Feladatmegoldás

Mindennel egyetértek, az összes tárggyal, és ezeknek a megfogalmazásával is. Kicsit szűk a dolog, az árnyékokba kár, hogy belevágtunk. Meg fogsz lepődni Gábor, de amivel problémám van, az a lötty, ami benne van a kancsóban. Ez micsoda? Mert, ha megfigyeled, ez az opálos szürke izé sok minden lehet, de nem nagyon gusztusos. Lehet, hogy a valóságban ez az volt, és értelmezhető is, de itt, ahogy áttetszik rajta a fény, ami egyébként jót tenne neki, ha ez nem egy ilyen opálos ügy lenne, hanem egy tiszta folyadék, de hát, itt nem erről van szó. Reményeim szerint ez forralt bor lehet, vagy valamilyen kompót, viszont azt az érzést sugallja, hogy ez nem emberi fogyasztásra szánt dolog, vagy esetleg megromlott, megerjedt, szóval ilyesmik jutnak róla az eszembe, és ez nem annyira pozitív. Mindemellett gyönyörű a fény a kancsó fülén, gyönyörű az az anyagszerűség, és ennek én nagyon örülök. Szépen van az egész megfogva, nem lenne ezzel problémám. Értem a szándékot, és azzal egyetértek, de a kivitelezéssel nem. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag, jelen pillanatban azt mondom, hogy a leckemegoldás is, mert a Gábor és a csendélet párharcában most a Gábor győzött, sőt, azt mondom, hogy nagyon nagy előrelépés van a csendélet iparágában, és szeretném, ha ezt a Gábor tovább űzni, úgyhogy ez egy kicsit, ilyen biztatás féle megadott 3 csillagos leckemegoldás is a részemről. Tessék ezzel még foglalkozni! (hegyi)
értékelés:    

Igen, azt hiszem, itt a lényeg, hogy az ember elkezd valamivel dolgozni, és a technikát a pillanattal és a belső gondolattal együtt használva valami olyan dolog kerül az asztalra, ami már nem egy szokványos megközelítés. Miközben azt mondom, hogy alig felismerhető, hogy mit látunk ezen a képen, mert hát, vannak rajta csíkok, meg pöttyök, meg foltok, mégis ez egy lírai megközelítés. Lehet azt mondani, hogy na, de hát ez semmi, mert a semmiből építkezik, de én azt gondolom, hogy kell ehhez kurázsi, meg ehhez már kell tudni egyszerűsíteni is. De ez már egy másik szint, amikor az ember a felépített világot elkezdi dekonstruálni, elkezdi lebontani. Elveszíti az élességet, elveszíti a fényeket, a térbeliséget, és az egész már csak egy szituáció lenyomata lesz, semmilyen szociográfia nincs benne formailag, és érdekes módon mégis megjelenik érzelmileg egy üzenet. Ezt én egy nagyon jó munkának gondolom, és tökéletesen értem, de ami még jobb, érzem is azt, hogy miről beszélünk, és azt is, hogy mire akar kimenni a fuvar. Köszönöm! Éva, neked mondom ezt, az elemzés után, hogy ugye azt tudod, hogy nehezíted a saját dolgod? Én örülök ennek, hogy nem nekem kell belőled kirugdosni ezeket a dolgokat, de utána számon is fogom kérni ezt, mint szint, tehát ez alá most már ne nagyon menjünk! (hegyi)
értékelés:    

Nagyon örülök annak, hogy Feri beküldte ezt a képet. Nem azért, mert ez egy tökéletes csendélet lenne, de talán most már Feri is megérti, hogy nem a tökéleteset keressük, hanem utakat keresünk, lehetőségeket, megszólalásokat, és pillanatokat. Azért örülök, mert érzem azt, hogy Feri szeretne valamiről beszélni, érzem azt, hogy ez a valami tulajdonképpen megfogalmazódott a fejében, és érzem azt is, hogy van ebben egyfajta tiszteletadás is Demeternek, bár ez a kép most nem abba a leckébe készült, és mindazzal együtt, hogy van mit pontosítani az ügyön, de a fő csapásvonal rendben van. Mondom azt, hogy mi az, amivel probléma van: Azt gondolom, hogy ez az egész megoldható lett volna olyan pirosakkal is, amik nagyjából egy fajtába tartoznak, tehát beszéltünk már erről, vagy ha nem, akkor a csendélet leiratában ez valószínűleg szerepelt, hogy nem keverjük össze a zöldséget, meg a gyümölcsöt. Pontosabban nagy indokának kell lennie, hogy az megálljon a lábán, vagy nagyon kell úgymond csonkolni tudni a formákat ahhoz, hogy az ember ne a felismerhető étel alapanyagokkal kezdjen el foglalkozni, hogy ez pritamin paprika, az paradicsom, az retek, és akkor nem sorolom fel a teljes étlapot. Ezen érdemes lenne elgondolkodni, hogy miért keverjük ezeket. Értem én, hogy mind piros, de még egyszer mondom, ha a gránátalmát, a szőlőt, a piros almát, meg esetleg ha találunk málnát, epret, és a fene tudja még miket összerakunk, akkor azt mondom, hogy ezek mind pirosak, és ezek működhetnek. Menjünk tovább, mert ezt nem kötelezően fogod elfogadni, ezt érzem én, de azzal mindenféleképpen kellene kezdeni valamit ugye, hogy van egy nagy tömegünk a képen, ami egy ilyen kékes-lilás színben van. Ezt más néven úgy is mondhatjuk, hogy szőlő, és ha a szőlőnek a színvilágát vesszük alapul, ami gyönyörűen ábrázolódik egyébként a képen, akkor hol van ennek az ellenpontja, kérdezem én. Miért nincs ezen szilva? Pár szem hamvas szilvával nagyon jól lehetett volna ellensúlyozni, azokat a vacak retkeket kihagyni, és a helyükre szilvát tenni, és máris kész, és működik. Ez most egy kérdés a számomra. Mert a retek így csak egy töppedt csimbók. És akkor mondom tovább: A csuma, ezek a levágott darabkák a holmiról. Vagy frissen tegyük oda ezeket a növényeket, és akkor még a csumája is él, vagy pedig arra ügyeljünk, hogy ezeket minél kevésbé ábrázoljuk. De az ilyen leszáradt retek levél, vagy szár maradványok nem igazán esztétikusak. Ezek azok, amiket el tudok mondani az egészről, mindazzal együtt, hogy a kép egyébként egy tökéletesen jól kézben tartott ügy, csak kellene foglalkozni a tömegelhelyezéssel. Javaslom Ferinek, hogy vegyen vízfestéket, meg egy papírlapot, és a vízfestékkel kezdjen foltokat felfesteni, nem kell annak korrektnek lennie, tehát, nem az a kérdés, hogy tudsz e nekem szőlőt festeni, hanem az, hogy próbáld meg ezt a képet lefesteni úgy, hogy csak foltokat festesz. Fess egy pacsmagot, ami lila, egy másikat, ami rózsaszín, egyet, ami piros, meg bordó, és vonatkoztassunk el attól, hogy ezek milyen tárgyak, egyszerűen csak a formákat, és a tömeget nézzük. Egyszerűbben is lehet, ha lusták vagyunk elmenni a boltba festékért, akkor hunyoríts, és nézd meg azt, hogy milyen foltok jönnek neked ki. Érdemes lenne ezt az egyensúlyt megalkotni. A másik kérdés az, hogy tudom, hogy írtad, hogy kicsi az asztal, de az előtér nekem valahogy elég szűk lett. Érdemes lenne nem ennyire körberajzolni ezt a sztorit. Mindezekkel együtt azt gondolom, hogy a saját tempódban, a saját utadon ez a kép egy elég fontos mérföldkő, úgyhogy megelőlegezem a 3 csillagot akkor, ha elkezdesz ezekre a dolgokra valamilyen módon reagálni. Verbálisan is, és képileg is. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy nekem ez a kép olyan – és elnézést kérek itt most Camillától, de arra vagyok befizetve, hogy őszintén beszéljek -, mint egy bűnesetnél talált fotó, még azt is mondom, hogy olyan, mint a Joker női verziója, mindenesetre elég borzongató kép, ez alapján a kép alapján, hogy nem tudnék beleszeretni a modellbe, az biztos. Valószínűleg ez is a cél, hogy tudatosan merevítetted ezt az egészet ebbe a hulla pózba, de az egész annyira kiüresedett, hogy az életnek semmi jelét nem mutatja. Mint egy baba, egy kirakati baba. Vagy, mint valamilyen bűnjel. Valamiért mindig ehhez kanyarodok vissza. Talán, mint egy német bűnügyi film, mint a Derrick, vagy valami hasonló jut eszembe. Ennél nem tudok tovább menni, megakadtam, hogy most ezzel mi volt a célod. Jó lenne, ha erről beszélgetnénk, szeretném, ha válaszokat kapnék. Addig én sem megyek tovább az elemzéssel, amíg nem kapok válaszokat. Köszönöm! (hegyi)

Mosolygok a címen, humoros lett, egy darabig kerestem is a hal szemét. Biztosan drága egy ilyen objektív, úgyhogy értem azt, hogy ezzel meg kell próbálni mindent végigvinni, de van, ahol ez megáll, és van, ahol nem. Az első kép tökéletes, ott minden rendben van, tényleg olyan lett, hogy nem tudok belekötni. Még a második képet is el tudom fogadni, bár itt már egy kicsit öncélú nekem a dolog, de vegyük úgy, hogy oké, le akartuk fotózni ezt a macikát itt, vagy nem tudom, hogy milyen állatot akar ez itt szimbolizálni. A harmadik képpel nem tudok mit kezdeni, valószínű, hogy ez valami malomház, magtároló, vagy fene tudja, hogy mi akar ez itt lenni, de mi a francot kezdjünk ezzel a nagy előtérrel? Nem értem, hogy most ezt hogy gondoltuk berendezni? Szép lenne ez, de biztos, hogy innen optimális ezt lefotózni? Ha ott ez a halszem, akkor azt tessék úgy kihozni, hogy ne legyen benne fű, fa, bogár, mert engem a villanypózna nem érdekel. Aztán a következő kép, a negyedik - ami nem tudom, hogy helikopter leszálló hely akar-e lenni, vagy iskolaudvar, fene tudja, hogy mi ez a betonplacc itt -, érdekes kritikai kép, és azt mondom, hogy ez még a viszonylag belefér kategória lenne, mert jól használja azt az adottságot, amit az objektív tud. A záró képre megint azt mondom, hogy szép konstrukció lenne, de nem tudom, hogy minek van ez az objektív bekapcsolva. Jó, hogy rajta maradt a gépen, és otthon felejtettem a normál objektívemet, de én most nem érzem indokoltnak ezt az eszközhasználatot, legalábbis nem minden képnél. Így a felesleget kidobálnám, lehet, hogy megtartanám az első, a második, és a negyedik képet, de az úgy önmagában meg billeg, az meg nem visz sehova. Gondolkodjunk ezen még egy kicsit, mert én most nagyon különállónak érzem az első képet. Ha az első kép kerül be ide a rendszerbe, akkor arra azt mondtam volna, hogy egy 3 csillagos kép, de a többire nem tudom ezt jó szívvel mondani, sőt, hát, van olyan kép, amit abszolút kihagynék. (hegyi)

Minden esetlegessége ellenére én úgy gondolom, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ugyanis lehet azt mondani, hogy ez nem a barátság lecke, hanem inkább a házi kedvenc, akár még az illusztráció is - ezek majd pontosításra is várnak, tehát a jövőre nézve ez fontos, hogy az ember tudja azt, hogy melyik kategóriába tartozik az, amit létrehozott. De a leirat, és a kép egysége, vagy a kép együttese egy olyan sztorit ad ki, amire azt kell, hogy mondjam, hogy olyan alkotói vénára utal, ami nem biztos, hogy a fotóban fog kicsúcsosodni, lehet, hogy az írásban, lehet, hogy rendezésben, lehet, hogy a színházban, de egy biztos, érdemes erre energiát fektetni. Én mindenféleképpen azt javasolnám Csengének, hogy keresse azokat a lehetőségeket, amikben az önkifejezéssel élni tud, mert van hozzá érzéke. A kép is egy szerethető kép. Egy problémám van, a nyakban lévő kis csengettyű, mert az most úgy olvad bele a képbe, mintha a macska kinyújtotta volna a nyelvét, az meg egy kicsit olyan furcsa lenne. Ez az egyetlen dolog, ami bosszant engem egy kicsit, mert mindig ebbe akadok bele. De én megadom a 3 csillagot, és a leckemegoldást is, mindazzal együtt, hogy ez egy érdekes felvetés, hogy a barátságról mit gondolunk, és hogy azt hogyan tudjuk képileg ábrázolni. Nem biztos, hogy mindig happy az a barátság. (hegyi)
értékelés:    

Érdekes, hogy itt a színtorzulások tulajdonképpen előnyére váltak a képnek, tehát az, hogy nincs a fehéregyensúly rendbe hozva, az tulajdonképpen jót tett ennek az üzenetnek, mert a kékes-fehér jó kontrasztot ad a pirossal, és ettől még inkább élő lesz az egész, szinte hússzerű. Amit nem nagyon értek, az a háttérben lévő sötét kocka, hogy az mi, azt gondolom, hogy valami ajtó lehet, vagy bármi olyan helyzet, amit ott a háttérben érdemes lett volna kivenni, tehát azért mozoghatunk annyit a kamerával, hogy ez ne legyen benne. Az esetlegesség nem erősíti a képet. A képre helyzet helyezett eszközök sem. Tulajdonképpen annyira szűkre van vágva az egész kompozíció, hogy hoznak valamilyen formai játékot, de ugyanakkor, ha a szabadságról, ha a nyárról, ha az örömökről, ha az ízlelésről beszélünk, akkor azért talán érdemes ezt kompozícióban is helyre rakni. Maga az üzenet jó, és az irány is jó, csak úgy érzem, hogy a kivitelezés túlságosan laza lett. (hegyi)
értékelés: