Feladatmegoldás

Az út mocska

Az út mocska

Egy régebbi projekt/fotósorozat részeként készült, most dolgoztam még rajta kicsit.

Nem sokan oldják meg ezt a leckét, és ennek értem is a problematikáját, hiszen meghökkentőnek lehet nevezni ezt a leckét, mi az, hogy talp? A lecke leírásában vannak hívószavak, és nyilvánvaló, hogy ez egy kérdés, mit tudok én ezzel kezdeni, hogy tudok ezzel az egésszel azonosulni? És azt gondolom, hogy amit ebből ki lehetett hozni, azt Anna megtette, függetlenül attól, hogy most sem pontos a kép kivágása, mert a kép felső részénél nagyon beszorítva érzem a sarkát annak, aki ezt a lépést létrehozta. Ettől függetlenül mondom azt, hogy ez egy nagyon jó leckemegoldás. Olvastam a kommenteket, hogy némileg problematikát éreztek abban, hogy ez egy beállított, instruált kép, én meg azt gondolom, hogy nyilvánvaló, hogy a szituáció is hozza ezt, mert hát, véletlenül az ember nem hasal le a földre. Másrészt nincs azzal semmi baj, ha a kép beállított. Az, hogy ez most mennyire sikerült jól, azt gondolom, hogy elég erős az üzenet, azzal együtt, hogy ez a kép még nagyon sok más képkivágást is elbírna. Akár úgy, hogy jobban ráközelítünk a talpra, akár úgy, hogy líraiabbra vesszük ezt a figurát, és tágabb képi értelmezést adunk, de mindezzel együtt, én ezt egy 3 csillagos leckemegoldásnak gondolom. (hegyi)
értékelés:    

Vurstli

Vurstli

Oktoberfesten, 2013-ban.

Ha valami minimális javítani való van, akkor az a képkivágás, mert itt most nincs nagy szerepe annak a majdnem egy ujjnyinak, ami a kép jobb oldalához hozzákerült, hiszen a mozgás íve jól behatárolt. Viszont, jó lenne, ha az az egy ujjnyi a kép bal oldalán lenne, egyrészt azért, mert ezeket a borzalmas eszközöket, amik a vurstliknak a technikai megvalósításaikban szerepelnek, nem árt rögzíteni, már csak azért sem, mert a nézőnek legalább annyira fontos ezeknek az élménye, mint maga a mozgás, vagy az, hogy valakik fent ülnek a hintán. Ha már az ember a hintán van, akkor nyilvánvalóan az köti le, és az kevésbé, hogy mennyire borzalmasak ezek a giccsek. Ez igaz erre a tetőszerkezetre is, ami az alján ilyen kacskaringósan megjelenik, ebből is egy nagyon picivel több kellene. Pontosítani kellene a képkivágást. Egyébként a leckemegoldás rendben van, az látszik, hogy az időjárás nem igazán volt kegyes, de ettől függetlenül rendben van, amit látunk. Megadom erre a 3 csillagot azzal, hogy szeretném arra kérni Ágnest, hogy most már kezdjünk el pontosan komponálni. (hegyi)
értékelés:

Mély az álom

Mély az álom

Személyes, szubjektív meglátást kapunk, és ennek nagyon örülök. Anna az ábrázolással megoldotta azt a problémát, ami az alvó emberek ábrázolásánál létre szokott jönni, hogy vagy nagyon kiszolgáltatott, vagy félreérthető arckifejezések vannak a képen. Azt gondolom, hogy ez egy abszolút jól beazonosítható helyzet, egy délutáni szunyókálás, a maci is nagyon jól ábrázolódik. Ami szerintem, a későbbiekre nézve egy kicsi átigazítást kíván, az a tónusrend, pontosabban, a világítás. Van egy főfényünk, ami nagyjából felülről érkezik, és én itt most nem is elsősorban arról beszélnék, hogy ott a helyszínen mit is lehetne ezzel kezdeni, hiszen valakinek az álmát, a pihenését rögzíteni nem egy egyszerű feladat, hogy ne ébresszük őt fel. Inkább arról van szó, hogy utómunkában mit lehet ezzel kezdeni. Ezt úgy hívják, hogy maszkolás, egyensúlyt teremtünk a képen, hogy a legfontosabb információk a helyükre kerüljenek. Mi is az, ami itt az információt közli? Elsősorban az arc, és ennek kellene minden alárendelve legyen, még egyszer mondom, a tónusok tekintetében. Most, ha megfigyeljük, a váll, a nyak, a mellkas az, ami a legvilágosabban szerepel, talán a profilból is valamennyi. Ezeket a részeket kellene úgymond kijelölni, és sötétebbre venni, és visszahozni tónusban úgy, hogy egy olyan arányrendszer állhasson fel, ami a térbeliséget megtartja, ugyanakkor nem viszi el a tekintetet a képhatár széleire, vagy a képhatáron kívülre, vagy legalábbis benne tartja abban a háromszögben, ami most a gyerek keze, az arca és a maci között létrejön. Ettől függetlenül ez egy 3 csillagos kép, és köszönöm szépen. Arra bátorítanám Annát, hogy az első három leckére küldjön képeket még, még, még! (hegyi)
értékelés:

Egy reggelHegyi Zsolt-2013.10.08. 20:04Hegyi Zsolt-2013.10.08. 20:04

Egy reggel
Egy reggel
Egy reggel

István, most ez benne maradt a fejedben. Nekem ez most képileg nem jön le, hogy miről akarsz mesélni. Valamiről nagyon, azt érzem, de hogy miről, azt nem tudom. Van egy fél autónk, amin áttűz a nap, nem biztos, hogy abban az autóban ülünk utána, mert a Mercedes az egy kicsit más minőség, mint amiben itt most ülünk, érdekesen van az a rádiómagnó oda betéve. Aztán kapunk egy önportrét, ami nagyon sok mindenről mesél. Nem egy vidám kép, maga a szituáció sem nagyon vidám, de jó lenne, ha tovább tudnánk menni. Valamit ki akarsz mondani, de akkor azt tessék kimondani. Ha saját magad is megijedsz saját magadtól, akkor azzal a néző sem fog tudni mit kezdeni. (hegyi)

Sára

Sára

Tudom, hogy az én hibám is az, hogy az utóbbi időben elmaradtak az elemzések, de most igyekszem bepótolni, ha hamarabb elemzek, akkor talán hamarabb jut el hozzád az üzenet, hogy az első három leckével foglalkozzunk. Nagyon furcsa ez a képszög, tehát szemüvegszerűen durvák az árnyékok, olyan dolgokra erősít rá, amik nem biztos, hogy célszerűek, miközben az arcból egy nagyon groteszk formát kapunk. Ha ilyen helyzetbe akarod őt hozni, én elfogadom, de ennek azért kellene lenni valamilyen indokának, hogy miért ebből a szögből próbáltad őt ábrázolni azon kívül, hogy hát, ez nagyon menő, hogy nem a közhelyes képi ábrázolást hozom. De ahhoz, hogy ez működjön, azért a közhelyeset sem ártana gyakorolni. Azt kérném, hogy ezt megint tegyük félre, és az első három leckével próbálkozzunk. (hegyi)

Borozó

Borozó

Ne haragudj Noémi, de ezt egyszerűen el fogom intézni, mert ez a kép azért nem jó, mert annyira egyszerűsítettél, és annyira szűkítettél ezen az egészen, hogy ember legyen a talpán, aki rájön arra, hogy ez egy pohár, meg hogy elkezdje értelmezni azt, hogy mitől van ez a furcsa szín, és hogy mi halt ebbe bele. Valahogy ezt most túlgondoltad. Azt gondolom, hogy ennél kevesebb is elég. Másrészt, nem vagyok arról meggyőződve, hogy esztétikailag helye van ennek a bogármaradványnak. Szóval, értem én, hogy meghökkentjük a nézőt, de ez most indokolatlan. (hegyi)

Megérkezés a végtelenbe

Megérkezés a végtelenbe

Az a helyzet, hogy öreg hiba, amikor az ember elfelejt leguggolni, ez idősebb fotósoknál még nagyjából elnézhető, mert hát, ízületi problémáik vannak, de nálad ez nem annyira érthető. Ez a kép akkor lenne igazán rendben, ha nem állnál te is ott a mező közepén kapásra várva, hanem közelebb kerülnél ehhez a búzamezőhöz, ehhez a kalászoshoz. Azért mondom ezt, mert a tér úgyis megadja ezt a formát, ugyanakkor hiányzik most a kép előtere. Tehát, honnan érkeztünk meg ebbe a végtelenbe? Ez nem jön ki, ezért a végtelen hatása is devalválódik. (hegyi)

Emlékezés a gyermekkorra

Emlékezés a gyermekkorra

Felnőttként is megmaradt a hintázás szenvedélye.

Kedves Anna, ez egy jó kép lenne akkor, ha nem akarnád lekaparni a reggeli maradványait a szád széléről. Tehát, ez a kéztartás nekem eléggé ijesztő, és nem biztos, hogy ez volt a célod. Itt voltál, rádióztunk, szerencsére én egy másfajta csajt ismertem meg benned, mint amit most ez a kép mutat. Van egy ilyen tojó póz ebben a hintázásban, és ez attól ilyen, mert tónusban szétroncsoltad az egészet, ugyanakkor meg egy borzalmasan kusza képet kapunk. Azt nem tudom, hogy ezt most te készítetted, vagy rólad csinálta valaki, de ezt a dolgot én most visszaadnám. Egy olyan önportrét kérnék a 2. és a 3. leckére is, amit te magad készítesz, és amit átgondolsz, hogy az formailag hogyan tudna jól megjelenni. Nekem ez most nagyon kusza. (hegyi)

Katalinka szállj el

Katalinka szállj el

Az ötlet jó, és a gesztus is tulajdonképpen megfelelő. Én azért megvártam volna azt, hogy ő elkezdje bontogatni a kis szárnyait, ennyit hozzátennék, mert így most ez nekem azért dinamikában kevesebb. De az irány jó. Azért attól az embertől, aki annyira precíz tud lenni, mint ahogy a 3. leckédnél láthattuk, attól azért azt várnám, hogy ezt a többi képen is mutassa meg. Én most ezt itt nem érzem annyira erősnek, úgyhogy azt kérném, hogy ezt a leckét most ismételjük meg, és még egyszer mondom, az első három leckével dolgozzunk. (hegyi)

Szigor

Szigor

Ha valamitől hidegrázást kapok, az a szelektív színezés. Borzasztó! Értem a szerepét, mert nem bízol abban, hogy ez a tekintet elég határozott. Azt is megértem, hogy miért nem bízol benne, mert a képkivágással probléma van. Határozottabb képkivágásban ez tökéletesen működőképes lenne, nem értem, hogy miért kell a homlokból ennyit adni. Azt mondom most, hogy kissé korainak érzem azt, hogy rögtön belevágunk a portréba, tessék az első három leckével dolgozni, mert az önportrén tudunk gyakorolni, és utána továbbléphetünk. Én ezt most nem ismétlésre adom vissza, hanem majd egy kicsit később térjünk vissza a portrézásra. (hegyi)

Emberfia

Emberfia

René Magritte nyomán

Ez egy nagyon jó gondolat, és tényleg benne van Magritte, és a gondolatnak én nagyon örülök. Jó ez a kis kinőtt bőrkabát ezzel a pólóval, meg a sállal, meg a háttérben is jók ezek a muskátlik. Annyit azért hozzátennék, hogy az az oszlop nekem túl sok a jóból, úgy lett volna jó lógatni, hogy a testtömegből érdemes lett volna kimozgatni. Ha a fejed a két muskátli közé kerül, akkor még izgalmasabb lehetne ez az egész. Ettől függetlenül ez egy jó leckemegoldás, köszöntünk itt, a Látszótéren, megvan a 3 csillag és a lecke is. Azt kérem, hogy az első három leckére küldj képeket! (hegyi)
értékelés:    

Füli

Füli

Neszekre figyelek.

Kedves Anna, köszöntünk a Látszótéren! A kép formailag izgalmas lenne, de tónusában nem teljesen szerencsés, és nem nagyon értem ezt a színmódosítást sem, a szépiát ha lehet, én száműzném a fotográfiából, mert annyira hatásvadász, előrágott, hogy a néző ha akar se tud másfelé indulni, csak a merengő melankóliába. Szeretnélek elkanyarintani téged ettől a szépiás ügytől, mert ennek giccs szaga van. Ettől függetlenül én megadom erre a 3 csillagos leckemegoldást akkor, ha megígéred, hogy ezt megcsinálod jól, mert a világítás most eléggé esetleges, és ha a fül a lényeges, akkor azt nem hagyhatjuk ennyire szürke tónusban. (hegyi)
értékelés:    

Elmúlás

Elmúlás

Az a helyzet Éva, hogy értem én ezt, csak nem volt eldöntve az, hogy téged ebben mi izgat. Ha maga ez a két fej, akkor kisebb mélységélességgel kéne dolgozni, de az a baj, hogy mivel te kimagasodsz a napraforgó mezőből, ezért kapunk a háttérből is, miközben a háttér itt most nem érdekes. Vagy lényegesen magasabbról kellene ezt ábrázolni, vagy pedig valahonnan lentről, és keresni valami olyan kicsi fejet, ami méretben benne marad ebben a napraforgó tengerben, és mintegy ilyen kisgyerek, ott senyved. Tehát onnan lentről ez mást tudna mutatni. Ez így most nekem annyira nem izgalmas. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Steinerne Brücke

Steinerne Brücke

Regensburgban.

Tillai Ernőnek hívják azt a fotógráfust, aki olykor tükröződő felületeket használt a képalkotásnál, és ezzel tette festőivé a képeit, vagy a nagyításnál különféle üvegfelületeket használt, ezeket kente össze, aztán átvetítette rajta a képeit, és így készültek a nagyítások, szóval sokféle technikával próbálkozott, és érdekes és izgalmas ügyeket hozott létre. Ennek a képnek is ez az erénye, hogy a valóságot ábrázolja, de mégis, ebben a tükröződésben az egész valahogy olyan meseszerűvé válik. Ez a része tökéletes a dolognak. A hídból túl sokat nem kapunk, így bemondásra kell elhinnünk azt, hogy ez egy híd, mert ebben a formában nem tudunk tisztába jönni a méreteivel. Egy épületnek van tömegszerkezete is, és azt érzékeltetni kell valahogy az ábrázolásnál, mert ha azt lehagyjuk a vágással, akkor a néző nem tudja, hogy ez mekkora, vagy hogyan viszonyul a környezetéhez. Ezt tudnám hozzátenni, de 2 csillag megvan rá. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Cím nélkül

Egyik biciklizésem során találkoztam ezzel a morbid kompozícióval.

Pontosan értem, hogy miről szól a dolog, amikor a cipő és a cipőfűző felkerül a villanyvezetékre, de ez így, ebben a formában nem elég. Tehát az, hogy ez fent van a dróton, formailag nem erős. Ehhez kellene a környezet, az atmoszféra úgymond. És nyilvánvaló, hogy akkor valószínű, hogy nem ezt a cipőt kell lefényképezni, mert ha ez egy lakótelepi környezet, ha ez egy olyan városi környezet, ahol azért a város elemei meg tudnak jelenni, akkor ez az egész a szürrealitásában már tud működni. De mivel kiragadtad ezt, és csak az eget kapjuk meg, meg ezt a drótot, így most nekem ez olyan, hogy formailag nem tudom kötni, és térben sem tudom jól elhelyezni, hogy ez egy méterre van, vagy ötre, vagy tizenötre. Ezért problémás ez nekem. 1 csillag, mert a megfigyelés jó. (hegyi)
értékelés: