Feladatmegoldás

Mandur László

Betegségem miatti hosszú kihagyás után első felvételem e Mandur Lászlóról készült portrém.

Hát, aki itt most komoly elemzést várt, az lehet, hogy csalódott lesz. Bár, lehet, hogy van ebben valami érdekes szituációs gyakorlat, hogy Demeter képét elemezzem. Azt azért elmondom, hogy nem vagyok tőle megijedve, mert leelemzem én, csak nem biztos, hogy ez méltó dolog lenne, merthogy a történet nem erről szól elsősorban. Van egy centrális kompozíciónk, ami nagyon finoman ki van billentve ebből a középpontból a test tömegével, és a tükröződéssel baloldalra, és ezt az egészet húzza vissza a könyvespolc, és ez a nagyon finom billegés az, ami ezt az egészet mozgásban tartja, és nem hagyja pihenni, miközben nem az volt a cél, hogy olyan dinamikát kölcsönözzön a képnek, ami túlmutat a szereplőn, tehát itt nincs ráerőltetve semmi blikkfang az egészre, hanem önmagában működik a dolog. Maga a helyzetfelismerés, hogy a tükröződés mit adhat, megint azt mondom, hogy zseniális. De nem a képet akarnám elemezni, hanem maga a szituáció fontos. Az, hogy valaki egy alkotói pályán úgy, hogy már nincsen külső kényszer, hogy nincs semmi olyan, ami azt mondatná, hogy de hát még ezt nem próbáltad, vagy azt nem próbáltad, hiszen 82 évről beszélünk, és ebből nagyjából 50 év a pályán telt - ebben a zsenialitás, és a nagyszerű dolog az, hogy valaki újrakezdi ezt az egészet, a saját kedvére, kedvtelésére, de nem engedve a maga által felállított normákból, szintekből. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos állomás. (hegyi)

Újrakezdés

Demeter 10 év kihagyás után újra kamerát vett a kezébe és portrét készített Mandur Lászlóról.

Zsolt korláttal

A dörögdi kirándulás egyik képét látjuk, és azt kell, hogy mondjam, hogy miközben szembesítő erejű a testméreteket illetően a kép, mégis, mint modell, el kell, hogy fogadjam ezt. Jó ez az átló, jó a korlát, jó a megfigyelés, így ez számomra egy elfogadható kép. Azon gondolkodom, hogy egy dolgot mégis megemlítenék - ami tényleg már nüansznyi, viszont formailag fontos -, hogy a kép alsó részénél azt a 2 millimétert, ami a kocsi teteje, és az ajtónál lévő gumiszigetelés feketéje között van, meg a Látszótér felirat alatti kis fehér vonalat én levágnám. Nyugodtabb, határozottabb lenne tőle az egész. Túlfutottunk ezzel a 2-3 milliméterrel, és ez tényleg nem több ennél, de itt nem arról van szó, hogy nagyításban kinagyítottuk, és aztán majd a paszpartuzásnál letakarjuk, hanem itt ezt látja az, aki nézi, nincs mivel eltakarni a pontatlanságot. És ha arra oda tudtál figyelni, és ez nagyon fontos, hogy a kép felső sarkánál hogyan fut ki a korlát, és ez nagyon rendben ott van, akkor a kép alsó részét is hasonlóan pontosan kell megoldani. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is, csak mondom, hogy erre azért érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:

Fényhullámok

Nagyon szép ez a rajz, amit itt ez az egész mutat, ugyanakkor a középszürkék nem igazán erősek. Valahol ott bizonytalanodik el a dolog. A hullám teteje, hogy ott meg tud csillanni a fekete is, meg a fehér is, nagyon szép, az egész redőződése nagyon szép, de valahogy a dolog középtartománya, ami egyébként az egész képet uralja, nem annyira jó. Mit lehet ezzel kezdeni? Változtatni a tónusgörbén, és egy kicsit elvinni a közép tónust a sötét felé. Ettől húsa, teste lesz az egésznek. A fény és az árnyék, igen ám, de a fénynek és az árnyéknak van egy átmeneti része, most viszont pont az átmenetre koncentrálunk, és nem a két szélsőséges értékre, holott ezt a képet szerintem az tenné igazán izgalmassá. (hegyi)
értékelés:

Közös mozgás

A problémám a képpel ugyanaz, mint amit egyébként talán néhány elemzéssel ezelőtt elmondtam, és talán éppen Tibornak, hogy ha valamit nagyon körbevágunk, akkor elveszik az egésznek a hangulata, az atmoszférája, az üzenetjellege. Miért van az első kerékpárosnál a kerékbe belevágva? Nem értem. Miért megy ki ő a képből? De kimehet, ez is lehet egy irány, ugyanakkor, ha az a kérdés, hogy valakit elveszítünk, mert kihalad a képből, akkor ennek egy határozottabb üzenetnek kell lennie. Ahhoz ez túl vidám. Honnan tartanak hová? Ez egy jó kérdés, hogy vajon ez kiderül-e? Ez egy kedves családi helyzet, de ennél azért nem sokkal több. Megint azt kérném számon, hogy miközben a mozgás lekövetése megvan, és mint tanulmány elfogadható, de ennél még egyelőre nem léptünk tovább, és azt kérném, hogy ezen is egy kicsit gondolkodjunk el, hogy hol fog majd bekapcsolódni ebbe az üzenet, mert üzenetet egyelőre nem kaptunk. 1 csillag azért, mert bár a lekövetés viszonylag pontos, azért hagytál kifutni a képmezőből egy hajszálnyi bicikligumit, és erre azért érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:

Lefelé

Azért érdekes ez a kép, mert egyrészt rögzít egy helyzetet, akár a munkába indulók tömegeivel szemben, a megszokott ritmussal szemben haladókat - itt azért látjuk, hogy lényeges mennyiségkülönbség van emberanyagban -, de akár az is érdekes lehet, ahogy ez az egész grafikailag megoldódik abban, hogy akkor most mitől is megyünk fel, vagy le, és hol törik meg ez az egész? Honnan bukik le, hogy ez lefelé van, és nem felfelé? És azért azt tegyük hozzá, hogy ha összevetem az előző képpel, márpedig egy időben érkezett ugyanattól az alkotótól, akkor azért az egy érdekes kérdésfelvetés, hogy a bizonytalanság és a lefelé haladás mit mutat. Én úgy érzem, hogy ezen is érdemes lenne majd molyolni. Az, hogy ez a mozgás leckében mennyire van rendben? Én azt gondolom, hogy alap tanulmánynak megfelel, bár nekem azért másról mesél, mint a mozgásról, de ettől függetlenül el tudom fogadni a dolgot. Hiteles az ügy, úgyhogy a 3 csillag megvan, ettől függetlenül várnám Zolitól az egészre a reakciót. (hegyi)
értékelés:

Spirál

Az ötletet jónak tartom, és a megfigyelés is abszolút pontos, viszont a megfogalmazással van problémám. Vagy arrafelé kell mennem, ami a tányér felszínén csillámporként megjelenő fény-játék és ennek az átvilágított árnyéka, de akkor nem értem, hogy mi a szerepe ennek a zsákvászonszerű háttérnek, vagy a finom vonalak, és e között a daróc textil közötti ellentét lenne a kérdés, akkor viszont mi ez a lírai attitűd, tehát, akkor nem értem, hogy mit akarunk ebben a nagyon lágy tónusvilágban kezdeni. Aztán van egy nagyon erősen kétfelé váló bal és jobb oldalunk is fénymennyiségben, de ez sem elég határozott. Tehát, ha ezt a három irányt megnézem, mind a három iránynak egyetlen közös szava van: bizonytalanság. Ezt a bizonytalanságot kellene valahogy feldolgozni. Akár úgy, hogy erre ráerősítek, és a bizonytalanságomat, a magam belső bizonytalanságát ábrázolom, bár arra nem biztos, hogy ez a kép alkalmas, de mint lakmuszpapír működik, vagy ezen elgondolkodva megpróbálom kiküszöbölni ennek a képi megjelenését, és határozott döntéseket hozok. Ha a szerző bizonytalan, akkor a szerzőben még csak fokozódik a bizonytalanság, hiszen ő valamit kész termékként kap, ő nem tudja, hogy milyen élmény volt az, ami ezt előhívta. Arra kérném a Zolit, hogy ezt a képet ismételje annak értelmében, amit esetleg ebből az elemzésből átszűr. (hegyi)

Találkozás

A 70-es évek francia filmjei jutnak eszembe erről a képről, de akár mondhatnám azt is, hogy Az ötödik Sally című könyv. Mind a kettő másért jut eszembe. Az egyik inkább a lírai megközelítés, a drámaiság, a történetmesélés részéről, míg a könyv inkább a formai megoldás miatt. Nyilvánvaló, hogy a néző először a formával szembesül, azzal, hogy több arcot, több portrét lát szemmel láthatóan ugyanattól az embertől, és ezzel valamit úgymond kell kezdeni. Miért van belőle négy? Persze, az első megoldás az, hogy itt egy tükör van, és a tükörben szemlélődök, ugyanakkor a nézőpont egy külső szemlélőé, tehát én magam, mint néző, a kukkoló szerepébe kerülök, ráadásul nagyon intim közelségbe. Kevesebb a távolság, mint karnyújtásnyi. A kérdés az, hogy vajon ezzel a néző belekerülhet-e a személyes történetbe attól, hogy ennyire közel vagyunk? És valószínű, hogy a tónusok, a kép tömegelosztása, tehát azok a másodlagos üzenet irányok lesznek a megfejtéshez segítő irányok, amik arra sarkallják a nézőt, hogy kezdjen valamit a saját történetével. Tehát, miközben ez egy lenyomat, és Éva önarcképei közül az egyik legerősebb önarckép, valami olyan játékot játszik velünk, ami a kollektív tudattalanunkból előhív olyan mintákat, amit nem is biztos, hogy saját magunkon figyeltünk meg, hanem akár anyánkon, nővérünkön, feleségünkön, barátnőnkön, tehát azokon az embereken, akik a környezetünkben fellelhetőek voltak. És itt akár egy olyan helyzetet is hozhatok, mint minta, ami egy reggeli sminkelés megfigyelése véletlenül, hogy a nővérem éppen keni a fejére a szemhéjkontúrt, és nagyon elmélyült, nagyon odafigyelő, ugyanakkor mégsem csak a műveletsorral van elfoglalva, hanem valami belső megfejtésre is rádöbben, valamilyen belső történettel is szembesül. Ez nagyon erősen látszik a képen, ugyanakkor az, hogy mi ez a gondolatiság, azt nem közli a szerző, és ezzel nincsen semmi baj, hiszen a titok titok marad, mint ahogy az életben is nagyon sokszor. Én örülök ennek a képnek, és arra szeretném Évát kérni, hogy kicsit majd a formára figyeljen jobban, és a technikából meg amit lehet, hozzon ki. (hegyi)
értékelés:

Dörögdi főzés

Látszóteres segítséggel főzött Szőke András - Fűszeres-zöldséges Rábaközi Dörögdi pulykacsodát. Egészségünkre!

Ebben a riportban minden benne van, aminek benne kell lennie. Van eleje, van vége, a történet érthető, készül egy főzés, a szereplők is jól láthatóak, beazonosítható a helyszín. Ez egy jó ritmusú üzenet, egy rendben lévő riport. Azért tartom fontosnak elmondani ezt most, mert sokszor érzem azt, hogy ott vagyunk egy szituációban, de vagy lemaradunk a végéről, mert már megy a vonat, és akkor össze kell csomagolni, vagy három sörrel többet ittunk a kelleténél, és elment a kedvünk, vagy az elején nem vagyunk ott, mert hasonló okból elkeveredtünk a sztoriban, és szerencsére, ez most nem így van. Ez így egyben van, és ez egy jó kis üzenet, és abszolút jónak gondolom. (hegyi)
értékelés:

Telitalálat

Hát, itt kilóra minden megvan, csak annyira távol vagyunk, hogy ez az egész egy leíró jellegű képpé válik, nyaraltunk a nagyinál, és a gyerekek jókedvűen játszottak képeslap, amit aztán elküldünk haza. Ahhoz, hogy ez élménnyé válhasson, közelebb kell menni, bele kell helyezkedni, szóval nem lehet ezt ilyen távolról nézni. Persze, így biztos nem leszünk vizesek, meg ez az egész így kellően távol van ahhoz, hogy minket felkavarjon, vagy felzaklasson, de ehhez a képhez bizony az kéne, hogy benne legyünk ebben a sztoriban. Az ilyen gegeket, poénokat nem lehet öt méterről megoldani, ezt kell, hogy mondjam. (hegyi)

Beck Dörögdön

Beck Zoltán - 30Y Sound System - Taliándörögd.

Kisasszony

"Nem próbálok másoknál jobban táncolni. Csak magamnál jobban."
(Mihail Nyikolajevics Barishnikov)

Ez egy nagyon kedves, nagyon barátságos fotó. Nagyon örülök annak, hogy a kamera nézőpontja a főszereplővel egy szintre került, és nem fentről lefelé van ez fotózva, hanem belehelyezkedünk az ő meséjébe, az ő ritmusába, az ő élményébe. Ez egy nagyon fontos dolog, és ezt nagyon sokszor el szokták felejteni az emberek, amikor gyereket fényképeznek. Tehát, én ezt egy nagyon jó ritmusnak gondolom. A kék és a zöld is nagyon dinamikus, és ahogy ő ezzel a ruhával játszik futás közben, ez egészen szenzációs. Egy kérdésben kell dűlőre jutnunk. Ez a gyerekkor leckére kiváló, hiszen minden benne van, a büszkeség, a nőiség megjelenése, a szülői minta másolás, a szabadság, dinamika - de könyörgöm, ez mozgásra nem megoldás. Oké, mozog a szereplő, de hát ez azért kevés a boldogsághoz a leckemegoldásban. (hegyi)
értékelés: