Feladatmegoldás

Bízom Ágiban, ezért nem merült fel bennem, hogy ez egy photoshop játék lenne, de annyira meghökkentő az, amit látok, hogy nem tudom eldönteni, hogy ezt most Ági egyedül, elengedett kézzel, vagy valami manó segítségével csinálta. Hogy a francban van az, hogy jó időben jó helyen meg a fényképezőgép is exponálásra készen a keze ügyében van? Gratulálok, és nem csak ahhoz, hogy épp akkor exponáltál, amikor a halacskák kiugráltak a vízből, hanem ahhoz is, hogy mindezt úgy tudtad képpé formálni, hogy esztétikailag is, és talán valamiféle retro hangulatban is minden rendben van. (hegyi)

Mariann, az a helyzet, hogy ez a kép bár esztétikailag tökéletesen rendben van, a tónusai is nagyon szépek, de mégis azt kell mondjam, hogy nekem ahhoz kevés, hogy mondjuk kitegyem a falamra. Épületet, szobrot körübelül ugyan olyan dolog fotózni, mint mondjuk egy színházi előadást. Ugyanis ahogy a színházban a dramaturg, a díszlettervező, a rendező kitalál egy koncepciót, és azt "tálcán szállítja", pont úgy a szobrász, építész létrehoz valamit, ami a maga koordináta rendszerében eleve működik, és a fotós dolga az, hogy ehhez hozzá tegye a maga érzéseit, üzenetét, gondolatait. Ehhez viszont az kell, hogy megfogalmazzuk mindazt, amit az adott tárgy látványa számunkra jelent. És én úgy vélem, hogy ehhez kevés, ha találunk egy felhős hátteret. Joggal kérdezheted, hogy oké, rendben Zsolt, de akkor hogyan fényképezzek le egy ház oromzatán álló szobordíszt? És erre csak egy dolgot tudok mondani a helyszín ismerete nélkül, hogy nem biztos, hogy minden lefotózható. (hegyi)

Jó ez a lenyomat, kordokumentum is, jellemző is ránk, és azt kell mondjam, hogy engem abszolút nem zavar, hogy ez milyen technikával készült, mert illik, működik, helyén van. Neked ugyanazt mondom, mint Ágnesnek az előbb: legyen gép mindig a kezed közelében. Kell fotózz, olyan nincs, hogy ma rossz napom van, a fotózás egy álom, épp hogy kiemel, kiragad, örökít, és arra az időre, amíg készül, koncentrált és az ember a helyére kerül általa. Csináld! (hegyi)

Talán egy ujjnyit jobbról vágnék, hogy kimozgassam a nyugalmi helyzetből a kompozíciót, de azt kell mondjam, hogy az utóbbi idők egyik legerősebb önképét kaptuk. Ágnes, nagyon szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ezt a momentumot őrizd meg, ezt hívd elő más munkáidnál is. Csak azt nem értem, mondom mellékesen, bár fontosnak gondolom a viccessége ellenére, hogy ha ilyen is tudsz lenni, akkor mi a francért kell az életben a jólnevelt, jólfésült nőt hoznod? Picsába a renddel, Ágnes, hozd fel magadból az őrületet, mert ez a fűszer hiányzik nagyon általában a képeidből ahhoz, hogy azok üzenete tökéletes legyen. Nem lehet mindig viselkedni. (hegyi)

Tényleg nem tudom eldönteni, hogy ez komoly? Mert viccnek durva, szokták mondani. Laci, ez közhely, szótagolva. A legjobb testvér, mellé téve két gyerekről egy talán pénztárcából előhalászott fotót, és egy csillárdíszt, azaz mint a Grätzer-féle SICC könyvben a szóképes fejtörők, a megfejtés: a legjobb testvér olyan érték, mint a gyémánt. Coelho megirigyelné, de tényleg. Ne már... Valódi érzéseket kérnék. (hegyi)

A 70-es években volt divat olyan képeslapokat csinálni, ami abban a szocialista időben az átlag melósnak elérhetetlen úgymond buli hangulatot próbált közvetíteni. Konfetti eső drága pezsgővel, ünnepi malac, nem sorolom. Ezek képi közhelyek voltak, de a képeslap kiadó jól fizetett érte és még működött a posta, még küldtek az emberek egymásnak képeslapot. Ez a stílus ez a szituáció mára okafogyottá vált. De! Ez nem jelenti azt, hogy akár múltidézés, akár a giccs értelmezése kapcsán ne készíthetnénk ilyen felvételeket. A szarkazmus, az irónia, a retro indokolhatja ezeket. Na jó, de akkor tessék a teret berendezni, mert most kicsit olyan érzés ezt a képet nézni, mintha egy orvosi boncasztalon lennénk, ahol a boncmester leltároz. (hegyi)