őrség
Jánosom, én azt mondom, hogy ez így önmagában kevés, hogy megfordítasz egy ilyen képet. Ettől nekem ez még nem működik. Ez nem képi meló, hanem agymunka. (hegyi)
Makró Világ
Ez egy érdekes kísérlet, olyan, mintha egy ilyen holdbéli táj lenne, csak a fotográfia jellege veszett nekem el most ebből. Ha ennyire nem tudom már kötni semmihez, akkor nekem ez már annyira nem érdekes. De tegyük hozzá azt, hogy nem biztos, hogy igazam van, szóval fene tudja. De én azért hiányolom a felismerhetőségnek legalább egy kicsi látszatát. Jó az a kis csillanás ott, meg jó az a műhold, úgyhogy 2 csillagot tudok rá adni. (hegyi)
értékelés:
anonim
Kedves Erika, üdvözlünk a Látszótéren! Remélem, hogy aktív tagunk leszel, és kapjuk tőled a pörgést és az energiákat. Ez egy jó irány, és tetszik a dolog. Beazonosítható, érdekes ez a hajfeltűzés. Nekem egyébként ez működne úgy is, hogy akár már a konty alatt vágunk, mert igazán izgalmasak azok a kis fürtöcskék a nyakadnál, azok nagyon jól viszik ott a szemet, úgyhogy azok nagyon tetszenek. Talán ennyit tudok hozzátenni. Meg hát, lehet, hogy én a szemüveget levettem volna, mert a fül mögött azok most olyan érdekesek. Ettől függetlenül ez egy 3 csillagos leckemegoldás, úgyhogy ennek én örülök. Köszönöm, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:
hófehérke
Örülök annak, hogy Viki elkezdett a diavetítővel játszani, ráadásul szerintem ez egy jó irány, mert elég érdekesen vetítődik itt a fejre a figura. Van egy Picasso-s érzete ennek az egésznek. Jó lett, és örülök annak, hogy ezt megcsináltad. Talán én meghoznám azt a döntést, hogy annál a törpénél, aki nézi Hófehérkét az ágyban, ott a törpénél én már vágnék, mert az a törpe oda nekem már nem kell. Az tök jó lenne, és dinamikailag izgalmas, ha mindenki egy irányban kifelé menne a képből, több feszültség lenne benne. Ez tudom hozzátenni. Egyébként a dolog rendben van, a gyermekkorra is jól rezonál, úgyhogy megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is, mindazzal együtt, hogy billeg egy kicsit a kompozíció. Benne van az álmodozás, a visszatekintés, a gyerek magányossága, minden. (hegyi)
értékelés:
Levitáció
Nem lehetett volna megkérni a pufi kabátost, hogy ne legyen ott? Vagy, ha már belemászott a képbe, biztos, hogy az az oszlopsornál nem lenne vágható a kép, hogy azt a félvalamennyit ott levágni? Nem baj az, ha billeg egy kicsit az, hogy melyik oszlop van benne, vagy melyik nem, én ott biztos, hogy vágnék. Jó az irány. Tónusban kicsit most nem olyan erős az ügy. Azt mondom, hogy itt a ruházat fog majd neked segíteni, tehát, ha vissza tudsz menni erre a helyszínre, akkor az érdekes lehet, ha nem ennyire sötét ruhával dolgoznál. Képzeld el ezt a képet egy hófehér lebernyeggel, hogy mennyire más és erős lenne. Ez a ruha nekem ehhez most nem működik, ez nekem civil, még akkor is, ha két soros a gombolása. Akkor lenne ez igazán ütős, ha lenne egy kicsit színpadiasabb hatása. Most olyan, mintha ott lenne a nagy modell, és az asszisztens megkérted volna, hogy játssza le neki, hogy mit kell majd csináljon, és ez egy werkfotó lenne. Ha lehet, akkor kérek egy ismétlést, jó? (hegyi)
Egész alakos önportré
Új oldaláról ismerem meg Tamást, méghozzá a humoros oldaláról. Van ebben némi fanyarság, de jó ez, főleg a falon lévő kismalac képekkel, vagy nem tudom, hogy milyen állat lehet az, lehet, hogy kutya, mindenesetre elég jól adja az ívet. Tényleg elég vicces a megfogalmazás. Ez azért tetszik nekem, mert elég könnyed rajzolata ez a történetnek, nincsen túlgondolva. Ez a kommunikációs helyzet így elég vagány. Ez a fehér szemüveg, meg ez a bilikék kötény tényleg elég izgalmas, miközben egy marcona fejet látunk, és Tamás meg szorong. Úgyhogy jó ez, tetszik. 3 csillag megvan, és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:
Cicu
Na, hát, itt már van valami. Örülök annak, hogy ezt a témát nem hagyod magára, bár mintha most egy kicsit háttérbe szorult volna Cicu a beküldéseidben. Lehet, hogy ez egy rákészülési időszak, és azért van, mindenesetre ez most egy jobb irány. Ismersz, hogy én nem vagyok egy élességpárti csávó, aki mindenáron arra törekszik, hogy legyen meg valahol mindenben az élesség. Ezek a ritmusok, ráadásul tetszenek, ezek a csíkozások, lásd az általam olyan mélyre sújtott rózsaszín ágyneműnek is megvan a létjogosultsága, csak el kell venni a színeket. Szóval ez jól működik. Nekem egy kicsit túl közel vagyunk, a kép bal oldalánál nem ártana még egy pici levegő, mert ott most nekem túl szoros. De a dolog egyébként rendben van. A kérdés az, hogy itt most életlenség van-e, vagy bemozdulás, de bármelyik is van, ennek ez most nem tesz jót. Volt nekünk utómunka táborunk, én szeretném, ha lenne megint, mert úgy tűnik, hogy a felejtés homályába merült az, hogy hogyan kell maszkolni. Itt az előtérben lévő flekket kellene egy kicsit visszább venni, mert most túl világos, és így nem adja azt a rétegződést, amit egyébként jó lenne látnunk. De én most azt mondom, hogy jelzésértékkel megkapja a 3 csillagot, jó? (hegyi)
értékelés:
Szem
Fent kicsit sok, lent kicsit kevés. Ha már ennyire komponálunk, akkor vagy centrálisra komponáljunk, vagy aranymetszésre, de valahová ugorjon be az a képközéppont. Bármelyiket el tudom fogadni. Megint azt mondom, hogy a megfigyelés jó. Az a helyzet Bara, hogy én nem tudom, hogy te hol jársz, szerintem valamilyen módon egy ufó vagy, mert ilyen helyek nincsenek is a városban, amiket te észreveszel, és én ezt nagyon irigylem tőled, mert ez nagyon fontos. És kitartó is vagy, és ezt is nagyon becsülöm. Ez tökéletesen rendben van. Ez a kép is viszonylag rendben lenne, ha a kompozíció a helyén lenne. (hegyi)
értékelés:
Beépített környezet (ism.)
A kép majdnem napra pontosan két évvel később készült. Hasonló szögből, hasonló időpontban. Másik géppel és álló képekből összeillesztett panorámával.
Emlékszem arra a képre, amit beküldtél. Ez a képed nekem egy sokkal jobb kompozíció, és egy nyugodtabb ügy. Dinamikájában, formájában egészen jó. Megint azt mondom, hogy hát, igen, de jó lenne, ha lennének felhők. Nem kell nagyon drámázni a felhővel, de valami nem ártana oda, vagy ilyenkor régen használták a szűrőzést, hogy egy kicsit különlegesebb színt rakjanak oda, én mondjuk biztos, hogy nem raknék oda. Arra azért kíváncsi lennék, hogy mit ad ez fekete-fehérben, már csak azért is, mert szépek ezek a színek, meg ezek a ritmusok, de talán akkor helyre kerülne az, hogy a formák hatása és ereje elvinné akkor a vállán, és akkor talán nem fogom hiányolni a felhőket. Mert a felhő tulajdonképpen csak egy esztétikai, stilisztikai ügy, nem több. Erre azért most adok neked még csillagot, nem tudom, hogy hányat adjak. Vegyük úgy, hogy mivel visszamentél, megcsináltad, ezért megkapod a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:
Boldog nőnapot!
Leszámítva itt is a firkálást, a többi részét rendben lévőnek tartom. Kicsit sok a fényfestés része, ebből egy picit kevesebb is elég lenne, nem sokkal, de a kép szélénél utómunkában helyre lehetne hozni, meg lehetne oldani. Maga a gesztus jó, a felbukkanásod is jó. Lehet, hogy a szemüveget erre az időre én letenném, mert az nekem idegen ettől a formától, kicsit szétkaszabolja az arcodat, de az irányt abszolút szeretem. (hegyi)
értékelés:
Mi
Erről most túl sokat nem fogok mondani, mert az ötlet kiváló, nagyon jó ez a tükörrel való játék - talán jó lenne, egy olyan tükröt találni, aminek nincsen kerete, mert az nekem túl határozott - de két dolog van, ami bosszantó. Az egyik a szájba belerajzolt piros, amit nem tudok, hogy mi a francnak van ott. Másrészt a Bara Art, borzalmas ez a betűtípus, ahogy szoktam mondani, képalkotó elemmé teszel valamit, ami nem az, és ráadásul ez biztos, hogy art? Bocsánat még egyszer, de látom, hogy ez egy ilyen tendencia, hogy az emberek elkezdik magukat definiálni valahogy, művész vagyok, fotográfus, utcai fotós, meg az ördög tudja mi - ez nem tehetség kérdése, hanem az, hogy hol tartunk a magunk útján. Ha túl korán rakunk magunkra ilyen jelzőket, szerintem, azzal később nagyon kicseszünk magunkkal. Mert onnan nehéz ám visszajönni, tehát, amikor az ember megszokja, hogy én ez vagyok, és rajtam van a jelvény, akkor onnantól azt már baromi nehéz lerakni, és utána azt mondani, hogy nem, én egy mezítlábas fotós vagyok, akinek tanuló üzemmódban még van mit tanulnia. Érted? Nagyon nem javaslom ezt. Egyébként a kép zseniálisan jó lenne, az ötlet tetszik, és minden benne van, aminek benne kell lennie. Ez a tükörjáték kiváló, jó a modelled, mind a kettő, az üzenete is jó, minden oké. De miért kell a pirosat belerakni? Mi indokolja számodra, hogy a szájnál legyen ez a piros bigyó, nem értem. Másrészt meg ne firkáljunk már a képre. (hegyi)
Csend
Kicsit olyan jegyzetszerű a dolog, hogy ide majd még vissza kellene menni, majd visszamegyek, és majd megcsinálom. Kompozícióban fel van borulva az ügy. Értem én ezt, és jó, és ezt már mondtam a korábbi ilyen szobor képeidnél is, hogy nagyon jó ízléssel tudod ezeket megfogni, de itt most ez nekem problémás, hogy miért így készült el ez az egész. Miért van kitolva szélre, mert ott fényben kilyukad az egész, közben valami zavarja a látásomat az előtérben, dörzsölöm is miatta a szemem, aztán kiderül, hogy ez egy fenyő. Valahogy ez most nekem nem áll össze képpé, de a jegyzet részét értem. Én azt mondom, hogy foglalkozz még ezzel a kérdéskörrel, mert ez jó irány. (hegyi)
Híd
Ezt egy jó gesztusnak tartom. Ne akarjunk egyből minden problémát megoldani. Nyilvánvaló nem ártana, ha a horizont egyenes lenne, talán ez az effektezés egy kicsit túl is van húzva, ennél egy hajszálnyival kevesebb is elég lenne, ráadásul ezt a kéket én nem értem. Azt azért tegyük hozzá, hogy ezeket a mismásolásokat egy kicsit elfelejtenénk, mert ezzel saját magatokat csapjátok be, mert egy lépéssel előrébb rakjátok az ügyet, mint ahol egyébként a rutinban tartotok. Bocsánat, hogy most ezt mondom, de az lenne a jó, ha nem hagynátok ki a lépcsőfokokat, mert nehéz lesz utána továbbépítkezni, ha az a lépcsőfok onnan hiányzik, mert billegni fog az épület. Tudom, hogy ez most túl patetikusan hangzik, de fontos az, hogy indokai legyenek a dolgoknak. Csak azért önmagában, mert esztétikailag, vagy formailag most ez milyen divatos, vagy milyen elidegenítő, nem tartom jó gondolatnak, mert nem áll meg a lábán, hisz nincs indoka. Visszakérdezek: Miért kék? A ritmus jó, kicsit üres az előterünk, talán nem ártott volna, ha megvárod, amíg az a biciklis ideteker, akár félig ki is a képből, hogy valami történjen az előtérben, mert most nagyon távol vagyunk, de sem építészeti, sem egyéb dolog nem indokolja ezt. Nyilvánvalóan az a másik irány, ha senki sincs a hídon, de hát, szemmel láthatóan nem ezt a pillanatot kerested. (hegyi)
értékelés:
Barátok
Ha jól értem a képet, akkor itt van egy kereszt, ami mellett ül valaki, és nekem úgy kéne vennem, hogy ők barátok voltak, és most kiment a temetőbe, és olvas a sírjánál. Lehet, hogy erről van szó, bár élek a gyanúperrel, hogy ez, ha még síremlék is, nem valószínű, hogy ennek a bácsinak a barátja, de el tudok ebben az irányban indulni, csak most a megfigyelői pozíciót vetted fel. Nekem, mint nézőnek ez egy korrekt kép, korrekt függőlegesek vannak, korrekt vízszintesek vannak, jó távol van az egész, belefér minden, de valahogy ez az egész nekem olyan fura attól, hogy ez a korrektség megvan, de nem érzem az élményt. Értem, amiről beszélni akarsz, csak ezt valahogy szubjektívből kellene megoldani. Egy olyan kameraállást keresni, egy olyan nézőpontot, ahonnan ez az egész több érzelmet tud átadni. Valahogy most nekem ebből hiányoznak az érzelmek, miközben mondom, a forma hozza azt, amit a dologról gondolok. 2 csillag, és azt mondom, hogy ha ez az irány érdekel, és a barátságnak ez a fajta elmúlás utáni kapcsolata, és egy kicsit ilyen transzcendens kötődése, akkor kell keresni egy temetőt. Mert szerintem ez a szituáció, ha valóban egy temetőben történne, akkor lehet, hogy többet tudna mondani a nézőnek. Ott kellene keresni egy olyan nyugalmas helyzetet, amikor nem a mama kapirgálja a sírról a mohát, meg nem az elszáradt virágokat dobják éppen ki, tehát, nem ezek a berögözött tevékenységek vannak, hanem egy valódi relaxálás, vagy egy valódi kapcsolat helyzet, amiben benne van a megnyugvás, mert itt ugye nem a zokogásról van szó, hogy elvesztettem a barátomat, hanem arról, hogy megnyugodtam abban, hogy ő már nincs velem, de mégis, egy könyvvel, vagy az emlékezéssel tartom vele a kapcsolatot. Hát, ha jól gondolom... (hegyi)
értékelés:
Gps
Tulajdonképpen ez egy vicces kép. Nekem ez városi humor egyébként, ilyen juppie humor, de ott van, rendben van ez. Megint azt mondom, hogy a megközelítésben talán segítene az, ha követted volna őt addig, vagy egy olyan helyszínig, ami jellegzetesebb. Túl jellegtelen nekem az egésznek az atmoszférája. Ettől olyan kiragadott üggyé válik, hogy úgy kiemeltük a környezetből őt, és így magában kell elvigye ezt a balhét, de ahhoz meg nem elég steril, hogy azt mondjam, hogy mint egy ilyen stúdiófelvétel, működne. A jellegzetes környezet azért fontos, mert elindítja a történetet, lesz sztori. Itt meg nincs sztori, van egy kutya ezzel a lufival. De a poén érthető, és az jó. Az a bajom, hogy ennél a leckénél elsősorban nem a dokumentumgyűjtésre gondoltunk. Lehet, hogy ezt rosszul fogalmaztuk meg, és akkor elnézést kérek, de az én boldogságom ott lenne, amikor saját dolgokat fogalmazunk meg, és nem csak megfigyeléseket teszünk, mert hát, vicces lehet egy kerti törpe is, meg sok minden, de önmagában ezt a viccet nem te csináltad, te csak rögzítetted. Ezt a viccet az csinálta, aki ezt a vackot rászerelte erre a kutyára. Persze, ezt is észre kell venni, de valahol hiányolom azt a hozzáadott értéket, amit a fotós tesz hozzá. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Vegyük úgy, hogy 2 csillag. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…