Feladatmegoldás

Kedvelem azt, hogy ezzel a tükröződéssel ennyit foglalkozol, mert nem rossz, ha az ember egy bizonyos témára rácuppan, és nem hagyja addig abba, amíg úgy érzi, hogy abban van anyag, és ez egy ilyen téma. Nyilvánvaló, hogy ez azzal is együtt jár, hogy nem mindegyik telitalálat, mert az ember keresi a közlési helyzeteket és formákat, de a kitartásodat mindenféleképpen díjazom. Ráadásul ez a példány, amit itt most látunk, nekem egy teljesen rendben lévő ügy. Pont annyi van a valóságból, amennyi kell, a játékosság a cipővel megvan, az üzenet rendben lévő, sőt, még van egy ilyen Kis Herceges vonal a lámpagyújtogatóról, szóval nekem ez bejött, köszönöm, megvettem, megvan. 3 csillag, leckemegoldás, szuper, mi kell ennél több? (hegyi)
értékelés:    

Örülök ennek a képnek! Mindegy, hogy hova van besorolva, de van egy nagyon izgalmas területfelosztása, és az egész tulajdonképpen akarva, vagy akaratlanul, de egy olyan megfigyelésről beszél, ami a valós és az árnyékvilág, vagy mondhatom úgyis, hogy a valóság és az alvilág viszonyával foglalkozik. Van egy felső világunk, amiben ott a madárka, békésen ücsörög, és van egy alsó világunk a maga tüzeivel és vonalaival, amik nekem itt elég erősen kettéválnak. Érdekes ez a fajta játék. Ez az erénye és az előnye ennek a képnek. Kicsit kuszának (de nem elég kuszának) érzem azt, hogy mi a függőleges, és mi a vízszintes, azért valamit nem ártott volna kinevezni függőlegesnek. Most valahogy az egész tömeg billen az óramutató járásával ellentétesen, úgyhogy egy pár fokot, talán egyet, másfelet nem ártott volna visszaforgatni ezen. Ami még kérdés, az a kép felosztásának a jobb felső része, mert ott valamilyen formai játék újraindult. Tehát, hogy van egy fekete, amivel lezárunk, és utána elindítunk megint valamit, ami viszont nem kerül értelmezésre. Az a kis háromszög kurfli valahogy kimaradt ebből az egészből. Szerintem vágható lenne, ha azt a forgatást megcsináljuk, akkor az ott már majdnem ki is kerülne a képről. Ne hagyjunk ilyen csonkákat a képen, mert ezek a formai piszkok gyengítik az egésznek az üzenetét. (hegyi)
értékelés:

Jobb a kép, mint az előző házi kedvences figyelős képed. Attól jobb, hogy meghagytad a színeket, mert ettől anyagszerűbbé válik a test, tehát maga a macska feje. Közelebb kerül hozzám az által, hogy a szőr érintésének az élményét megadja, és ez jót tett. A vágás sajnos ugyanolyan, mint amilyen volt a másik, úgyhogy nem nagyon értem, hogy az előző kép elemzése után ez most hogyan lehet, hogy az elemzés később került fel, mint ahogy ez a kép megérkezett, erre már nem emlékszem, de ugyanazt tudom mondani, hogy megfojtottuk a főszereplőt. Jó a ritmus a füllel, meg a háttérrel, de utána van egy nagy kuszaság. Mint tanulmány, értem, örülök is, de nem tudok többet mondani, mint az előző ilyes kép elemzésénél. (hegyi)

Ezt a rózsaszín ágynemű huzatot lassan nevezzük át portörlő rongynak, mert állandóan belekéredzkedik a képbe, és én azt hiszem, hogy agyhúgykövet fogok tőle kapni. Ha a babaház érzetet akarjuk erősíteni, akkor tessék megcsinálni, de akkor tessék az egészet úgy körberakni, úgymond felszerelni, hogy abból az jöjjön le, hogy van egy cicám, és újra kislány vagyok, aki simogatja a macskát, és felépített neki egy ilyen világot. Lehet ez egy értelmezés, de akkor ezt tessék bevállalni. Megint az van, hogy mellébeszélünk. Mit akarok mondani ezzel a képpel? Mit akarok mondani azzal, hogy a macskámat lefotózom? Lesz-e belőle főszereplő? Attól, hogy közel megyek hozzá, még nem lesz. Keresni kell az ő egyéniségét, az ő személyiségét, vagy sztorit kell köré kreálni. (hegyi)

Kedves Zsuzsa, üdvözlünk a Látszótéren! Azt gondolom, hogy ez egy jó ritmus. Van egy ilyen archaizáló érzete az embernek ezzel az egésszel, ezzel az egymásra fotózásos hatással, és én örülök annak, hogy ez a kép elérkezhetett hozzánk, és hogy te is itt vagy velünk. Jó a gondolat, van ebben titokzatosság, aminek örülök, és várom a folytatást. Ez 3 csillag és leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Azt gondolom, hogy ennek a képnek a gondolatiságával, az ötletével egyetértek. Van egy szép ritmusa ennek az egésznek. Olvastam a kommenteket, én nem tudok mit kezdeni azzal, hogy elkezdjük keresni a hibát ott, ahol még, ha van is, legfeljebb akkor látjuk, ha a monitoron feltoljuk a fényerőt. ez egy normálisan kalibrált monitornál nem jelentkezik hibaként, amit felróttatok. Ami nekem inkább problematikus ezzel az egésszel, az az, hogy némelyik arc meg van fagyva, vagyis gesztusban lehetne több erő benne. Miközben Attila a maga szigorú tekintetével jól vezeti fel ezt az egészet, az anya a maga női formáival ott ál mellette, és a kettős portréjuk tökéletes lenne. A gyerekek viszont nincsenek megoldva, ők ebben a szerepben túl vannak drámázva. Amint már mondtam, azt gondolom, hogy ez több játékosságot is elviselne. Azt szeretném még elmondani, hogy oda kellene figyelni a ruhákra majd, hogy kire milyen ruhát adunk, mert az le tudja buktatni ennek az egésznek a líráját. Tehát vagy kezdjünk el dolgozni valamilyen egyenruhában, tehát, hogy mindenkire adunk mondjuk egy pólót, vagy valami olyan ruhát, ami kevésbé zavaró, mint Attila pulóverének a nyaka, mert az ott elviszi az egészet, és ott az aljánál ez bizonytalan is. Ettől függetlenül ezt, mint leckemegoldás én értékelem, megelőlegezem erre a 3 csillagos leckemegoldást, azzal, hogy mindenféleképpen várok erre egy ismétlést. Attila, vedd kérlek komolyan, fuss neki ennek úgy, hogy ne csak ti ketten adjatok valamit ehhez, hanem a gyerekeket is fogd meg úgy, hogy az ő személyiségük is ki tudjon derülni a néző számára is. Ezen felül, ez egy montázs, de ez megoldható lenne élőben is, lehet, hogy nem lenne ennyire szépre vasalt és korrekt, de talán épp ez hiányzik, hogy benne legyen az esetlegesség szépsége, mert az oldhatná a precízség hidegségét. (hegyi)
értékelés:    

Örülök annak, hogy János küzd ezzel a feladatsorral, és arra szeretném kérni, hogy ne adja fel ezt a küzdelmet! Olvastam a kommenteket, és ennek tekintetében lehet, hogy én leszek a rossz hír hozója, mert én nem vagyok elégedett ezzel a képpel. Azért nem, mert ez egy színjáték. Nyilvánvaló, hogy mondhatjátok erre azt válaszként, hogy na, de hát minden ilyen önkép színjáték valahol. Igen, csak az nem mindegy, hogy ez a színjáték hihető-e, vagy sem. Másképpen is fogalmazhatok, talán erős szóval, és ezért kerülném is azt, hogy ez ragadjon be, de értelmezni kell azt, amit mondtam, és talán ebben az értelmezésben segít, ha azt mondom, hogy ripacskodás. Amikor túljátszunk valamit, amikor túlságosan végig van ez az egész gondolva, és ettől elveszik a spontaneitása. Értem én, hogy beakasztottad magad a ruhás szekrénybe, mert ott lógsz te, mint ruha, és az egésznek van egy ilyen orwelli érzete is talán, vagy tudnám hozni a Szép új világot példának, de akkor ezt egy kicsit össze kell koszolni. Nem lehet ez ennyire rendezett. Ezt többféleképpen meg lehet oldani: világítással, a pózzal, amit felveszel. Azt gondolom, hogy ez ha a színpadi technikát mondom, akkor a Stanislavski módszert tudnám példa képpen felhozni, hogy meg kell azt tudni élni. Ahogy az üvöltésnél fontos az, hogy az az üvöltés elhangozzon, mert attól, hogy kitátom a számat, attól még nem lesz üvöltés, ez is fontos, hogy megtörténjen, és ne csak eljátsszuk. Várnám azt, hogy érkezzen erre egy ismétlés. Ne dobd félre, és azért ne, mert te vetetted ezt fel, és akkor már csináljuk végig, de akkor tessék azt elgondolni, hogy ezt hogyan lehetne jól megoldani. Nem biztos, hogy a szekrény lesz a megfejtés. (hegyi)