Feladatmegoldás

Csaba, én azt mondom most neked, hogy értem, ez egy jó gyakorlat arra, hogy hogyan fotózzunk le valamit, amit nem nagyon jól oldottál meg abban az értelemben, hogy azért itt vannak tónusok, amik eléggé furán jönnek ki, és itt főképp a világosabb részre gondolok. Ugyanakkor, mint tömegelhelyezés, én nem tudok ezzel mire menni. Itt vannak ilyen félig megfaragott, vagy hát, használatban lévő ceruzák, amit értek, de nem érzem azt, amit éreznem kellene ahhoz, hogy hozzá akarjak nyúlni ezekhez, és akarjak velük rajzolni. Fuldokolnak ők egy kicsit a képhatár miatt. Nem tudom, nekem azért most ahhoz kevés, hogy csendéletnek nevezzem, és ahhoz is kevés, hogy értelmezzem. Tanulmánynak jó, tehát, hogy hogyan lehet egy anyagszerűséget ábrázolni, de maradjunk abban, hogy ez egyelőre még megmaradt a tanulmány szintjén, túl is van egy kicsit világítva, és az egész túl steril. Légy szíves, kerülj ehhez közelebb. (hegyi)

Nem tudom, hogy mik azok a gyertyacsonkok a kép alján, persze, mondhatjátok, hogy a Hegyi egy cinikus állat, mert miért nem veszi észre, hogy azok ott síremlékek. Azért nem veszem észre, mert az arányrendszerrel van problémám. Miközben ez egy fantasztikus, meseszerű kép lenne, de most elvitte az egészet a fa. Ennek a nagy lélegzetnek, amit ez ad, ennek a nagy nyitott égnek, és ennek a gyönyörű kontrasztnak, amit megtalált, (és ezért nagyon nagy dicséret jár) ennek most itt az alján nincs meg az, ami lehorgonyozza, rögzítse. Miközben azok is meseszerűek, és nagyon szépek, amik ott történnek, és ráadásul, ha egy picit lejjebb van a dolog, és az aljából többet kapunk ennek az egésznek, akkor meglesz az a plusz hatás is, hogy az ember gyönyörködik a felhőkben, a faágban, meg mindenben, és közben ott a dráma, hogy ez mégiscsak egy temető. Még egy dolog, hogy ha lejjebb mentél volna a kamerával, és nem sajnálod összeporolni a nadrágodat, akkor azáltal, hogy lejjebb mész, közelebb is került volna egymáshoz a felhő és a faágak dolga, és nem marad itt ez a másfél ujjnyi rész, ami tulajdonképpen információ nélküli. Ez az, amit én hozzá tudok fűzni, de az ötlet jó, és a megfigyelés is pontos. Most olyan 2,5 csillagnál tartunk, de mivel neked ezt már kéne tudnod, ezért maradjunk 2 csillagnál, jó? (hegyi)
értékelés:

Fantasztikus teret varázsoltál erre a képre. Nagyon érdekes az, hogy közben meg ellene dolgozol a térélménynek azzal, hogy ennyire nagy mélységélességgel ábrázolsz, és minden egyformán éles, mert kihagyod azt a ziccert, amit a mélységélességgel való játék adhat. És az is egy furcsa dolog, ahogy idehelyezted ez a modellt a kép aljába, mint egy véletlenül ottfelejtve, miközben ő adja meg ennek az egésznek a súlyát, ő horgonyozza le. Érdekes a kép, nem nagyon hagy nyugodni. Talán annyit hozzátennék, hogy ahhoz, hogy ez nekem a csendhez, a magányossághoz, vagy legalábbis az egyedülléthez, ehhez a belső meditatív helyzethez közelebb legyen, lehet, hogy egy kicsit még fent is és lent is adnék hozzá. Tehát, ha egy-két lépéssel hátrébb készül el ez a kép, akkor az egész talán még inkább megfigyelés szerű lehetne. Még kevésbé érezném azt, hogy beletolakodtunk ide a nőnek az aurájába, és nem hagytuk őt békén, mert tulajdonképpen ezt a csendet mi nézők zavarjuk meg. (hegyi)
értékelés:

Tökéletesen el tudom fogadni azt a helyzetet, amikor az embert elragadják az érzelmei, és próbál valamilyen módon, akár a kép rögzítésével figyelmet felhívni, közel kerülni valamihez és valakihez. Itt most a kutyánál ez abban mutatkozik meg, hogy a lehető legközelebb próbáltál kerülni fizikailag. Így látjuk a szomorú tekintetét, és az egész szituációt tényleg olyan testközelből kapjuk, ami szerintem nagyon előnyös. Azt, hogy ezt a magány, hiány leckébe tetted, ez nem értelmezhető ettől. Ugyanis ahhoz, hogy ez magány, hiányként jelentkezzen ugyanebben a szituációban, ahhoz az kell, hogy érezzem azt a helyet is, tehát azt, hogy ő oda be van zárva. Most egy kukucskáló, szomorú szemű kutyát látok, ami a kutya ábrázolásának tekintetében jó, de mivel szinte semmit nem kapok a környezetből, ezért nem érzem azt, amit te ott éreztél, aki ott elmegy nap, mint nap, és látja ezt az egész helyzetet távolabbról is. Látja, hogy ez egy kert, ami akár elhanyagolt, vagy a külső szituáció olyan, hogy érezhető az, hogy ez a kutya oda be van zárva. Ez most ebből a képből nem jön át. Tehát magyarán, ha ezt a képet, mint házi kedvenc leckébe küldött képként nézem, akkor egy 3 csillagos kép, ha távolabbról akarom szemlélni, és a magány, hiány áttételes üzenetét is akarnám, hogy értelmezhető legyen, akkor viszont ezt visszaadom ismétlésre. Mivel a leiratban azt írod, hogy mindennap tudsz vele találkozni, azt gondolom, hogy talán ez a szituáció megérne annyit, hogy akár ezt a helyzetet próbáld meg feldolgozni egyrészt valóban a magány szempontjából úgy, hogy én, aki nem ismerem ezt a helyzetet, átérezhessem ezt. Másrészt lehet, hogy érdemes lenne erről az egészről több képből álló etűdöt készíteni. Én most erre adok 1 csillagot, mert a házi kedvenc vonal jó, a gesztus is jó, és kérek ismétlést egy kis továbbgondolással. (hegyi)
értékelés:

Annyiban majális, hogy van rajta valami zöld, meg valami park helyzet, meg emberek. Egyéb párhuzam a Szinyeihez nem sok van. És mint olyan, én ezt nem is érzem annyira erősnek ezt a képet, és azt is megmondom, hogy miért. Minden, ami ebben izgalmas és szép, távol van. Tehát, egy olyan helyzetből fotóztad le ezt az egészet, amiből lehet, hogy nem zavarod a csajokat, akik ott összegyűltek, ugyanakkor ők ilyen kis bolhaméretek, azért ne tévedjünk nagyot, azért az ő méretük és elhelyezésük szerintem fontos lenne. Sokkal fontosabb, mint például az a rész, ami ennél a nagyon szépen föléjük hajoló bokor mögötti résznél jelentkezik. Van a kép bal oldalán egy egész nagy flekk, ami önmagában nekem nem érdekes. Ha elmozdulsz ezen a képen, és a kamerával egészen közel mész, és keresel egy olyan pontot, ahol ez az elbújás élmény, ahogy oda ők bekucorodtak erősebb, akkor ez működhetne. Máshogy fogalmazva, olyan ez az egész, mintha lenne egy filmforgatás, ahol ugye létrehoznak a statisztákkal, meg a szereplőkkel, meg a háttérrel, meg mindennel egy helyzetet. Aztán készülne egy olyan werkfotó, ami ezt az egészet lebuktatja, hogy jah, hát, ez a fa csak festve volt, jah, hát, az a rendőrautó csak papírmaséból volt, jah, hát az a macska nem is volt döglött. Szóval, most én azt érzem, hogy ez nem tesz ennek jót, hogy ennyire távolságtartóak vagyunk. (hegyi)

Csongi, jó sokáig váratsz magadra, hogy újból visszatérj közénk, de örülök neki, hogy itt vagy. A cselekvő kéz mindig egy izgalmas kérdés. Az, hogyha valaki valamilyen munkát végez, és látszik abban a szakértelem, vagy látszik az, hogy nem először nyúl hozzá, ez egy érzet, a pólusok közé ivódott por, az egésznek a munkássága érződik. Ugyanakkor nem biztos, hogy száz százalékig jó irányból van ez megközelítve, már csak azért sem, mert ami itt a közlési ritmust illeti, ott előkelőbb helyre került a pulóver, meg a kézfej, ami önmagában nem rossz, csak mindehhez képest engem az érdekelne, hogy azt a smirglipapírt ott csiszatolod, mert ott történik az izgalmas dolog. Azok a poros pólusok lennének azok, amik igazán szépek. Kicsit menjünk ehhez közelebb, jó? Ezt most úgy adnám vissza, tudom, hogy neked ez szakmád és szerelmed is ez a fa munka, úgyhogy talán nem nagy kérés, ha azt mondom, hogy avass be minket ebbe, és azt az érzelmet, ahogy ehhez az egészhez hozzáállsz, azt a felfokozottságot, azt a magába feledkező munkát, azt mutasd meg. Így ez most nekem tárgyias. Szeretném érezni azt, amit te érzel akkor, amikor hozzáérsz egy fához. (hegyi)

Imádom a verbális poénokat, és ami a leiratban van, hogy a H a háborús hatás miatt van, hát, nekem meg a Hospital, de jó, szóval elfogadom. Olyan élmény ez nekem, mintha egy tv filmet néznék, és abból lenne egy kocka. Stirlicz tudta ezt, és megérkezett, és a tavasz 17 pillanata, de tulajdonképpen, hogy valószínű, hogy ez annak köszönhető, hogy a technika miatt olyan kicsit furcsa a színvilág is, a tónusokban is van egy elmaszatolás, ami nem rossz, mert ad egy ilyen festői hatást ennek az egésznek. Hát, ott, amikor ez az egész kicsit konkrétabbá válik a repülőknél, azért ez veszteség, de tulajdonképpen azt hiszem, hogy ez még belefér. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy maga ez a kép kivágat tömegében így helyén van-e? Mégpedig azért nem, mert ott vagyok bizonytalan, ami a kékes háttér és a barnás háttér viszonyrendszere. Ha ezt az alap viszonyrendszert nézem a felhőkkel, meg a füsttel, akkor valahogy nem érzem azt, hogy most ez jó helyen lenne. Nem tudom. Talán fent is van egy ritmusváltás, ami nem biztos, hogy szerencsés, hát, a fene tudja. Mondjuk azt, hogy 2 csillag, mert ha a kompozíciót el is fogadom így, azért a leckemegoldás tekintetében ez a mozgás fotózás, vagy értelmezése nem biztos, hogy ennek a légi bemutatónak az ábrázolásával jól megoldott lenne. Ugyanis nyilvánvaló, hogy itt sem mindegy, hogy mikor exponálunk, de azért ez egy eléggé fixre rögzített kép, tehát pont azt nem érzékelem, ami a lényege a mozgás leckének, hogy itt akár mozgásfázisok, vagy elmozdulások történnének, mert ez egy eléggé megfagyott pillanat. Miközben az is egy értelmezés lehet a leckében, hogy egy egyébként dinamikus mozgást befagyasztunk, de akkor meg egy olyan pillanatot kell találni, ami ettől vagy humorossá, vagy drámaivá válik. Most ezt itt nem nagyon érzem. Szóval, maradjunk a 2 csillagnál. (hegyi)
értékelés: