Feladatmegoldás

Lehet, hogy ugyanabba az orvosi rendelőbe járunk, mert amikor én voltam egy ilyen helyzetben, akkor kb. hasonló képet készítettem. Az enyém komorabb, mint a tiéd, ebben ez a vörös függöny nagyon jó játékot hoz létre, én ennek nagyon örülök. Az a bajom, hogy most azt kezdtem el nézegetni a képen, hogy mi van, ha letakarom a kép alján az ablakon túlnyúlást, azt a vörös részt, mi van akkor, ha letakarom a kép jobb oldalán lévő túlnyúlást, ami maga az ablakkeret, és egyik sem lenne jó. Elfogadom, hogy így a jó, de akkor abból az ablakkeretből, ami a kép jobb oldalán van, abból egy nagyon picivel több kellene, talán. De így is egy jó lecke. Na, én megadom rá a 3 csillagot, és a leckemegoldást is, ez egy érdekes megfigyelés, és nagyon jók a színek, jól bánsz ezzel a dinamikával. (hegyi)
értékelés:    

Ez a poén, amit itt olvastam a hozzászólásokban, mert láttam, hogy már megfejtés is született, hogy mi az, amire gondolunk, hogy ez egy tökehagyott helyzet, nekem azért elég vékonyka. Maradjunk abban, hogy valószínű a gyaloglástól, meg a napsugárzás, ezeknek vannak olyan hatásai, amik az embernek az ítélőképességét befolyásolják, lehet, hogy téged kicsit megütött a nap, és ezért jött ez a poén. Ami a képet illeti, nekem ez most úgy nagyon sokat nem mond arról, hogy hol vagy, és mit csinálsz. Ha nem láttam volna eddig képeidet, akkor azt mondom, hogy köszöntünk a Látszótéren, kapsz 3 csillagot, aztán haladjunk, és hadd lássam már, hogy mire vagy képes, de hát, én most ezt visszalépésnek érzem, úgyhogy erre most hadd ne adjak semmit. (hegyi)

Nem kell félni a Tisztelet Balla Demeternek leckétől, mert miért is kéne, nem harap Demeter. Verekedni sem nagyon szokott, úgyhogy nyugodtan tessék oda berakni képeket. Az inkább egy kérdés, hogy szinte tálcán kínálja magát az a bimbó, meg a nagyon kinyílott virág, és annak a kettőnek a kapcsolódása, vagy a viszonya, erre te elkezded itt nekem fotózni a virágcserepet, de az a virágcserép mihez kell? Nem nagyon értem, hogy most miért innen, és miért így van megfotózva. Oké, hogy keresünk egy olyan nézőpontot, amit még soha senki, de azért vannak olyan dolgok, amik nem véletlenül nem így szoktak elénk tárulkozni. Az egy másik kérdés, hogy ha te egy konstruktív helyzetet akarsz összehasonlítani az organikus formával, de ahhoz meg jelentéktelen a cserép. Létre lehet hozni egy kocka világot, egy térbeli és geometrikus ábrákkal, vagy szereplőkkel, labdával, kockával, háromszögel, trallala, és ahhoz ezt berakni ezt az organikus formát, de itt most nem ez történik. Én most ezt olyan kicsit furcsán nézem, miközben nagyon jók a tónusai, jó a tónusterjedelem, amiben mozogsz. Visszaadom ezt a képet, és tessék nyugodtan megcsinálni úgy, hogy ez a Tisztelet Balla Demeter leckébe belekerülhessen. (hegyi)

Viki, nem tudom, hogy vagyunk-e olyan viszonyban, hogy azt mondhassam neked, hogy te nem menő vagy, hanem bolond, vagy legalábbis valamilyen debilitás mindenféleképpen látszik, főleg az első képen. Miért kell magunkat idiótának ábrázolni, azzal nem nagyon vagyok tisztában. Főképpen a második kép viszonylatában. Tudom, van egy ilyen divat, főképp lányok körében, hogy a szép lányok készítenek magukról egy szép képet és mellétesznek egy idiótát is, de hogy ez mire jó, számomra rejtély maradt. (hegyi)

Értem, hogy mit akarsz mondani, hogy itt közben van egy helyzet is, és ez mennyire furcsa, hogy van egy ilyen intim szobor egy ennyire puritán környezetben, miközben ha egy kicsit oldalra fordítjuk a fejünket, akkor ott van a valós világ dübörög a fejünkbe, és nem hagy minket békén, de nekem ez most így, nem tudom, talán azért nem jön össze, mert kettészakad a látvány, és az a része, ami a valós helyzetet akarja mutatni, az nem egy határozott ügy. Attól, hogy ott van, hogy Kodak, meg el tudom olvasni, hogy mi volt a kávézóban aznap a menü, attól még ez nem fog működni, mert kihagyott ziccer az, hogy jönnek ott emberek, de a sötétben maradtak, így nem tudok velük kapcsolatot teremteni, de akkor meg minek vannak ott? Ha vissza tudsz menni oda, akkor azért adnám vissza ismétlésre, mert értelmezni kellene ezt az egészet. Van még egy kis problémám, mégpedig az, hogy ebben a fényviszonyban, vagyis ebben az időben olyan erősek a fények, hogy szinte beég az arca, miközben én azt fontosnak tartanám, mert ott is van egy gesztus. Lehet, hogy kevésbé brutálisan világos helyzetet kellene keresni, egy kicsit szórtabb fényben lehet, hogy jobban mutatna, plasztikusabb tudna lenni. Nagyjából ezt tudom hozzátenni. Ha tudsz ismételni, az megtiszel, ha nem, akkor meg azt mondom, hogy most ez 1 csillag. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy érdemes lenne tanulmányozni Robert Mapplethorpe virágfotóit, mert talán segítene abban, hogy értelmezd azt, hogy te mit szeretnél ehhez képest mondani. Önmagában ez a kép mellébeszélés, ha az a cél, hogy a vágyról beszéljünk, és az a címe, hogy kitárulkozva. Van a női princípiumnak egy olyan irányultsága, amihez te csatlakozni szeretnél, de közben zavarban vagy, és ezért nem tud abban a formában létrejönni, amilyen erővel ez létrejöhetne. Mi kellene ehhez? Világítás, titokzatosság, elemelni ebből a környezetből, de közben a térbeliségét nem kifektetni ennyire. Nem muszáj ennyire centrálisnak lennie ennek, mert így pontosan azt az erotikát ölted meg vele, ami egyébként ezekben a növényekben benne van, tehát, ez most olyan, mintha egy ilyen orvosi látlelet lenne. Szerintem érdemes lenne azon elgondolkodnod, hogy tudsz-e ehhez a tárgyhoz úgy közelíteni, mint ahogy ahhoz a testrészhez közelítenél, amit ez a tárgy szimbolizálni akar, ennél nem tudom ezt szebben, vagyis konkrétabban megfogalmazni, mert ha megtenném, akkor ki kellene tennem a 18-as karikát. Remélem János érted, hogy mit akarok kérdezni. Próbáljuk ezt megismételni. Nem kell szépelegnünk, nem kell itt maszatolni, ha női nemi szervet akarsz fotózni, akkor tedd azt, mert ez a virág nem lett ilyen, hisz abban van vér, térbeliség, és minden más. Kicsit olyan lett ez a kép, mintha egy preparált asszociáció lenne. És miért színes? (hegyi)

Onnan kezdem, hogy a megfigyelés nagyon finom. Ami a földön történik az árnyékkal, az egy nagyon jó játék. Az a problémám, hogy nem úgy kezelted ezt az egészet, hogy ez csak egy felütés, és ez ad majd lehetőséget arra, hogy létrehozz valamit, hanem ahogy ez megtörtént, úgy ezt lefotóztad. Egyrészt el kell dönteni azt, hogy a valóságból mennyit kapcsolok be. Gondolom, ez valamilyen fém szerkezet, ennek a lába már látszik, mint valóság, de nekem ez kevés. Vagy még többet kellene ebből adni egy kicsivel, és akkor határozottabb lenne a jelenléte, vagy még ennyit se, és meghagyni az egészet egy rajznak a betonon. Másrészt a megfigyelés tökéletes, de én itt egy kihagyott ziccert érzek, ami arról szól, hogy a valóság lenyomataként az árnyék létrejön egy valós helyzetben, tehát itt már eleve megvan egy dimenzió-játék és még erről készül egy leképezés a fényképezőgéppel, de közben ennek az egésznek a térbeliségével nem játszol. Ha oda odadobódik egy bugyi, egy kombiné, egy strandpapucs, vagy tökmindegy, hogy micsoda, egy labda, akkor ez a valós térben már izgalmas dimenziójátékot hoz létre. Most ez így önmagában egy jó megfigyelés, de nem tud több lenni ennél. Szép kis melankolikusan kedves hangulat, de ennél nem megy tovább, miközben mind a tömegelhelyezés, mind maga a játékosság igényelne még valamit. Ez így nekem most 2 csillag. (hegyi)
értékelés: