Feladatmegoldás

Variáció Van Hoolra 1-2Hegyi Zsolt-2013.10.06. 14:06

Variáció Van Hoolra 1-2
Variáció Van Hoolra 1-2

Hát, ha ebből azért került fel kettő, mert azt kellene értelmeznünk, hogy melyik a jobb, akkor egyértelműen az elsőre teszem a voksomat, mert a második kép nekem túl sokat nem jelent. Az első kép így, ezzel a sok leparkolt autóval, és a kicsit romos metrószerelvénnyel már többet mesél. Talán megért volna még annyit a dolog, hogy valamennyivel többet adjunk ezekből a metró kocsikból, mert akkor még jobban ellenpontba tudnak kerülni ezek a modern buszok az orosz technikával. Így most, hogy kettő van, ezt nem nagyon tudom értelmezni. Az első képre megadom a 3 csillagot, függetlenül attól, hogy nem teljesen jó a kompozíciója. (hegyi)
értékelés:

Minden, ami számít

Minden, ami számít

A legőszintébb valóm...

Azért örülök ennek a képnek, mert nagyon határozott elképzelést mutat saját magadról, a saját magad ábrázolásáról. Olyan szinten határozottat, hogy a horizont is már csak eszköz lesz, és nem a valóság leképezése, és ez nagyon jó dolog, mert egy nagyon jó példa arra, hogy hogyan kell a tömegekkel bánni egy képen, és ha van értelme, akkor át lehet lépni azon a szabályon, hogy a horizont legyen vízszintes. Itt a példa, hogy egyáltalán nem zavar, sőt, hozzájárul a kép dinamikájához, hogy ezt az egészet így megforgattad, mert a figura az, ami ezt az egészet visszabillenti. 3 csillag és leckemegoldás, és arra kérlek Éva, hogy az első két leckét is tessék megcsinálni. (hegyi)
értékelés:    

Azonosulás

Azonosulás

őrültségben, nevetésben, és minden másban...

Ez egy nagyon izgalmas kép, és már az is, hogy egy rádióműsorhoz választották, azt igazolja, hogy valószínű, hogy hatással van a nézőre, tulajdonképpen az Andrews Sisternek a modernkori változata. Nekem ez tetszik, az őrület és a marháskodás is. Azt nem nagyon értem, hogy mi van a bal oldali hölgy szájában, hogy az a nyelve akar lenni, vagy egy chipset kapott be, vagy az mi a fene, erre nem jövök rá azóta, hogy a képet felraktad, és ez sajnos baj, mert azzal ott nem tudok mit kezdeni. Minden egyéb rendben van, az ott kivisz engem ebből az egészből. De olyan erősen kivisz, hogy kifejezetten zavar. Érdemes lenne ezen egy kicsit még molyolni. Nagyon megejtő a nekünk jobb oldali lánynak a mellkasa, és nagyon érdekesen van ez ott felvázolva, kicsit furcsán csatlakozik a ruha. De mondom, a ritmus jó. A leckemegoldásra ez egy tökéletesen rendben lévő ügy lenne, ugyanakkor e miatt a formai probléma miatt ez nekem 2 csillag. Azt még tegyük hozzá, hogy értékelem azt, hogy őket ilyen jól körbevágtad, és ide teszed a fehér háttérhez, de valószínű, hogy ez egy másik szituációból lett kivágva. Én azt mondom, hogy ez egy jó tanulmány lenne, de akkor tessék ezt már valahogy úgy megismételni, hogy ne kelljen ezt a körbeollózást megcsinálni. (hegyi)
értékelés:

Fald az életet

Fald az életet

Kétségtelenül nem étel, ez az "élni tudni kell" kategória. Fertő tó partján készült, amikor tekerés közben megálltunk pihenni.

Recept:
1. Tedd magad szabaddá két napra!
2. Utazz le Fertődre!
3. Indulj el kerékpárral az egyik irányba és kerüld meg a tavat!
4. Az út közben lévő látványosságokat nézd meg!
5. Majd, mint aki jól végezte dolgát, állj meg a parton ebben a hangulatos kávézóban és a panorámában gyönyörködve pihenj meg!

Annak nagyon örülök, hogy valaki átértelmezi a leckét, és nem kötelezően a standardeket akarja hozni, hiszen az étkezés, a rítus tulajdonképpen többféleképpen kapcsolódhat be az életünkbe, és ezt is el tudom fogadni, hogy egy utazásnál, egy parkolóban akár egy finom kávé is nem csak, hogy frissítőül szolgálhat, hanem emlékezetes pont is lehet azon az utazáson. A leirat alátámasztja ezt, de a leirat nélkül is működik a kép. Azzal van némi problémám, hogy vagy határozottabban kell az egészet megtekerni formailag, tehát akkor legyen ez az asztal tényleg ferde, vagy pedig próbáljuk meg azt, hogy minél kevesebb nyitott formát hagyunk a képen. Itt a kép alján elindulva van egy háromszög, ami nehezen értelmezhető, hogy miért van ott, ugyanakkor az asztal sarkába belevágtunk. Tehát itt a formák nincsenek teljesen értelmezhetően felvázolva. A hangulat rendben van, de valahogy az egésznek a ritmusával van problémám. Egyébként az az oszlop, amit látunk, amihez hajókat kötnek ki, vagy nem tudom, ami az asztal széléhez van téve, az is inkább fenyegető nekem, mintsem hogy ezt az egészet értelmezni segítse. Ha az asztalon ezt a tálcát elhúzta volna jobbra, akkor akár lehagyható lett volna ez az egész nagy, sötét tömeg, a hajóból többet kapnánk, és az egésznek az üzenete még értelmezhetőbb lett volna. (hegyi)
értékelés:

Artik

Artik

Akitől alázatot és tiszteletet lehet tanulni. Artik, maga a jóság!

A téma elhelyezésével van problémám, mert most dekomponáltuk ezt a képet valamennyire, de azért nem annyira erősen, hogy ez az egész indokolttá váljon, mert a háttér nem annyira izgalmas. Akkor lenne értelme ennek, hogy letettük őt az egyik sarokba, ha a többi résznél valami olyan történne, ami egyrészt ezt indokolná, másrészt pedig ellenpontozni tudja tömegében is, és tematikájában is. De ez most nem történik meg, úgyhogy ebben a formában nem nagyon értem, hogy miért van a kutya ennyire leszorítva a kép alsó részéhez. A kép felső részénél pedig elég sokat meghagytál a térből. Ott van egy ház, ami formailag elkezdődik, de nem nagyon értem, hogy arra mi szükség van, mert világosabb, mint a kutya fején lévő foltok, tehát nem tudok eléggé a kutyára koncentrálni, mert állandóan a kép felső határvonalának a közepére nézek. (hegyi)
értékelés:

Piros pöttyös

Piros pöttyös

Azt nem tudom, hogy mivel érted el azt, hogy ennyire két tónusú lett a kép, de ez nagyon jót tesz ennek a fotónak. Nagyon érdekes az, ahogy ezek a kis termések ezen a saras földön megjelennek. Bele kötni sem nagyon tudok ebbe az egészbe, mert ez egy jó meglátás, és egy jó üzenet. Átélhető az élmény, köthető az évszakhoz, mégis egyedi, és annak külön örülök, hogy nem valami közhellyel dolgozunk. (hegyi)
értékelés:    

Vidámpark

Vidámpark

A vidámpark utolsó napjaiban készült ez a kép, elég nehéz volt eltalálni a sebességhez épp megfelelő záridőt a szemben lévő kocsiból.

A mozgás leckét részben teljesíti a kép, akkor lenne ez egy tökéletes megoldás, ha ennél egy kicsit többet kapnánk, mert itt most olyan részekre helyeződik át a hangsúly, amik nem biztos, hogy annyira fontosak, miközben az egésznek a mozgása annyira határra van kitolva, hogy így most ez nekem nehezebben érzékelhető, mint dinamika. A háttérben lévő forgások fontosak lennének, hogy ki tudják magukat mozogni, és ennek a kis kocsinak az elejénél nekem kevés a hely. Értem én, hogy az az autó, amiben te ültél, onnan fényképezve egyrészt nem is biztos, hogy olyan könnyen megoldható, másrészt meg azt akartad elkerülni, hogy az is látszódjon, én viszont azt gondolom, hogy ez kevésbé lenne talán probléma. Nagyon be van szorítva ez most a képbe. Tulajdonképpen fent is, lent is, és jobbra is ennél több kellene ebből, mert azt azért vegyük észre, hogy nagyon jó a mozgás lekövetés a fő téma szempontjából, szinte teljesen felismerhetőek maradnak az emberek, és ez az autó is, tehát jól követted ezt az egészet, és jókor exponáltál. (hegyi)
értékelés:

Javaslat

Javaslat

A visszaverődő szivárvány az embermagasságú CD polcunkon néhány csodálatos zeneszerzőt mutatott nekem, akiknek érdemes hallgatni a zenéjét. Corelli-t és Debussy-t vörösen, Lajtha Lászlót és Liszt Ferencet kéken, Pergolesi-t pedig ibolya színben. Lehet hallgatnom kéne rá.

A leckemegoldás tekintetében ez egy tökéletesen rendben lévő kép, sőt, nagyon jó az ötlet. Amivel problémám van, az a tónusrend, mert annyira sötétben hagyod a környezetet, hogy az egész már túlmegy azon, hogy azt az érzetet keltse, hogy ez egy lebegés, és inkább hiányt érzek. Ha megfigyeled, akkor az ibolya színnél már annyira sötétek vagyunk, hogy az csak jelzés értékkel van jelen. Legalább egy, de jó esetben inkább két tónusértékkel világosabbra kellene hozni az egész képet, és nem lenne baj az, ha a könyvespolcból egy picit többet látnánk. 2 csillagot tudnék adni rá, miközben, ha a tónusrend rendben lenne, akkor ez egy 3 csillagos leckemegoldás lenne. (hegyi)
értékelés:

ősz

ősz

Az van, hogy a Gábor beküldte ezt a sajtos képet, és attól én nem tudok szabadulni. Itt most ez egy ilyen úrfelmutatásként a leckefelmondás, tehát a Zsolt elmondta, hogy minek kell lennie a csendéleten, és akkor ezt most összeszedtük. Ez még nekem nem állt képpé össze. Valahol a két kép között van világításban az a dolog, ami szerencsés és megoldás. Valószínű, hogy ez így kint, ebben a fényben nem megoldható. Szépen rajzol a fény, meg nagyon szépek ezek az áttűnések, csak valahogy ellene dolgozik a tárgyaknak. Egy ilyen kis szemű gyümölcsnél, mint a szőlő, az ennyire zaklatott háttér az egészet valahogy szétveri. Ezt tudom mondani, miközben maga az, hogy miket raktál, szedtél itt össze, azokkal nincsen baj, ez rendben lenne a levéllel együtt, meg ez az asztal is marha jó, csak megint a fények, a megvilágítás az, ami nem szerencsés. Mindezzel együtt én 1 csillagot adok arra ösztökélve téged, hogy most az elkövetkező talán egy-két hétben még elég jó idő van ahhoz, hogy ezzel elkezdjünk dolgozni. Szeretnélek arra ösztönözni, hogy próbáljunk meg valamit ezzel kezdeni. Egyébként lehet, hogy elég lenne a szőlő, tehát most már nem kell ennyi mindennek lennie, hogy alma, meg barack, meg nem tudom, próbáld meg szőlővel, meg dióval, vagy csak szőlővel, tányérral, levéllel. Próbálj meg ezzel valahogy játszani, de még egyszer mondom, a megvilágításra tessék odafigyelni. Azért nézd meg a kép jobb felső sarkát, hogy mi történik ott, hogy az a háromszög ott mit csinál? Az olyan, mintha rosszul lenne bekeretezve. Ezekre azért figyeljünk oda! (hegyi)
értékelés:

Fák

Fák

Nagyjából hasonlót tudok mondani, mint az avarról készült képednél, hogy van itt valami, de nem tudom, hogy miért és hogyan lett ez lefényképezve, miközben ott van az, ami a lényeg. Van egy ilyen Rousseau-i világ, de nem látom itt a fák között bujkáló oroszlánt. Tudom, ez hülyén hangzik tőlem, mert miről beszél a Hegyi, hol van itt oroszlán? De azt valahogy azért érzékeltetni kell. Vagy megvárom, hogy a világítás olyan legyen, vagy olyan csoportot keresek, amiben nem lyukad ki ennyire a háttér. Az egésznek valami izgalmának, valami titkának kellene, hogy maradjon, itt most nincs titok, ez a baj. (hegyi)

Az utolsó lapok

Az utolsó lapok

Az én nagymamám egy kis faházban a nagy erdőben olvasgatja a kiskönyvét.

A megfigyelés jó, és én azt gondolom, hogy az iránnyal is egyet tudok érteni. Itt most az a helyzet, hogy vagy még közelebb megyünk, és keresünk egy olyan pontot, hogy a környezetből minél kevesebbet kapjunk, és kiemeljük a főszereplőt kisebb mélységélességgel valahogy személyesebbé tesszük ezt az egészet, vagy azt mondjuk, hogy ez egy megfigyelői szempont, és ábrázolom a szociót, ábrázolom a kis háznak a környezetét, akkor távolabb kell menni. Valószínű, hogy ez a természetes fény az ablakon keresztül jött be, akkor ábrázoljam azt, hogy mi van a környezetben, az ágyat, a kis asztalt, az ébresztőórát, a csipketerítőt, a fene tudja még mi volt ott. És azt, hogy közben egy idős hölgy könyvet olvas. És ennek akkor meglenne a maga nyugalma, akár egy kicsit a magánya is, és a csendje is. Most valahol a kettő között vagyunk. Lehet, hogy ha kevésbé mész közel, akkor megkapom ezt az enteriőrt, a „szőnyeg” hiányzik az egész alól. (hegyi)
értékelés:

Beteg emlék

Beteg emlék

Endrének, szeretettel, emlékül. Ilyen vagyok, ilyen, ha tetszik, vagy ha nem.

Csillagrendszer

Csillagrendszer

A nappalinkban.

Az a helyzet, hogy ez működne, de nem ebben a környezetben. Miközben az előző felhasználásnál nagyon jól eltaláltad ezt a dolgot, mint megfigyelés fontos. Az kellett volna elérni, hogy tényleg a csillagrendszerre hajazzon a dolog, márpedig, bocsánatot kérek, de ha az égre felnézünk, hogy ha mást nem, de egy gyerekrajzot nézzünk meg, kéknek ábrázolják az eget. Ha csillagos, akkor sötétkéknek. Megtartva ezt a megvilágítást, a háttérben kellett volna valami olyat találni, ami kék, és akkor ez az arany a kékkel gyönyörű kontrasztot adna. Ezzel a fal háttérrel nem működik. (hegyi)

Lovak

Lovak

Ágnes, én ezt már többször elmondtam, és most sem tudok mást mondani, mint hogy a kamera nézőpontjának a megválasztása baromi fontos. Most vagy lemegyünk a gyerek szintjére, és onnan próbáljuk ezt az egészet, mint egy belső élményt megfogalmazni, vagy kívülállók vagyunk. De ha kívülállók vagyunk, akkor állj fel egy padra, és akkor csinálj ebből egy lenyomatot. Emeld fel magasra azt a kamerát, és csináld meg! Akkor legyen az egésznek egy ilyen tényfeltáró jellege. De most ebből a nézetből ez csak egy tanulmány, ez nem kép, ez önmagában így még kevés. Idétlenek ezek a játékok, ez tény, én is látom, aki ezt tervezte, annak a lelkivilágába azért belenéznék, de az biztos, hogy sem nem szerethető, sem nem félek tőle, semmit nem érzek. Miközben hát, a lényeg ez lenne, hogy legyen hozzá valamilyen közöm. De te tudsz engem ide behívni, én magamtól ezzel nem tudok mit kezdeni. Rajtad múlik! Tudod mi az, hogy komolyan venni a fotózást? Hogy nem érdekel a külvilág, amíg dolgozol, hogy nem egy póz, hogy de kafa fényképeződ van, hogy nem kifelé szól, hogy művészkedünk, hanem hogy belső kényszer és belülről fakadóan amikor csinálod, akkor tojsz rá, hogy mit szól aki épp veled van, hogy menne-e tovább, hogy mérges rád, mert várni kell rád, vagy hogy dicsérget, mert egyik se számít. Ne veszítsd el a fókuszt. Ideje, hogy rákapcsolj, hogy magad előtt is bizonyítsd, hogy nem csak talált képek okán vannak azok a leckemegoldások. (hegyi)