emlék
Erika, érdemes lenne az a kisebb számú leckékkel egy kicsit többet foglalkozni, és azon a vonalon még mozogni, mert ha bele-bele csipkedünk ide-oda az egyes leckékbe, akkor az a bázis, ami a biztonságot, és a rutint adja, nem tud kialakulni, mert nem tudunk elég tapasztalatot gyűjteni, és nem fog az egész koherensen összeállni egy rendszerré, vagyis, ha mindig azt csináljuk, amihez éppen kedvünk szottyan, és a másik dolgot meg félbe hagyva otthagyjuk, mert meguntuk, akkor nehezebb építkezni, és egy helyben járás lesz a vége. Az első három lecke arról szól, hogy az ember megmutassa saját megát, ebben elindultunk, el is jutottunk valahová, de jó lenne folytatni tovább, ugyanis ez a lecke annak a tapasztalataira épülne, mert én most azt gondolom, hogy maga az ötlet jó, a helyszín is jó, a modelljeid is jók, sőt, még a kamera sincs nagyon rossz helyen, de a kompozícióval van probléma. Egyrészt, ha lejjebb mentél volna, és kicsit elmész a papír felé, akkor nyílna a tér, nem lenne ennyi takarás, mert most a fickó válla nagyon beletakar a modellbe. Másrészt szűkebb lehetne az egész, ami nem azt jelenti, hogy le kell vágdosni a szélét, hanem azt, hogy közelebb kell menni. A festő épp elég, ha a képhatáron van, vagy valamennyi belőle, mert a főszerep itt most a modellre, és az ő róla készülő ilyen, vagy olyan (mindegy) rajzra esik. Amit ábrázolsz, azt ugye mindannyian tudjuk, nem kell túlmagyaráznom, hogy ez egy giccs előállítási metódus, nagyipari méretekben űzik ezt különböző városok főterén, és ez egy bevételi forrás, amiből aztán reményeink szerint az aktuális festő, vagy rajzoló a saját valóban értékes munkájára tudja megkeresni a betevő falatot. Értékképződés itt ritkán történik, de az egy fontos dolog, hogy legyen egy véleményünk erről, tehát nem kötelező, hogy ez legyen a véleményed, amit mondtam, bármi si a gondolatod, de add át. Ha kritikád van, akkor azt. Önmagában ezt leképezni, ezt a szituációt, ha maga a modell sem, és a róla készülő kép sem eléggé jellegzetes és nem érezni azt, hogy ez egy átütő erejű alkotási folyamat lenne, akkor nincs értelme, akkor nem lehet ezt ilyen távolságtartóan megmutatni. Azt mondom neked, hogy ha ez izgat, ez a téma, érdemes lenne vele foglalkozni, adok 1 csillagot neked, mert jó a nézőpont arra, hogy honnan kell ezt megcsinálni, de ha ez érdekel, vagy izgat, akkor érdemes lenne ismételni. Talán még nem késő, talán még a környezetedben fellelhetőek ilyen portréfestők. (hegyi)
értékelés:
ámulat
Nem tudom, hogy itt most mi történik. A két szereplő kitakarja azt a főszereplőt, aki ezt az egész helyzetet létrehozta. A háttérben vannak félig lábak, félig emberek. Érdemes ezt úgy megcsinálni, hogy nem egy lesifotót csinálunk a gyerekek takarásából, hanem kommunikálunk az előadóval, azzal, aki felvállalja, hogy hülyét csinál magából. Egy kedves mosollyal elérheted azt, hogy szabad legyen fotóznod, és készséges legyen a modell. És utána már megvan a megoldás, tehát most a két szereplő kitakar mindent, nem tudom, hogy mi történik azzal az emberrel. Látom, hogy ő valamiféle bohóc, azt is, hogy valamilyen női attitűdöt erősített magának arcrózsákkal, de ennyi, amit látok. Azt megint hozzátenném, hogy ha gyerek történetről van szó, akkor próbáljunk meg az ő szintjükre lemenni, és ezt fizikailag gondolom, tehát egy kicsit lejjebb kell mozdulni a kamerával. Talán, ha oldalról csinálod ezt az egészet, akkor ez működne. (hegyi)
Kollégák
A képen balról jobbra Mandur László, Keleti Éva és Balla Demeter
mérték
A gondolat jó, de miért látunk bele az edénybe? A technikával megint van bajom, azt hiszem, hogy érdemes lenne egy kicsit még gyakorolni azt, hogy hogyan alakítunk át egy színes fotót fekete-fehérré, mert az nem elég, hogy azt mondod a képszerkesztőnek, hogy vegye el a színinformációt, mert akkor a középtónusokban probléma lesz. Értem ezt a fajta ilyen demokrata megközelítést, hogy hogyan hozod párhuzamba, filozófiailag rendben van, formailag nincs megoldva. Miközben a kép üzenetével egyet tudok érteni, és izgalmasnak tartom, lehet, hogy ezt hangosan még ki kéne magadban mondani, hogy mit akarsz ezzel üzenni ahhoz, hogy ez formailag is helyre kerüljön, és megjöjjön az, hogy hogyan tudod ezt jól megmutatni nekünk nézőknek. (hegyi)
Nem tudom mi ez
Fán nő.
Megkaptad a magyarázatot, hogy mi ez, ami engem is érdekelt, mert valami ilyesmit lehet kapni a boltban, ami elég drága, de nem tudom, hogy ugyanaz-e ez, mert nem mertem még megkóstolni se a boltit, ezt meg főleg nem. Nagyon szép. Gábor megint elbátortalankodta ezt az egészet, és csak szorgalmiba küldte, mert neki a kérdés a fontos, nem a fotó. Jó lenne Gábor, ha kicsit komolyabban vennéd magadat, mert azt gondolom, hogy életkorban is ott tartasz, hogy ennek meg kellene történnie, és szerintem ideje is lenne, ugyanis az, amit most mutatsz, az tónusban, formában egy nagyon jól megfogott ügy. Az egy másik kérdés, hogy így idebaszarintva erre a polcra, vagy nem tudom mire, ez így önmagában kevés, de azért is emeltem be, hogy tudjak beszélni arról, hogy a világítás, és a tónus nagyon rendben van. Ha berendeznéd ebben a környezetben ezzel a világítással, ezzel a szituációval elkezdenél tovább gondolkodni, és berendeznél magadnak egy csendéletet, az tökéletesen jól tudna működni. Nagyon jók a fényeid, nagyon jók az árnyékok, megvannak határozottan, de nem túl erősek, szóval én biztatnálak, hogy használd ezt ki. 1 csillag mindenféleképpen jár ezért. (hegyi)
értékelés:
mondd meg
ki a legszebb?
Nekem ez a fajta ilyen tükör kerettel nem éppen vágykeltő, hanem lelohasztó forma. Olyan, mintha marcipánból lenne csinálva, mondjuk ez megint egy technikai kérdés, nem tudom, hogy mi történt, de talán bemozdult a gép, és utólag lett túlélesítve. Olyan, mintha egy kisebb, és már nagyon erősen tömörített jpg-ből lenne túlnagyítva ez az egész. Elvesznek a formák finomságai. Nem tudom, hogy ez a rózsa porcelánból van-e a Herendi manufaktúrából, vagy valódi rózsa, fel sem tudom ismerni az anyagszerűségét. Sajnos itt megint elvérzik a kép a technikán. Amit még hozzá tudnék tenni az az, hogy ez talán inkább a giccsbe kellene beküldeni, mint a vágyba, mert azt elég jól teljesíti. A környezettel kellene még valamit csinálni, mert a gyűrött kartonpapír ellentmond, ugyanakkor, amit belül látok a kép közepén, az viszont nagyon is teljesíti, a nagymamám vitrines szekrényében voltak ilyen tárgyak. (hegyi)
elmentél
Emlék Tőled. Igaz, összetörhet, de mégis mindig megmarad.
Az a helyzet, hogy ebben a tónusban nem nagyon értem, hogy mi történik. A nyakkendőhöz hozzá van kötve a virágcsokor, és mellé van téve a lámpás, együtt vannak a fallikus, és a női formák, mind a két üzenet egyszerre működik, ami nem baj. Technikailag viszont annyira agyon van verve ez a kép, hogy sajnos ez nagyon sokat ront most az élvezhetőségén. Egyrészt, mintha bemozdult volna, és utólag lenne élesítve, másrészt nagyon belementünk ebbe a furcsa szürkeségbe. Nincsen húsa az egésznek, nincs dinamikája, nagyon le lett fojtva a tónus. Olyan erősen, hogy bizonyos dolgokat nem is értek, miközben szolarizációs hatásokat is észreveszek, szóval elég sok minden dolgozik itt, de ezek most nem a kompozíció érdekében történnek, hanem olyan, mintha valamit, amit a helyszínen nem oldottunk volna meg, utána a terepasztalon kezdenénk el boncolgatni. Ezt visszaadom azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy gondolja újra ezt az egészet, és próbálja meg egyszerűsíteni, és közelebb hozni a nézőhöz, hogy értsem, hogy miről akar mesélni. (hegyi)
Mr. Bear Hungary, 2015
Baráti felkérésre készült fotósorozat a Mr. Bear Hungary, 2015 győzteséről.
Árnyékliliom
Az a helyzet itt, hogy kaptunk már egy ilyet az alkotótól fekete-fehérben, ugye az volt az első irány, és ez a kép annak köszönhető, hogy megmutattam Demeternek, hogy milyen a színes, mert ő fekete-fehéret szeretett volna elsősorban, és aztán, amikor meglátta színesben, akkor azt mondta, hogy igen, mégiscsak inkább a színesre teszi a voksát. Az én abszolút szubjektív megítélésem szerint a színes egy teljesen más dologról szól, sokkal életvidámabb, sokkal több vitalitás és temperamentum van ebben a képben az előzőhöz képest, ugyanakkor nekem egy picit a színes változat kevésbé időtálló. Azért mondom ezt nagyon nehezen, mert hogy jövök én ahhoz, hogy valakinek a képi üzenetét megkérdőjelezzem? Ugyanis itt nem arról van szó, hogy jó-e a kompozíció, mert nagyon izgalmas, ahogy a szőlővel kibillenti Demeter, és a szőlő nélkül ez egy abszolút érdektelen kép lenne, de hozzám a fekete-fehér mégis közelebb áll. Lehet, hogy ez a piros-fehér-zöld az, ami nekem túl sok már a jóból, és ez nem Demeter hibája, hanem azt hiszem, hogy azé a környezeté, ami körbevesz. Már itt nem a szobára gondolok, amiben lakom, hanem általánosságban a közérzetre, meg a közéletre, hogy túl sok a nemzeti, meg túl sok a piros-fehér-zöld, meg a pántlika, és lehet, hogy ez itt most egy szembesítő üzenet nekem. Valószínű, hogy rólam van szó ebben a problémában, vagyis ez az én magán, maszek problémám, és nem a képé. (hegyi)
Kalap, kabát
Plasztikus az egész, tehát, én érzem az anyagot, és ez jó, ez egy fontos dolog. Kicsit fádak a tónusok, kicsit fáradtak, de jó az irány. Nem vagyok abban biztos, hogy a képkivágás jó. Most itt elég sok formába belevágtál, és ettől most nem érzem azt az egyensúlyt, ami ezt a képet helyrebillentené. A ruha gyűrődése egy nagyon éles és zaklatott forma, ehhez a test organikus formája is ritmusban hozzáad, tehát az ujjak ritmusa és az a ritmus, ami a textil gyűrődésével létrejön, az nagyjából egy irány, de ehhez képest a kalap kevés. Ennyi ebből a kalapból ezt nem billenti helyre. Most mit mondjak? Ez van. (hegyi)
értékelés:
Merj különbözni!
Ha jól értem, akkor itt az üzenet az akar lenni, hogy ez a templomtorony kiemelkedik a többi közül, ami egyébként izgalmas lenne akkor, ha nem lenne itt ez a sárga házfal. Tehát nagyjából a fa vonalában, ami a házfal mellett van, érdemes lenne vágni, ugyanis az elviszi a figyelmet. Ha egy formai játékot kezdünk el előtérbe emelni, magyarán, ha a háztetők izgalmasak és abból a kiemelkedő forma, akkor ne engedjünk más formát is szerephez a képen, mert ez a másik forma el fogja vinni a sót. Ezt egy vágással azért egyenessel lehetne hozni, szinte négyzetes kompozícióban, és akkor ez egy jó ritmus lehetne. Azért annyira nem vagyok tőle elájulva, de a gondolat megvolna. Most ez 1 csillag. (hegyi)
értékelés:
Relax
Ő így. A Sziget fesztiválon.
Az a helyzet Ágnes, hogy itt most látok valamit, ami elég izgalmas lenne, de olyan, mintha ezt a testet nem tudtad volna jól megközelíteni, és ott őgyelegtél volna körülötte, aztán eluntad volna, és lőttél volna valamit rutinból. Nem tudom, hogy most az a lényeg, hogy belátunk a bugyija alá, vagy a tornacipő a lényeg, vagy a homok és a nőnek a találkozása, vagy az ő és a körülötte állók közötti dinamikai különbség, vagy az arcán lévő gesztus, a napszemüveg, szóval elég sok minden érdekes lehetne, de most egyik sem az. Egy kicsit olyan, mintha rátenyereltél volna az orgonára, aztán most szólna minden hang. Tessék ebből majd valamilyen választást kihozni. Én elhiszem, hogy a Sziget nem elsősorban arról szólt neked, hogy mit fotózz, remélem, a jövő évi már erről fog szólni, mert egyébként felesleges az az idő, amit ott eltöltesz, mert elmúlik. Valahogy érdemes lenne ezt komolyabban venned, hiszen van egy fényképezőgéped, és van készséged is ahhoz, hogy képeket készíts, de hát, ha majd elmúlik ez a hippi korszak, akkor remélem, hogy úgy is kimész a Szigetre, hogy ott dolgozz. És akkor majd talán kevésbé lesznek szétszórtak a képeid. (hegyi)
Istanbul - halászok a hídon
A kommenteknél valaki írta, hogy a halász, meg a horgász között van különbség. Én ebbe eddig bele sem gondoltam, de igaza van, másról szól a kettő, de ennek most én azért akkora jelentőséget nem tulajdonítok. Annak inkább, hogy megint nem azt mutatod, amiről beszélsz. Tehát, értem én hogy a halászok érdekelnek, de akkor miért nem mentél oda? Csendben vagy és csak mosolyogsz egyet rá, akkor nem fog elzavarni, mert akkor nem fogod őt megzavarni. De most van egy bácsi, aki átmegy a képen háttal nekünk, nem tudom, hogy övé-e a bot, vagy nem, egy másik bácsi a nejlonzacskóval jön szemben, megint egy másik ellenkező irányban van, valami ott a szél belobogtat valamilyen zászlókat, vagy nem is tudom miket. Közben látom, hogy a hídon mennek át az emberek, nem tudom, hogy ez melyik híd, de azt, hogy ezek pecáznak a botok jelzik csak, és igazán maga a víz, vagy a helyzet, az nem nagyon értékelhető. Ha odamész ahhoz a fickóhoz, aki ott épp most talán a kukacát akarja rátenni a madzagra, akkor lehet, hogy ott olyat látsz, ami izgalmasabb, vagy ha mögé állsz, és abból a perspektívából csinálsz valamit. Mégis azt mondom, hogy ez egy csillagot megér nekem, mert hangulata van a képnek, szó se róla, van itt hangulati elem, jók a tónusok, és tulajdonképpen ez a borongós idő jót tesz ennek az egésznek. De érdemes lenne a kompozícióval foglalkozni. Azt mondom neked most így, hogy ezeket az Törökországi képeidet így leelemeztem, hogy érdemes lenne elkezdeni foglalkozni az első pár leckével. Azért mondom most, hogy az alacsonyabb számú leckékkel dolgozz, mert azért más dolog egy riportot megoldani, és ahhoz kell, hogy beszélgessünk még az egyszerűbb leckékről is, és ami kevésbé összetett üzenetet hordoz, azzal könnyebben tudunk elsajátítani olyan dolgokat, amik fontosak a fotográfiában. (hegyi)
értékelés:
Istanbul - emberek a parton
Nem nagyon értem ezt a képet. Nem arról van szó, hogy én megbolondultam, és abszolút nem tudok azonosulni egy képi üzenettel, mert van egy sejtésem, hogy mit szerettél volna mutatni, de megint azt mondom, hogy fentről fotózol. Lehet, hogy tele volt valamivel az egyik kezed, amit nem akartál letenni, a fene tudja, hogy miért. Nem roggyantottál egy kicsit a térdeden, de most megint azt történik, hogy fentről lefelé kommunikálsz, miközben az emberek ülnek, ettől most beleraktad őket a korlátba. Ha azt szeretnéd mutatni, hogy ezek a korzón nézik a hajókat, akkor valahogy ezt a helyzetet találd meg, hogy lássam, hogy ők a korzón nézik a hajókat, mert most emberek vannak háttal nekünk, ez egy elutasító póz, és kevésbé lesz hatásos az, hogy ők valamit néznek. Olyan, mintha egy performansz részesei lennének, akik várják a karmestert, a jelet, hogy aztán, amikor ő beint, akkor egy flashmobot indítsanak el. De most valahogy ez az egész nem történik meg. (hegyi)
Istanbul - cipőtisztítók
El kellett volna döntened, hogy egy távolságtartó helyzetábrázolást akarsz mutatni, és akkor fontos lett volna, hogy egy kicsit elmozdulj ebből a helyzetből, és többet lássunk a másik pultnál beszélgető úriemberekből, akik várják a kuncsaftot, és a kettő együtt lett volna izgalmas - vagy maga a cipőpucoló izgat, de akkor meg oda kell menni. Lehet, hogy kell adni egy puszit a cipős fickónak, hogy engedje meg, hogy lefotózd, azért a nők – bocsánat, hogy ezt mondom - könnyebb helyzetben vannak, mert egy kedves mosolyért szerintem ez a kép elkészíthető, míg egy férfi mosolyát lehet, hogy félreértik. Azt gondolom, hogy ez egy működő kép lehetett volna, ha összeszeded a bátorságodat és odalépsz, másrészt idő, rá kell feccölni azt az időt, ami ehhez kell. Egyébként nem fog megtörténni a csoda. Itt volt egy helyzet, amit elszalasztottál. Ott voltak azok a gyönyörű cipőfűzők, meg talpbetétek, minden adott volt ahhoz, hogy megtörténjen ez a helyzet, de te távol maradtál. (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…