Feladatmegoldás

Izgalmas, érdekes színvilág, ami gondolom megfogott téged is és jó, hogy ezt megörökítetted, még akkor is, ha a kompozíció képhatárnál főleg bal oldalon lötyög. Viki, nem olyan bonyolult ez: ha megnézel egy képet, a problémák általában a képhatárnál jelentkeznek. A ferdeség, a kifutó vonalak, a félbevágott formák... és ez nem jelenti, hogy mindent le kell tisztázni, de a nem odaillő igen kevéssé jelentős, de a formai ügyeket zavaró momentumokat érdemes megfontolni, hogy a képen kell-e hagyni. Itt például a bal oldalon az ablak, ami elkezdődik, egy háromszöget ad feketében, alatta a nem teljes lámpabura, ezek nem kellenek a képre, és ha levágod, egyből egyensúlyba kerül a dolog. Kis mértékben ez megjelenik a felső szélnél is, szóval érdemes ezeket a dolgokat nem tartalmuk, hanem formájuk szerint szemlélni, és ha kell, korrigálni. Ettől még a hangulat rendben van, a kép is jó, a feladatra is megoldás, szóval minden oké, az utómunkát meg majd gatyába rázzuk. (hegyi)
értékelés:    

Bevallom, nem nagyon értem ezt a kompozíciós megoldást. Az épületek szépek, bár makettszerűek, a fű is szép, a tónus is rendben van, de valahogy az egész nem áll bennem össze. Valószínű hogy a kamera nézőpontjának megválasztása lehet a ludas. Azt nem tudom, hogy a valóságban megoldható lett volna vagy sem az, hogy egyszerre érezzem a fűben bujkálást és a terep szemlélését, mert van ebben egyfajta megfigyelői érzet, mintha az ellenség akarná bevenni a várat, de ahhoz meg túl steril és szép, hogy ez az érzet megjelenjen. Nem tudom, tényleg nem. Ez most kifogott rajtam, hogy megmondjam, mit hogyan kellett volna. Mert az is bajom, hogy a horizontnál a vágás olyan esetleges, szóval talán, ha az egész nem akar korrekt lenni, akkor lehet, hogy a személyességével hatásos lehetne. (hegyi)

Hát, ez érdekes, mert a csend valami eszelősen fülsiketítően van jelen, mint egy északi filmben, súlyosan, fájdalmasan, de mégis magától értetődően, viszont én épp talán emiatt nem érzek semmiféle kötést a barátsággal, azaz a két irány kiöli egymást. Nagyon jól érzed, hogy nem kell az alsó tónusrend, hogy ez a párás hatás meglegyen, viszont a barátságra én ezt nem tudom értelmezni. Hacsak valami problematikus helyzetére nem, de ahhoz meg túl elvont az üzenet ezen része, hogy a két jómadár ül fogalom nélkül a parton és nem érti, hogy került oda. (hegyi)
értékelés:

Jó érzékkel rajzolsz a géppel, ez is egy kifejezetten izgalmas kép, de itt most azt mondom, hogy ha már úgyis felrúgod a szabályokat, akkor azért nem árt, ha valamit kinevezel új bázispontnak, nevezetesen a kép bal oldalán most a híd oszlopa ferdén szétvágódik, így bal felül bejön egy lezáratlan ritmus, ami nem kellene, alul meg szétvágódik az, ami tömegében határolhatná a képet. Ha kinevezted volna azt az oszlopot függőlegesnek, akkor a többi már adta volna magát, nem baj az, ha a két díszmadár ferdén repül. (hegyi)
értékelés:

Olvastam a kommenteknél, hogy sakk szempontjából lehet, hogy a kép kérdéseket vet fel, és ebben lehet, hogy érdemes később odafigyelni, hogy olyan állást mutass, ami valóban megtörténik és izgalmas valamiért, netán az adott szereplőhöz köthető, mert az ínyencek számára is kell nyújtani pluszt, azaz aki tud sakkozni, annak is kell hogy a kép működjön. Én nem tudok. Ezért ez a része engem nem zavar. Ami picit problémás, hogy hogy a fenébe nem lehet a függőlegest megkeresni? Haragszom, mert a fiú jó, a gesztusa jó, a hangulat, a fények jók, ez a pici, ami miatt rezeg a léc, hogy ezt ott kellett volna egyenesbe állítani. Értem én, ez nem megy egyből, de akkor tessék gyakorolni, vagy segédvonalakat bekapcsolni a fényképezőgépen (ha van), mert pár fok is érzékelhető bizonytalanságot tud okozni. Lehet ferdére komponálni, de akkor kell adni egy új viszonyrendszert, ami új geometriát adhat. A kép jó, talán még annyit, hogy a fej támasztása nem mindig hordoz jó üzenetet, mert van benne egy dekadens üzenet, hogy annyira fáradt, vagy unja, hogy támogatnia kell a fejét, hogy le ne essen. Itt ez most nem probléma, mert épp ez ad egyfajta vagány üzenetet, hogy a kissrác annyira nagy sakkmester már, hogy neki nem kihívás az ellenfél, tehát ez az üzenet most jól jön ki, egyetlen, ami még így is kérdés, az az ökölben tartott kéz, mert abban viszont az üzenet ellen dolgozó feszültség van. Minden tösszevetve ez egy jó portré lenne, ha függőben lenne aminek kell, így most ez csak két csillag. (hegyi)
értékelés:

Ádám, bukkanj többet, mert így nehéz folyamatában dolgozni, márpedig a cél ez, hogy kommunikáljunk, hogy segítsük egymást a haladásban. Ne hanyagolj ennyire minket. A kép szép. A laborálás viszont pontatlan. Ne tessék szem elől téveszteni egy fontos dolgot: mindig a legvilágosabb rész viszi el a figyelmet. Ha ez törmelék, akkor is. Ami tehát ebből nagyon határozottan kiugrik most, az a felirat kellene legyen, hiszen az az üzenet. De most ezt gyengíti a felső képhatárnál az a fal részlet és a bal oldali feketeségben az a fehér izé, szóval ezeket érdemes laborálásnál újragondolni, hogy elhelyezésükben milyen sorrendbe illenek bele a maguk tónusával. Nem nagy dolog, maszkolva ezek visszább vehetőek lennének, és máris nyugalmasabb ritmust kapnánk, ami engedné érvényesülni a kép valódi mondanivalóját. (hegyi)
értékelés:

Szemérmes kép, ugyanakkor kihagyott ziccer is. Két út lenne, ami igazolná a helyzetet, az egyik, hogy Dóri száját is megmutatnád, most ez az orrbizergáló beállítás engem tüsszögésre ingerel, bocsánat, de most a kacérság, amire a cím is utalna, elnyomódik a szemérmes szégyenlősség mögött. A másik irány az lenne, ha a paplan száj mintáját, ha már ennyire erős a jelenléte, valahogy oda pásszítottad volna ahol kb. a modelled szája lehetne, és akkor az egész kapna egy vicces szürreális hatást. Szóval a döntés a tiéd: kacérság, vagy lányos szemérem, ez nem mindegy, és a kettő között nem lehet maradni, mert így a néződ se érti, mire akar a fuvar kimenni. (hegyi)
értékelés: