Feladatmegoldás

Balatoni fényhullám

Éppen egy könyvet olvastam a parton, elég szürreális állapotban voltam amikor a könyvből kitekintettem az előttem lévő tájra. Vállamon éreztem a Nap erős, meleg sugarait, a szél éppen finoman fújdogált. Első pillanatban nem is láttam hogy a képen mi történt, persze Napon mobilt nézni lehetetlen. Ezért csak este vettem észre ezt az érdekes fényhullámot (így neveztem el, valószínű egy felhő, a Nap és a hínárok együttállásából adódan) mikor nézegettem telefonomban a képeket. A könyv címe: A lét elviselhetetlen könnyűsége (Kundera)

Én ezt a képet nagyon kedvelem, sok filmes utalás jut az eszembe róla, Fellini hajója akár, hangulatában alapvetően jó pillanat és elég általános, hogy megtalálja mindenki benne a magáét, de elég egyedi is, hogy a tiéd legyen. Ha jól értem, akkor a szöveg arra akar képi utalás lenni, amikor a verőfényben olvasunk és beég a retinánkba az adott sor, és ha máshová nézünk egy homogén, sötétebb helyre, akkor úgymond visszük magunkkal az adott sort, ilyesmi érzete van itt a szövegnek számomra. Azonban egy fokkal halványabb talán a kelleténél ahhoz, hogy mindez érthető legyen, talán érdemes lenne picit a szöveget még világosabbra venni, kicsit talán életleníteni inkább, tehát ha a cél az volt, amit fentebb leírtam, akkor még akár egy fokkal nagyobb betűméret is elmenne. (hegyi)

Macska írógéppel

Mindent elmond

Egy pályázatra készült a fotó, még 2014-ben. Ott nem volt szerencsém vele, de nekem mégis azt mutatja a fotó ami vagyok.

Hát, ez még mindig inkább az első lecke, arc nélküli kép, a tükröződés ötlete jó, és ad is az egésznek egy robotszerű élményt, de meg kell mondjam, hogy a kikockázás így most nekem annyira nem jött be. Jók a lépések, ahogy egyre beljebb haladsz a Látszótér közösségében, emelni lehet a tempón, itt javarészt senki se harap (nagyot), szóval hajrá, várnám a folytatást, ha lehet, akkor egy kettes leckés önportréval. (hegyi)

Asma

Ez egy egészen jó megoldás, de valahogy az arc, a bőr annyira strukturálatlan lett, hogy a jelenléte nem erős, nem kontrasztos a pávatollhoz képest, a kettő nem egy szinten működik. Azt nem tudom, hogy ez az utómunkának, sminknek vagy világításnak köszönhető-e inkább, de valami fura. Fenn kevesebbet hagynék, sok az üres tér még mindig, a ruhával pedig az a probléma, hogy ahogy a karnál most végződik, az épp szétkaszálja a toll "szemét", talán szerencsésebb lenne egy hosszabb ujjú felső, mert akkor a fekete háttér előtt erősebb lenne a toll jelenléte. Ha van kedv, jó lenne ismételni. (hegyi)

Fényben

Én bevallom, ezzel nem tudok mit kezdeni. Nem értem, mire megy ki a fuvar, mi a cél, mit akarsz mutatni. Oké, gondolom a tetőt. De miért? Mi fontos van egy tetőben? Talán az árnyékok. De azt a kerítés szétkaszabolja. A kettő együtt nem tud működni, a kerítésben nincs semmi izgalmas, viszont annyira határozott, hogy azt a finomságot, amit az árnyék mutat, egyből agyonveri. Szóval hát ez így most nem áll össze képpé. (hegyi)

Babák

Érdekes ez a macska, van a tekintetében valami riadt szomorúság, ettől egy kicsit a róla készült portrék furcsa érzést keltenek, hiába a játékosság vagy a nyugodt beállítás, de ő mindebből kilóg. Fene se tudja, hogy lehetne ezt kompenzálni. A kép jó meg minden jó, de ez a dolog nem első esetben okoz nekem fejtörést. (hegyi)

Nos, azt hiszem, hogy itt már jobban sikerült a mértani játék, kifejezetten tetszik az organikus és a geometrikus formák összeházasítása, a tónusaid is rendben vannak, szóval ez jó irány, ha ilyesmiket látsz meg, ezt így jó megcsinálni azt hiszem. A tárgyiassága, a konkrét formák, amik egyszerűségük mellett az ismétléssel érik el a hatást, ezek jót tesznek, kiragadnak a valóságból. (hegyi)

Ablakok

Azért vagyok zavarban, mert hogy a helyszín tökéletes lenne arra, hogy egyfajta optikai játékot játszhassunk, de ehhez az kéne, hogy tisztább legyen mértani értelemben a kompozíció. Úgy kell elképzelni, hogy lecsupaszítjuk a tartalmuktól és csak hasábokat, tömböket keresünk, azokat szerkesztjük össze, mintha vonalrajz lenne, akkor kiadhatja azt, hogy miképp lehet ezt megcsinálni. Egy biztos, hogy az alapzatnál az, hogy vannak-e autók és beazonosítható környezet vagy sem, az rajtad múlik, mindkét döntés rendben van, de egyik mellett le kéne a voksot tenni. (hegyi)

Houstoni ferde torony

Nagyon szép épületet találtál, szeretem ezt a stílust, persze lehet mondani, hogy élesség, helló, merre jársz, vízszintes, meg ilyesmit, de mégis sikerült átadni egyfajta hangulatot. Picit olyan, mint amikor szalad alattunk az út és csak egy villanásnyi időre ugrik be egy-egy kép, épület, színhely, de már robogunk is tovább. Ha a cél ez volt, ezt sikerült teljesíteni. (hegyi)

Strand

Hát, aktnak nem tudom látni, mert hogy annyira roncsolt a test, hogy ember legyen a talpán, aki kihámoz belőle bármit. Ha ez egy mozgatható objektum lenne, persze egy valódi aktmodellel együtt már érdekes képi összhatások lennének elérhetők, de így önmagában ebből a szobor méretéhez képest túl korrekt távolságtartásból a dolog nem tud személyessé válni, leíró jellegű marad, leltári tárgy. Érdemes lenne vele foglalkozni, de nagyobb elmélyüléssel, hogy mit is szólít meg benned ez a tárgy. (hegyi)

Kisvirágos

Ez a kisvirág fotogénnek tűnt a fehérségével, gondoltam játszok kicsit vele. Ezzel a Demeter fotóval már foglalkoztam.

A gondolat jó, hogy egy meglévő képet háttérként használva új csendéletet alkoss, én azt javasolnám, hogy keresni kell egy sötét hátteret, és ahhoz illeszteni a képeslapot, mert így kiterjeszthetővé válik a képmező, és nem kell ennyire beszoruljon a virág, ugyanis a képszélek vágása az, ami nem megoldott most. Avagy kisebb virág kell, és még jobban kimenni szélig a képeslappal. Kérek ismétlést! (hegyi)

Hangyán

emberek

Azt hiszem, értem a dolgot, az ember és az építménye, a kettő viszonya, formailag és korban is, a méretek, az egész hiábavalósága, de én lemondtam volna a fűben meghúzódó romokról, cserébe közelebb mentem volna, amennyit az építmény enged, hogy ez még határozottabban megmutathassa a viszonyrendszert. És hát igen, az utazás nem mindig engedi meg, hogy kipróbáljuk a fényviszonyokat délelőtt, délután, reggel, estefelé, hogy mikor adja ki jól, most az árnyék nem a barátunk. (hegyi)

Önarc

Na, hát másik képednél felvetődött az útkeresésed, és itt reagálnék rá, mert Bojtár jó helyen kapisgál akkor, amikor a tájaidból hiányol valamit, ami benne van, csak nagyon eltakarva. És itt a kulcs. Csináltál magadról egy kényszerportrét, mert a Hegyinek ez a heppje, de azért beletetted a véleményed is, mivel a szemed háttérbe tetted, elkalandoztatsz a fókuszról, és a nyakra viszed a figyelmet a világítással. Oké, hogy ez volt a helyzet ott, de utómunkában ez helyrebillenthető egy laza maszkolással, szóval te ráadásul mesteri szinten laborálsz, én azt gondolom, hogy ez ha nem is tudatos üzenet, de jelzés. Nagyon jó ez a portré emellett, mert benne van a kettősséged, és az, hogy ez a két lenyomat nem talált még egymásra. Szeretném, ha felszabadulnál. Úgyhogy azt kérem, hogy picit maradjunk a portrénál, kérek még. Kérdezheted, miért. És nem árulok zsákba állatot, oka van ennek valóban. Mégpedig az, hogy a tájaidhoz te is kellesz. Nem kötelezően valós figuraként megjelenve, de érzelmileg mindenképpen. Magas szinten tudod a technikát is, és a komponálást is. Most el kéne kezdenünk keresni Gábort. És azt hiszem, vagyis abban hiszek, hogy az önképek ebben segíteni fognak. Bontsuk ezt ki, legyél partner abban, hogy magad mint objekt kezeled, és ássunk befelé egy picit, jó? (hegyi)

Olvasás

Hát, bevallom, ez nem macskaportré, ő itt egy muszáj herkules, egy kényszerszereplő érzetét adja, Bandi az, akit jól mutat be a kép, csak hát az élesség... nem muszáj mindennek tökéletesen élesnek lenni, megengedett a bemozdulás, de itt most ez a kompozíciós bizonytalansággal együtt nem adja ki. Ehhez jön még, hogy a jobb felső olyan szinten kiégett, hogy kizökkent a lamúrból, elviszi a békét. Kérek ismétlést. (hegyi)

Macskafürdő

Mostanában szeret a kádba bemászni, és onnan leskelődik kifelé.

Ragyogó jó a pillanat, él a tekintet, nagyon jól megragadtad a macska lényegét itt. Egyetlen dolog, hogy jó lenne valamit kezdeni a térrel, mert most minden vonal másfelé tart, és a helyszín miatt ez zavaró lesz. Van olyan, hogy nem lehet tartani a párhuzamost, de akkor ezt fel kell vállalni és tudatosan átkomponálni az egészet, kitalálni egy másik szubjektív dimenziót. (hegyi)