Feladatmegoldás

Jó kis hibakép, remélem a gép egyben maradt. Nyilván egy akciófotón nem lehet mindent számon kérni, ezeknek az az ereje, ha a véletlen komponál helyetted, és ez itt többnyire megvan, talán jobbra üresebb egy fokkal, mint az jó lenne, de alapvetően van valami falusi diszkós vagánykodás hangulata, csajok sehol, hát akkor adjunk egy ívet az estének, indulás! Viszont Roland, macika, nagyon el vagy tűn(őd)ve, tessen kapcsolni egy pörgősebb fokozatot a képbeküldésben! (hegyi)

Ezzel a képpel úgy vagyok (láttam már másutt korábban), hogy ha egy képsor része, egy etűd a kerékpáros versenyző életéről, akkor oda elfér, de önállóan, főleg ilyen borzalmas címmel poénra véve nekem nagyon beletolod a primer kocsmai humor kategóriába. Oké, elvonatkoztatok a címtől. Jó az, ahogy a néző figyel, ez fontos pillanat. Még az is, hogy a versenyző kitikkadva épp grimaszol. De a képkivágat lenn épp azt vágja le, ami értelmezné, mi történik. Elesett? Elszakadt a lánc? Mi a tököm történt, hogy így kell grimaszolni? A kép erre nem ad választ. Ráadásul, gondolom véletlenül, olyan központozás jött létre, ami háromszögeléssel a néző, a bicajos feje és annak nadrágján formailag megjelenő elsődleges nemi jellege körül mozog, ami taszító. Ezt erősíti ez a dekadens grimasz is. Ha - miközben fenn lazák vagyunk - lenn valamennyi lenne a bicajból, akkor ez a hangsúly áttevődne oda, és elmúlhatna a viszolygás. (hegyi)

Ezt a képet majdnem négy éve már megkaptuk. Remélem, hogy az összes anno szorgalmiba küldött képed nem töltöd fel újra. Nem az én világom ez, persze tudom, cukor a népnek, ki is szolgálja a közízlést, de ennél több számomra nincs benne, sajnálom. A tömegelhelyezés jó, a tónusok is, de formailag nincs, ami kompenzálja a ködből (és esetleg a technikai rásegítésből is) adódó elkentséget. Maszatolás ez számomra, miközben ha akarsz, tudsz drámázni, ellenpontozni is, a parkolós képed példa rá, de nem nagyon értem, miért érdekel ennyire, hogy a nép nagy tömegeinek kedvezz. (hegyi)

Kemény vagy, mint a Rolling Stones ezzel a túlszaturált és kontrasztemelt világgal, értem, hogy nem kedveled a kisvirágos giccset, én sem. Még nagyobbat szólna, ha lenne több tere körben, főleg lenn és fenn, nagyobbat kiabálna. Ezt főleg lenn érzem problémásnak, mert az élesség is lefelé húz, viszont míg a színdinamizálásnak látom az értelmét, ez már ellene dolgozik a képnek, kényelmetlenné teszi azt, és a kettő együtt sok a jóból nekem. (hegyi)

Csaba, az van, hogy ezek azok a képek, amik a hetvenes évek reklámjainak humorára emlékeztetnek, de igazán nem jutok közelebb általa hozzád. Nyilván az ember akkor idétlenkedik, ha zavarban van, ha a viccel akarja elütni a komoly kérdéseket, mert tart tőle, hogy mi lesz, ha elkezd komolyan válaszolni. Itt nincs okod félni, nem kell takarni magad. Ez a bandzsítás számomra túl idétlen, egy dolog menti a képet, az akaratlan szociója, az ajtókkal, folyosóval. Szóval értem én, de kérek egy önportré ismétlést. Nem vagyok savanyújóska, félre ne értsd, de a kép ezt a fajta primer ügyet ledobja magáról. (hegyi)

A mamádról készült filmed után azt hiszem ez a filmed az, amibe alig tudok belekötni, erővel kell keressek hibát. A betűtípus borzalom, komolytalan, mert hogy ez nem valami csitri szépelgése akar lenni, hanem egy drámai film. Utazásról, otthontalanságról, állandó kívülrekesztettségről, felnövésről, kapunyitási pánikról mesél, és ehhez nagyon jó eszköz a párhuzamos mozi, a duplaexpó. Van ebben északi filmes vonal éppúgy, mint Věra Chytilová is, szóval gratulálok, jó lesz ez. (hegyi)