Feladatmegoldás

Hát, ez inkább egy tanulmánynak jó, részint az alul belógó kopasz ág miatt, részint mert ráfért volna a derítés, és hát nem is a szép felét fordítja felénk. Jó, így megvan az az érzet, mintha kinézne az ablakon, ez igaz. Nem tudok sokat mondani róla, érdemes lenne a csendélettel foglalkoznod, mert jól gyakorolható vele a komponálás. De a google ebben is a barátod, keresőbe beírni a csendéletet, és régi nagyok festményeit megismételni, az nagyon jó gyakorlat. (hegyi)

Szoktunk néha személyesen találkozni, és mindig keresem azt, amit a képeiden látok, hogy fel tudom-e élőben fedezni, és eddig sose sikerült, szóval valamit tudsz, amit elő tudsz hívni magadból önportrénál, és ez nagyon fontos dolog. Más már nincs is hátra, mint hogy az utómunkával elkezdj behatóbban foglalkozni, mert az a helyzet, hogy főképp a sötét tónusaidnál szokott oly mértékű lenni a veszteség, ami engem zavar, mert elvesznek a részletek, és nem érzem indokát annak, hogy ennyire kopogósak legyenek a tónusaid. A másik, hogy ez a kékes hideg hatás sem a barátom, volt erre analóg technika, Töröl Laci nagy mestere volt ennek anno, de úgy gondolom, hogy ahogy a szépia, úgy a kék is olyan, hogy hamar megfekszi a gyomrot. Szóval összefoglalva, a tónusok miatt zaklatottabb a kép annál, mint amit a belső sugárzása indokolna. (hegyi)

A gesztus pontos, jól érthető a nézőnek. A kompozíciónál ha fent egy fél ujjnyi még levágódik, akkor lennénk jók, mert most fenn túl sok a levegő és ez elengedi a drámát is. Közelíteni kéne a repedések középpontját az aranymetszési ponthoz és talán a szemed is a repedések közepéhez. A másik, hogy most egyfajta merengés van az arcon, a felfelé nézés miatt olyan, mintha beverted volna a fejed, és csodálkoznál, ami nem rossz gondolat, de azért ha ekkorát koppanok egy üvegen, akkor annak nyoma marad, akkor nem maradok úgymond érintetlen, szóval összességében jó a gondolat, de azt nem érzem eldöntöttnek, hogy ez most egy kvázi divatfotós hangulat, ahol csak esztétikai eszköz a berobbant üveg, vagy valamiféle drámai önportré, ahol viszont jobban be kell vonódni. (hegyi)

Én kedvelem ezt a nyüzsgést. Jó az ötlet. Ha kinevezel egy kalászt, ami a főszereplő és őt közelebb hajlítod a kamerához, az még dinamikusabbá tehetné a dolgot, mert talán most ez a főszereplői státusz az, aminek hiánya miatt a kép billeg és nem találunk benne nyugvópontot. De nagyon jó a hangulata, tetszik az, hogy egyszerű eszközökkel dolgozol. (hegyi)

Az érdekes, hogy Gábornak a tökeire kell lépni, azaz ha valaki valamire noszogatja, akkor ugrik akkorát mint egy bolha, ez részint jó dolog, mert megszülethetnek ilyen képek, de abban az értelemben nem jó, hogy ez kívülről jön és nem belülről. Érzelmek, Gábor, értelem helyett az érzelmeidre kell erősíteni. Vannak, tudom. Azt is értem, hogy nem szoktad közszemlére tenni őket. De a kép épp azért van, mert segít áttételes módon a képnyelvvel elmondani, amit szóban nem merünk, nem szabad vagy nincs rá eszköz. Ez egy igen erős üzenet. Sőt, azt kell mondjam, hogy finomságaiban, tónusaiban talán ennyire még sosem volt összeszedett és érett a munkád. Kompozícióban alul szűk, de ez ha gyakorolunk, rendeződni fog. Szóval hajrá, ezt kell kihozd az almáidból is. (hegyi)

Én ehhez nem fogok sokat írni István, azt gondolom, hogy ez így amit ebből ki lehet hozni, azt kihozza, jók a fények, jó a komponálás, a ferdesége sem zavar, szóval a hangulat egyértelmű, és az is érdekes, hogy Tamás és te is egyfajta filmes hangulatot mutattok. Ami a legjobb ebben, az az ablak mögötti sárgás fényes rész, az ott az egészet nagyon jól fűszerezi. Hajrá, tessék csak aktívkodni, jó lesz ez! (hegyi)
értékelés: