Feladatmegoldás

Az előző képelemzésnél azt írtam, hogy jó lenne, ha kommunikálnánk arról, hogy tulajdonképpen milyen elemzéseket is vársz tőlem, és ezt még most is tartom, hogy nem ártana ezt tisztázni, hogy milyen irányba mozduljunk el. Nem célom az, hogy a képelemzések rosszkedvet szüljenek, vagy elbátortalanítsanak bárkit, szóval, ha van értelme a kommunikációnak, akkor az az értelme, hogy előre tudjunk lépni. Mivel még nem beszéltünk erről, vagy nem tártuk fel ezt a területet, ezért ennél a képnél megmaradok a technikai és a formai elemzésnél, a tartalmi elemzést későbbre halasztom. Egy képnél két szembetűnő jellemző lehet, az egyik az, hogy milyen képhatárral milyen területet jelöl ki az alkotó, a másik pedig a világítás. Itt most egy fekvő képet látunk, és ebben a képformában helyeződik el a modell, enyhén kimozdítva jobbra, és ez ad egyfajta dinamikát ennek az egésznek, tehát a nyugalmas, centrális kompozícióhoz képest elmozdítottuk a tömeget, és ennek a mértékét és a pontos helyét kell megtalálni. Most, ha megfigyeljük, a fej fő motívuma egyrészt a vízszintes tengelyen mozdult el. Ez az elmozdulás a haj formájával indokolható, és erre a világítás is rásegít. Annyit talán hozzátennék, hogy a kép jobb és bal széle között van egy lényegi különbség, ugyanis az egyik világosra fut ki, a másik inkább sötétebb tónusra, és itt nem ártott volna letenni a voksunkat valamelyik mellett. A másik elmozdulás a függőleges tengelyen van. Az arcnak meghatározói a szemek, az orr és a száj, és az ez által adott hármas az, amit valahová elhelyezünk. Indokolhatja a középről való kimozdítást a haj, vagy a szakáll, vagy egy sapka, itt most azt a döntést hozta meg az alkotó, hogy közelíti a szemet a kép középtengelyéhez. A kérdés az, hogy ezzel most milyen irányt vettünk? Én azt gondolom, hogy egy kicsit lecsúsztunk a képen, mert a kényelmesnél lejjebb van most a szem, ettől megkapjuk a homlokot, ami nem olyan nagyon izgalmas, viszont az állnál, a szájnál a szőrzet tulajdonképpen már vágásra kerül, és itt nekem formailag problémáim vannak. Ez a fajta súlyozás nyilvánvaló, hogy a tekintettel is játszik, de ha a fej tetejénél nem történik valami izgalmas, akár fényben, akár a haj formájában, akkor ennek a hatásnak az ereje szerintem csökken. Magyarán van egy szuggesztív tekintetünk, de ez önmagában nem fogja elvinni ezt a képet. A formai részen túl, tehát a kompozíciós helyzeten túl említettem a fénytani helyzetet, itt a kérdés az, hogy egy formát miképpen tudunk elhelyezni, vagy megjeleníteni a térben. Ehhez az eszközünk a világítás, és a mélységélesség megválasztása. Most beszéljünk a világításról, mert az nagyon határozott ennél a képnél, ugyanakkor kérdés az, hogy milyen térbeli forma jön létre ez által a világítás által. A fej felfogható úgy is, mint egy tojás forma. Tegyünk le az asztalra egy tojást, és kezdjük el két lámpával megvilágítani, és látni fogjuk, hogy az milyen térbeliséget tud kapni. Ha ezt most erre a képre alkalmazzuk, akkor azt mondom, hogy két oldalról, de főképp nekünk bal oldalról érkezik több fény, valamennyi derítést kapott a jobb oldal is, tehát ez a része tökéletesen működne, ha ehhez a fényértékhez szemből elég fény érkezne. Most ez a térbeliség nagyon érdekes módon, mivel a két oldalán többet kap, mint középen, ettől ez a tojás forma kilapul, vagy még azt is mondhatnám, hogy elkezd a középvonalánál behorpadni. Ez azért furcsa, mert közelebbinek érezzük a hajat, meg a fül vonalát, mint amit az arcnak tulajdonképpen a legkiemelkedőbb része, amit az orr, vagy a homlok rész képviselhet. Egyszerűbben fogalmazok, akármilyen szuggesztív lehet a tekintet, mert ha sötéten hagyjuk, ha árkok vannak a szemben, ha ez az egész nem kap megfelelő világítást, akkor ennek az erejét lecsökkentettük. Tehát, a két dinamizmus egymás ellen hat, és azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal izgalmasabb dolgok történnek a hajjal, mint ami az arccal történik. Most kifejezetten a fénytani helyzetre gondolok, mert laposra van világítva az arc, és az oldal fények azok, amik izgalmasabbak. Ennek az egésznek olyan hatása van, mintha egy másik, izgalmasabb fénytani helyzetből kifordult volna a modell a kamera felé, és ez a kifordulás az, ami ezt az egészet olyan furcsává teszi. Én nem gondolom azt, hogy ez jót tesz ennek a képnek. Két dolog van, aminek az indokát itt most nem látom, az egyik az, hogy miért döntöttünk úgy, hogy függőlegesen elmozdítjuk, és ennyire elmozdítjuk ezt a képet, a másik pedig az, hogy ha már úgy döntöttünk, hogy elmozdítjuk, akkor ezt az elmozdítást határozottabbnak kellene mutatnunk. A másik a világítás, azt a fajta játékosságot, azt a fajta dinamizmust, amit a hajnál létrehoztunk, azt az arcon is meg kellene tartani, és akkor működhetne ez a portré. Én azt gondolom, hogy ez az önbemutatásnak, még egyszer mondom, nem érintve a személyes irányát, egy jó gondolatisága lenne, de pontosítani kellene a technikát. (hegyi)
értékelés:

A zöld fű, meg a hó önmagában jó lenne, és tényleg érdekes ez az egész, ahogy itt létrejön. Ez a fa előtte viszont nem esztétikus. Ágnes, kérlek, erősíts rá az esztétikai mélységekre, arra, hogy mi az, ami gusztusos, szép, formailag megfelel, színben oké, ezeket kellene magadban erősíteni, mert ez a kutyaszar színű faforma ezekkel a dudorokkal, miközben le van vágva, és az egész annyira jellegtelen, viszont annyira meg nem sematikus, amennyire ahhoz kéne, hogy ez egy ilyen konstruktivista őrület legyen. Szóval, hát ez itt nekem nem áll meg a lábán. (hegyi)

Örülök annak, hogy Ágnes eljutott ehhez a képhez. Az az érdekes ebben, és itt most nem az örökké elégedetlen Hegyi akarja mondani a magáét, hanem tényleg azon gondolkodtam el, hogy hogy van az, hogy Ágnes néha így előhúz valamit a kalapból, ami tíz pontos, és aztán hónapokig kell várni, meg az ember már belefullad a sok végiggondolatlan melóba. Ha tudsz ennyire erősen fókuszálni és gondolkodni, és képes vagy ennek a képi megfogalmazására, márpedig ez a kép azt bizonyítja, hogy képes vagy, akkor a többi micsoda? És itt most nem az a kérdés, hogy technikailag hol tart az ember, mert azon mindig van mit csiszolni, de az alkotó koncentráltsága nem elhanyagolható, vagy elhagyható, annak minden egyes munkánál ott kell lennie. Mert ezt te adod hozzá, ez a te plusz értéked. És az belőled jön, az nem függ attól, hogy esik az eső, vagy sem, az nem függ attól, hogy milyen fényképezőgép van nálam, semmi mástól, csak tőled. És ez nálad van. Tedd bele a többi képbe is! Mert amikor a teljesen fogalom nélküli őrületek jönnek, akkor elgondolkodom, hogy hol járt az eszed, vagy hol jártál te, amikor csináltad azt a képed. Ez egy 3 csillagos kép, leckemegoldásnak is megvan, egyetértek vele. Nem kell ezt most a kommentben nagyon mélyen kifejtened, de én szeretném, ha egyszer komolyan vennéd, amit mondok, és elgondolkodnál, hogy megadod-e magadnak azt a tiszteletet és azt a kegyetlenséget (nem tudom, hogy ez jó szó-e rá), amikor az ember kitapossa a saját belét azért, hogy valamit megcsináljon. Szóval, hogy belerokkansz-e te ennek a súlyába, amikor bele kell rokkanni, hogy igenis csinálni kell valamit, és belülről feszít, hogy azt megcsináljam. Hogy ezt akarod-e? Nyilvánvalón egy út, egy munka elején vagyunk. De azt gondolom, hogy az egyik, ha nem a legtöbb csillaggal rendelkező aktív tagunk vagy: a mennyiséget váltsuk át minőséggé, mert a csillagok száma be fog csapni, abból azt hihetjük, hogy valaminek már a birtokában vagyunk, amit még egyszer mondom, ez a kép igazol, hogy ott van az benned, csak ezt elő kell tudni hozni a többi esetben is. Ezen kell dolgozni. És ez nem olyan nagyon ijesztően bonyolult, arról van szó, hogy adj magadnak időt, hogy az egyes pillanatokban, amikor előveszed a fényképezőt, hogy te most fényképezni fogsz, akkor annak legyen egy bevezetése lelkileg, érzelmileg, legyen egy tárgyalása, amikor a képet elkészíted, és legyen egy befejezése, amikor az utómunkát is megcsinálod. Magyarán az egész kompletten a fókuszt és az időt tekintve add meg azt magadnak, hogy ehhez a rezgéshez el tudj jutni, add meg azt, hogy akkor nem mással foglalkozom, nem rohanok tovább, hanem csak ez a fontos. (hegyi)
értékelés:    

Mind a kettő nagyon izgalmas, és tetszik. A megfigyelés is rendben van. Érdekes feladat lenne talán az, hogy elmész a Fiumei sírkertbe, vagy bárhová máshová, ami neked szimpatikus, és közel van, a környéken is biztosan vannak szép temetők, és elkezdesz azon dolgozni, hogy ezeket a szobrokat, vagy műköves giccseket átfogalmazd, életet lehelsz beléjük. Tehát elkezdesz azzal dolgozni, hogy ezeket, mint élő hús-vér embereket szemlélni, és úgy portrékat, vagy szituációkat megfotózni. Azt gondolom, hogy ennek lenne értelme. Ezt én most egy 3 csillagos leckemegoldásnak gondolom, és szeretnélek bíztatni ennek a folytatására. (hegyi)
értékelés:    

Egy kicsit vakarom a fejemet. Értem, hogy mi akar ez lenni, de így ez most nekem kevés. Kell keresni haverokat, akik bicikliznek, ugrasson, vagy egykerekezzen, vagy csináljon valami flikk-flakkot, tehát, történjen valami, amihez képest itt van ez a két kőbe vésett forma, egyébként ez nem működik. Önmagában az, hogy ezt kis mélységélességgel lefotózom, az kevés. Valaminek történni kell. Lehet ez egyébként annyi is, hogy pont ellene dolgozol ennek, és mondjuk két egymást segítő, bottal közlekedő idős ember van a képen, de enélkül ez így nem tud működni. (hegyi)

Ígérem, hogy ha leírod kommentben, hogy mit szeretnél, és ezt meg tudjuk beszélni, akkor meg fogom csinálni az elemzést is, de addig nem, mert én nem szeretnék olyan szerepbe kerülni, hogy én elmondom, hogy mit gondolok, és azután erre nem érkezik válasz, hanem rosszul dekódolódik, vagy esetleg rosszul esik. Tehát, a kérdésem az, hogy maradjunk egy ilyen laza tempóban, és beszélgessünk arról, hogy szépek-e a fények, és ennél ne menjünk beljebb, meg hogy mennyire fogtad meg ezt a két tárgyat, vagy pedig szeretnéd az őszinte véleményemet megkapni, amiben az érzelmekről, és az egésznek a gondolati irányairól is beszélgetünk, nem csak ennél a képnél, hanem a többinél is. Amit most kérdezek, az nem csak erre a képre igaz, hanem úgy az együtt munkálkodásra is. Mivel az egyik előző elemzésnél a legjobb szándékom ellenére is úgy tűnik, hogy valami félrement, én nem szeretnék konfliktust, nem azért vagyunk itt, hogy egymásnak kellemetlen perceket szerezzünk. A döntés a te kezedben van. Én tudom úgy is elemezni a képeket, hogy nem megyünk vékony jégre, és nem beszélünk olyan kérdésekről, amik neked esetleg kellemetlenek, meg tudok úgy is beszélni, hogy ezeket felvállaljuk, de ennek a döntését neked kell meghozni. Addig én most várok a válaszodra. (hegyi)