Feladatmegoldás

Az árvízi fotók újabb darabját kaptuk, és az egészben az az izgalmas számomra, hogy olyan nézőpontot talált magának Csaba, ami nem egy megszokott ábrázolása ennek az épületnek, mert nem a Duna felől szoktuk ezt nézegetni. Egyébként ezt talán annyiban nehezíti a néző dolgát, hogy több idő kell ahhoz, hogy beazonosítsa, hogy hol is vagyunk, merre is vagyunk, és mi az, amit látunk, és mi az, amit nem látunk. Ugye, itt a rakpart az, ami eltűnt. Nem könnyen, nem gyorsan adja magát ez a kép, ettől függetlenül ez egy rendben lévő munka, és el tudom fogadni erre a leckére. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de vannak olyan épületek a rakparton, amik talán könnyebben beazonosíthatóak lennének. És itt most nem elsősorban az országházra gondolok, mert azt fotózzák éppen elegen, de azért érdemes lett volna megnézni, hogy mi van a híd másik oldalán, és akkor talán lehet, hogy egy olyan nézőpontot találunk, ahol a fák nem takarnak ennyit ebből az egészből. Mondom, nem tudom, nem voltam ott, de lehet, hogy lehetett volna izgalmasabbat is találni. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag, de a leckemegoldással várnék még. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy ez az egész nekem olyan, mintha borulna, miközben valószínű, hogy nem. Talán van fél foknyi ebben, amit az óramutató járásával ellentétes irányban vissza kellene forgatni, de nem is ez a fő kérdés, hanem a ritmus, és én ezt a ritmust el tudom fogadni. Kicsit bánom, hogy a kép felső részénél nem az ívre, hanem az ablakkeretre tetted a hangsúlyt, és azt futtattad ki a sarokig, és miközben, megpróbálunk fent kilépési pontokat keresni, ez a kép alsó részénél nem történik meg, pedig hát, ott sem ártott volna ezen elgondolkodni, hogy szükség van-e arra a lezáró elemre, ami a párkányrész, vagy pedig nincs. Ne én hozzam meg ezt a döntést, neked kell ezt eldönteni. Ha szükség van rá, akkor hagyjunk még valamennyit alul, ha nincs, akkor vágjuk le az egészet. De az ötlet és a ritmus jó. Ez egy 3 csillagos kép egyébként, mert a komponálást lehet még javítani utólag egy kicsit, és ennél a képnél azt hiszem, hogy ez megoldható. (hegyi)
értékelés:

Tibor, értem, hogy a fény most a gázláng, de nem kapom meg azt az élményt, amit fáradt reggeleken élek meg, vagy élhettem meg albérletben akkor, amikor csak a kis gázrezsó volt, amin esetleg megpirítottuk a zsemlénket, és azt ettük, mert még egy kenyérpirítóra sem futotta. Ha ezt az élményt át tudod adni, akkor ennek van értelme. Így önmagában ez nekem nem egyértelmű fogalmazás. (hegyi)

Az a helyzet, hogy nem tudok mit kezdeni a képpel. Hiányoznak róla szereplők, de az árnyékuk sem befejezett, mert ha mással nem is, de az árnyjátékkal lehetne játszani, ám itt ez nem történik meg. Szűkre van vágva az egész, van benne valami félelem, mert látszik a kéztartáson, de főleg a lábtartáson, hogy ő bizonytalan ebben a helyzetben. Nem egyértelműen vidám, ami nem baj, ha indokot tudsz nekem mutatni a képen belül, hogy mi a történet. Ez a történet most nem rajzolódik fel. (hegyi)

Ez egy turistakép, ahol kell anya, a gyerek, Zeusz a kövön, minden egy képben, hogy hazavihessük és mesélhessünk róla. Megint a fényekkel van baj, nekem úgy tűnik, hogy az időjárási viszony nem lehetett túl jó, kicsit olyan viharosabb, vagy vihar előtti hangulata van. Ebben a formában ez most nagyon lapos. Megint azt mondom, hogy meg kell nézni azt, hogy mi az, amikor ez az egész dinamikát kaphat. Két ilyen helyzet van, az egyik a fény, a másik annak hiánya, vagy ellentétpárja, tehát a vihar. A viharban haragosabb az egész, tónusosabb, de drámaibb, a fényben pedig az öröm, és a dolgok megélése az, ami jelentőséggel bírna. Azt is tegyük hozzá, hogy az egyik szereplő mellénéz a kamerának, a másik szereplő nem nagyon érti, hogy miért lett ő ebbe belerángatva. (hegyi)

Ezt a képet átteszem a tárgyfotóba, azt is megmondom, hogy miért. (Egyébként határán billeg a reklámnak.) A csendélet lecke másról szól, az valami olyan pillanatot akar megragadni, ami túlmutat önmagán. Megtalálni az egyediben az általánost, azt, ami továbbvihető és átadható a nézőnek. Ezt ebben most nem érzem. Esztétikailag ezek a tárgyak más kategóriát képviselnek, mint ami egy csendéletben jól megrajzolható. Elfogadom a kockás abroszt, megnehezítetted vele a dolgodat, de nincs vele baj. A flakonok viszont önmagukban eldöntendőnek kell legyen, hogy felismerhetőek legyenek, mert akkor legyen a szöveg rajta, de elmegyünk a reklámfotó felé, vagy pedig, mint itt a bal oldalon, tulajdonképpen csak a flakonságát mutatjuk, de nem azt, hogy most ez milyen típus. Figyelni kell arra, hogy a szöveg abszolút szétveri az egészet, tehát nem a szövegre utazunk. Akkor utazunk a szövegre, ha reklámfotót csinálunk a Gilette–nek, az egy másik kérdés lenne, de akkor meg mit keres ott a másik termék? Akkor csak Gilette legyen rajta. Ami viszont a fő baj, és ezt nem is értem igazán, hogy levágtad az egyik szereplőt, de mi ennek az oka? A fényfestéssel sem nagyon tudom, hogy mit akarunk csinálni azon kívül, hogy bekapcsoltunk egy lámpát. A fényfestés fontos, de szerintem még korai eszköz. Ahhoz, hogy a fényfestéssel elkezdjünk dolgozni, jó lenne eljutni legalább a 30-40. lecke köré, mert utána már evidens lesz, hogy mikor és hol alkalmazzuk. Itt most valamiért odakerült, de nem nagyon látom az indokát. Mit akar ez mutatni? A sebességet talán, a mozgást, hogy borotválkozunk? De hát mindehhez képest akkor nagyon nyugalmas az, ahogy ez a borotva nekidől annak a narancssárga flakonnak, tehát, az ellentmond ennek a dinamikának. Úgyhogy sajnos nem tudok mit csinálni a képpel. Azért nem, mert kompozícióban lötyög, miközben felcsúszott az egész, olyan, mintha az állványom elmozdult volna a gép, és a keresőmezőből kicsúszott volna a téma. Nem nagyon látom át, hogy mire akart kimenni most a fuvar. (hegyi)