Feladatmegoldás

Ez egy jó tanulmány arra, hogy mit lehet elérni a világítással, és ez fontos. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a világos rész mindig közelebbinek, nagyobbnak hat, mint a sötétebb rész, és ennél az arcnál egészen jól megfigyelhető ez. Olyan, mintha az a szeme és arcfele, amelyik a fényt kapta, nagyobb lenne fizikailag, mint a másik oldal. Ezen úgy lehetne segíteni, hogy deríteni kellene a másik oldalról. Ez a derítés csak annyit jelentene, hogy rajzosabban jelenne meg a szem, és az arc felületéből is többet kapnánk, tehát több információ maradna, kisebb lenne a különbség, és ezáltal ez nem jelentkezne méretkülönbségként. Alul és felül egy kicsit szűknek érzem, főképp alul. (hegyi)
értékelés:

Érthető számomra az, hogy miről akar mesélni a kép, ugyanakkor azt is hozzá kell tegyem, hogy nekem nem ilyen a magány. Valószínű, hogy azért nem tudom értelmezni ezt az üzenetet, mert nem történt meg a valóságban az, amit a kép üzenni akar. Lehet az, hogy a kép készítőjében felmerült, mint élmény az, hogy van egy szereplő, aki nézi a tengert, és egyedül van ott, fújja a haját a szél, és ez egy kicsit lírai, magába fordulós, melankolikus érzést is ad, ugyanakkor, ennek ellene dolgozik a verőfény, az a nagy fénymennyiség, amit itt most kapunk. Egy viharosabb helyzetben, egy komorabb fényviszonynál valószínű, hogy jobban működne. Abban sem vagyok száz százalékig biztos, hogy ennek színesben kell megjelennie. Ez a rózsaszín kiskabát nekem túl vidám ahhoz, hogy igaz legyen az állítás, hogy ez magány. Még egy kérdés, ami felmerül, hogy ha nincsen a horizonton semmi, ha nem történik az égen sem semmi, akkor mi szükség van arra, hogy ezt az egy ujjnyit otthagyjuk a képen? Lehet, hogy a tenger, ha végtelennek ábrázolom, már segít ezen a dolgon. Ha fekete-fehérbe áttennék ezt, akkor lehet, hogy már többet mesélne. De azért én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ez a dolog megtörténjen, érzelmileg erősebben rá kell hangolódni. (hegyi)
értékelés:

Jó a dinamikája és az elosztása a képnek. Első nekifutásra azt mondtam volna, hogy talán meggondolandó lenne, hogy a kép jobb oldalából vágjunk, de végül is egyetlen egy oka van annak, hogy ez felmerült, mégpedig az, hogy az ég egy kicsit kilyukadt. Némi utómunkával, ha mást nem is, de talán a kékséget vissza lehetne oda csempészni, és akkor kevésbé lenne ez ennyire erős, mert a legvilágosabb rész most az égen ez a lyuk. Ha ezt letakarod az ujjaddal, akkor a kép belső dinamikája egyből élni kezd. Tehát, ha van probléma a képpel, akkor ez. Persze élőben is lehet várni, hogy majd úgy vonulnak el a felhők, vagy úgy mozog ez az egész, hogy ez rendeződjön, de ez sok időbe telik. Azért érdemes néha ezt az időt megvárni, nem biztos, hogy el kell rohanni a helyszínről. Most ez az egyetlen kérdés a képpel, egyébként az ötlet rendben van. Utómunkában ez azért rendezhető lenne, úgyhogy a 3 csillag megvan a képre, várom a folytatást. Kedves Péter, kérlek, hogy a tempón egy kicsit növeljünk. (hegyi)
értékelés:    

Hangulatos, ötletes kép. A fénnyel játszanék még egy kicsit. Ha a mosás itt az, ami izgalmas, akkor talán a kép felső részéből egy ujjnyit vághatnánk, amit a kép alsó részéhez érdemes lenne hozzátenni, hogy még jobban mozogjanak ezek a ruhák, és egy kis tükörrel, vagy alufóliával, vagy valamivel lehetne deríteni ezt az egészet, hogy ezekre a textilekre egy kicsit több fény kerüljön. Ennyi, amit hozzá tudok tenni, de a hangulat abszolút érthető. (hegyi)
értékelés:

Kedves Zita, azt kérném, hogy az első három leckével dolgozzunk még, és utána kezdjünk el esetleg a portréval is foglalkozni majd. Én ezt nem tartom portrénak, de jó gyakorlatnak gondolom, hogy akár ezzel a kókuszdióval megszemélyesítünk szereplőket, és a világítást próbálgatjuk, hogy hogyan tudunk egy ilyen gömbformát plasztikussá tenni. Ha most ebből indulunk ki, akkor ha megfigyeled, van egy főfényünk, ami most bal fentről érkezik, ott túl is világítja ezt a tárgyat, így ott nagyon elvesznek a részletek, miközben fontos lenne, hogy megmaradjon ennek a plasztikussága, tehát kicsit soknak tartom ezt a főfényt. A jobb alsó rész pedig ennek az ellenoldala, ahol meg nagyon bebukik az egész, ott viszont egy kis derítéssel jó lett volna visszahozni. Nagyjából az átellenes részek vannak jól megvilágítva, tehát a bal alsó, és a jobb felső rész az, ami helyesen van fényben tartva, de a másik átlónak is rendben kellene lennie. A másik dolog, hogy ha már egy geget alkalmazok, és az ujjakat odateszem fülecskének, akkor miért nincsen a képen belül tartva, ahogy kérdés az is, hogy a gömb forma miért nincsen képhatáron belül tartva, miért van ebbe belevágva, miközben a másik oldalon meg nagyvonalúan hagyunk teret, ez sem egy elvarrt szál. Tanulmányként mindenféleképpen elfogadom, és jó ötletnek tartom. Ha megvan még ez a tárgy, akkor tessék ezzel dolgozni, kérnék akkor egy ismétlést, ha nincs, akkor akár egy másik tárggyal is, egy naranccsal, vagy bármi mással is létre lehet hozni. A lényeg az, hogy gyakoroljunk, erre szeretnélek kérni. (hegyi)
értékelés:

Nézem ezt a képet, és egy nagyon kedves üzenetet látok, egy életképet, és többedszeri megnézésre is van valami, amit szeretnék megfejteni, és ami miatt a kép mégsem azt mutatja, amit vegytisztán közölni szeretne. A téma ugye a barátság, és a barátságról sok mindent mondhatunk: összetartozás, egymás vállalása, egy vérből valók vagyunk, közös örömök, közös emlékek, nem sorolom én ezt itt most. A lényeg az, hogy erre van is utalás a szemekkel, és azzal, ahogy ezek a szemek ki lettek festve. Még azt is el tudom képzelni, mert hát, láttam már ilyet, hogy a csajok egymás szemét festegetik, és én azt mondom, hogy talán lehet, hogy itt lenne a megoldás. Ez most egy nagyon hirtelen jött ötlet, és nem is biztos, hogy ez működik, de mindenféleképpen hiányzik valamiféle közös tevékenység erről a képről. Igen, ott a szívószál, na, de hát, akkor azt mondom, hogy miért nem láthatjuk azt, hogy mondjuk, egy jegeskávét iszogat ez a két lány, vagy miért nem kapunk ebből akkor határozottabban többet? Én azt gondolom, hogy az még nem elég, hogy összedugjuk a fejünket, akárhogy is mosolyog a szemünk és a szánk, és minden nagyon szép, de valahogy hiányzik nekem ennek az egésznek a konkretizálása. Tehát, én most azt kérném Ramónától, hogy gondolkodjon el azon, hogy mik azok a pontok, amik a barátnőjével összekötik őt, hol vannak azok a cselekvések, amik közösek. Még egyszer mondom, hogy csak egy ötlet volt a részemről az egymás szemének kifestése, de biztos vagyok benne, hogy az érintésnek nagyon nagy szerepe van, és a barátság leckénél valahogy erre felé kellene elvinni a hangsúlyt. Amikor ezt a leckét kitaláltuk, nem gondoltuk azt, hogy ez ennyire nehéz lesz, már megoldás szempontjából, de mégis azt gondolom, hogy ha kiutat keresünk, vagy a megfejtés felé próbálunk elmozdulni, akkor arrafelé kell keresni a kulcsot, hogy mi az, ami minket összeköt. Ezt hiányolom most erről a képről, mert még egyszer mondom, hogy az, hogy összedugjuk a fejünket, az még kevés. Úgyhogy kérnék egy továbbgondolást, egy ismétlést, és várnám Ramóna válaszát. (hegyi)