Feladatmegoldás

Ezt a képet régóta nézegetem, de nem tudtam dekódolni, nyilván a tükröződéssel együtt kéne kiadjon nekem valamit, a cím is errefelé terelget, de bevallom, nem jön át, nem sikerült nekem. (hegyi)

Vessetek a mókusok elé, és még az is lehet, hogy később meggondolom, de ez a kép nekem többet mesél a másiknál. Nem is biztos, hogy jó kifejezés az, hogy többet mesél, mindenesetre van benne valami enyhén dekadens szomorúság, ami átélhetővé válik azáltal, hogy a háttér csak jelzésértékű, a figyelmet nem vonja magára, csak jelenléte van, elmolyolunk az ablak páracseppjeivel, szóval ez így nekem hoz egy olyan hangulatot, ami a másik képnél kevéssé van határozottan jelen. Persze, lehet azt mondani, hogy így önmagában nem teszem a falra, viszont egy sorozat részeként kiváló lehetne. Talán érdemes lenne majd István eltöprengeni azon, hogy hogyan mesélnéd el egy középkorú pasi életét Budapesten. (hegyi)

Lépésről lépésre lenne jó haladni abban, hogy mit kezdjünk a testtel. Nem kell egyből mindennek sikerülnie. Kisebb falatokban a dolog felépül és eléred azt a tapasztalati szintet, ahonnan már az önkifejezésben használni fogod tudni a test formáit. Kezdjük azzal, hogy aktnál fontos a hőmérséklet. Hidegben libabőr van, és ha nem azt akarod kifejezni, hogy valami mennyire hideg, rideg, embertelen, akkor kerülendő, mert a néződ kezd el fázni. A másik kérdés a világításé. A surlófény kiemeli a bőr struktúráját, ami jó lehet, de a bőrhibákat is, ezt retussal utómunkában kell akkor majd javítani, tehát mérlegelendő, mennyire viszed el a fényt érintőbe. De a legfontosabb, hogy egyelőre nem csinálnék színes aktot, mert az a lépés szerintem akkor lehet fontos, ha a FF már megvan. Ugyanis nehezebb a színesnél elérni, hogy ne legyen primer a közlés. Szeretném, ha folytatnád. Ja és a libabőrhöz még egy általános tanács, hogy aktfotó előtt a modellnek 20 perccel kb már le kell vetkőznie és olyan köpenyt venni, ami nem hagy nyomot a bőrön, a bugyi, a gatya gumija, a melltartó pántja, szóval ezek a nyomok nem jók, ha megmaradnak. (hegyi)

Na igen, értem én, hogy a háttér a finom fátyolszerű hatásával nem hagyott békén, de kéne az etető is, viszont ott ez a fa, ami nem elég attraktív, be is lógnak ágak, kuszaságot ad ki, így valóban nem könnyű döntést hozni, hogy mi legyen a képhatár, de Feri az a helyzet, hogy van, ami nem alkalmas a fotóra, ez most olyan helyzet, hogy akárhonnan fogom meg, mindig akad valami, ami nem jó, leginkább a fa és az, hogy az etető ennyire ellenfényben van. Nyilván a madaraknak itt a jó ez a szerkezet, de képileg nem megoldható. (hegyi)

Jó a tükörjáték is, de nekem inkább a színek azok, amik izgalmasak és finomak, viszont ha innen közelítem meg, akkor fenn a második drótsáv az már sok a jóból, én a kilincs fölötti részt kihagynám. Úgy egyből beindulna az a térjáték, ami ezt az egészet izgalmassá teszi, jó dinamikai ellenpontként a színekre. (hegyi)

A Fodor-haikus megemlékezések közük képileg ez az, ami a legközelebb áll hozzám, finom, drámai, de légies, keserű, de nőies is, érzékeny és mindezt megspékeli a technika, szóval amit anno egyik tájképszerű polaroidodnál mondtam technikai gát okán fellépő problémának, hogy nem mindenre alkalmas a polaroid, itt az ellenpélda, hogy viszont amikor össze tud találkozni a belső ritmus, tónus, forma és technika, akkor abból nagyon jó dolgok is születhetnek, ez most ilyen pillanat, köszönöm. Ráadásul egyenértékűen van jelen a vers és a kép úgy, hogy emelni tudják egymást, hogy van egy ide-oda játék benne, kép és szöveg együtt az 1+1=3-at adja ki. (hegyi)