Feladatmegoldás

Ha nem csal a szemem, ez egy teleobjektívvel távolról készült kép, amit én az emberábrázolás szociografikus megközelítése esetében nem tartok jónak, mert szerintem fontos, hogy valami közünk legyen ahhoz, akit bemutatunk, távolról nincs kapcsolat még akkor sem, ha kivárjuk, amíg a gyanútlan alany belepillant a kamerába és akkorra időzítjük az exponálást. Ha közel mégy, érdeklődő vagy és befogadó, akkor egy hajléktalan is el fog fogadni idővel, ha érzi, hogy nem eszköz, hanem alany, hogy tényleg érdekel a sorsa, akkor meg fog nyílni előtted. Nem véletlen, hogy Capa vagy Bresson hitvallásában nagy szerepe van a távolságnak a fényképész és a modell között, és ennek az a szerepe, hogy te mint fotós a közlés csatornája vagy, tehát a néző általad kerül bele a szituációba. A street photography, vagy utcafotó nem könnyű kenyér még akkor sem, ha általa a szociográfiának is egyfajta reneszánsza van, de ehhez türelem és idő kell, máshogy nem megy. Henri Cartier-Bresson Leica gépén 50-es objektív volt, és én is azt javasolnám, hogy ha utcát mégy fotózni, ilyet használj (ez a filmes méret, DX-ben ez kb 35 mm-es objektívet jelent), ennek van a legtermészetesebben ható atmoszférája, és nem utolsó sorban ahhoz, hogy embert is tudj vele, közel kell menni! Megvan hozzá az érzékenységed, és a gyakorlat a rutint, bátorságot is meg fogja hozni és a te rezonálásod erre szerintem alkalmassá tesz, csak kérlek, menj közel! (hegyi)

Én ezt egy nagyon fontos megfigyelésnek tartom, fontos tanulmánynak, mert számomra különös jelentéssel bír a tér ábrázolása a fotó kétdimenziós világában. Az nagyon érdekes, ahogy az ágakból egyfajta mozaikszerű világ jön létre, a töredezettsége jól rímel az óriáskerékre, ami viszont lehetne közelebb a kép szempontjából. Nyilván ez az elvárás csak elvi, hisz nem megoldható a mozgatása, de fontos az ilyen tanulmányokat utólag pontosan kielemezni, félretéve a helyzet adta érzelmi pluszt, hogy mi az, amit formailag látunk, hogy legközelebb, amikor újra elénk kerül egy ilyesmi szituáció, akkor már felkészültek legyünk. (hegyi)

Nagyon jó megfigyelés, jó pillanat, és a végeredmény is attraktív, de balról a ház távolodó falát már vágnám, ahogy lenn a kis kockák aljánál is, próbáld ki, hogy mennyivel határozottabb és összefogottabb lesz a végeredmény, ha ezt a két részt, ami olyan ritmusokat kapcsol be, amik nem adnak a képhez, kihagyod. (hegyi)

Ez most kapott egy effektet, amitől karcos lett és van benne valami agresszió, nem tudom ezt jobban megmondani, de valahogy most ez nekem nem eléggé szerethető, miközben izgalmas lenne ez a tükröződés játék, de közben meg dőlünk is, szóval ez most nekem nem olyan erős, mint amit megszoktam tőled. (hegyi)

Szilárd, nagyon örülök, hogy újra látlak, és azt kell konstatálnom, hogy egy nagy ugrás történt nálad. Ez egy jól elgondold, jól megfigyelt, nem matekos, hanem esztétikai problémát megoldós, abszolút 10 pontos kép, még akkor is, ha én lehet, hogy a csaptelepből többet adtam volna, de így is maximális elismerésem, mert a víz, meg a tükröződés, szóval minden a helyén. Nem tudom, mi lelt, de ez a Szilárd az, aki kell, ez az a dolog, amit próbáltam neked magyarázni, hogy a kitalált sztoriban át kell billenni az ötletből a formába, az agymunkát kell transzponálni az esztétikába. Ez itt megvan! Ezt folytasd kérlek, ezt az irányt, és ezt a lelki és képi dolgot. (hegyi)

Én fentről az égből vágnék, nekem az a sok kék már brutálisan erőszakos, de a figura, az nagyon tudja hozni a szabadság vagányságát, a vershez is jó, a költőhöz is, és hozzád is. Szóval azt kell mondjam, hogy ezt a vonalat azért én várnám ám tőled ma is. Benned van, ébreszd fel! (hegyi)