Feladatmegoldás

Valóban van formai hasonlóság, ami azonban szembeötlően más érzet, az az élesség kérdése. Ez a digit világában sokszor előfordul, hogy minden éles, Tolnától Baranyáig, viszont ettől az egésznek kivasalódik a hangulata is, szóval elsőre azt mondom, hogy ez nekem idegen. A másik a kompozíció, amihez nem tudom, milyen lehetőségeid vannak az elmozdulásra, de nekem ez most vagy lehetne még jobban oldalról, vagy mozdulhatnánk a korrektebb perspektíva felé, nem tudom. Szóval szép részletek vannak, hangulata is van ennek a porcukor városrészletnek, de valahogy ennél most nem érzek többet, viszont a törekvés jó. (hegyi)

Azt gondolom, hogy ez is egy jó témafelvetés, a kérdés az lesz majd, hogy Ágnes ezt mire fogja használni és merre indul tovább. Jó az ötlet és a meglátás, de azzal, hogy betette középre a választóvonalat, valamiféle egyensúlyi helyzetet ábrázol, miközben nem érzem, hogy maga a kép, az üzenet is ennyire egyensúlyban akarna lenni. Magyarán egy jó ötlet kicsit sematikus megoldását látom, ami kívánná a továbbgondolást. (hegyi)

Értem azt, amit Mazsi ír, részint én is hasonló érzések okán szoktam azokat korholni, akiknél úgy érzem, volna értelme jobban ráfeküdni a fotózás hobbira, mert hogy többféle út létezik, amin el lehet érni a célt, de abban minden út közös, hogy ha nagy kihagyások vannak, akkor esélyes a helyben járás. Persze senkit se lehet saját érzései és/vagy akarata ellenében segíteni az útján, ez is igaz, úgyhogy nekem nem marad más, mint a drukkolás, hogy hátha egyszer eljön az az idő, amikor akár Ágnes, akár a többiek közül bárki rájön arra, hogy a kezdeti kilóra le kell fotózni 10 ezer képet unalma után jön az áttörés és a még több munka. Hát, ilyen ez a pop biznisz.    A kép jó, főképp hangulatában, az utómunkát már nem is merem mondani, tényleg érik egy komolyabb utómunka gyakorlat, mert hogy igen kevés hiányzik ahhoz, hogy üssön a kép, némi tónusigazítás és maszkolás itt-ott, szóval ismétlem önmagam, Ágnes, tessék választani egy valami irányt, aztán abban miminum kétnaponta valamit létrehozni, nem a tökéletesség a cél, hanem a gyakorlás. (hegyi)

Ebből az utolsó az, aminél egyedül nem érzem azt, hogy a fotós adhatott volna személyesebb nézőpontot is, ha nem csak leül a padra, hanem picit lejjebb megy, kaphattam volna izgalmasabb látószöget is. Csak hát ezt az utolsót meg meg szokta csinálni, aki arra jár, kevéssé egyedi. Az első ha pontos vagy a geometriában, akkor izgalmas lehetne, a másodiknál esetlen a pad, valahogy ottfelejtődött a képen, de nincs szerepbe hozva, a háttér meg elég unalmas így, a futós kép alakja jó, de egyéb minden esetleges, szóval volna ebben fantázia, ha felteszed a kérdést előre magadnak, mit akarsz elmesélni. Mert az jó, hogy van nálad gép, az is jó, hogy van valami érzet, ami kattintásra bír, de előre kell magaddal a dolgokat tisztázni, hogy akkor most a fuvar mire akar kimenni, a hajnali futóra, a magányos gyalogútra, a híd alatt ránk köszöntő estére, vagy mire. Mert ha ez megvan, akkor az vezetni fogja a kamerád is. (hegyi)

Az van, hogy ez egy jó hangulati meglátás, de én szigorúbb lennék, mert azok a részek, amik fenn, lenn és tulajdonképpen jobbra a két székkel látszódnak, nem adnak a történethez hozzá, viszont a világos flekkek el tudják vinni a figyelmet a belső mozgásokról, hangulatokról, arról, ami ennek az egésznek a lényege. Nyilván ez nehezen kigyakorolható ott a helyszínen, én nem mondom, hogy ezt ott is kellett volna eleve korrigálni, de törekedni kell arra, hogy a tónusok és színek harmóniája meg tudjon maradni és minél kevesebb dolog zavarjon bele. Például a miniperec az jó, hogy ott van, mert Ágnes foltjának jó ellenpontja, ez bemozgatja a kompozíciót. (hegyi)

Mazsi, a hangulat átélhető, és fontos, de sütiben nem ismerek tréfát, mondhatnám, szóval azt gondolom, hogy akármennyire is függők vagyunk, de nem dobhatjuk a gondosságot félre. A tányér oké, felhívja a figyelmet, megköveteli a magáét. Ez rendben. A villa nem. Részint a nyele, de úgy egészében, nem ad a vidámsághoz, inkább visszavesz belőle a komorsága. A barna asztal sem igazán jó önmagában, ráadásul a tükröződés is egy új ritmust kapcsol be, érdemes lenne megfontolni, hogy egy akármilyen egyszínű terítő egyben az fény problémáit is elfedhetné. A csomagolópapír dinamikája jó ötlet, de kevesebb elég lenne belőle, most súlyos a jelenléte. Kevesebb árnyék, ez a cél. De elmondom a legnagyobb bajom, mert ezek amit mondtam, ezek talán könnyen érthető és megoldható, érdekes játékos kihívások, viszont amit most mondok, azzal jóllehet nem könnyű egyetérteni. Én elhiszem, hogy mondjuk rigójancsit ettél, vagy más csokis finomságot, de ha ennyire lecsupaszodik a tányér, hogy csak a csíkjai, maszatjai maradnak, az így, ha nincs makró közeli helyzet, akkor félreérthetőek és koszos hatást keltenek. Tehát nem azt, hogy de finom volt, hogy megzabáltam, hanem hogy ettünk és nincs, aki mosogasson. Ezen segíthet, ha egyrészt mondjuk krémes a menü, mert az morzsál és az adhat ennek egy valódi fesztelenséget, másrészt kevésbé negatív a lenyomat üzenete. Szóval én ezt úgy adnám vissza, hogy komolyan kérem, hogy ne dobd félre, hanem tessék elmenni a cukiba, megfontolni, mi az, ami nyomként is jól nézhet ki, nem kötelező a krémes, és tessék megrendezni ezt, nem megtalálni véletlenül - és azt mondom a végére, hogy bátran tessék küldeni nem tökéletesre csiszolt dolgokat, mert ha nincs, akkor beszélni sincs miről. A jó képből nehezebb tanulni. És mindennek ellenére ezért jó ez a kép, mert jól lehet vele tanulni, szuper, hogy megmutattad! (hegyi)

Kedves András, ez egy nagyon hatásos önkép, részint a tónusai miatt, amik erősítenek egyfajta álmodozó attitűdöt, másrészt az ezzel ellentétbe állított kontrasztos sapkával és pulcsival, ez a kettősség abban is tettenérhető, hogy az álmodozás mellett van egy vádló, dacos gesztus is az arcodon, amit az is támogat, hogy fentről fotóztad magad. Úgy gondolom, így ismeretlenül is, hogy ez egy jó személyiségábrázolás, úgyhogy várom a folytatást, kapcsoljunk rá, hajrá! (hegyi)