Feladatmegoldás

Hát, aki itt most komoly elemzést várt, az lehet, hogy csalódott lesz. Bár, lehet, hogy van ebben valami érdekes szituációs gyakorlat, hogy Demeter képét elemezzem. Azt azért elmondom, hogy nem vagyok tőle megijedve, mert leelemzem én, csak nem biztos, hogy ez méltó dolog lenne, merthogy a történet nem erről szól elsősorban. Van egy centrális kompozíciónk, ami nagyon finoman ki van billentve ebből a középpontból a test tömegével, és a tükröződéssel baloldalra, és ezt az egészet húzza vissza a könyvespolc, és ez a nagyon finom billegés az, ami ezt az egészet mozgásban tartja, és nem hagyja pihenni, miközben nem az volt a cél, hogy olyan dinamikát kölcsönözzön a képnek, ami túlmutat a szereplőn, tehát itt nincs ráerőltetve semmi blikkfang az egészre, hanem önmagában működik a dolog. Maga a helyzetfelismerés, hogy a tükröződés mit adhat, megint azt mondom, hogy zseniális. De nem a képet akarnám elemezni, hanem maga a szituáció fontos. Az, hogy valaki egy alkotói pályán úgy, hogy már nincsen külső kényszer, hogy nincs semmi olyan, ami azt mondatná, hogy de hát még ezt nem próbáltad, vagy azt nem próbáltad, hiszen 82 évről beszélünk, és ebből nagyjából 50 év a pályán telt - ebben a zsenialitás, és a nagyszerű dolog az, hogy valaki újrakezdi ezt az egészet, a saját kedvére, kedvtelésére, de nem engedve a maga által felállított normákból, szintekből. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos állomás. (hegyi)

A dörögdi kirándulás egyik képét látjuk, és azt kell, hogy mondjam, hogy miközben szembesítő erejű a testméreteket illetően a kép, mégis, mint modell, el kell, hogy fogadjam ezt. Jó ez az átló, jó a korlát, jó a megfigyelés, így ez számomra egy elfogadható kép. Azon gondolkodom, hogy egy dolgot mégis megemlítenék - ami tényleg már nüansznyi, viszont formailag fontos -, hogy a kép alsó részénél azt a 2 millimétert, ami a kocsi teteje, és az ajtónál lévő gumiszigetelés feketéje között van, meg a Látszótér felirat alatti kis fehér vonalat én levágnám. Nyugodtabb, határozottabb lenne tőle az egész. Túlfutottunk ezzel a 2-3 milliméterrel, és ez tényleg nem több ennél, de itt nem arról van szó, hogy nagyításban kinagyítottuk, és aztán majd a paszpartuzásnál letakarjuk, hanem itt ezt látja az, aki nézi, nincs mivel eltakarni a pontatlanságot. És ha arra oda tudtál figyelni, és ez nagyon fontos, hogy a kép felső sarkánál hogyan fut ki a korlát, és ez nagyon rendben ott van, akkor a kép alsó részét is hasonlóan pontosan kell megoldani. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is, csak mondom, hogy erre azért érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:    

A problémám a képpel ugyanaz, mint amit egyébként talán néhány elemzéssel ezelőtt elmondtam, és talán éppen Tibornak, hogy ha valamit nagyon körbevágunk, akkor elveszik az egésznek a hangulata, az atmoszférája, az üzenetjellege. Miért van az első kerékpárosnál a kerékbe belevágva? Nem értem. Miért megy ki ő a képből? De kimehet, ez is lehet egy irány, ugyanakkor, ha az a kérdés, hogy valakit elveszítünk, mert kihalad a képből, akkor ennek egy határozottabb üzenetnek kell lennie. Ahhoz ez túl vidám. Honnan tartanak hová? Ez egy jó kérdés, hogy vajon ez kiderül-e? Ez egy kedves családi helyzet, de ennél azért nem sokkal több. Megint azt kérném számon, hogy miközben a mozgás lekövetése megvan, és mint tanulmány elfogadható, de ennél még egyelőre nem léptünk tovább, és azt kérném, hogy ezen is egy kicsit gondolkodjunk el, hogy hol fog majd bekapcsolódni ebbe az üzenet, mert üzenetet egyelőre nem kaptunk. 1 csillag azért, mert bár a lekövetés viszonylag pontos, azért hagytál kifutni a képmezőből egy hajszálnyi bicikligumit, és erre azért érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:

Az ötletet jónak tartom, és a megfigyelés is abszolút pontos, viszont a megfogalmazással van problémám. Vagy arrafelé kell mennem, ami a tányér felszínén csillámporként megjelenő fény-játék és ennek az átvilágított árnyéka, de akkor nem értem, hogy mi a szerepe ennek a zsákvászonszerű háttérnek, vagy a finom vonalak, és e között a daróc textil közötti ellentét lenne a kérdés, akkor viszont mi ez a lírai attitűd, tehát, akkor nem értem, hogy mit akarunk ebben a nagyon lágy tónusvilágban kezdeni. Aztán van egy nagyon erősen kétfelé váló bal és jobb oldalunk is fénymennyiségben, de ez sem elég határozott. Tehát, ha ezt a három irányt megnézem, mind a három iránynak egyetlen közös szava van: bizonytalanság. Ezt a bizonytalanságot kellene valahogy feldolgozni. Akár úgy, hogy erre ráerősítek, és a bizonytalanságomat, a magam belső bizonytalanságát ábrázolom, bár arra nem biztos, hogy ez a kép alkalmas, de mint lakmuszpapír működik, vagy ezen elgondolkodva megpróbálom kiküszöbölni ennek a képi megjelenését, és határozott döntéseket hozok. Ha a szerző bizonytalan, akkor a szerzőben még csak fokozódik a bizonytalanság, hiszen ő valamit kész termékként kap, ő nem tudja, hogy milyen élmény volt az, ami ezt előhívta. Arra kérném a Zolit, hogy ezt a képet ismételje annak értelmében, amit esetleg ebből az elemzésből átszűr. (hegyi)

Ebben a riportban minden benne van, aminek benne kell lennie. Van eleje, van vége, a történet érthető, készül egy főzés, a szereplők is jól láthatóak, beazonosítható a helyszín. Ez egy jó ritmusú üzenet, egy rendben lévő riport. Azért tartom fontosnak elmondani ezt most, mert sokszor érzem azt, hogy ott vagyunk egy szituációban, de vagy lemaradunk a végéről, mert már megy a vonat, és akkor össze kell csomagolni, vagy három sörrel többet ittunk a kelleténél, és elment a kedvünk, vagy az elején nem vagyunk ott, mert hasonló okból elkeveredtünk a sztoriban, és szerencsére, ez most nem így van. Ez így egyben van, és ez egy jó kis üzenet, és abszolút jónak gondolom. (hegyi)
értékelés: