, jó lett. (hegyi)
Szalonnázás
Nem tudtam kihagyni ezt a lecke-ziccert, bocsánat érte! :)
Huhh, most nem tudom, hogy örüljek, vagy bánkódjak azon, hogy nem értem a poént. Na de a kép. Alapjában jó lenne, de nagyon szűkek vagyunk, és így a zsíros papír lesz a főnök, viszont annyira az nem érdekes. Az lenne izgalmas, ami a szalonna felületével történik, a zsír kicsapódása, folyása, cseppjei, szóval ahogy a késen ott a kenődés, kéne ez fent is. Nekem. Akkor lenne igazán olyan, hogy jajj, kérek egy harapást. (hegyi)
Bakcsó
Nagyon kedvelem a természetközeliséged. De itt vagy közelebb kellett volna menni, akár az optika által, ha van mód, vagy megvárni, míg nekikészül a repülésnek, és amikor elrugaszkodik, akkor exponálni. Így most, hogy nem akartál a tükröződésről is lemondani, annyira beleolvad a háttérbe, hogy elveszik a sok ág és bog között. (hegyi)
Félénk, de éhes
Van egy új kiscica a kertünkben, éhesebb mint félénk, a szemeiben reménnyel várja hogy húzak már a francba az etetőtányér mellől.
Sokat gondolkodtam, mi az, ami hiányzik nekem, aztán a leirat adta meg a választ. A tányér. Az kontextusba helyezné a szituációt, de nem csak történetileg, hanem formai értelemben is, lenne valami még a képen a főszereplőn kívül, így nem lenne ennyire magányos. Fentről lefelé mindig ad egyfajta kirekesztettséget, magányt is fűszerként a képhez, de így, hogy a nagy szürkeség veszi körül, olyan esetlen. Ez nem baj, de azért jó, ha lehet értelmezni is a dolgokat. (hegyi)
Így festünk mi a Pálya utcában
András és Zoé segítségével zajlik a festés a Pálya utcában. Barátok a kövön.
Pihenő
Azt gondolom, hogy amit látsz, az nagyon jó és fontos, érzékeny dolog. Itt most nekem az elhelyezés az, ami egy picit határozatlan, azt hiszem a jobb oldala az, ami lötyög, ott valahogy újranyílik valami, ami már nem lenne olyan fontos, nem azt mondom, hogy a fánál vágni kéne, mert az is elbillentene, de valahogy most nem találom az asztal és szék helyét. Lehet, hogy az is megoldás lenne, ha lejjebb billentett kamerával több előteret kapnánk és akkor felül záródna jobban a kép, és így talán a két tárgy magányossága is erősebb lehetne. Hát, valahogy így. (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…