Feladatmegoldás

Igen, ez jó megfigyelés, de tudod miért nem működik, és talán emiatt sem írtak semmit: innen ahol álltál ez olyan mértékben perspektivikus, hogy ez elvisz a tárgytól és egész egyszerűen nem vonz be az első pillanat, márpedig hogy a képpel akarjak foglalkozni, kell valami, amin el tudok indulni és mindezt viszonylag rövid idő alatt el kell érni, különben a néző továbbáll. Ha oldalra mozdulsz, a dolog érthetőbbé válna. Ezen felül a felső rész sötétítése túl erős lett, ahogy a mélységélességed csökkentése is, ez tetszetős lehet sok esetben, de itt épp a másik páros rovására történik mindez. Az ötlet kap egy csillagot, és ha lehet, ezzel még kéne foglalkozz, ismételni kéne valahogy, ha adódik ilyesmi, legyél résen. (hegyi)
értékelés:

Hát, lehet, hogy megutálsz egy életre, de azt hiszem itt az ideje, hogy kertelés nélkül beszéljünk, főképp, mert néhány képed már bizonyította, hogy képes vagy arra, hogy megoldj dolgokat képileg. Az a helyzet, hogy ijesztőek ezek a gyerekfotóid. Egész egyszerűen félelmetesek, mintha valami horror-thriller képkockái lennének, és a szereplőd a következő pillanatban a kislapáttal kiásná a nagymamát, vagy fejbe vágná a nézőt. Hogy ez mitől van, együtt kéne megfejtsük, itt most a haj, a mosolytalan száj, a vádló tekintet mind belejátszik ebbe, és ami miatt ezt most leírtam az az, hogy nem az első gyerekfotód, ami ilyen, sőt, igazából mindben bujkál valami szomorú riadtság, valami borzalom előszele, valami dráma. Ha ez a cél, oké, én ezt is el tudom fogadni, sőt. De úgy sejtem, hogy nem így akarod. Vagy tévedek? (hegyi)

Ez Attila nem csak csendéletnek nem csendélet, de képként sem tudom értelmezni, és azt hiszem ez neked is problémád lehetett, hiszen próbáltad összerántani a dolgot a maszkolós vignettálós utómunkával, de a káosz káosz marad. Ahhoz, hogy az üzeneted célt érjen, kell hogy rendezz. Nem megspórolható lépés. Ami nem erősít, az gyengít, ez primitíven hangzik, de nem tudom jobban mondani, hogy ami nem kell, hogy bekapcsolódjon formailag, azt ki kell egyenesíteni, a bútor takarót kiigazítani, a törülközőt pedig, ha meg akarod személyesíteni, akkor annak egyszerűbben dekódolhatónak kell lennie. (hegyi)

Mint azt a kommentben írtam, a haj most ellene dolgozik a fényeknek és a tömegelhelyezésnek, de ez csak egy a gondok közül. Miért ábrázolod magad kicsinek? Ugyanis az, ahogy a test most lecsúszik, az a gyerek szempontjait erősíti. És a fények... durván ki vannak égve, ezt érdemes lett volna belül tartani a tónusterjedelmen, mert így vadul szétverik a flekkek az egészet, ahol a fény kiégette a képet. Most akkora ugrások vannak a tónusban, olyan átfogás, ami a nézőnek ordít, miközben nincs ennek érthető indoka a gesztus szintjén. (hegyi)

Érdekes, hogy ez a kép mennyi lehetőséget rejt és fel is fedezted azt, hogy milyen fura izgalmas a színvilága, de a fények elvittek, és így felcserélődött az előtered és a háttér fontossága. Magyarán hátul a fény, az az izgalmas, és emiatt oda figyelek és nem oda, ahol a kompozíciód van. Ezt utómunkában is lehet egyensúlyozni, a labor erre való, mert nem minden adódik készen kézre. Ráadásul az a fránya terítő is élesen hajtódik, az sem segít igazán. Benne van az, ami képpé emelheti, tehát megint azt mondom, hogy a megfigyelés jó, de a fények és a komponálás nem pontos. (hegyi)

István, két girbegurba láb, rosszul vágva, nem nagyon tudok mit mondani, ez így nem kép, ha érdekel a foci, csináld úgy, hogy szeressem, hogy érdekeljen engem is. (hegyi)

Én ezt megvettem. Pontos, hangulatos, kicsit skandináv, jó a helyszín, mert felkelti az érdeklődést, jók a fények, van benne humor, picit groteszk is, de ez jót tesz neki, szóval egyensúly és dinamika kéz a kézben jár. Talán egy leheletnyit érdemes lett volna elmozdítani a fő motívumot balra, mert az állvány miatt a tömegelhelyezés most billenti az egészet. Köszönet, jöhet a folytatás! (hegyi)
értékelés: