[jwplayer|config=16:9|file=/sites/default/files/14/01/petzanna140107_1.mp4|image=/sites/default/files/14/01/petzanna140107_1.jpg]
Lövés
Örülök neki, hogy Anna filmje elérkezett hozzánk, és annak is örülök, hogy egy tárggyal kezd el dolgozni, filmes eszközökkel. Én most azt mondom, hogy ez egy elég jó irány, amit mutat. Néhány sutasága van a dolognak, de ez szerintem helyrerántható. Az egyik az, hogy ha már feliratot csinálunk, akkor ne valami gagyi, mű design betűvel csináljuk, tehát, ha megnézünk egy filmet, akkor általában nem használnak ilyen fajta betűket, és ez nem véletlen, sem az eleje, sem a vége főcímnél. A másik, ami problematika, hogy ez az obi, hát, ha valamitől ki tud rázni a hideg, akkor ezek a rövidítsek azok, az ubi, az obi, a sali, és a többiek. Ezt lehet haveri körben használni, de ha lehet, akkor ne ezt örökítsük meg magunkból, hogy volt egy ilyen korszakunk, amikor gügyögtünk. Talán ennyi az, ami a dolognak a felvezetése. Ami a képet, vagy a képi világot illeti, azzal tulajdonképpen sok bajom nincsen. Jól kézben van tartva a sztori. Talán azt majd érdemes legközelebb végiggondolni, hogy megfelelően méltó környezet-e az, ahol ez a tárgy most megjelenik. Vagy a vicc, vagy a humor irónia irányába kellene ezt elvinni, vagy a technika irányába, vagy a misztika irányába is, tehát bármelyik fontos és jó irány lehet, de a naturalitás önmagában nem biztos, hogy megfejtés. Ami egy kicsit a problémám, hogy nagyon jó a háttérzajoknak és a hangtörténetnek a kiválasztása, de a végére nekem ez egy kicsit túlzás lesz, abból kevesebb is elég lenne. Olyan, mintha ott már meguntam volna a dolgot, és akkor jó, legyen már vége, és szétzajozom az egészet. Talán az ott nem annyira finom. Ezt tudom így hozzátenni, ettől függetlenül, ugye a filmre maximum 5 csillag elérhető, én most azt gondolom, hogy ez egy 3 csillagos megoldás. (hegyi)
értékelés:
Harangozásra várva
Azt gondolom, hogy ez egy jó megközelítése ennek a munkának, ráadásul nagyon örülök annak, hogy nem csak egy teljesen letisztult tárgyfotót kapunk. Olvastam a kommenteknél, hogy kérdés merült fel abban a tekintetben, hogy az a belógó faág szükséges-e, vagy sem. Hát, ha nincs a belógó faág, akkor a képnek sincs sok értelme. A faág az, ami a környezetből valamit hoz, és némi személyességet, vagy sztorit elindít, hát, mi az Istennek fotózzak le egy templomot önmagában, huszonhatan lefotózták már. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez a része rendben van. A technikával van némi probléma. Nyilvánvaló, hogy az esti fények nem egy könnyű helyzetek, és a technikai eszköztől függ, hogy ő ebből mit tud áthozni. Mintha itt egy hosszabb expozíció lett volna, amit bemozgattál volna, nem tudom, de az élességgel van némi problémám. Azt szeretném mondani, hogy esti képet általában nem este csinálunk. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de van egy olyan pillanata a késő délutáni, kora esti időszaknak, amikor még van valamennyi fény a környezetben, de már az esti világítás megvan, már megvannak azok a díszítések, amik tulajdonképpen jellemzőek ezekre az építészeti formákra. Tehát, ha abban az időpontban exponálsz, vagy abban az időpontban készíted a felvételt, amikor még van környezeti fény, akkor nem bukik be ennyire a második torony, amire szükség lett volna, másrész nem ennyire vakok az ablakok, és a környezet sem ennyire fekete. Exponálással ez megoldható akkor is, ha egy jóval korábbi időpontot keresel, hogy az esti érzést hozza, esti város képet sem az éjszakában csinálunk, úgyhogy fontos lenne, hogy ezt a képet megismételjük. Pontosan azért, mert a gyakorlás kell ehhez. Egyébként a faágakért, meg azért, mert az egész ritmusban van tartva, én egy csillagot így is megadok, de egy ismétlést kérnék. Nem muszáj pont ezzel a templommal, mással is lehet, de jó lenne gyakorolnunk azt, hogy mikor kell exponálni, tehát, hogy ezt a demerungos esti helyzetet, hogyan érdemes ábrázolni. Ez egy viszonylag szűk idősáv egyébként, maximum egy fél óráról beszélünk, vagy még annyiról sem, tehát, erre érdemes odafigyelni, érdemes járni a várost. Több expozíciót csinálni úgy, hogy akár a fájl rögzítse azt, hogy mikor exponáltuk, ez általában benne is van a fájl nevében, vagy mi egy kis notesszal, egyrészt azt, hogy hol jártunk, másrészt azt, hogy mikor, érdemes a napot is, és az órát is felírni. (hegyi)
értékelés:
vakon
Az a helyzet János, hogy megint csonkolt formákat látunk, nem nagyon értem, hogy miért? A kezed nagyon furcsán, nagyon nem szépen van csonkolva, olyan, mintha amputációs baleset áldozata lettél volna, és ugyanezzel a csonkolással az sincs értelmezve, hogy mi van most a fejedre tekerve, és miért? Maga az üzenet, és a kérdés, amit felvetsz tökéletes és pontos, de ezt tessék normálisan megoldani, mert így semmilyen magyarázatát nem látom annak, hogy miért kapunk a testből ennyit, és miért skalpoltuk le a fejet ilyen drasztikusan. Valahogy ez a vágás dolog nekem nagyon idegen. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)
BUÉK kispatak!
Gabriella és Gyula egy kis pataknál mondják el újévi jókívánságaikat Nagy Zoltán A., alias NyöZö szilveszteri blokkjának hatására. Büfé!
Köszönjük a köszöntést és a megemlékezést rólunk! Maga az üzenet kedves és szerethető. A film megoldása részben ironikus, részben a fókuszt, mintha egy picit elvesztettük volna. Olyan, mintha a film közepén kezdenénk, és az eleje kerülne a végére, tehát, valamiért a főszereplőt, Gyulát, a film végén hozod képbe, ami lehetne akár egy meglepetés is, de hát, nem a meglepetés volt talán a cél. Nem nagyon értem, hogy ő miért szorult a film végére, tehát, hogy mi az a rendezői koncepció, ami miatt ez így történik. A képek szépek, és magával a gondolatisággal is tökéletesen egyetértek, de valahogy ez nekem most nem áll össze egy szerkezetté. Kicsit kusza a narráció is, talán lehet, hogy érdemes lett volna Gyulát a narrációba is hamarabb behozni, és ha már egy közös üzenetről beszélünk, akkor azt a kamerát miért nem fordítottad magad felé? A te üzeneted miért csak hangban van meg? Ennyi amit hozzá tudok tenni, ez így, egy 3 csillagos megoldás. (hegyi) értékelés:
gondolatok mögött
kicsit még a szomor hangulat, kicsit még a burkolózás, eltakarva, kendővel...
A képnek van egy keleties hatása, javarészt a fejkendő miatt, és azt kell, hogy mondjam, hogy az ötlet maga tetszik. A kivitelezéssel viszont van némi problémám. Az egyik az, hogy nem nagyon értem most azt, hogy miért ebben az elhelyezésben van a modell, mert valamiért ez most elmegy jobbra, és nem nagyon értem az okát, hogy miért kell a bal oldalon úgymond ellátnunk a fej mellett, vagy ha ott igen, akkor a jobb oldalon miért nem? A másik, ami kérdésként felmerül bennem, hogy miközben a tónusrenddel abszolút egyetértek, azért nézzük meg, hogy a legvilágosabb rész a két kézfej, és a kérdés az, hogy biztosan ezt akartuk-e mutatni. Tehát a világítással, vagy a világítás pontosításával érdemes lenne még foglalkozni. Talán ennyi az, ami a kép szerkesztési problematikája. Ami a formai kérdés, az az, hogy mit akarok mutatni azzal, hogy egyrészt behajlított kézzel, tulajdonképpen az ujjaimat érdekesen csonkolva tartom a fejemet. Vajon mennyire a gondolkodásnak, a meditációnak, vagy a tanácstalanságnak a megmutatása ez? Mert van abban dekadencia, ha a fejet támasztjuk. Nem azt mondom, hogy ez kőbe vésett szabály lenne, de erre érdemes odafigyelni, ha egy portrét csinálunk, hogy lehetőleg kerüljük, hogy a modell támassza a fejét. Erőtlenséget, bizonytalanságot, akár unalmat is tud ez sugallani. Ha pedig mindezt ráadásul még behajlított ujjakkal teszi, akkor a csonkolás az nagyon furcsa, ráadásul az ökölbe szorított kéznek is van egy üzenete. A másik az, hogy semmit nem látunk a szemedből. Valószínű, hogy ezt tudatosan így találtad ki, csak az a helyzet, hogy ha megfigyeled a csadorban lévő nőket, vagy a különböző keleties irányzatokban hordott fejfedőket, akár a férfiaknál is, a szem mindig fontos, hiszen azzal orientáljuk magunkat, de a kapcsolat miatt is fontos. Még akkor is, ha ez a gondolkodás, vagy meditáció miatt egy lehunyt szemet mutat. Szem nélkül ez a dolog furcsa, ráadásul, ha megnézed, akkor nekünk a jobb oldalon a szemednél olyan az a kis rojt, mintha ott lenne a szemed, van egy ilyen furcsa formai megfelelés, miközben hát, nem erről van szó. Ezeket azért tartom fontos és eldöntendő kérdéseknek, mert kerülni kell azt, hogy valami azért váljon az öncélúság martalékává, mert nincs kidolgozva az ötlet, vagy nem pontosítottuk magunkban azokat a kérdéseket, amikre választ keresünk a képpel. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)
Semmiben lógva
Ez egy nagyon erős grafikai üzenet. A grafikaságával nincsen bajom, a szürkét nem nagyon értem, hogy ez miért szürke, de még ezt is el tudom fogadni. Olyan egyébként, mint amik voltak ezek a műanyag katonák ettől az egész, tehát, van egy ilyen érzetem, hogy ő egy katonafiú, aki ejtőernyős, és éppen most ért földet. Persze, értem én, hogy ez valami szobor, meg azt is értem, hogy ez valami hinta, mégis, ebben a fajta tónusrendszerben ez nekem inkább egy műanyagkatona. Nincs ezzel semmi baj, és nagyon határozott a gondolatisága, úgyhogy ezt én abszolút jónak gondolom. A tömegelhelyezés az érdekes kérdés, én vagy egyik, vagy másik irányban mozdítottam volna, ha jobbra mozdítasz, akkor egy keveset, oda elég lenne egy fél ujjnyi, vagy, ha balra, akkor viszont elég rendesen mozdítottam volna, hogy kezdje el ő szinte kirúgni a képhatárt, tehát akkor két ujjnyit biztos, hogy vágtam volna, amit áttettem volna a másik oldalra. Ettől függetlenül tökéletesen rendben van, megvan rá a 3 csillag és a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:
Kint-bent
Az az érdekes, hogy ez a harmadik olyan képed, ami a közepe mentén kettéválik. Ilyen volt a falon lévő árnyékos képed a két képkerettel, ilyen volt az árokpart, ahol azt a behavazott fát vágtad ketté, és most itt a harmadik ilyen kép. Van két történetünk, egy belső henyélős, mesélős, szállodai szobás, aztán van egy külső, elég zaklatott, nem tudom, olyan téli szocio, és van a kettő között valami. Na, most a kettő között ez a mumus? Vagy mi? Tehát, nem nagyon értem, hogy ő most mi. Ha ez egy ilyen horrorfilm akar lenni, akkor viszont meg kell világítani alulról egy kicsit az arcot, és máris ott van az egészben a félelem, vagy a dráma, és ez most nem történik meg. Nem értem, a dolgot. Persze, azt értem, hogy magát a kint és bent hatást az hozta létre, hogy takarsz a belső fényviszonyokból a testeddel, és ezért lehet egyáltalán értelmezhető a kinti világ, ez megvan nekem, csak a két világ közötti átmenet nincs megoldva. Ez nagyobb baj, mint az, hogy szarvacskád nőtt a csillárból. De az ötlet szuper, csak a kivitelezésnél kell egy kicsit továbbgondolni ezt a dolgot. (hegyi)
értékelés:
Ez kié?
A szituáció abszolút szerethető, és tulajdonképpen tartozik is az ünnephez. Rá van téve egy ilyen instagram effekt, ami nem nagyon tetszik nekem, ez a lilás-kékes-vöröses tónus, amitől ez az egész olyan kicsit beteges lesz. De maga a szituáció rendben van. Jó sok ajándék van itt, ahogy látom, bár nem tudom, hogy ez mind ajándék-e, de mintha a fenyőfa hiányozna, vagy legalábbis az ünnepnek az a része, ami még ezt úgy értelmessé tesz. Mert persze, a piros az fontos szín, és a piros nálunk általában a karácsonyhoz kapcsolódik, meg hogy ennyi ajándék van, az is, de most ez nekem elég avantgárd abban a tekintetben, hogy fel kéne ismernem, hogy ez karácsony. Nem kell nagyon szájba rágni, tehát, azt hozzáteszem, hogy ne menjünk el a giccsbe. Egy kis szocio íz jót tett volna neki. (hegyi)
értékelés:
Dörzsi
Ez egy érdekes kép a házi kedvenc leckére, mert kevés ember az, aki a lovát tartja a házi kedvencének, bár a lovat nagyon sokan szeretik, jó a sajtója így az állatok között, miközben szerintem egy rendkívül buta, tohonya állat, de a ló az oké. Az a része tetszik a képnek, hogy szegény itt szaladgál a nagy bezárt helyen, legalábbis ebből a képszögből ezt látom. Van egy ilyen udvarias távolságtartás az egészben. Ez olyan instagram fotó, tudod, hogy ott vagyunk a barátnővel, és megörökítjük, hogy van lovunk. De ha fotográfiai szempontból nézem ezt a képet, akkor némi kívánnivalót azért hagy ez maga után. Ugye nem haragszol meg, ha azt mondom, hogy ez egy 1 csillagos kép? Kéne az a fajta dinamika ehhez az egészhez, ami most ebből hiányzik. Van egy ló a képen, jó. Zöld is van rajta, meg kék is, oké. De az, hogy neked ehhez van viszonyod, vagy nincs, ez a te lovad, vagy sem, vagy ez most hogy van, hát, ebből olyan nagyon sokat nem kapunk. Lehet, hogy ez még akkor készült, amikor voltál 12, és nagyon nagy érzelmi helyzet volt ezzel a lóval, és a ló azóta már persze kolbász, vagy még az sem, és akkor egy emlékképként ez működik, de annyira meg nem rossz, hogy azt mondjam, hogy hibaista megközelítés, érted? Tehát, hogy kicsit olyan semmilyen. Miközben nagyon vagányul dolgoztál te saját magaddal, és volt véleményed magadról, meg a világról, most az a fajta vélemény hiányzik erről a képről. Hát, milyen ez a ló? Jófej? Vagy ijedős, vagy buta? Vagy milyen? Mert erről nem tudok meg semmit. Hát egy ló. (hegyi)
értékelés:
elbújva
Elbújtam, picit magam elől is, a kamera elől is...
Örülök annak, hogy János, még ha noszogatásra is, de elkészített egy fontos képet. Ez egy út első lépcsője, és én ezt azért tartom fontosnak, mert végre nem az élességgel játszunk, meg nem az a kérdés, hogy minden karc pontosan a helyén legyen, hanem az a fontos, hogy a tónusok meglegyenek, és a testiség formai jegyei is megjelenhessenek, azaz plasztikus világítást kezd el használni, és ez jót tesz a képnek. Azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, hogy az ujjakat hogyan és miért így vágtad, mert ha már így vágunk, akkor vágjunk le még egy ujjnyit, és csak a két kisujj legyen az, ami teljesen megvan, és talán ugyanez igaz a kép alsó részére is. Tehát a képkivágással van problémám. Ettől függetlenül meg van a 3 csillag és a leckemegoldás. Azt kérném tőled János, hogy magadnak valamilyen penzumot kellene kialakítanod, vagy eldöntened, hogy minden héten csinálok három képet. Nem kell többet, de hármat igen, és azokat elkezdeni beküldözgetni. Azért, mert el kellene érjünk valamilyen áttörést. Az 500pixelen, meg az összes ilyen szutyok helyen baromira nem fog megtörténni veled. Begyűjtöd a boldogsághormonokat, ezzel tökéletesen egyetértek, de az itteni jelenléted az utóbbi időben a nullához konvergált, és ez nem jó. Azért, mert helyben jársz. Ezt én most egy nagyon ígéretes képnek gondolom, de akkor ne álljunk itt meg. Kezdjünk el dolgozni! (hegyi)
értékelés:
BUÉK Baricz Kati
Boldog új évet kívánoK! Piros almával, énekkel, barátok körében teljen az új évetek! Köszöntelek benneteket az óév utolsó napján. BK
Fali árny
Na, ez a lecke belefér a fény és árnyék leckébe, megkapja a 3 csillagot, de a figyelmetlenségért legközelebb levonás jön. A képhatárnál a csonkolások, a bal oldal bebukása, és az a madzag, amivel a nem tudom milyen drót nem tudom hova van kötve, hogy a mi a francnak van ott, és azt miért nem szerelte le... Az engem annyira zavar, és én csodálom, hogy téged nem. Ezt nem értem, hogy miért kellett azt otthagyni! (hegyi)
értékelés:
Tél fentről
Na, ez igen! Ez egy abszolút szerethető üzenet, még akkor is, ha drámai. Kicsit talán filmvászonszerű az arányrendszer, és nekem hiányzik valami egyrészt fentről is, másrészt lentről is, nem csak attól, hogy a kép aránya olyan fura, hanem a tömegelhelyezés miatt is. Főképp egyébként fentről, mert ott valahogy az egész a két pamacs között kilyukad. Ennyi csak a problémám, ugyanakkor tökéletesen érthető a lecke iránya, úgyhogy megvan a 3 csillag és a leckemegoldás, mindazzal együtt, hogy azért én most azt mondom Ágnesnek, hogy próbáljon meg egy kicsit azokról a dolgokról gondolkodni, amiket az utóbbi idő elemzéseiben kapott, hogy egy lépcsővel most már neki kell feljebb lépni, én nem tudom húzni, ha ő nem jön. A döntés a te kezedben van! (hegyi)
értékelés:
BUÉK hógömb
A gömb alapanyagai: szalvéta, olló, cérna
A szalvétákat széthajtjuk, legyező hajtással hajtogatjuk, majd középen összekötjük.Ezután mindkét végét lekerekítjük. Aztán szétnyitjuk.
Széthajtás után formára igazítjuk. És elkészült a hógömb. Szilveszteri adásomban részletes útmutatót kapsz az elkészítéséről. Jó munkát, és BUÉK!
1 csillagot adok arra, hogy illusztráltad a rádióadásodat. A képekről majd, ha jelen vagy, beszélünk. (hegyi)
értékelés:
Ragyog rajta...
Nagyon sok karácsonyfás képet láttam a napokban. Én sem akartam kimaradni, ezért elkészítettem a saját minimál verziómat. Fogadjátok sok szeretettel. Kellemes ünnepeket.
Ez a modern képeslap verzió, tehát ez tulajdonképpen már abban az időben készült, amikor nem gyártanak képeslapot, de ha ma gyártanának, akkor lehet, hogy ilyen lenne egy karácsonyi üdvözlet, és a hátulján felmutatott hüvelykujj, mint likeolás lenne az, amit be lehetne ikszelni. Nekem tetszik az, hogy elmozdulunk valami egészen absztrakt irányba, viszont ami nem tetszik benne, az a monotonitása ennek az egésznek. Igen, szépek ezek a karikák, tényleg egészen jó, meg ki is hoz nagyjából egy talpára állított háromszöget, ami akár a fenyő szimbóluma is lehet, bár lehet, hogy csak sok autó jött az úton, és az van életlenre véve. Szóval, nem tudom, egy biztos, az absztrakció megvan, csak nekem unalmas. Unalmas színben. Az, hogy ennek a barnás aranysárgának a különböző tónusrendű változatai vannak meg, ez jó, de valami kellene még ehhez, vagy párban, vagy ellenpárban, de valami kellene még ezzel kezdenünk, hogy ez színben létrehozzon valami olyan játékot, amitől nem ez az óarany nagymama szín van. Merthogy akkor ez is mehetne a giccsbe, még akkor is, ha ez modern giccs. Nekem ehhez még valami kellene. A gondolat jó, úgyhogy az kap 1 csillagot, ismételni meg talán jövőre, amikor megint lesz fa. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…