Feladatmegoldás

Érdekes képet készítettél, ami technikailag ugyan problémákat vet fel, de kifejezőereje elvitathatatlan. Előbb a problémákról. Egyrészt a tónusokkal valami utómunkás gebasz történt, emiatt olyan érdekesek a kontúrok, mintha túl lenne kontrasztban emelve a dolog, és értem én, hogy az árnyék és a fény közti különbség okán kellett a bebukott tónusokat rendbe tenni, de ez tanulság arra, hogy amit a szemünk lát, az jóval szélesebb spektrum, mint amit az érzékelő vagy film felfogni és megmutatni képes. Ezt fontos tudnunk a világítás miatt, ilyenkor a sötét részeket, ha fontosnak gondoljuk, deríteni kell. A másik a kompozíció ritmikája. Most a jobb oldalon elkezdődik valami újra, és én azt választanám, hogy a fénynél vágok, így persze fenn is vágni lehet, ami nem is baj. Nyugalmasabb lenne és segítene a fő motívumra koncentrálni. Az egyszerűsítés sok esetben segít, erről szól ez is, miket hagyunk meg a képen. Ugyanakkor előnye a képnek az, hogy a két ember közvetít valamit, ami értelmezhető búcsúnak is, vagy egy hívatlan vendég jelenlétének is, mindenképp kívülállás, és erre nagyon jó a belső tér üressége, az asztalé, a falaké, a helyszíné. Szóval kiváló az ötlet, érdemes lenne ezzel még dolgoznod a technika okán. (hegyi) értékelés:

tenger

Érdekes optikai csalódás áldozatai vagyunk ennek a képnek kapcsán, ugyanis a horizont rendben van, de attól, hogy a jobb oldala ennyivel sötétebb, olyan érzetet kelt, mintha dőlne. Lehet ezt ilyenkor korrigálni egy picit visszadöntve a horizontot. De ez igazán nem lényeges, mert a kép minden tekintetben teljesíti a leckét - esztétikus, érdekes, jók a tónusai, elhiszem, érzem, még akkor is, ha picit hideg ez az egész, de hát ott a vizek is azok gondolom, ahol a kép készült. Szóval gratulálok, mert egy jó stílusú képet készítettél, sallangmentesen. (hegyi)
értékelés:

Egy nyaralás története

Rendhagyó nyaralási képek, főleg telefonnal és instagrammal.

Nyilván van ebben meló, hogy egy történet összeálljon egy plüssfigurával, és én ezt maximálisan értékelem is, de az a helyzet, hogy formailag komoly bajaim vannak, és a formai gondokból tartalmiak is lesznek. Hol sárga, hol nem, hol van keret, hol nincs, van, ahol képeslapos az íze, van, ahol szubjektív, van ami vicc, van, ami szomorkás... így ez nekem nem elég koherens. Jó lenne, ha nem adnád fel, hanem újból nekifutnál. (hegyi)

Paranormális kommunikáció - lájt

Az ötlet jó, de a kivitelezés nekem bajos, egyrészt azért, mert didaktikus, másrészt azért, mert pontatlan a képkivágás. Vagyis úgy mondhatnám ezt másképp, hogy billegünk. Mert vagy az lenne a jó, ha laza lenne az egész és akkor nem baj, hogy mennyi van a fejekből, mi mekkora és hol vágódik, illesztődik a két kép, vagy lenne mérnökien precíz a forma és beleköthetetlen, és akkor arra mint vivőhullám rá tudna a kép tartalmi része ülni, de így most nekem egyrészt túl van magyarázva valami, másrészt ez így ráül az egészre és nem engedi a kreativitásod szárnyalni. Félre ne értsd, ez objektíve egy jó ötlet és tetszetős is, de a te szinteden azt hiszem te ezen már túl vagy. (hegyi)

ház

Azt gondolom Viki, hogy ez egy igen korrekt és jó hangulatú kép, de azzal, hogy a csendbe teszed, a kategória határait feszegeted, miközben én ezt nem érzem, hogy csend lenne. Ez egy tök jó épített környezet kép, egyszerű, tiszta, jó a színvilága, egyedi, közöl vele, szóval minden oké, de a csendbe nekem ez csinált dolog lenne. Szóval egy csillag így, mert bár a kép oké, de a besorolást nem érzem. (hegyi)
értékelés:

Önarckép ismétlés

Az a helyzet Robi, hogy nem értem ezt a gyanakvó gesztust. Miért? Az egy dolog, hogy nem vagy kegyes magaddal, az objektív torzítása nem kedvez, de mi az oka annak, hogy bizalmatlan vagy? Vagy máshogy mondva, miért ezt az arcod gondolod érvényesnek? Beszéljünk erről kérlek. (hegyi)

Látszótér innen és túl

Amikor először kezdtem fényképezni kényszert éreztem, hogy lefotózzam a lábam. Ez egy nem túl régi újragondolása, és most találóan valaminek a kezdete, pont mint régen.

Kedves Krisztián, üdvözlünk a közösségünkben, erős kezdés, jó dobás, hatásos és kifejező, amit mutatsz. Benne van a bizonytalanság, a kezdés, a vágy, szóval szép munka, ráadásul mindezt egyszerű eszközökkel mutatod meg nekünk. Kifejezetten tetszik, hogy a sárga csík ferde, ez ad egyfajta dinamikát az egésznek, amit a csámpásan tartott lábfejek húznak vissza. Köszönet, várjuk munkáid! (hegyi)
értékelés:

Fekszem az ágyon...

...és a fejemet lógatva róla, ezt látom.

Megannyi zöld békaufó néz ránk ebben a szürreális színvilágban, és a (f)elforgatás, képkivágás mind egy irányba mutat: egy jó megfigyelés hatásos megvalósítása felé. István, azt kell mondjam, hogy jó lenne, ha ezekből a pillanataidból csipegetnél és archiválnál magadnak, mert jó lenne, ha más fotós barangolásaid idején is fel tudnád idézni ezt a lelki- és fizikai állapotot, ugyanis erre van szükség akkor, amikor az ember fotóban szeretne közölni. Pontosan arra gondolok, hogy el kell tudni rugaszkodni a valóság kötöttségeitől ahhoz, hogy egy új minőség jöhessen létre. Itt ez megtörténik, ráadásul semmi izzadt erőszak, semmi pepecs nincs rajta. Gratulálok! (hegyi)
értékelés:

Bazilika

A kép az egri bazilikában készült, hdr technikával.

Mielőtt bármiféle kritikát megfogalmazunk, azt kell mondjam, hogy igen, ez a kép megoldja a házi feladatot, három csillag és gratulálok hozzá, néha a legegyszerűbbnek tűnő dolgok megoldásához kell a legtöbb türelem. Egy hajszálnyi korrekció a horizontra ráférne, talán fél fok lehet benne elfordulás, és legközelebb majd arra kell törekedni, hogy a képnek lehessen története, viszonyítási pont, ember, mert attól telhet meg élettel. Útikönyvbe való a HDR használat által megoldott rajzosság, én elfogadom ezt a tónust, még ha távolságtartó is, hiszen a tónusok ezt jól egyensúlyozzák. Szóval hajrá, folytasd tovább! (hegyi)
értékelés:

Bálint

Tablet. És mobil. Ha nincs gép. Mert ott vannak benne a barátok. Ilyen. (Az elkövetés tárgya egy vonalkódolvasó.)

Az ötlet, a gondolat kiváló, és sokunk számára meglepő is, hogy egy vonalkód szkennerrel miket lehet varázsolni, de egyben tanulmány is a kép, ugyanis azt gondolom, hogy ha van rá mód, érdemes lenne a tapasztalatok alapján pontosítani a portrét. Hiszen ha tudjuk, hogyan rajzol a szkenner, akkor eldönthető, hogy mire akarjuk kifuttatni az üzenetet, a személyiség mely aspektusát kívánjuk kidomborítani. Bezárni egy kockába? Hullámokkal keretezni? És ha ez megvan, kérdés marad még a modell gesztusa, hiszen nem mindegy, hogy ő épp mit csinál, mert hát mégis csak ő a főszereplő. Integet, rajzol, olvas, varázsol? Végül örök kérdés, mit üzen az öltözet. A feliratos póló reklámoz is, ezt is lehet az üzenet szolgálatába állítani. Tehát összefoglalva ezek kohéziója az, ami jó portrévé nemesítheti ezt a tanulmányt. A konklúzióm, hogy megvan a 3 csillag és kérek egy ismétlést, ha lehet. (hegyi)
értékelés:

A fotó nem új, de eredetileg is e gondolat, az ijedt meglepődés, meglepetés (felismerés) inspirálta. A közlésre az elhatározás ami újnak mondható... Talán érthető a többi.

szókirakó

Azt nem tudom, hogy mi hozta létre ezt a nagyon furcsa szellemképes helyzetet a modellnél, anyánál, ez ott felül a kéznél egy picit zavar. De a megfigyelés jó, és tulajdonképpen kedves ez az egész helyzet, és belsőséges is, de a bensőségességét csökkenti nekem az a geometriai játék, ami az előtérben elég nagy hangsúlyt kap, amit feloldhatsz azzal, hogy a saját kezedet odateszed az A betűhöz, ami valamilyen dinamikát adhat neki. Annak is lehet jelentése, és mondanivalója, hogy ennyire dinamikusan különválasztottad ezt a két részt. El tudom fogadni, úgyhogy köszönöm szépen, nekem ez egy jó leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:

Félig üres

Előzmény: http://latszoter.hu/szakkor/felig-ures

Az az érdekes, hogy óhatatlanul összehasonlítom ezt a képedet az előzővel, de te akartad, mert oda is linkelted az előző képedet, és nagyon jó, hogy ez a két kép itt van, mert nagyon érdekes a kettőt összehasonlítani, ugyanis és itt most nem csak az a kérdés, hogy mennyi idő telt el, hogy 5 év differenciáját látjuk abban a korban, amikor 5 év nagyon sokat számít egy ember életében, nagyon sok változás lehetőségét hordozza. Hanem az is egy nagyon érdekes megfigyelés számomra, hogy hogyan változott az a problémakör, ami téged körülvesz, mert mind a kettő nagyon erősen mesél. Az egyik egy gyereknek a kétségbeesését, és szembesülését bizonyos dolgokkal, míg a mostani kép már a nő, és ebben már van rafináltság. Ebben már benne van egyfajta női praktika, vagy játék, tehát amíg az első egy olyan rácsodálkozás a világra, ahol a sérülékenység is megvan, itt már a sérülékenységnek esélye sincs, mert a helyére lépett egy erő, egy határozottság. Nagyon-nagyon jó ez a kép pár, egyébként érdekes játékoknak is helyet adhatnak, hogy mi van akkor, ha egymás mellé tesszük őket úgy, hogy összeforgatjuk őket a vágásnál. Köszönöm, hogy ez a kép beérkezett, és én azt gondolom Mariann, hogy azt a fonalat, amit mi elkezdtünk, és elkezdtünk vele játszani, lehet, hogy innen kellene visszavenni, és innen újból indítani. Itt most megfogtál valamit, és van is kapcsolódást. Ne felejtsd el, hogy itt van egy kötődés, és ez a pont kimozdíthat téged arról az irányból, hogy mit is keresel, és adhat egy lökést. Köszönöm, 3 csillag, és leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:

Tűz és víz

Csak azért töltöm fel ezt a képet, hogy segítséget kérjek. A záridővel babráltam, viszont így nagyon zajos lett a kép, ezt hogyan tudnám kiküszöbölni?

Annyira jó lenne, ha nem lenne ott az a mobil, ha azt levágnád, akkor ez egy jól működő kép lehetne. Utómunkában ezen lehet finomítani, hogy ne legyen ennyire zajos, de sajnos itt a technika, ami téged korlátoz, azért ezzel bizonyos határokig lehet mit kezdeni, de utána már nem. Ez van. A zaj az zaj marad. Mindenesetre a megfigyelés, és a gondolat jó, úgyhogy én ennek nagyon örülök, hogy ebben az irányban kísérletezel. A képkivágás nem tökéletes, úgyhogy az most nekem egy csillagot levesz, mert ezt tessék észrevenni, hogy az a fehér kocka az alján nagyon civil, nem kell oda. (hegyi)
értékelés:

színes formák

Az van, hogy van két függőleges formánk, amik jól aránylanak egymáshoz, ráadásul a falnak a formái, tehát ezért két téglalapot látunk, és ebbe a térbe robban be ez a vörös, ami az íveivel jól mutat, csak nem értem, hogy mi az, ami még ott rajta kívül is ott van valami fekete, vagy nem tudom, mi, és mivel ezt nem tudom megmagyarázni, ezért az ott, mint kérdőjel ottmaradt. Ez az egyik problémám. A másik, hogy nem tudom, mert nem látom ezt a fotelt, nem tudom megmondani, hogy milyen lehetőségeket hordoz magában, ezt te tudod, de valahogy olyan nekem most, hogy nem vagyok meggyőzve arról, hogy ennek a formának nem voltak dinamikusabb íve, ami még nagyobb feszültséget tud hordozni, mert ez így elég lankás, miközben igényelné a még nagyobb robbanást. Ami a színben megtörténik, azt formában is követni kellene. Nem tudom, hogy ismételhető-e a kép, ha igen, akkor kérnék egy ismétlést. (hegyi)