Feladatmegoldás

Vizsgafilmnek készült, az volt a feladat, hogy cold open*-t készítsünk egy általunk forgatandó filmhez. Szabad téma és műfajválasztás volt, egyedül az 5 perces keretbe kellett beleférni. * "előzetes", cím előtti rész, ami felveti a film témáját, stílusát és alapvetően hangulatteremtő.

Azt gondolom, hogy a közösségünk történetének egyik, ha nem a legösszeszedettebb filmjét kaptuk, és akárhogy is volt a feladat, hogy főcím előtti összefoglalót csinálj, de ami született, így is működik, és azt mondom, érdemes lenne elgondolkodnod arról, hogy ebből készíts egy rövidfilmet. A szereplő hiteles, a környezet skandináv sztorimesélésre hajaz, az egész viszont nagyon magyar, a szó jó értelmében, épp annyira száraz, amennyire kell, és működnek az érzelmi pontok is. Köszönet, csillag, lecke, meg amit akarsz. Azt meg tudod, hisz beszéltünk róla, hogy ha lazázol, és magad sem veszed elég komolyan, akkor meg foglak verni. (hegyi) értékelés:

TÉR - (tél - tál) - SÁL

A cím eredetileg tér-sál lett volna, de hirtelen beugrott egy régi kedvenc szójátékom: juss el a tértől a sálig legrövidebb úton úgy, hogy mindig csak egy betűt változtass meg :) A kép Tatabányán készült, egy rekordot szeretett volna a város megdönteni (sikerült! - az ország leghosszabb sálja) A száz négyzetméternyi területet befedő sál kötésében az az alapítvány is részt vett, melynek évek óta tagja vagyok.

Én odavagyok ezekért a kezdeményezésekért, közösségformáló és nagy élmény. Úgyhogy mindenkinek gratulálok, aki ebben benne volt. A kép is jó, ha én csinálom, akkor onnan csinálom meg, ahol állnak az emberek, mert akkor az arányítás még jobban megtörténhet, azaz a sáltenger és az ember viszonya adná meg azt, hogy a néző mellbevágó erővel érezhesse, mennyi munka is volt ezt létrehozni. Nem tudom, mi lett a sál sorsa, ez a sztori amúgy megért volna egy dokumentáló sorozatot is. (hegyi)
értékelés:

Csobbanás

Nagy pacsálást rendeztünk egy paradicsommal, persze a végén úszott a konyha. A kép bridge géppel készült, tudatos próbálkozás volt, a felfröccsenő víz alakjára voltam kíváncsi.

Mariann, nem is tudod, mekkora öröm téged újra látni, bárcsak az aktivitásod is errefelé mutatna a facebookról, mert igen kevés hiányzik ahhoz, hogy egy nagy minőségi lépést tegyél felfelé (előre). De ehhez folyamatosabb jelenlét kellene és kommunikáció. Itt most az ötlet jó, és az is jó, hogy benne maradt a gyerek keze - de mindezt elő kell állítani úgy, hogy tudod hogy ez fog történni és mint egy karmester, helyére rendezed a taktusokat. Placcs, szuper, kisujj eltart, de mindez képhatáron belül! És nem árt, ha a környezet inspirálóbb. Kérek egy ismétlést. (hegyi)

Turista

Ágnes, ez a kép szinte tökéletes, de bosszantó, hogy azt a keveset, ami a tökéleteshez hiányzik, nem vetted észre, nevezetesen a bal szélen belógó táblát. Ha azt levágod, minden oké. De nem vágtad le. As is - mondja a művelt angol, ahogy találtam, úgy kapod. Nos, ezen kell változtatni Ágnes, mert ez a lépcső a következő, hogy ne talált kép szülessen, hanem tudatos munkafolyamat végterméke. (hegyi)
értékelés:

Macska és bicikli

avagy ami a kerékpáros feladatból kimaradt.

Ezt a két dolgot egy képre hoztad, de nem érzem azt a kohéziót, ami összekötné a cicát a bicajjal. Ő nem a kerékpárral van elfoglalva, hanem valami mással, és a képkivágat és kompozíció esztétikailag nem áll meg. Tömegelhelyezésben dől a mérleg a kerék felé, a macska ezt így nem tudja ellenpontozni. És hát a helyzet az, hogy ilyen elven lehetne ott felmosóvödör vagy kisszék is, miért épp kerékpár? Ez nem jelenti, hogy nincs létjogosultsága a kerékpárnak, de akkor azt formailag egyértelművé kell tenni. (hegyi)

Lábsztori

Lomos cucc: Diana F+ a masina, amit azért szeretek, mert bármilyen gondosan ragasztgatod le-ki-be kívül-belül a vázat, valahol juszt is fényt kap:) ez is rég lejárt 120-as rollfilmre készült. Tudatos a multiexpo.

Tökéletesen jó a hangulata a képnek, érződik a spontaneitás és az, hogy ott és akkor ez a társaság kiválóan érezhette magát. Ha csak ennyi lenne az elvárás egy fotóval szemben, akkor három csillag és pont. De azt kell mondjam, hogy az archaikus felé kacsintgató technika sem menti fel a dolgot a kompozíció és világítás feladata alól. Ha ugyanis elvonatkoztatok attól, ami ebben a cool, a buli jelleg, akkor azt látom, hogy egyrészt az egész csúszik balra, másrészt igen erősen szétkaszabolódik az árnyékok által. Gyönyörű részletek fedezhetőek fel, amiket azonban ezek a dolgok megzavarnak. A jobb felső rész a legszebb a lábak áttűnéseivel. Szóval ezt kéne valahogy egyenesbe hozni. (hegyi)

elsők

Első bútordarabok a lakásban.

Azt hiszem, egy lépés kimaradt. Ha ez egy költözés története, ha ez az első saját bútoroké, az első saját lakásé vagy szobáé, akkor így most ez távolságtartó nekem. Korrekt. De a korrektség kevés a képhez. Ahhoz, hogy ez egy lenyomat legyen, éreznem kell a hangulatod. Kérek ismétlést. Rendezz, Mazsi, kérlek rendezz! (hegyi)

gyermekkor

Mazsi, ezt nem úszod meg annyival, hogy szelektív feketébe teszed magad. Tessék ezt megcsinálni képben, ne legyél lusta arra, hogy ami a fejedben van, azt a valóságban és ne a szoftverrel oldjad meg. Ha jól értem a képet: adva van egy lány, aki már felnőtt kihívásokkal néz szembe (felnőtt környezet) de amikor megriad ettől, menekül a macihoz, a gyerekkorba, abba a boldog időbe, amikor nem kellett felelősnek lennie (mackó, gubbasztás). Nos, ennek most a környezet rendezetlensége ellentmond. Ahhoz, hogy a kontraszt meglegyen, nem a szelektív színezés kell (borzalom az, te is látod), hanem az, hogy te, a szereplő a maciddal, és a környezet formai, érzelmi kontrasztba kerülj. Tehát rendezni kell. Gondold végig, hogy a gombos szőnyeg mit sugall, adja-e a felnőtt ízt? Az ágy még valahogy igen, de a többi nem annyira. Szóval az a feladat, hogy találj egy olyan helyet, ami kellően felnőtt és rendezett, és ebbe kerülj bele te, aki visszavágyik. Szerintem így lehetne ezt megoldani. (hegyi)

szintek

Laktanya c. képem javítása. Ugyan az a helyszín, más szemszög.

Nos, be kell látnom, hogy azt hiszem értem, mit szerettél volna megmutatni, de lehet, hogy ebből a távból és ebből a magasságból innen ez nem megoldható. Egyszerűen nem tudom eléggé odafókuszálni magam arra a momentumra, ami a kép központi dolga lenne, és valószínű, hogy ez a helyszín okán történik így. (hegyi)

Mama
Mama
Mama

Jelenet-képek egy kisfilmemből.

Bevallom, ezek így tanulmányok maximum, a film működik, de kiragadott képekkel a filmből legfeljebb odáig jutunk, hogy a fotó szerepét lenyomjuk a doku szerepre. Holott nem csak az. Az első kép érdekes lehetne, ha fotóban megcsinálnád. (hegyi)

Selfie

Ez a legfrissebb selfie, amit csináltam magamról, és nagyjából hasonlók születtek eddig rólam, mert... hát ez vagyok. Ennél többet egyelőre nem tudok mondani magamról, kérem kapcsolja ki. Csak még annyit, hogy kifejezetten tetszik, hogy féloldalas vagyok, és hogy a fókusz nem az arcomon van, bár az, hogy a kapucnimon, annak sincs semmi funkciója.

Kössünk üzletet. Megelőlegezem a 3 csillagot erre a képre, mert nem csak rajta, de benne is vagy a képben, ez a legfontosabb, de cserébe te meg készíts magadról képeket még. Felejtsd el a selfie ügyet, az csak arra jó, hogy az ember igazolja, hogy épp egy híres helyen jár vagy híres emberrel találkozik. Az önarckép más, az helyzetjelentés egy létállapotról. Szóval hajrá! (hegyi)
értékelés:

ideg roncs bár

Idegroncs bár, de még néha kommunikál... Debreczen roncsbár, vacak hely.

Azt gondolom Pista, hogy ez a kép akkor lenne érdekes, ha az enteriőr, a környezet nagyobb figyelmet kapna, mert így, ez kb egy selfie a vécében és nem sokkal több. Ahogy leírod, a helyszín az, ami fontos lehet, de az így most elég sematikus. A másik gondolatom az volt, amikor a képet megláttam, hogy ezen te már túl vagy. Már ha hihetek annak a néhány tudatosan megcsinált képednek, amiket pl. a sziluetten láttam, szóval én most arra vinném a dolgot. (hegyi)

Várok

Ez a kép a nagyon kevesek közé tartozik, amit magamról csináltam / csinálok. Rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem fotózom önmagamat, selfie-t is nagyon keveset csinálok, leginkább akkor, ha mások kérnek fotót rólam, hogy mutassam már meg a fejem, hogy élek. Ez a kép a pizsamanadrágomat ábrázolja, és benne van a lábam.

Talán érdemes lenne időt szakítani az önábrázolásra, hiszen az az önismeretről is szól, és az meg jól jön ha portrézni akar az ember, mert magunkkal kell elsőként is jóban lenni ahhoz, hogy az ábrázolás teljes palettáját kézben tarthassuk. A kép ötlete jó, de a kivitelezésnél mint az előző képeidnél is, a világítással van probléma. Ha nem mondod, ki nem találom, hogy mit látok. A nézőt nem csak bevinni kell az erdőbe, hogy nézelődjön a fák és madarak között, de ki is kell hozni, nem engedheted el a kezét. Kérek ismétlést. (hegyi)

Megvagyunk

Legelőször az tetszett ezekben a virágokban, hogy egy rakáson mennyi van belőlük, és hogy milyen szépek együtt, merthogy ez a fajta virág csak bokorban nő. Aztán külön szerencsém volt, hogy szépek voltak a délutáni fények is, és ezt a "közösséget" le tudtam fényképezni a segítségével. Nem tudom, hogy ezáltal a főszereplő a fény lett-e, azt hiszem, mindketten (a virág és a fények) fontos szereplői a képnek.

Ennél a képednél is azt mondom, hogy az az izgalmas, hogy finomságokat veszel észre. A megvalósításnál még van mit finomítani, most a tónusrend a komorabb szomorúbb mélyebb tónusok felé billen el, ez a téma vitalitását csökkenti. Ez egyrészt utómunkával korrigálható valamelyest, de tegyük hozzá, hogy az a zsebtükör itt is jól jött volna. (hegyi)
értékelés:

Tavasz

Ezt a képet akkor csináltam, mikor az elmúlt hetekben nagyon sokat esett az eső, mintha a tavasz nem akart volna véget érni, bár nem nagyon bántam, mert az eső jót tesz a földnek. Ha természetben, apró dolgokat fotózom, csak annyi a tennivalóm, hogy észreveszem azokat a tökéletes arányokat, amiket már jóelőre valaki kigondolt. Végtelen mennyiségű szép fotót lehet kinn csinálni. Ezen a képen úgy érzem, sikerült összefoglalnom valamit.

Ez a kép akkor adná ki formailag a csúcsát, ha egy kis zsebtükörrel vagy alufóliával fényt derítenél az indára. Ugyanis így most kb. hasonló fényértékkel és tónussal bír, ettől összemosódik a háttérrel, a színkontraszt nem elég. A megfigyelés viszont érzékeny és finom, úgyhogy a két csillag mindenképpen megvan. (hegyi)
értékelés: