Feladatmegoldás

Hát, Feri, azt gondolom, hogy elég vicces helyzetet teremtettél, hogy mi ez a kozák, és hogy miért pont vele van nektek ennyi problémátok családilag. Az üzenet jó, csak nem értem azt, hogy miért csuktad be ennyire a szemed, mert ez a szem becsukás nekem elidegenítő. Aztán azt is hozzáveszem, hogy az állad alá tett kéz azáltal, hogy egyik ujjadat sem látjuk, olyan, mintha egy csonkolt kezet látnánk. Ezekre a csonkolásokra tessék odafigyelni, mert ezek nem jó üzenetek, elviszik az ember gondolatait, még ha csak egy villanásnyi időre is, de olyan érzetet hoznak, ami nem való a képre. Azért adom vissza ismétlésre, mert maga az irány jó, de tessék ezt valahogy úgy megoldani, hogy kevésbé legyen leltárszerű, mert megint azt mondom, hogy olyanra világítottad, hogy itt most minden megvan, a pöttyöket is megszámolhatom a falon, és nem biztos, hogy erre szükség van. Az irány, az érzelem, a humor jó, ez mind fontos is, de tessék ezt valahogy intimebben megfogalmazni.

Megint egy szendvicsképet kapunk, amiben van egy valós régió a tájképi hatásokkal dolgozó látképpel, a fickóval, aki ül a hegytetőn a kereszttel, ezek mind nagyon izgalmasak, és aztán a kép felső részében, mint egy ilyen délibábos ügy, megjelenik ennek az egésznek valamilyen éteri levonata. Én ezt jónak gondolom, mindazzal együtt, hogy én nem vagyok a képmanipulációnak olyan nagyon elkötelezett híve, de ez itt indokolt, és helyén való, és kap az egész ettől egy ilyen furcsa gellert, egy ilyen furcsa fricskát. Jó ez, tetszik, köszönöm! Megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is, Bara, de ez nem jelenti azt, hogy a magány leckén ne kellene még dolgoznod, szerintem, van ebben még neked rendesen anyag. (hegyi)
értékelés:    

Barától kaptunk már ilyen tükröződéses játékot, és azt gondolom, hogy ezt ő nagyon jól érzi, hogy mi az, ami alkalmas erre egyáltalán, hogy melyik szituáció, melyik helyzet, hol lehet ilyet találni, hova kell akkor állni, honnan fog ez jól működni, honnan tudom megoldani azt, hogy ennek az egésznek a viccessége, és a ritmusa is megtörténjen a képen. És hogyan tudom ezt mégis úgy fűszerezni, hogy mégsem a vicc a kérdés, mert hát, ez a napernyős fickó itt azért eléggé mókás, de közben meg mégsem őróla szól a történet egyedül. Van mód körbejárni a képet, van mód szemlélődni, ráadásul két egymásnak tökéletesen ellentmondó világot látunk. Egy szociografikus megközelítést a kép alsó régiójában, és egy abszolút lírai, festői megközelítést a felsőben, és mégis megél együtt a kettő. Bara, ezt te nagyon érzed, úgyhogy nagyon köszönöm ezt neked! Nagyon jól működik ez a kép! (hegyi)
értékelés:    

Macskával engem bármire rá lehet venni, még arra is, hogy 3 csillagot adjak. Ugyanakkor, ha az a kérdés, hogy ő most rejtőzködik, akkor talán egy kicsit a környezetből többet kellene adni. Most annyira körbevágtuk ezt az egészet, hogy ez a zöld még kevés nekem ahhoz, hogy őt rejtőzködni lássam. Elhiszem, mert leírtad, de én most nem a rejtőzködést látom, hanem azt, hogy zavar ott engem az a fikusz levél, és én azt onnan elhajtanám. A tömegelhelyezésnek sem ártana, ha oldalirányban kapnánk még valamit, akár két-három ujjnyit is ahhoz, hogy ez az egész a maga dekomponáltságával majd helyrebillenjen. A háttérrel, ami történik, az abszolút rendben van, látom egyébként, hogy itt is valamilyen, akár dupla expós, akár tükröződéses helyzet van, ezt persze nem tudom innen egyből megmondani, hogy ez micsoda, de valami fátyol került erre a képre, ami nem tesz rosszat neki, az ott helyén van. Nyilvánvalóan az is kérdés, hogy ez a macska mennyire barátságos, mennyire kezelhető, mert mindebből a ritmusból nekem most a humor irányába kilóg, hogy a kis homlokán ott vannak ezek a szöszök. A mi macskánk is, és tulajdonképpen az összes ilyen bujkálós őrült, de nekem azért most ez nem annyira illik ehhez a képhez. (hegyi)
értékelés:

Többféle ritmussal dolgozik az alkotó, egyrészt van egy nagyjából csendéleti beállításunk ezzel a gyertyával, a fürdőszoba, vagy konyha csempével, aztán van egy érdekes fényfestési játékunk, amiben talán a füst is benne van, amiben egy nagyon szép, ívelt kézmozdulat, vagy kalligrafikus ritmus jön be. Aztán kapunk egy olyan önportrét, ami ebben, mint egy ilyen álomszerű helyzet tud jelen lenni, és ráadásul ennek különböző fázisait láthatjuk. És még valami, ami megint érdekes, hogy ez az egész dolog egy nagyon érdekes színdinamikában van megoldva, ezzel a meleg, vörösbe forduló naranccsal, és ezzel a hideg kékes-lilával. Van egy nagyon különleges íze. Valahogy olyan az egész, mintha egy emlék felidézése lenne. Tulajdonképpen, még akár a gyász leckébe is kerülhetne ez a kép, vagy akár illusztrációja is lehetne egy versnek. Jó az irány, és jó ez az egész ritmusképlet. Megadom a 3 csillagot, és ez egy jó leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

A törött formák mindig hordoznak valamilyen veszélyérzetet, valamilyen fájdalmat, sérülést, valamilyen bántást, valamilyen élményt, ami a nézőben egy távolságtartó megközelítést eredményez. Részben ezek a saját belső élményeink, részben pedig a formából adódó érzetek. A tárgyi világ ráadásul összeköttetésbe kerül egy szereplővel is, és ebből végeredményben az is kihozható, hogy itt van egy fiatalember, aki eltörte ezt a vázát, és most várja, hogy megbüntetik-e, vagy sem, ugyanakkor nagyon érdekes, hogy az első pillanatban, amikor ránéztem erre a képre, akkor én azt véltem felfedezni, hogy itt két szereplő van. Van egy főszereplő, aki a kis kockás ingével, farmerjával áll, és várja a büntetést, vagy épp valamilyen feloldozást, vagy bármilyen reakciót, de van egy másik szereplőnk, akinek csak a kézfejét látjuk, aki egy függöny mögött van, aki akár ezt mint nagy ruhát is hordhatná, tehát ott van egy anya, ott van valaki, aki ebből a lemerevedett, ijedt helyzetből megpróbálja őt kihúzni. Nekem ez volt az első élmény, és persze, utána rájöttem, hogy az csak egy függöny ott hátul, de azóta is, akárhányszor ránézek erre a képre, az első, ami beugrik, az ez. Az ötlet jó, a ritmus is jó, és az üzenet is jó, nem egy könnyen megfejthető élmény, az biztos, nem egy játékos történetről van szó, hanem egy sokkal drámaibb ügyről. Mondok még egy érdekes dolgot, olyan ez az üveg felület, a nyak felé a hátsó falon, mintha valami totemoszlop is visszatükröződne. Nagyon érdekes, egy ilyen üvöltő totemoszlopot látok ott. Összegezve az egészet, ez egy jó gondolat a gyermekkorra, és egy jó ritmus. A megfejtése nem adja egyszerűen magát. 3 csillag és a leckemegoldás is megvan, de Noémi, ne hagyjuk annyiban ezt a leckét. (hegyi)
értékelés:    

Hát, én nem tudom, hogy kik ők, biztos fontos szereplők, és ha az ember elmélyed ebben a kultúrkörben, akkor biztos fejből mondja, hogy ezek kik, nagyjából hasonlatosnak érzem ezt a fajta szcénát, mint a stand up-osokét, nagyon remélem, hogy nem fog elmenni az egész abba az irányba, de várjuk ki a végét. A helyzet nagyjából értékelhető, van egy színpadi terünk, van egy előadói terünk, ahol szövegeket mondanak, majd a végén meghajolnak. A dolog megvan, csak valahogy nincsen lelke az egésznek. Azért mondom ezt így Ágnes, mert valahogy olyan érzésem van a riportjaid egy részénél, mintha valami feladatot megoldani próbálnál, de magadat kihagyod, ebből az egészből kivonod. Azt gondolom, hogy ez azért nem biztos, hogy jó, mert el kell gondolkodni azon, hogy itt van pl. ez a képsor, kapunk 4 képet, de ebből a négy képből én nem látom, hogy ők most egy kultúrházban vannak, vagy milyen szituáció ez, és azt sem nagyon értem, hogy ez milyen érzelmi helyzetben van jelen. Valamilyen közömnek ehhez nekem lenni kell. Ezt úgy tudom megoldani, hogy változtatom a plánokat, változtatom a nézőpontomat, közelebb – távolabb megyek, játszom ezzel az egésszel, és a végén ebből, mint egy ilyen tánc, kijön majd valami, kimozogjuk ezt az egészet, de most nem érzem ezt, hogy kiválasztottál volna két személyt, vagyis kiválasztottad őket, de nem értem, hogy miért pont őket. Megállsz egy bizonyos szintnél, és nem megyünk tovább. Nyilvánvaló, hogy az adott hely adottságait is figyelembe kell venni, hogy mennyire lehetett volna ebből talán jobban kijönni, de azt gondolom, hogy ha az ember fotózik, akkor próbálja meg kihozni a legtöbbet, ami kihozható. Most ezt ennél a képsornál nem érzem. És hol a közönség? Vagy ők most itt kik előtt hajolnak meg? Azt írod, hogy ez a Sziget Fesztiválon van, de ebből meg nem kapok semmit. (hegyi)
értékelés: