Feladatmegoldás

Nagyon erős kép, nagyon határozott az üzenet. Olyan, mint egy maszk. Mindezzel együtt nem nagyon vagy kegyes magadhoz, persze értem én a Sztanyiszlavszkij módszert, és ebben a módszerben van is kakaó még ennyi év távlatából is, ugyanakkor az egy kérdés, hogy ezt az üzenetet hogyan tudjuk felbontani, milyen szálakra. Mindazzal együtt, amit mutatsz, nem mondom azt, hogy nagyon könnyű így hozzád közel férkőzni. Szóval, itt most nem arról van szó, hogy maga ez a beállítás és a tekintet mit sugall, hanem nyilvánvaló a bőrhibákról is beszélhetünk, ezeknek a túlzott, fokozott bemutatásáról is, az ökölbe szorított kézről, ami nagyon erős kontrasztja az arc formájának. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy jó önportré, és egy elég erős üzenet ahhoz, hogy azt mondjam, hogy megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Köszöntünk a Látszótéren kedves Annamária! A leiratnak azért örülök, mert Frida Kahlo az egyik kedvencem, és ha nem is biztos, hogy ez lenne az elsődleges meglátásom, bár nyilvánvaló a párhuzam, a koloritot nagyon hiányolom ahhoz, hogy ez valóban köthető lehessen Frida Kahlo-hoz. Ugyanakkor, mint első lecke, egy nagyon érdekes és nagyon erős megoldás. Hát, nem sokat teketóriáztál, az biztos, mert van ennek egy nagyon erős őszinteségi faktora, és én ennek örülök. Azt mondom, hogy megvan a 3 csillag és az első lecke, és tessék küldeni a munkákat, ne várj az elemzésre, jöhetnek a képek. (hegyi)
értékelés:    

Az egy érdekes kérdés, hogy miért ebbe a leckébe került ez a kép, ugyanis ez egy szociografikus megközelítés, és mint olyan, engem ez a fajta viccelődés nem nagyon érdekel, hogy most akkor képzeljük el, hogy ez az ő ágya. Egyébként meg az is lehet, hogy így van, de most ez a helyzet nem ezt mutatja, hanem egy egészen más szituációt, ahogy azt a cím is jelzi. Azt gondolom, hogy a lecke besorolása nem korrekt, mert megfigyelhető egy ilyen helyzet úgy is, hogy az valóban az ágy leckébe kerüljön, de most ezt én ebben nem látom. Ha ez a szociográfiába került volna, akkor azt mondanám, hogy ez egy jó megfigyelés. A tónusrend egy kicsit billeg nekem, de ettől függetlenül megvan a 3 csillag, valahogy pont a mélyebb tónusoknál kellene egy kicsit közelebb hozni ezt az egészet, mert nekem nagyon bebukik a figura, de a megfigyelés pontos. Nem tudom... Azért vagyok nehéz helyzetben, mert hogyha nem lenne fontos az, hogy milyen leckékre küldünk megoldásokat, hanem csak úgy érkeznének a képek, akkor azt mondanám, hogy ez rendben van, de a leckebesorolás ki lett találva valamiért, nyilvánvalóan azért, mert fontos az, hogy az ember a maga gondolati irányait pontosan belője, tehát, hogy mit miért és hogyan csinál meg. (hegyi)
értékelés:

Kommentben azt kértem, hogy hadd tegyem át ezt a magány leckébe, és azt is megmondom, hogy miért. Értem én, hogy ez egy kiállítási tér, azt is értem, hogy itt láttál valamit a fényekkel, és ez számomra mind evidens, de könyörgöm, a kép nem erről szól. Hát, de te is tudod, hogy nem erről szól! Ott a cím, amit te magad adtál, hogy Depresszió, és tökéletesen fedi a valóságot az, amit mondasz. Azt mondom neked, hogy amiket én ismerek a munkáidból, azok közül ez a legerősebb képed. Ennyire jó konstrukciót, ennyire jó absztraháló képességet, tényleg, szinte a semmivel dolgozol. Egy megfigyelés, és mégis, az egész hoz egy élményt. Nyilvánvaló, hogy elsősorban annak hozza ezt az élményt, aki vagy maga is átélt, vagy a nagyon szoros környezetében volt valaki, aki küzdött depresszióval, azt tud ezzel valamit kezdeni, hogy ez depresszió. De szerintem annak is működik, aki erről csak hallott, vagy a távolabbi környezetében volt ilyen, hogy aha, értem, tehát, hogy van valami, hogy bent vagyok egy szobában, és nem tudok kimenni, pedig ott kint érdekes dolgok történnek, de én inkább itt bent foglalkozom a magam nyomorúságával. Vágyom is oda ki, de annyira messze van már az egész, hát, hadd ne mondjam el, hogy mi a depressziónak egy fajta értelmezése, de ez mind rajta van a képen. Viszont, ha erről beszélünk, akkor ez abszolút üti a magány leckét, ugyanis pontosan erről szól. Arról, hogy van egy belső késztetés, ami egyszer csak kevesebb lesz, mint ami ahhoz kell, hogy az ember megmozduljon, és a késztetés ettől nem szűnt meg, csak sajnos az ereje csökkent le annyira, hogy már nem mozdít, hanem csak belső feszültséget kelt. Erről szól nekem a kép. Még valamit: a kérdés felmerült, hogy a depresszió nem tartalmaz színeket. Én meg azt mondom, hogy dehogynem. Ahogy a legerősebb színkontraszt az a sárga és a fekete között van, nem a fekete és a fehér között, vagyis a viszonyrendszer csak így, színesen működik igazán, ha levennénk a színeket, akkor a saját mozgásterünk csökkenne. Most lehet, hogy azt mondod, hogy hülye vagyok, én ezt átteszem a magány leckébe, és ott megkapod a 3 csillagot, és a leckemegoldást is. (hegyi)
értékelés:    

Ez a kép a szorgalmi leckébe lett beküldve, de én szeretnék erről beszélni, és mivel a szorgalmi leckékhez ritkán szólok hozzá, így nagyon határozottan tettem bele az épített környezet leckébe, mert azt gondolom, hogy az épített környezet ettől lesz egyéni, hogy az ember valamilyen belső helyzetet a saját nézőpontján átszűrve próbál ábrázolni. Az, hogy ez a galamb ezen a tetőablakon be akar nézni, ez egy nagyon jó kis szubjektív dolog, miközben a körfolyosós háznak az egész atmoszférája meg tud jelenni a képen. Olyan, mintha egy diavetítőn nézném. Nagyon érdekes ez a hátsó rész, tényleg olyan, mint egy vetített kép, miközben tudom, hogy nem. És akkor itt eszembe jut Parti Nagy Lajos: Hősöm tere, és máris megy a sztori, úgyhogy én nagyon örülök ennek a képnek, mert néha ennyi is elég, hogy valami képpé szerveződjön. És azt mondom Istvánnak, hogy ennél bátrabban tessék a világban mozogni! (hegyi)
értékelés:    

Hatásosak ezek a mélységélességi játékok, ugye a nádas, és a nádas mögött feltűnő valami, ez aztán már egyéni, hogy mit hagyunk, hogy feltűnjön a nádas mögött, de ez most ilyen hatásvadász maradt, és ennél ez most nekem nem több. Amikor a vihar megtépázza egy kicsit a nádat, ott a törésekkel, a félig csüngő letört darabokkal létre tud jönni izgalmas ritmika, és azt össze lehet talán ezzel kötni, de így most nekem ez nem működik. Másodrendűen azért nem, mert nem csak az előtér kevésbé izgalmas, de a háttér meg annyira zaklatott, hogy ha az előtérre koncentrálok, akkor a háttér egy ilyen zavaros folttömeg, ha meg a hátteret akarom megfejteni, mivel több ilyen csónak van, hát, abból is nehéz kikeverednem. Úgyhogy értem, de nekem ez így most problémás. (hegyi)