Feladatmegoldás

Ezt egy nagyon jó gondolatnak tartom. Minden lány álmodozik erről, hogy milyen lesz majd akkor, ha ő ott lesz ennél a helyzetnél, nyilvánvaló először arról, hogy mi van akkor, ha ő koszorúslány lesz, és majd a testvére, vagy bármelyik közelálló rokon megy férjhez, előbb-utóbb titkon, aztán már kevésbé titkon, azért ezek a gondolatok végigmennek, és hát el is kísérik az úton a szereplőt. Aztán van, aki ebből kimozdul, és azt mondja, hogy őt ez a fajta habos-babos világ nem érdekli, van, aki meg akarja ezt valósítani, és egy beteljesülés az, ha ez az álom megvalósul. Ez a része tökéletesen jól működik. Ami az egészben a kritikai rész, és ez is érződik ezen a képen, ami az alkotó kritikai megközelítése ehhez a világhoz, hát arra még rá lehetett volna egy kicsit erősíteni. Túl közel vagyunk. Nyilvánvaló, hogy a hely nem biztos, hogy lehetőséget adott arra, hogy akár egy lépésnyit hátra lépjünk, de jót tett volna neki, ugyanis akkor lenne ez egyértelmű üzenet, ha ez a szereplő úgy állna itt ezek között a felakasztott vállfák között a túlkínálatban, hogy az egésznek a ritmusában több legyen a szociografikus megközelítés. Ugyanis itt nem a szereplőről van szó, bárki behelyettesíthető ide, nem tudjuk, hogy ki a szereplő, de azt igen, hogy itt van valami az álommal és a megvalósulással, valami kicsit keserű utóíz, és ez fontos lenne, hogy ez egy egyértelmű legyen. Ezt tudom hozzátenni. Ettől függetlenül nekem ez egy 3 csillagos kép, a leckemegoldással még várok. És tessék egy kicsit több teret hagyni, tessék bátrabban kezelni a környezetet, mert az fontos, ő a barátunk. Igen, oda kell arra figyelni, hogy hogyan rendezzük, meg hogy milyen egyéb, esetleg a figyelmet elvonó, vagy esztétikailag nem oda illő tárgyak vannak, de azért csináljuk a képeket, hogy ezt begyakoroljuk. (hegyi)
értékelés:

Bajban vagyok ezzel a képpel, legfőképpen azért, mert nem nagyon tudom eldönteni, hogy ez most egy ironikus megoldás akar lenni, vagy sem. Ha ironikus, akkor ahhoz talán egy picit, egy hangyányival több groteszk kellene, nem sok, mert ez már így magában is azon a határon van, hogy ebben van humor, ugyanakkor azért nem vagyok száz százalékig meggyőződve erről, mert így most ebben a formában nagyon hasonlatos azokhoz a képekhez, amit a családi kirándulásokon szoktak emberek elkövetni. Nem tudom, fura... Annyit hozzátennék, hogy az utómunkánál érdemes, ha már a gépet nem állítottuk át sRGB-ről AdobeRGB-re, és hogyha át lehet állítani, akkor ezt tegyük meg, hogy a szaturációból egy picit visszaveszünk, mert ezek a pirosak most annyira haragosan dörömbölnek itt, hogy a retinámat egy kicsit birizgálják. Önmagában a két főszereplő működne, és ami miatt azt mondtam, hogy ez nekem inkább egy ironikus megközelítés, az a többiek szerepe mindehhez. Itt van két fiatal, mondjuk az a sál nekem inkább a focidrukkereket juttatja eszembe, mert ilyesmiket lehet látni különböző futball kluboknál, de tételezzük fel, hogy ez mondjuk működik. Azzal a modern norvég mintás pulóverrel egyébként jól passzol. Mindehhez hozzá a zakó, a két másik zászló, a piros sál, ad ennek az egésznek egy ritmust, de aztán van egy másik szereplőnk, aki a szélén áll ennek az egésznek a történetnek, a kis piroska a kabáttal, és ő meg olyan furcsán veszi ezt az egészet. Ebben, ha én elindulok egy ritmus felé, hogy mi itt a történet, hát, érdekes, hogy van egy fiatalember egy fiatal lánnyal, és van egy másik fiatal lány, aki ebből a kapcsolatrendszerből kiszorult, az arckifejezése is olyan, mintha egy kicsit kritikusan szemlélné ezt a dolgot, miközben az egésznek mindenki más szinte háttal áll. Rádiójáték hangulatot érzek ebben. És van egy bácsink is, aki szintén fényképezni akar, és figyeli ezt a szituációt, de ő is inkább, mint egy színpadi szereplő van jelen. Van hatása ennek a képnek, csak nem tudom, hogy ez az a hatás-e, amit te mutatni akartál. Azt tegyük hozzá, hogy a ferdeség, és a lábak levágása nekem nem nagyon erős. Beszélgessünk erről, mert nekem nem teljesen egyértelmű, hogy mit akarunk ezzel közölni. Az ünnepről beszélünk-e, vagy annak pont az ellentétes részéről, hogy megfigyelünk valamit, hogy mennyire nincs közük a fiataloknak, csak a jelképek, és a szimbólumok szintjén az ünnephez, és hogy mennyire nem tudnak ezzel mit kezdeni. Nem tudom... (hegyi)

Az a helyzet, hogy ez az egyik legfogósabb leckének bizonyul, mert elég sokan beszéltek mellé, miközben ez egy viszonylag egyszerű helyzet. Bemutatom a barátom, a barátságunkat, azt a szituációt, amiben mi együtt vagyunk, egy kapcsolati helyzetet, érzelmeket hozok a felszínre, akár más szereplőkön keresztül mutatom be a véleményemet, a vágyaimat a barátsággal kapcsolatban. Na, de ha ezt elkezdjük ennyire elrajzolni, hogy van egy árnyék, amin az egyik szereplő vakarja a fejét, a másik az meg ott áll mellette, és nem tudja, hogy mit csináljon, ez nekem önmagában így kevés, úgyhogy visszaadom ismétlésre, tessék ezt a leckét egy kicsit még átgondolni, és határozott jelenléttel ábrázolni. (hegyi)

Örülök annak, hogy Csaba megfogadta azt a tanácsot, hogy a portréhoz, főképp akkor, ha valamilyen helyzetet be akarok mutatni, akkor célszerű azt a fényképezőgépet elforgatni. Ez a fotó lehetne akár a zsánernek (33. lecke) is a megoldása, mert jól mutat egy helyzetet. Nagyon kedves és szerethető ez a dolog. Kicsit erőteljes ezeknek a satupadoknak a jelenléte, ami nem lenne baj akkor, ha még nyitottunk volna ezen a téren, és látnám, hogy igen, ez egy műhelyasztal. Azért, mert akkor értelmezhetővé válik, és nem ilyen furcsa, hogy belógnak oda ezek a hengerek, és nem tudom, hogy mit akarnak azok ott, miközben a dolog működik. Még valami, hogy amennyiben ez nem egy műhelyórán készül, vagy a műhelyóra van annyira laza, vagy a tanár úr annyira megengedő, hogy azt mondjuk, hogy tanár úr, hozza már közelebb azt a széket ide az asztalhoz, és a kezét rátetetjük erre a tekerőre, akkor nem kell neki ezt tekergetni, meg semmi mást csinálni, mint nyugtatni rajta a kezét, az egy szép gesztus lehetne. Ráadásul akkor kimozdítjuk őt ebből a sarokba szorított helyzetből is. Mert ahogy most ez megjelenik, nálam az esendőséget erősíti, ami nem baj, mert ez is elfogadható, és nagyon sok szeretet van ebben a képben, ugyanakkor ha már rajta vannak ezek a padok, és nem kikerülhetőek, akkor hozzuk őket helyzetbe. Ettől függetlenül megadom rá a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

A fotó beállítása, a kompozíciója egy nagyon szubjektív irányt vesz, és ez nekem tetszik. De ehhez a szubjektivitáshoz valami még kéne a könyvön kívül. Nem azt mondom, hogy fogd a kezedbe, de egy sál, vagy egy nyaklánc, vagy valami személyes tárgy még ha ehhez hozzákerül, az jelképezhet téged, az utalhat arra, hogy ez mondjuk egy kötődés a könyvekhez, mert hát így, ezt a helyzetet ezt lefényképezheted, de a saját polcodtól kezdve egy barátodnál, vagy akár egy antikváriumban is, bárhol. Ez még önmagában nekem kevésbé utal arra, hogy neked ehhez mi a közöd. Az irány jó, mert azzal, hogy ennyire közeli képet adtál, már bevittél egy személyes térbe, de ebben a személyes térben neked is valamilyen utalással, metaforával meg kell, hogy jelenj. (hegyi)
értékelés:

Rita, annak nagyon örülök, hogy újból itt vagy közöttünk, és nagyon remélem, hogy ez most már egy tempós és tartós haladás lesz, és ennek érdekében most mondom, hogy ne várj rám az elemzésekkel, mert igyekszem most bepótolni mindent, de sose lehet tudni. Ugye én is szabadidős tevékenységben végzem a dolgom, tehát előfordulhatnak csúszások. Ami a képet illeti, az a helyzet, hogy ennél a képnél is ugyanabba a történetbe kerülünk bele, mint oly sok más esetben a világításnál, hogy a legvilágosabb rész az, ami elviszi a figyelmet. Itt most sorrendben van egy hátterünk, ami kiégett a hajnál, a haj és a maci között, de az még hagyján, de hogyha egy nagyobb tömeget veszünk, ami már felismerhető tömeg, az is inkább a maci. Tehát, ha a figyelmem folyamatosan elkalandozik, miközben ezek a csillogó szemek, és tényleg, ez az őrjítő mosoly fontos lenne, hogy megfelelő szerepet kapjon, de valamiért sötétben van, szürke, és ez nem tesz ennek a dolognak jót. Nem tudja átadni azt az élményt ugyanis, amit kellene. Teljesen lapos a világítás az arcon, erre oda kellene figyelni, mert ahogy látom, volt ott fény, tehát, ha itt megkéred a modelledet, hogy egy kicsit forduljon valamelyik irányba úgy, hogy legalább a fél arca valamilyen fényt kapjon, akkor szerintem ez egy működő képes dolog lehetne. Mert egyébként az üzenet érthető és jó, csak erre érdemes odafigyelni. Még valamit mondok, hogy ha más helyzet nincs, tehát, hogy ha nem átcsoportosítható ez a dolog, akkor valamivel derítsünk. Ez lehet egy fémtálca, vagy lehet egy alufólia, vagy egy papírlap is akár, egy könyv, vagy egy újság, mert ahogy látom, ennél a fényennyiségnél, ha ő a keze elé tart egy könyvet, akkor már többet kapott volna az arc. Szóval, erre érdemes lenne odafigyelni. 1 csillagot most adok erre, és ezt kérem, hogy erre majd figyeljünk a következőkben. (hegyi)
értékelés: