Feladatmegoldás

Érdekes ez a tükröződős megoldás, ahogy a történetek egymásra másolódnak. Van ebben egy kis zenei viccelés hatás is. És még azt is mondom, hogy tulajdonképpen a kompozíció is rendben van. Ha nagyon akarok benne hibát, eltérést keresni, akkor talán azt tudnám hozzátenni, hogy nem biztos ám, hogy mindenre megoldás a négyzetes kompozíció. Itt most ez, ha akarom, működik, de azért arra szeretném felhívni János figyelmét, hogy talán ebből majd érdemes kicsit kitekinteni, mert akár a klasszikus 4:3, vagy 3:2 képarányt sem kellene elhanyagolnunk, abban is kellene gyakorolnunk a kompozíciós rendet. A merengés, a távolba nézés, a belső utazás abszolút átjön a képről, kicsit didaktikusan erre rá is erősít, ha jól látom a pályaudvari helyzet ábrázolása, szóval azt gondolom, hogy ez egy jó ritmus. Benne van az a belső intimitás is, amitől akár a magány leckébe is kerülhet, hiszen a gondolatainkkal akármennyire is nem szeretnénk, mindig magunk maradunk a végén. A leirattal is egyet kell, hogy értsek. A végére viszont János két dolgot hadd mondjak. Egyik, hogy szórványos a jelenléted, és ez nem jó. Kell, hogy gyakrabban találkozzunk itt, mert akkor lesz haladás, és nem toporgás egy helyben. A másik, hogy elég régi tagunk vagy már ahhoz, hogy számon kérhessem, hogy a harmadik leckével mi a fene van? A következő legyen az, hogy megcsinálod a harmadikat. (hegyi)
értékelés:    

Lehet, hogy érdemes lenne ezzel még egy kicsit molyolni a tónusokat illetően, mert van egy ilyen szürkés-kékes fátyol ezen az egészen, és talán ennyi a kritikám. Ugyanis a kép nekem izgalmas, és ebben a megközelítésben abszolút el tudom fogadni. Jó ez a hármas tagolás, dinamikus, esztétikus. Lehet azt mondani, hogy lehetne egy kicsit élesebb, és ebben van némi igazság, mert erre törekedni kell, amikor maguk a formák és a struktúrák ezt igénylik, márpedig itt igen. Nem tudom, hogy ez az utómunkának köszönhető-e, tehát, hogy az eredeti kép mennyiben rongálódott az utómunka során, vagy már eleve bemozdultunk egy kicsit, de maga a gondolat és a megfigyelés tökéletes. Jó a pillanat, jó a kimetszés, kellően absztrakt, és kellően izgalmas. Köszönöm szépen, megvan a 3 csillag. Nagyjából ebben az értelemben kérnék gondolkodni ezen a leckén. (hegyi)
értékelés:

Érdekesek ezek a játékok. Van ebben nekem egy kis Magritte–i íz, René Magritte figurái, vagy meglátásai hasonlatosak egy kicsit nekem. A beállítás is jó, bár azt gondolom, hogy egy kicsit szűk. Valamiért nagyon körbevágtad a figurákat, még szerencse, hogy a felső résznél nem vagyunk ennyire szigorúak, de ott meg elég szerencsétlen a vágás. Nyilván függ ez attól is, hogy milyen méretű a szoba, hogy hogy férünk el a fényképezőgéppel, de én azt gondolom, hogy érdemes lenne odafigyelni arra, hogy kell, hogy legyen levegője, tere, atmoszférája ennek az egésznek. Azt érzem, hogy ez egy üres helyszín, de ezt csak sejtem, meg kéne erről bizonyosodnom, és nem hagyod, mert annyira szűkre vágtad az egészet. Az ötlet rendben van. Ha ez megismételhető lenne úgy, hogy ezt újragondolod ebben az értelemben, akkor én azt mondom, hogy érdemes lenne ezzel kezdeni még valamit, ugyanis maga az üzenet jó. Ha ez ismételhető, akkor ezt kérem, ha nem, akkor 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Kicsit olyan érzésem van, hogy ez most valamiért bekerült ide a rezonanciába, de nem nagyon látom, hogy miért, talán azért, amit a vízcseppek létrehoznak, de elfogadom, mert a kép tulajdonképpen rendben van. Lehet, hogy én forgattam volna rajta egy kicsit, lehet, hogy ennyi ráférne még, hogy 1-2 fokot az óramutató járásával ellentétesen forgassunk rajta. A tömegelhelyezés rendben van, van ebben valami melankólikus, de ugyanakkor van benne valami kicsit félelemkeltő is. Az ember azt hinné, hogy már túl van valamin, aztán a fene tudja, hogy mi jön még az úton, nekem ez volt az első gondolatom, hogy kint vagyunk az erdőből, de még nem vagyunk túl mindenen. Köszönöm szépen, megadom rá a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

Zoli, ez mindenképpen előrelépés a saját utadon, ezt én nagyra értékelem! Az az érdekes ebben a képben, hogy elindít egy olyan élményt, amire azt mondom, hogy Robert Mapplethorpe. És itt az önportréra gondolok egyértelműen, és nem biztos, hogy a szexualitás, vagy az önfelvállalás miatt, de formailag mindenféleképpen van egy párhuzam. Élményben is megvan ez azért valahol, de megint azt mondom, hogy túl szűkre vagyunk vágva. Valami gesztus is létrejött itt, de azt a gesztust meg kéne tudni mutatni. Önmagában a lecsukott szem, nem biztos, hogy elég, hogy elvigye ezt a vállán, ráadásul, amit esetleg nem tudunk világításban megoldani, arra azért utómunkában rásegíthetünk. Ugye, azt mondtam, hogy mindig a legvilágosabb rész az, ami a legközelebbi, és a figyelmet elviszi, itt ez most az arccsont része, az orrnyereg, a szemöldök részei, és a nyak kulcscsont felé lévő része a kép baloldalán. Erre megy el a figyelem. Nézd meg, hogy ha az orrnál takarsz, a kép felét letakarva, akkor mit fogsz látni. Érdemes lenne még ezen molyolni. (hegyi)
értékelés:

Nem egy könnyű helyzet egy ilyen megfigyelés, és az ember izgalmában arra figyel, hogy jókor exponáljon, és nem biztos, hogy arra, hogy hogyan tartja a kamerát. Kár, hogy ez bemozdult, és kár, hogy a mélységélesség így van megválasztva ahogy, mert itt ez most a minőség rovására ment. Ugyanakkor maga a megfigyelés jó. Az utómunkát hiányolom, mert nem ártott volna itt egy kicsit a tónusokkal játszani. Nagyjából a kép negyedét a bal oldalon visszább kéne venni, szerintem érzed azt átlósan, hogy hogyan van ez kivilágosodva itt, és ez nem annyira jó, ezzel érdemes lenne dolgozni. Tehát utómunkában mindenféleképpen volna még ezen mit csinálni, de sajnos itt az életlenség az, ami a nagyobbik baj. A megfigyelés rendben van, úgyhogy 2 csillag, a technikával problémám van. (hegyi)
értékelés:

Érdekes ez a kép, mert elindított egy gondolati síkot. Bódy Gábor világát vélem itt felfedezni. Furcsa megfigyelés, hogy csend, de még ezt is el tudom fogadni, hiszen van egy érdekes helyzet ezzel. Nyilvánvaló van egy primér utalás is, hogy csendben kell maradni ahhoz, hogy ezek az állatok közel merészkedjenek hozzánk, ugyanakkor nem ebben keresem a megoldást. Amivel nem annyira nagyon értek egyet, az a kép előterében a tónus, ahol a napfény ezen a füvön megjelent, és én azt gondolom, hogy ezt tónusban egy kicsit visszább kellene venni. Ha megnézed, és az ujjaddal elkezded takarni ezt a részt, akkor látod, hogy egyből akadály nélkül haladunk befelé, még akkor is, ha ezek a faágak akadályt jelentenek, de nem akadok fent azon, hogy mi van itt az előtérben, nem itt keresem majd a megfejtést, hanem egyenesen befelé haladok. És ez fontos lenne. (hegyi)
értékelés: