Feladatmegoldás

Milyen idő lesz ma?

Kedves Csaba, én azt gondolom, hogy jó, hogy elindulunk ebben az irányban, örülök neki, hogy ezt komolyan vetted. Maradjunk abban, hogy most nem leckemegoldásokat és csillagokat vadászunk, hanem dolgozunk egy ügyön, és ez egy fontos kérdés, hogy ne az legyen a cél, hogy egyből tíz pontosat dobjunk. Ami a képet illeti, jellegzetesnek gondolom azt a helyzetet, amit mutatsz. Van ebben egy várakozásteli helyzet, hogy vajon visszafordulsz-e, vajon hátranézel-e, és ez ad ennek egy feszültséget. A gondolat abszolút jó. A kivitelezésnél egyrészt problémám az, hogy nagyon szűkre van ez vágva, a hajszálaid eléggé beleütköznek a kép felső részébe, miközben ennek túl sok indoka nincs, hiszen itt inkább a gesztus az, ami fontos, és nem az, mint egy portrénál, hogy vághatunk is a fejtetőből, mert a tekintet kell, hogy elvigye a vállán. Itt ilyen nincsen, tehát itt a teljes formával kellene dolgozni. A másik a világítás. Ugye van egy kinti fényhelyzet, és ezt jól látod, és jól használod, talán egy kicsit túl is van világítva most a két karod, ugyanakkor nem ártott volna bentről, a szobából valami kis derítést adni, hogy az egésznek a plasztikussága, a térbelisége meglegyen. Most a középső része a testnek - nagyjából a gerincvonal -, már abszolút bebukik, és ettől, mivelhogy azt tanultuk, hogy a világosabb tónusok mindig közelebbinek mutatkoznak, ha ezt elképzeled úgy a fejet, mint például egy tojást, akkor a tojásnak nem a szélei vannak hozzánk közel, magyarán behorpad az egész. Még egy dolog, ami fontos, van két karod. Ebben a formában most olyan, mintha ezek csonkolva lennének valami baleset által, és ez nem biztos, hogy jó üzenet. Meg lehet fogni azt a korlátot, bele lehet kapaszkodni. Elhiszem, hogy te ebben a pózban szeretsz nézelődni, de van ebben valami rokkant érzet, és ez nem biztos, hogy jó. Természetesen előfordulhat majd a későbbi munkáknál, hogy egy fogyatékkal élő embert próbálunk lefényképezni, és ott szerepe lehet, de ott az egy teljesen más kérdés. Nagyjából ezeket tudom hozzátenni. Várom a folytatást. Addig ne csillagozzunk szerintem, mert itt most tényleg nem a csillaggyűjtés van, ameddig nem beszéltünk egyéb problémát át, és én azt kérném, ha egyetértesz, hogy mivel ezek önportrék, és viszonylag megismételhetőek, ha nem is pont ugyanazon a délelőttön, vagy fényviszonyban, hogy ne úgy ugorjunk tovább, hogy jó, ezt most megértettem, de nem ismétlek, hanem kérnék ismétlést is. Tehát ezt az erkélyen merengő szituációt tessék nekem megismételni, lássuk, hogy hogyan fordítod le magadban az itt elhangzottakat. (hegyi)

Emlék

Szeretek itt lakni, de már nem sokáig tudom élvezni ezt a kilátást.

Nekem ez a kép egy izgalmas kép, főképp azért, mert a semmiből építkezik. Valami olyan helyzetet emeltél most piedesztálra, ami önmagában egyébként nem biztos, hogy mindenkinek felkeltené az érdeklődését. És ebben van egyfajta tisztelet. Abszolút érzem azt, amit a leirat közöl, hogy egy plusz érzelmi kötődés van ehhez a helyhez benned. Ami a megoldást illeti, hát, ha jól sejtem, akkor ez egy HDR technika, azt gondolom, hogy ez elég izgalmas lehet, bár nekem egy kicsit sok. Azért sok, mert elmentünk egy meseillusztráció felé, ami nem baj, de a fotográfiának a fajtajellegét, hogy úgy mondjam, meg kéne őrizni, és ez most nekem már túlságosan át- és elrajzolódott. Az irány jó, sőt, én arra bátorítanám Ferit, hogy ha már ennyire kötődik érzelmileg ehhez a helyhez, akkor tessék ezzel dolgozni, mert van értelme, de nem biztos, hogy ebben a megoldásban kell ezt keresni, vagy hogyha ebben, akkor egy finomabb felhasználási módot keressünk. (hegyi)

Ébredés

Két régebbi munkát látunk itt összemontázsozva. Nekem nincs bajom a montázs technikával, csak legyen valamilyen értelme azon kívül, hogy megnézzük, hogy ez hogy mutat egybe. Mert most ez így egy csomó olyan formai kapcsolódást hozott létre, amik nehezítik az értelmezést. A fül és az orr, a fül és a szem összemásolódása nekem formailag nem működik. Lehet, hogy abból adódik ez a kép, hogy az előző kettővel nem voltál elégedett, és megnézted, hogy hátha ennek a kettőnek az összessége plusz értéket tud képviselni, és ezzel nincsen semmi baj. Arra kell törekedni, hogy ha ezt most megfigyelted, akkor ezt tessék megismételni úgy, hogy eleve arra készülsz, hogy ez egy több expozícióból álló kép lesz, és ezt akkor megtervezni, hogy melyik expozíció hova kerül, és az együttese mit fog kihozni. Érdemes ezzel foglalkozni, abszolút bátorítalak erre, de azt tervezni kell, legalábbis fejben, ha papíron nem is, hogy mi hova fog kerülni, és miért. Tehát ez egyrészt egy esztétikai kérdés, másrészt kompozíciós kérdés, harmadrészt értelmezési kérdés. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Felhő a hegyek felett

Az a helyzet Tibor, hogy ha - mindamellett, hogy ez a kép nem tökéletes - megfigyeled, hogy itt milyen esztétikai élményt kerestél, és hogy azt hogy próbáltad képbe foglalni, akkor a saját magaddal való összehasonlításban mondom azt, hogy a többi képednél is erre kell törekedni. Nem tudom, hogy mivel készült ez a kép, mobiltelefonnal, vagy fényképezőgéppel, van ebben egy túlélesítés, és azért azt hozzáteszem, hogy az élesség az nagyon nem minden a fényképezésben. Az csak az első belépő kör, aztán szép lassan el is felejthetjük, mert nagyon ritka az, hogy az életben valamit mozdulatlanul szemlélünk úgy, hogy közben kimerevítődik az egész, és ráadásul még utómunkában, ahogy itt látom, még rá is húztál erre az élességre, és ezt én nem tartom jónak. Ugyanakkor a megfigyelés abszolút rendben van. A kép baloldalán belóg valami, és azt nem tudom, hogy nem vetted észre, vagy az hogy került oda, mert annak ott túl nagy szerepe nincsen. Lehet, hogy ha a nézőpontodat megváltoztatod, és egy kicsit elmozdulsz, akkor ez nem kerül a képre, de ha már ott van, akkor lehet, hogy érdemes lett volna levágni. Nem tudom, hogy az ott micsoda, gondolom, hogy valami épület darab, ha jól látom, de ebben nem vagyok biztos, viszont a szerepe nem értelmezhető. (hegyi)
értékelés:

Nem lehet elég korán kezdeni...

A kép Tokaj-Hegyalja Fesztiválon készült, bizonyítékként, hogy egy fesztiválon nem csak részegen fetrengő punkok szórakoznak, hanem akár családok is. Persze csak kora délutánig.

Nagyon érdekes az, hogy ezt az egészet ebbe a környezetbe emeled be, mint lecke, és én ezt el tudom fogadni, sőt, nagyon jó megfigyelés az, hogy ezeken a helyeken nem csak a féktelenség, és nem csak a teljes öntudatvesztés az, ami motiválja az embereket, hanem akár az is, hogy egy kellemes hétvégét akár, vagy néhány órát eltöltsenek a családjukkal. Persze nem vagyok száz százalékig meggyőzve arról, hogy minden program alkalmas arra, hogy a gyerek ezt értelmezze, de a szülő ebben segíthet. Ez most úgymond a szociografikus megközelítése. Ami a képi dolgot illeti, a megfigyelés rendben van, a képkivágással nem értek egyet, nem nagyon értem, hogy ezt miért állóképként mutatod, fent és lent ennek túl nagy létjogosultsága nincs, miközben valószínű, hogy az lenne ebben az érdekes, hogy van egy tömeg, ami a hagyományos módon értelmezi ezt az egész helyzetet, és ebben a tömegben elhelyezkedik apa a kislánnyal. De hát, ez most nem történik meg, mert körbevágtad. Az ötlet maga jó, de ismétlést kérnék. Gondolom, hogy jársz te ilyen helyekre, és akkor tudnál még ezzel foglalkozni. Keresni kell azokat a helyzeteket, amikor – és itt most csak a formáról beszélek – ez formailag is megoldódik, amikor olyan helyzetet látsz, hogy mondjuk apa és a gyerek úgy állnak, úgy figyelnek, hogy közben a háttér nem ennyire zavaros. Lehetnek körülöttük emberek, de az nem biztos, hogy jó, ha ezek a formák nagyon egybe olvadnak. Hiába a mélységélesség, és hiába vesszük ezt viszonylag kicsire, akkor is azt mondom, hogy ettől még a formák össze tudnak csúszni, tehát erre kell odafigyelni, hogy lehetőleg olyan pontokat találjunk, amikor ez kevésbé jellemző. Annak nagyon örülök, hogy nem valami fentről lefelé való kommunikációt mutatsz, tehát hajlandó voltál te magad is leguggolni, vagy letérdelni ehhez a képhez, és ez nagyon fontos, úgyhogy ez pozitív dolog. Magáért a gesztusért adok 2 csillagot, miközben kérnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Barát nélkül,Társ nélkül

A gondolati ívet értem, a barátság nem mindig vidám dolog, mert vannak benne nélkülözések, akár ellentétes irányú rezgések is, és vannak benne elválások is. Ez a gondolatkör rendben van, de hogy így kell ezt ábrázolni, arról nem vagyok meggyőződve. Ha megmutatod ezt a képet valakinek, és azt kérded, hogy na, mi jut erről eszedbe, hát, szerintem ember nincs a Földön, aki a barátságra asszociálna ebből. Miután te elmondod a magad asszociációját, persze, értem, de ennek azért képileg kellene, hogy megoldódjon, nem verbálisan, úgyhogy valahogy úgy kéne ezt az egészet végiggondolni, hogy hogyan lehet ezt a dolgot egyértelműen vizuális üzenetbe foglalni, mert ez most verbális üzenet lett. (hegyi)

Vietnámi vízipipa

Helyszínen kipróbálva.

Körülbelül ugyanaz igaz erre a képre, mint az előző flekken sütős képre. Problémám van az esztétikával. Miért ezt a tárgyat választjuk ki? Ha ezt a tárgyat választottuk ki, akkor biztos, hogy az a része a legjellemzőbb, amit itt most idetoltál az arcunkba? Tehát én erről nem vagyok meggyőződve. Van itt egy asztalterítő, ami nagyon érdekes ezekkel a konstruktivista mintákkal, ugyanakkor nem nagyon illik ehhez az egészhez. Pontatlanok vagyunk tónusban is. Nem érzem azt, hogy ez itt most működne. Fel kell keltened azt a vágyat, hogy én akarjak foglalkozni ezzel a tárggyal, akarjam birtokolni, akarjam a kezembe fogni, és ez most nem történik meg. (hegyi)

Sütés

Étel illatot sajnos nem közvetít a fénykép.

Kedves Tibor, azért én azt mondom, hogy amit nem nagyon látsz, mondjuk egy szakácskönyvben, mint illusztráció, az nem véletlenül van így, tehát lehet keresni új utakat, de azok mindig az esztétika mentén kell, hogy mozogjanak. Ez a kép ebben a tekintetben nem működik. Rendezetlen, kusza, és esztétikailag erősen problémás. A személyessége megvan, ezzel nincs baj, de ezt valahogy kell tudni transzponálni úgy, hogy képileg is megálljon a lábán, ne csak egy verbális üzenet legyen, hogy nagyapa, meg nagyanya hogyan tölti a weekendet, mert ha most átnézek a szomszédba, akkor látom ott is, hogy milyen történések vannak, de ezt azért meg kell tudnom fogalmazni képileg úgy, hogy az esztétikailag is működjön. Ez képileg nem működik. Ez egy nagyon privát közlés, de ebben a privátság most nem az esendőségével hódít, hanem azt kell, hogy mondjam, hogy az átgondolatlansága miatt ez nem működik. Azt kérem, hogy az első három leckével dolgozz te is, mint ahogy ezt már mondtam másnak is, azért, hogy az esztétikai gondolatkört tudjuk fejleszteni. Saját magunkkal könnyebb esetleg szembenézni. (hegyi)

Család

Azért kedvelem azt, amit a Tamás csinál, mert feszegeti a határokat. Persze, ez nem mindig találó, de azt tegyük hozzá, hogy elmozdulás, vagy előrelépés mindig akkor van, ha az ember megkeresi azokat a szélsőséges értékeket, amik aztán kimozdítják a megszokásból. Ez a kép is ilyen. Azt kell, hogy mondjam, hogy több versenyszámban is indítható lenne ez a kép. Tárgyfotónak is kitűnő, mert nagyon jók a fények, nagyon jók az áttűnések, sokáig lehet nézegetni, mert technikailag és világításban nagyon jól van megfogva. Ha a család leckét nézem, akkor el tudom fogadni ezt az áttételes üzenetet, hogy van a kicsi, a nagy, a még nagyobb, ezeknek az egymásba való kapcsolata, mint hálózat, mint szövedék, mint szövetség, mind benne van a család képben, és ez egy fontos dolog, hogy hogyan asszociálunk erre. De még akár tovább mehetek arra is, hogy mindez poharakkal van megoldva, ami az egésznek a hiányát is mutatja, tehát van ebben az üzenetben egy fanyarság ebben az értelemben is. És ez is jó, és ez is értelmezhető, tehát, mint deklaráció is működik ez a kép. Kompozícióban azért nem vagyok száz százalékig meggyőzve. Egyrészt nem nagyon értem, hogy ha már centrális a dolog, akkor miért nem vagyunk teljesen középen, de azt is mondom, hogy ha felül ennyire nagyvonalúak vagyunk, akkor azt sem értem, hogy alul miért vagyunk ennyire szűkek. És ha már elmegyünk egy határig, és egész extrém gondolati irányt kapcsolunk be, mert hát, hogyha a család tradicionális megjelenítését nézzük, ebben az értelemben mindenféleképpen extrémnek gondolom ezt a képet, akkor miért elégszünk meg egy teljesen nyugalmas centrális kompozícióval, egy álló formátummal. Ezt a képet el tudnám képzelni fekvő képként is. Egy kérdés, Tamás: Miért nem bánsz nagyvonalúbban a térrel? Miért félsz attól, hogy az üres tereket elkezdd használni? Lehet, hogy ezzel érdemes lenne foglalkozni. Én azt gondolom, hogy ez egy 3 csillagos kép, és megvan a leckemegoldás is mindazzal együtt, amit elmondtam, mert megsúgom, hogy én nem a végpontokat keresem ezekben a leckemegoldásokban, hanem, hogy van-e benne kurázsi, és ebben a képben van. Nem biztos, hogy a végállomás jó dolog, mert hát, onnan már hova tovább? Akkor már csak bólogatunk, és azt mondjuk, hogy jajj, de ügyes vagy. Szerintem nem ez a cél, úgyhogy köszönöm Tamásnak azt, hogy ezt a képet idehozta. Annyit most azért itt mondanék, hogy ennél lényegesen nagyobb jelenlétre számítanék Tamástól. Tudom, nyár van, sok egyéb programja is van az embernek, nem csak az, hogy a Látszótéren üljön, de azért lehetne fokozni a tempót. Ne essünk bele abba a hibába, hogy csak kész termékeket mutatunk, jó? (hegyi)
értékelés:

Lynch kerékpárja

Száguldás

Én azt gondolom, hogy ez egy eléggé humoros kép, jók a tónusok. Ami nekem bátortalan ebben, az a képkivágás. Valamiért ez egy nagyon középre komponált, és nagyon konzervatívan megoldott kérdés képileg. Szerintem elbírna ez ennél izgalmasabb beállítást is. Nyilvánvaló, hogy most olyanról beszélünk, amit a helyszínen másképp old meg az ember, és örül annak, hogy elkapta ezt a pillanatot, nem biztos, hogy azzal törődik, hogy hogyan lehetne ezt dekomponálni. Én azt mondom, hogy az ég rész nem annyira jelentős, amiben történés van, az a fű, úgyhogy itt ezt módosítanám. Ettől függetlenül ez egy jó ábrázolása a mozgásnak. Majd azt kell a következőkben megfigyelni, hogy azon kívül, hogy a mozgásra beküldünk egy fázist, azon kívül ez a mozgás honnan merrefelé történik. Nem tudom, hogy mennyire volt ez kiszámítható helyzet, hogy mennyire lehetett tudni, hogy ő itt el fog kerékpározni, valószínű, hogy ez valami kerékpáros jamboree lehet, mert azért nem mindig lát az ember ilyen biciklivel rohangálni embereket, ezekkel a hanyag biciklikkel, ugyanakkor arra nem ártott volna odafigyelni, hogy határozottabb legyen az a fajta üzenet, hogy ő most jön, avagy megy. Mert mind a kettő elmozdulást igényelne a részedről. Most majdnem merőlegesek vagyunk a mozgás síkjára, és ez nem biztos, hogy optimális. Ennyit tudok hozzátenni. (hegyi)
értékelés:

"Az ám,
Hazám!"

Örülök annak Ágnes, hogy ha egy kicsit az ember a lábadra lép, akkor megrázod magad, és megcsinálod azt, amit kell. Ezeket majd később jó lenne, ha saját magad lépnéd meg. Nem mondom azt, hogy 100%-ig tökéletes a kép, mert a felső régióból a háztető feletti ég részt nyugodtan vágni lehetne, így koncentráltabb lenne a kép, tehát kompozícióban még mindig nem vagyunk készen, de a megfigyelés tökéletes. Nagyon örülök annak, hogy elkezdtél azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt az egészet személyesebbre faragni, mert itt ez megtörtént. Azok a jelzések, amik ezen a képen vannak a vékony kis dróttal odakötött ponyva, az ütött-kopott alumínium cső, az egésznek a nagyon is erős tárgyias utalása, és mögötte a szobor nekem nagyon jó kontraszt. Ha a tetejéből vágásra kerül az a majdnem kétujjnyi rész, akkor ez egy teljesen hibátlan kép. Úgyhogy én erre megadom a 3 csillagot, és azt gondolom, hogy ezt az irányt kellene, hogy kövesd. Azon gondolkodj el, hogy a személyesség nem csak azt jelenti, hogy én magam rajta vagyok a képen, hanem hogy benne van egyfajta vélemény. Az alkotás az mindig véleményformálás is, a saját gondolatunk kimondása, és ebben nem lehetünk bátortalanok, és itt nem kell megfelelni semmilyen elvárásnak, másnak, mint az őszinteségnek. Nem lehet vacillálni, mert akkor minek csináljuk? Hogyha egy belső cenzúra ül rajtunk, akkor az nem működik, tehát az alkotás az mindig olyan meló, amiben progresszívek vagyunk, és ezt kell figyelembe venni. (hegyi)
értékelés:

Megcsináltuk!

Ezt a képet abszolút elfogadom, egy jó ritmus, egy jó megoldás. Engem, amit a kommenteknél olvastam, hogy de a világítás milyen, és hogy a hátsó sorokban tulajdonképpen már barna bőrű embereket látunk, nem zavar különösebben, mert értem, hogy miért történik ez, nyilvánvaló, hogy más a fényviszony az első sorban, és a következőben. Ugyanakkor a gesztus viszont erős. Mondjuk ha a szaturációt visszább tudod venni, akkor ez kevésbé lesz kritikus. Talán azt a zöld fickót érdemes lett volna levágni, mert ő ehhez a csoporthoz már nem tartozik hozzá, még akkor is, ha a lányba is bele kell vágnunk. A pillanatot jól megragadtad, sokféle, színes, mindazzal együtt, hogy egyenruhában vannak a szereplők, de látszik az, hogy kinek mit jelent ez a gesztus, és mennyire másképp szabadulnak el az érzelmek, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy abszolút rendben lévő üzenet. Már csak azért is, mert nem kell sokat dumálni hozzá. (hegyi)
értékelés:

Lány

Sorolom azokat a problémákat, amik felmerültek bennem. 1. Tónusproblémák: érdemes lenne ezt korrigálni, most valahogy az egész egy ily fátyolos helyzetbe került. 2. Képszerkesztés: mellnél nagyon szűkek vagyunk, a kézbe valahogy úgy vágtunk bele, hogy ott egy csonkolódás történik. Vagy szűkebb nézetet választunk, és akkor ez nem kérdés, vagy ha már távolságtartóbb bemutatást szeretnénk, akkor nem ártana, hogyha a kéznek is szerepe lehetne, és akkor értelmezhetőbbé válnának ezek a deszkadarabok is. 3. Világítás: én azt gondolom, hogy nem biztos, hogy a kezedre játszottak itt most a fények. Valamennyi derítés érezhető a képen, és ez jót tesz neki, de azért tegyük hozzá, hogy most ez nagyon lággyá tette az egészet, és hogyha megfigyeled, akkor az arc összehasonlítva a háttérrel sötétebb tónusban van, tehát a háttér olyan szinten van kivilágosítva, hogy mindehhez képest az arc már bántóan hátrébb kerül. Ha csak ezeket az első lépcsős problémákat veszem is érdemes lenne ismételni. Elhangzott az, hogy készítsünk önportrékat, és látom, hogy ezek jönnek is, és ez jó dolog. Nem árulok el nagy titkot, hogy miért kérem az önportrét mindenkitől elsőre. Azért, mert egyszerűbb dolog saját magunkkal dolgozni, még ha technikailag bonyolultabb is megoldani, mert a saját gondolatunkkal, a saját gesztusunkkal tisztában vagyunk, ahogy az érzelmi állapotunkkal is, ott nincs mellébeszélés, hogy jókedvem volt, de rosszkedvű lett a kép, vagy fordítva. Ez az egyik fontos momentum, a másik pedig az, hogy a saját esztétikánkat, és az azzal való kritikát egy az egyben tudjuk átadni egymásnak, tehát egy elemzésnél nem az lesz a kérdés, hogy most merjem-e mondani azt, hogy ennek a lánynak a haja ebben az állapotban nincs rendben. Ha ez önportré, akkor kevésbé nehéz ezt egy elemzésnél akár kimondani. Úgyhogy jó lenne, ha ezeket a portrézás dolgokat azért gyakorolnánk saját magunkon, mert szerintem nagyobb lépésekkel tudunk előre haladni. És ez most nem elsősorban neked szól, mert veled ezt már megbeszéltük, hanem a többieknek. Most nem ismétlést kérek, hanem azt, hogy tegyük egy kicsit félre, aztán majd térjünk vissza a portrézáshoz később. (hegyi)

Figyelem-Fegyelem

A fotó nem sikerült, de kép született.

Kicsit elhanyagolsz bennünket Brigitta, ez a helyzet, és ez azért kerül most szóba, mert amikor az ember valamilyen munkát folytat, akkor nem árt, ha egy ritmust azért betart, fenntart. Tudom, hogy sokunknál a fotózás a hobby kategóriába kerül, ugyanakkor azért ez sem más, mint akár a sport, vagy a testedzés, a rendszerességnek szerepe van, azért, hogy ne csússzunk el. Én ennél a képnél kevésbé érzem a fókuszt, és nem csak azért, mert bemozdult, mert ez engem nem zavar, hanem azért, mert az az utalás, amire itt most gondolsz, az javarészt belül maradt. Álomszerű a kép, és a megfogalmazás is jó, csak valamiért nem érzem azt, hogy átkerülnénk egy olyan ajtón, ami ösztön szinten tud előhívni valamilyen élményt. Ezzel nekem dolgozni kell, ezzel nekem melóm van, és az nem biztos, hogy jó, mert egy képre azért általában 5-6 másodpercnél több nem jut, és ha annyi idő alatt nem fogod meg a néző figyelmét, akkor lehet, hogy a képdömpingben már elcsúszik a dolog. Ez most nem elsősorban a Látszótérre igaz, mert itt azért van időnk szemlélődni, de nem baj az, hogyha afelé próbálunk elmozdulni, hogy a kép értelme, üzenete, érzelmi közvetítése valahogy hamarabb eljusson a nézőhöz. Ha nagyon megdolgoztatod a nézőt, akkor az lehet, hogy kifárad, vagy nem fog veled menni. Hogy technikailag ehhez mi kéne? Talán annyi, hogy feleennyire legyen bemozdulva ez a kép. A bemozdulással nincs baj, csak a mennyiség a sok. Mert így annyira átrajzoltak lesznek a figurák, hogy maga a szituáció nem egyértelmű. Valószínűsítem, hogy itt valami olyan szülő-gyerek viszony ábrázolódik, ahol egy feddés, egy okítás történik, már csak a pózokból gondolom ezt, de hát ez sem teljesen egyértelmű. Ezen egy kicsit kellene még hangolni. (hegyi)
értékelés: