Feladatmegoldás

Viki, bajban vagyok, mert nem értem ezt a három képet. Nem azért nem értem, mert nem látom, hogy mi van rajta, hanem azért nem értem, mert nem tudom, hogy miért őt választottad ki. Nem értem, nem érzem a választás miértjét. Elég kusza ez az egész, kuszaságában, mint kompozíció billegnek a dolgok, szanaszét szóródik a figyelem, és hiába változtatod a mélységélességet, ettől még ez nem válik történetté. Akkor állna meg a lábán, ha mesélne valamit. Önmagában az, hogy megváltoztatjuk a mélységélességet, az nekem kevés. Hasonló képeket lehet látni fényképezőgép teszteknél, hogy kiválasztanak valami tetszőleges tárgyat, és akkor ott bemutatják azt, hogy milyen a képzaj, meg milyen a feloldóképessége az objektívnek, meg hogyan lehet a mélységélességet mozdítani, ott ennek van helye, ott az ember ennél többet nem vár. Egy képi munkánál viszont igen. Lehet az egy tendencia, vagy cél, hogy a rendezetlenségből a rend felé haladjunk, de akkor olyan tárgyakat kell kiválasztani, amik az elmosásnál rendet mutatnak. Ahogy megyünk a kép eleje felé, ahogy haladunk a mélységélességgel, az első képnél ezek a kilógó ágdarabok eléggé zavarosak, meg a belógó jobb felső saroknál lévő faág is, valami nagy flekk az elején utunkat állja, mondhatnánk, hogy ez a rendezetlenség. Igen ám, de ahogy megyünk előrefelé, nem nagyon történik változás. Tehát mind a három nézőpont, amit kiválasztottál önmagában is rendezetlen maradt. Nem nagyon látom, hogy mire is ment itt ki a fuvar. Kérlek, hogy segíts, hogy értelmezhessük, és ne annyi maradjon, hogy én ezt most leelemeztem, és nincs rá válasz, mert várom a gondolataidat! (hegyi)

Végülis el tudom én ezt fogadni ebben a formában, mint leckemegoldás, de azért azt tegyük hozzá, hogy érdemes lenne a kompozíción még segíteni. Nem nagyon érzem szükségét a két felső sarokban lévő sötét színű flekknek, már csak azért sem, mert engem nem érdekel, hogy ez egy Flair típusú kerti szék. Engem az érdekel, hogy van valami absztrakció, és ezt tessék végigvinni. Ott lebukik ez az egész, és erre nincs szükségem. Meg kell keresni azt a pontot, ahol ez úgy tud megvalósulni, hogy a belső kohézió képkereten belül marad, és nem kandikálnak ki belőle részletek, és nem bukik el az egész, mint egy werkfotó. Ezen kellene javítani. (hegyi)
értékelés:

Jó az ötlet, és ha ez téged érdekel és izgat, akkor érdemes lenne ezzel foglalkozni. Jó ez a montázs és kollázs technika. Jó, ahogy ez az egész egymáshoz viszonyul, van az egészben tényleg egy gyermeki gondolkodás, és ez jót tesz az egésznek. A kivitelezéssel van problémám. Egyrészt azt gondolom, hogy ez a papír nem kék, és ha így van, akkor érdemes lett volna a fehéregyensúllyal kezdeni valamit. Másrészt, ami nincs a képen, az nincs a képen, és most odakerült valami ákom-bákom számítógéppel is. Tehát, azt tessék vagy megrajzoltatni, vagy maradjon ki. Nem nagyon értem egyébként, hogy miért van ott az a hurok, hogy az mit akar szimbolizálni. Azt, hogy ezek össze vannak kötve? De hát nincsenek összekötve. Valószínű, hogy aki ezt rajzolta, annak ez így kész van, és ezt tessék elfogadni. Semmi szükség arra az összefogó kapcsolódásra. És még valami. Érdemes gyerekekkel foglalkozni, érdemes az ő világukba bekerülni, de ez nem jelenti azt, hogy mindent készpénznek kell elfogadni, úgy ahogy van, lehet őket instruálni, sőt, szerintem kell is, mert ezzel fejleszthetőek, és azt a kompozíciós egyensúlyt, amit mi létre tudunk hozni, azt át kell nekik tudni adni, mert ebből tudnak tanulni. Én most ezt nem érzem annyira erősnek kompozícióban. Van egy leltár jellegű felsorolás ezzel a pipacs, margaréta váltakozással, ami lehet egy ritmus, de akkor ezt tessék úgy megrajzoltatni, hogy ne legyenek ekkora üres flekkek. Visszaadnám még továbbgondolásra, és még egyszer elmondom, hogy érdemes vele foglalkozni, de próbáljunk meg technikailag egy határon belül maradni, ne hozzunk be egy újabb őrületet. Maga az, amit a ceruzarajz tud, az elég lenne, nem kell hozzá számítógép. (hegyi)

A felhők nagyon dinamikusak, és szépek. Azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, hogy azért ez színben és tónusban nincs tökéletesen kiegyensúlyozva, van az egészen egy ilyen szürkés fátyol, a felhőknél kékes-szürkés fátyol. Én ezt lehet, hogy korrigálnám. Amivel viszont nem tudok mit kezdeni, az a kép előterében lévő sérült szalagkorlát. Hát, az nem nagyon szép. Hogyha azt nézem, hogy kompozícióban helyén van mondjuk a közlekedési tábla, és az épület is viszonylag jól került a képre, de akkor hogyan van itt ez a barnába hajló csík az elején? Szóval ez azért olyan nagyon nem erősít. Lehet, hogy ha egy kicsit feljebb mozdítod a kamerát, akkor ez kikerül a képből. Erre azért érdemes odafigyelni. A másik az, hogy el kell döntenünk, hogy mi az, ami minket érdekel. A leiratból tudom, hogy téged a felhők fogtak meg. Nyilvánvaló, hogy az idő nem végtelen, ameddig az ember keresgélhet, de azért a felhők nem futnak el, úgyhogy lehet, hogy lehetett volna találni olyan környezetet, amiben ez az egész jobban érvényesül, mert ez az épület most itt annyira nem jellegzetes, annyira nem erős a közlés. A gondolattal egyetértek, de tessék ezt valahogy úgy összerendezni, hogy képhatáron belül kialakuljon egy olyan világ, amire azt mondhatjuk, hogy egyszeri és megismételhetetlen, és mindennek úgy kellett történnie, ahogy ott van. Ne maradjanak kétségek. Itt a szalagkorlát kérdéses, azt mondom, hogy a tábla helye sincs tökéletesen jó helyen, a felhőknél is tudnék még egy félujjnyit vágni, szóval, egy kicsit gatyába kellene ezt rázni. Kicsit sűrűbb jelenlétet kérnék tőled. (hegyi)

A megfigyelés pontos, és a kompozíció is teljesíti a fény és árnyék differenciát. Annyit tennék hozzá, hogy ha már ezt megspékeltük ezzel a perspektíva játékkal, akkor érdemes lett volna ezt is kihasználni. Akár úgy, hogy türelemmel várunk, amíg gyalogosok haladnak el a képen, nemcsak az árkádsor végén, hanem közelebb is, vagy valakit, aki a társaságunkban van, megkérünk arra, hogy álljon be, vagy csináljon úgy, mintha menne ezen a folyosón. Ennek azért lenne értelme, mert most, hogyha megfigyeljük, akkor a kép előtere elég üres. Ha azt veszem, hogy azok, akik most kifelé mennek a képből, vagy ebből a folyosóból, azok jó helyen vannak, akkor az előtérbe nem ártott volna tenni még valakit. Ettől függetlenül a lecke jó, úgyhogy megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Hát, ez akár lehetne lírai is, de azok a botok szétverik az egészet. Megint az arányok: a víz, a fények szépek, a kövek aránytalanul sokat foglalnak el. Ettől nem tud érvényesülni ez a sztori. (hegyi)

Egy nagyon jó kis verbálfotót látunk, már, ami a címet illeti. Ha elvonatkoztatok a címtől, akkor az egy elég érdekes kérdés, hogy hogy került oda az a tükör, és miért? Feltételezem, hogy ez a tükör ott van. Ha ott van, akkor valamit még ez kívánna. Az rendben van, hogy kapunk egy dimenziót, ami a tükör által mutatkozik meg, és kapunk egy másik dimenziót is, ami a valóság a csempékkel, de közben azért kellene ezzel valamit kezdeni. Most ez nem mutat önmagán túl, csempék között egy tükörkép. Lehet, hogy érdemes lett volna akár egy filctollal továbbrajzolni a szereplőt, nem tudom. Valamit még biztos, hogy machináltam volna vele, már csak azért is, mert adja magát ez az egész, hogy egy graffiti-szerű hatást keltsünk. Így most nekem ez nincs kész, mert ez a témafelvetés önmagában még kevés, mint ahogy a gesztus is. Az, hogy egy szemüveges fickó kicsit felvont szemöldökkel visszanéz egy képről, az még önmagában kevés nekem. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)