Feladatmegoldás

Nem leszek népszerű, de azt hiszem nem is azért tartotok, szóval nekem ezzel a képpel több problémám is akad, de mind jószerivel a világításra vezethető vissza. Bada Dada nem tudom mennyire ismert, Szegény Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám című munkája beleégett az agyszövetembe, és erre a képre nézve ez jutott eszembe elsőre, hogy a vaku agyonvert mindent, látleletté vasalta az egészet, minden finomsága odalett. A háttér jól van kiválasztva, az alap se rossz, még a giccses váza is az elmegy kategória, hiszen akár rá is lehet erre a kompozícióval játszani, mint egy fricskára, de most az a finomság, ami a levél rostjain, a száradt gyöngyvirág finoman megfagyott rezdülésein van, az nem tud megélni. Szóval a vakut felejtsük el, nem nagyon alkalmas csendéletet fotózni. A másik a szín, érdemes lenne a fehér felé kalibrálni a dolgot, mert ez a kékes hidegség a másik, ami ellene dolgozik és a száraz növény emelkedettségéből kóró lesz általa. A kompozíció rendben van, tehát azt gondolom, hogy a nehezebbik része, hogy hogyan és mit helyezek el, hogy az formailag meglegyen, az most oké, a világítással kell játszani. Nyilván meg kell oldani az ellenfény problémáját is, szóval ha megvannak a tárgyak, érdemes lenne ezt így kipróbálni, hogy miképp tudod úgy bevilágítani, hogy annak tere maradjon, mélységi kiterjedése is - itt most ráadásul a mélységélesség is kritikus, az életlenség már nagyon zavaró a hátrébb lévő levélnél. Ismétlést kérek, ha lehet. (hegyi)

János, nekem ez működik, még jobban működne talán ha jobbra még egy fél ujjnyi lenne, a tömegnek szerintem jót tenne, de a formai megfigyelésed jó szemre vall, köszönet. Kérlek kapcsolj rá az idén, jó lenne, ha valahogy becsatlakoznál a munkába, mert ha csak időlegesen kapunk szétszórt irányokból innen-onnan megoldott dolgokat, akkor nem tudok hatékonyan segíteni a gondolataimmal, mert egyedül valók maradnak a képek, amik önmagukban nem adják ki az ívét annak, hogy hol tartasz. Ez jó, volt előző is, ami jó, de mi történik a kettő között? (hegyi)

Nyilván, amikor készítetted, a szemednek más az átfogása, ezért nem láttad a sötétek bebukását és a tartó túlvilágítását abban az arányrendszerben, amiben itt most megjelenik, ez gyakorlással majd megjön, hogy mi mennyit jelent a képen majd tónusban, ahogy a kommentet olvasom, te is érezted, hogy sok lesz az a fény ott. Ilyenkor az a megfejtés, hogy oda mérünk, ami a sok fény, az árnyékos résznél meg derítéssel emelünk a fényen, és akkor kompenzálódhat a különbség, belül kerülhetünk az átfogóképességen. De nekem más a problémám. Azt mondod, ez a virág ott lett felejtve a balkonon. De hol a balkon, mert ez most a lépcsőháznak tűnik, de nem nagyon tudom jól azonosítani a szitut, azaz külön életet él a virág és külön életet az ablak, a kettő most nem kapcsolódik össze. Így a két tömeg sem kötődik, billeg, nem lesz közük egymáshoz, tehát valamit a kompozícióval kellene kezdeni, hogy egy világba kerüljön a két dolog, mert úgy érzem, hogy ebből a nézőpontból most ez nem oldódik meg. (hegyi)

Kedves Flóra, a technika adottság, kötöttség is néha, nyilván, ha nincs fényképezőgéped, akkor a mobil marad, de próbálni kell a legtöbbet kihozni belőle, és ehhez, mivel picike az érzékelője és optikája, így legelsőképpen is fény kell. Enélkül a zaj nagyon sok lesz és a végeredmény csúnya. Másrészt a mobilos képek már nem alkalmasak rá általában, hogy erősen vágjunk vagy nagyítsunk belőle, tehát erre is oda kell figyelni a komponálásnál. Ennyit a technikáról. A kép formai és tartalmi elemeinél arra kell figyelni, hogy a szem mindig a legvilágosabb dolgot tekinti fontossági sorban az elsőnek, és egy portrénál ez az arc kell legyen, nem a mell. Rá is erősítesz azzal, hogy az ékszer csillog, odavonzza a tekintetet, ami nem baj, ha az arc is jól látszik. De most a tekinteted már árnyékban van, ez nem tesz jót a képnek. Az fontos, hogy az üzenet mit ad ki, mert a néző félreértheti. (hegyi)

Különös öröm, ha valaki hosszabb idő után visszatér hozzánk, a közösségünkbe és az még nagyobb öröm, ha azt látni, hogy az idő a gondolati viszonyokat is összerendezte. Itt ennél a képnél azt látom, hogy előrelépés történt, a hangulat átjön, szerethető, úgyhogy üdv újra a fedélzeten és várjuk a folytatást, jelenlétet! (hegyi)