Feladatmegoldás

Attila, ezt most nem nagyon értem. Azon kívül, hogy van egy ritmusa attól, hogy a szépségszalon, és az eladó tábla valahogy összemosódik, és ez ad is ennek egyfajta logikai irányt, hogy mi felé induljunk el, miben kezdjünk el gondolkodni, ugyanakkor ennek ellentmond, és egy másik irányt, egy másik rezgést, másik hangulatot kapcsol be az ütött-kopott homlokzat a maga lepergett vakolatával, az újravakolásával, a félig-meddig meglévő díszítésekkel, az ebbe egészen barbár módon beleapplikált portával. Igen ám, csak ennél a képnél ugyanazt tudom mondani, mint amit néhány elemzéssel ezelőtt a portrénál, hogy nem nagyon értem azt, hogy miért ez a képformátum. Van egy szereplőnk, és valahogy ez olyan furán van vágva. Nekem az alsó regiszter, ami a történetnek a föld felé közeledő része hiányzik erről. Az a bajom, hogy öncélúnak érzem azt, hogy ez miért van elmozgatva, nem látom ennek a képen belül az indokát. De kompozícióban, képkivágásban ez most nekem értelmezési határon kívülre került. (hegyi)

Egy kedves gyerekportrét kapunk. Finom világítással dolgozol, talán kicsit túl finom is, ettől sematikus is az egész. Azt a fajta határozottságot hiányolom belőle, ami egyébként a hajnál, mint tónusrend megjelenik. Ezt a világítás okozza, ettől ilyen. Kicsit olyan pufókra, olyan lekerekítettre van az egész világítva, úgyhogy ha egy határozottabb döntést hozol a világításban abban a tekintetben, hogy mi a főfény, mi az, ami csak a derítés, és mi az, ami csak a terét adja ennek az egésznek, akkor lehet, hogy ez jót tett volna a dolognak. Mindenesetre maga az ötlet jó. Azt nem nagyon értem, hogy miért fekvő képben kapjuk ezt a megoldást azon kívül, hogy lusták vagyunk elforgatni a gépet? Mert nem véletlen az idegen nyelvű neve annak, hogy álló kép (portrait), tehát van ennek oka, hogy az ember a portrét alapvetően álló képként csinálja meg, mert hát, fentről le, lentről fel, valamit adunk. Itt nekem hiányzik most a váll, miközben oldalra meg szélesek vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy nincs létjogosultsága a fekvő képnek, de annak valamilyen kompozíciós dinamikát kell adni. Ez másként nem működik. Ha csak egy szereplő van, főként, ha még középre is van helyezve, akkor az ember elkezdi lecsapkodni a felesleget, főképp akkor, amikor a fejtetőbe is, a vállba is belevágunk, amivel egyébként semmi baj nincs, de akkor miért lötyög ez ennyire oldalra. (hegyi)
értékelés:

Az az érdekes ebben a képben, hogy ugyanazt a határozottságot érzem rajta, mint az előző képednél. Valószínűnek tartom, hogy ez nem egy olyan egyszerű történet a háttérben, hogy az ember csak úgy odatesz könnyű kézmozdulatokkal valamit, mert én azt gondolom, hogy van ebben valamiféle megharcoltság, de ez jó, ez kell. Amire érdemes lenne majd odafigyelni, az az, hogy nem árt, ha egy picit többet kapunk a tekintetből. Tehát, van egy tónusrendünk, ami nagyon érdekes, ehhez képest a fény eléggé kemény. Abszolút értem azt, hogy ez kell ahhoz, hogy az ember érezze azt, hogy ez egy reggel, vagy hogy tényleg egy olyan helyzet, amikor hosszú idő után először néz – ahogy írod - az angol tavaszi fénybe, de nem tudom nélkülözni a szemeket. Valami minimális módon legalább nem ártana, ha ott lenne, ugyanis most olyan mély árkokat, és olyan mély feketéket kezdesz el a szemednél alkalmazni, ami ijesztő. Eleve kemények egy kicsit a fények, eleve markáns rajzokat hoz az arcon, és a szem adná meg azt, ami ezt az egészet értelmezné, akár abban az értelemben, hogy a tekintettel visszahozzunk ebből a keménységből, akár abban, hogy erre még ráteszünk egy lapáttal. Mindenesetre jó lenne, ha bele tudnánk kapaszkodni. Az ötlet jó, tetszik, tehát az irány abszolút rendben van, úgyhogy én megadom erre a 3 csillagot, és ez egy jó leckemegoldás, de ezek mellett kérnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:    

A megfigyelés tökéletesen rendben van, intim és nagyon megkapó az olvasó nő, a távolságtartása, és az egésznek a ritmusa jó. Amit nem tudok nagyon hova tenni, az az utómunkával elért tónushatás, tehát, ez az egész olyan, mintha ez a nő a holdvilágnál olvasna. Ez olyan, mint amikor a vörös szűrőt feltesszük a gépre, akkor van ilyen nagyon drámai hatás, én ezt erősnek, soknak érzem, ez túl sok a jóból. Kellene azért valami abból a háttérből, a padból mindenféleképpen több kellene, a fenyőből is akár, és a nő meg túlságosan kopogós lett. Vörös szűrővel lehet nagyjából nappal éjszakai felvételt készíteni, hozzáteszem, hogy nyilván, ez csak fekete-fehérben működik, és még valamit hozzáteszek, hogy a vörös, vagy narancs szűrőnek az is egy jellegzetessége, hogy a bőrhibákat csökkenti. Tehát, ha valaki szeplős, vagy himlőhelyes az arca, vagy ha nagyon sok ránc van az arcon, vagy nagyon fáradt a bőre, ha nem akarunk túl sokat vacakolni vele, akkor ezekkel a szűrőzésekkel ez megoldható, hogy ennek a hatása csökkenjen. Ha ez egy ilyen utómunka játék, akkor próbáljuk meg ezt korrigálni, jó? Nem nagyon tudok másra tippelni, mert annak kicsi esélyét látom, hogy ez a nő valóban a Hold fényénél olvasott volna, úgyhogy próbáljunk meg egy kicsit ezen változtatni, ezt most ezért adom vissza. (hegyi)

Csaba, az van, hogy ez a kép egy nagyon erős kép, és arra utal, hogy ha már ott a helyszínen ezt az ereszcsatornát, vagy nem tudom, hogy mi az ott, nem tudtuk kikerülni, akkor ez egyébként utómunkában is megoldható, bár, én azt mondom, hogy az is érdekes kérdés, hogy mi van akkor, ha ezt az egész képet elkezdjük vágni, és levágjuk az egész felső régiót ott, ahol ez a bumszli betüremkedik. Nézd meg, már egy kicsit a négyzetestől eltérő, fekvőbe mozduló kompozíció lenne. Lehet, hogy az úgy is működne, az biztos, hogy engem az ott zavar. Az ott olyan, mintha a lélegeztető gépe lenne a tüdőnek, vagy nem tudom, mindenesetre furcsa. A megfigyelés abszolút 10 pontos, a kivitelezés még nem, de azért vagyunk itt, hogy ezeket gyakoroljuk. Próbáljuk már meg, hogy mit tudsz ebből még variálni. Nem tudom, hogy készült-e ebből több felvétel, vagy csak ez. Beszéljünk erről, jó? (hegyi)
értékelés:

Ritka eset, hogy én a kommentekre hivatkozzak, de nagyon viccesek vagytok, tetszik, hogy egyből filmet láttok bele. Egyébként nem ok nélkül, mert ez egy filmes helyszín. Az egy másik kérdés, hogy mint természetfotó megáll-e a lábán. Azt gondolom egyébként, hogy azért nem, mert filmes helyszínként is kezeled ezt a képet, azaz, egyrészt hozod ezt a 16:9-es képformát, amitől (ez most egy szubjektív dolog) nekem hidegrázásom van, ez csak a moziban működik nekem, másrészt az egész olyan, mint egy színpad. El tudom képzelni azt, hogy a Big Lebowski második részében innen folytatják a sztorit. Vagy tényleg a Terence Hilles vonal is abszolút beleillik. Igen ám, csak nincsen ott a szereplő. Nem kötelezően kell ennek embernek lennie, mert ez a szereplő lehetne egy nagy bogáncsos bokor is, a lényeg, hogy valami, amire a voksodat teszed, ami, vagy aki elviszi ezt az egészet a vállán, mert ez a színtér oké, de hát, ha ez nincs bejátszva, akkor csak egy színpad marad. Bár nagyon izgalmas ez az egész, és gyönyörűen kezelted a tónusait, de nekem ez még így is kevés, ez nem fogja a vállán elvinni a dolgot. 2 csillag, a tónuskezelés kifejezetten jó! (hegyi)
értékelés: