Feladatmegoldás

Az, hogy ez nem természetfotó, az száz százalék, és ezt nekem így ne adjuk el, mert ez egy más kategória. Át kellene sorolni egy másik leckébe, és ezt hadd ne én tegyem meg. Erre kérném Ágnest, hogy tegye meg, hogy elgondolkodik ezen. Utólag azt mondom, hogy már ne rakosgassuk, de fejben nem ártana elgondolkodni azon, hogy mitől lenne ez természetfotó? Nyilván lehet azt mondani, hogy: mert hát, a lakótelep is a természet része. Én meg azt mondom, hogy: a francokat! Az városfotó, az enteriőr, az nagyon sok minden más lehet, de ne akarjuk a természetre ráerőltetni magunkat, sajnos a valóságban így is megtesszük rendesen. A kép azonban nagyon rendben van. Egy dolgon lehet, hogy érdemes lenne változtatni, és ez utómunkában megoldható, hogy a perspektíva korrekciót megtesszük, mert most az objektív gyújtótávolsága miatt az, hogy ez egy nagy látószögű beállított objektív, van egy ilyen hordótorzítása ennek az egésznek. De ez az utómunka szoftverben helyrehozható, és érdemes is helyrehozni, mert maga a kép, amit mutat, az abszolút rendben van. Következő lépcső majd az lesz, hogy egy kis tükörrel, vagy alufóliával abból a fényből, ami ide bever - mert itt azért elég erős délutáni fény van -, abból a fényből valamennyit visszatükrözzünk erre a bedöglött muskátlira itt a baloldalon, mert annak ott azért elég sok része van árnyékban, és érdemes lenne ott egy picit deríteni. Ettől függetlenül a kép tökéletesen rendben van, úgyhogy én adok erre 3 csillagot, leckemegoldásnak viszont nem tudom elfogadni. De a kép egy nagyon erős kép! Mondhatom azt, hogy Ágnes utóbbi időben készített munkáinak, és itt az utóbbi időt az elmúlt fél évnek veszem, az egyik legerősebb, ha nem a legerősebb képét látjuk. (hegyi)
értékelés:

Érdekes párhuzamot kapunk a régi könyvekkel, és egy olvasó hölggyel, aki gondolom, Mammucska, és remélem, hogy talán nem kell háttérinformáció és tudás ahhoz, hogy más is értelmezze ezt a képet, azt a kapcsolatot, ami a valóság és a tükörvilág között van. Ráadásul nagyon ügyesen ez a két dolog felcserélődik, hiszen a tükörvilág az, ami a mostani, a jelen, és a valóságként ábrázolt gyűrött könyvek és fényképmappák azok, amik a múltat mutatják. Érdekes ez az egész, hogy hogyan hozod ide a múlt érzetét. A kompozíciót kicsit szűknek érzem, és ettől egy kicsit szájbarágósnak hat most a kép, tehát érdemes lenne egy kicsit tágabb képkivágást használni. De ettől függetlenül megvan a 3 csillag, és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Árpi, itt most egy 5 csillagosat gurítottál, mert úgy vélem, hogy az eddig látott filmjeid közül az egyik legösszeszedettebb filmet kaptuk meg. Van eleje, közepe, vége, van egy történeti ív, értjük, hogy mi miért történik, nincs melléduma, nincs művészkedés, hanem szigorúság van a történetmesélésben, és ez jót tesz. Vannak visszautalások, vannak a valós, leforgatott történeten túlmutató áthallások, és ezek is jók. Azt gondolom, hogy ha van értelme, akkor így van értelme a filmkészítésnek. Ez most nem azt jelenti, hogy csak a lineáris történetmesélés működik, de mindenféleképpen fontos, hogy a néző ne essen ki a történetből azért, mert egy snittet elfelejtettünk leforgatni. Márpedig a filmekben, amiket láttam az elmúlt időben tőled, néhányszor azért ez előfordult. Azért nem elemzem ezt most tovább, mert szerintem mindenki nézze meg, és a maga érzelmi attitűdjét adja hozzá. Ami a barátság részét illeti, az abszolút érthető, tehát, amit filmben el lehet mondani a barátságról, azt ez a film elmondja. Ahol egy kicsit még úgy érzem, hogy van mit javítani, az a szereplőválasztás. Talán egy kicsit nagyobb figyelmet kell fordítanod arra, amikor a castingot csinálod, mert a nyüzügébb szereplő néha túlságosan modoros. Miközben a főszereplő nagyon jól működik, aközben a mellékszereplő, a társ, a barát, túlságosan sok olyan gesztust hordoz, ami csinált, amiben nem érzem a valósághoz való kötődést, ettől pedig az egész elmegy egy ilyen panoptikum irányba, és az nem biztos, hogy jót tesz. Ettől függetlenül az 5 csillag megvan, és várnám a folytatást Árpi! (hegyi) értékelés:    

A cím egy dal szövegéből egy részlet, és ha erre hagyatkozom, akkor valószínű, hogy a képi utalás is erre akar menni, miközben azt gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes kép lenne, akkor (megint), ha bíznál abban, hogy amit gondolsz, az érvényes és helyes. Ami izgalmas nekem ebben a képben, az a majom arca, és a kéz találkozása, a másik, kamerát tartó kéz, váll, és a szőrzet találkozása. Ezek nagyon érdekes ügyet hoznak létre, és hogyha ebben egyetértünk, ha te is ezt gondolod, és ezt láttad meg ebben a képben, márpedig nagyon úgy tűnik, hogy erről van szó, akkor most feltennék néhány kérdést. Miért van az, hogy átszíneztél egy viszonylag kis részt ennél a képnél, mi szükség volt erre, és mit akar ez jelenteni? Mi szükség van arra, hogy a majom haját, és a felső képrészt is megkapjuk? Mert homloknál simán lehetett volna vágni, ugyanis minden, ami a fő figurán kívül történik, az gyengíti a hatást. Ez nem azt jelenti, hogy nagyon szigorúan csak a két kézre kellene koncentrálni, de tömegelhelyezésben, ha megfigyeled, a felső részből, ha két ujjnyit levágsz, már feszesebb lesz ez az egész, miközben a vállba meg kár, hogy belevágtunk. Az ötlet jó, de pontatlannak érzem a kivitelezést. (hegyi)
értékelés:

Megint az idegen nyelvű cím... Én azért próbálok ez ellen ennyire ágálni, és itt most nem személyesen Camilláról van csak szó, hanem arról, hogy ez úgy tűnik, hogy valamiféle dömpingben jelenik most meg az oldalon, mert a kép címének van értéke és értelme, de annak is, ha valamit idegen nyelven közlünk. Ez nem azt jelenti, hogy nincs létjogosultsága az idegen nyelvű címnek, de akkor annak plusz jelentéstartalmának kell lennie, hogy miért nem azon a nyelven közlünk, amin a többi néző esetleg ért, és itt most nem látom azt, hogy mi ennek az oka. Ami a fotót illeti, kedvelem a beállítását, kedvelem azt, ahogy ez megvalósul, főképp azt a fürkésző, kíváncsi tekintetet, ami a kamera mögül felénk néz. A technikai megoldással viszont nem értek egyet. Nem tudom, hogy miért van szükség arra, hogy ennyire szétroncsoljuk ezt az egészet. Ha azért, mert a valóság túl hétköznapinak bizonyul, akkor én azt gondolom, hogy bíznod kellene magadban abban, hogy a szemed, a gesztus elég erős ahhoz, hogy elvigye a vállán ezt a képet. Mivel ez egy önismereti tréning is, amit csinálunk, azt tudom javasolni neked Camilla, hogy ezen a 2. leckén ne lépjünk túl még, és ha lehet kérnem, akkor küldjél még önképeket ahhoz, hogy elfogadd azt, hogy ez működhet, mint közlési forma. Egyfajta önbizalom erősítésként gondolok erre, mert a bizonytalanság abban van, amikor az ember utólag elkezd bindzsizni a képpel, hogy valamit túl akar rajzolni, valamit túl akar színezni, túl akar gondolni, mert a valóság nem elég erős számára, holott a valós jelenlétnek kell a képről lejönnie, és ha ez megtörténik, akkor nincs szükség a manipulációra. Úgyhogy most azért vagyok bajban, mert ha a szemeket figyelem, akkor ez egy 3 csillagos kép, ha az utómunkát, akkor meg nem, így most azt mondom, hogy 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Tamás, ez egy három csillagos leckemegoldás, nagyon jó ritmus. Az épített környezetes leckébe is el tudnám képzelni, de tegyük az absztraktba, hát, hogyha te odatetted, én elfogadom. Jók a fények, jók a ritmusok, jókor exponáltál, még az is jó, hogy a háttérben hagyod, hogy kimenjünk a képből, mert ez a valóság, ettől az egész elveszti a sterilitását, és ez jót tesz neki. Hát, én erre most mit mondjak? Kész van! (hegyi)
értékelés:    

Volt egy előző kép, amire azt mondtam, hogy kevés nekem a környezet, most itt úgy érzem ennél a képnél, hogy egy jobban megoldott helyzet. Fel tudod kelteni vele a vágyat, hogy én is elfeküdhessek ott a füvön, lesz, ami lesz, mindegy, hogy összekoszolom magam, mindegy, hogy hülyének néznek, hogy mit keresek én ott, de a saját magam örömére megtehessem. Örülök ennek, a 3 csillag megvan. A képre ne írjunk rá, jó? Mert nem nagyon szép, még akkor sem, ha ennyire elrejted a sarokban. (hegyi)
értékelés: