Feladatmegoldás

magamban

Sok minden össze tud jönni, és semmire nincs időd... Dóri ezt mondta ma este, mikor munkából haza érve szinte nem is voltam vele, mert egyszerűen kellett ez a kép, próbálom idézni: "Láttam rajtad, hogy megkönnyebbültél, mikor elkészültél a képpel." Nos, és tényleg, olyan ez mint amikor kibeszéled magadból a dolgokat, most ezt én így adtam ki.

Erőset dobtál János! Érdemes téged leszúrni, hogy hol van már a hármas lecke, miközben már jó hosszú ideje itt vagy köztünk, és csak nem akart ez összejönni, és akkor most megkaptuk a magunkét. Ez egy jó tónusban, jó fényviszonyok között megoldott lecke. Talán egy pici derítés nem ártana az ellenoldalról, de ezzel együtt ez egy jó kis üzenet. Nem tudom, hogy szól-e arról is az én felkérésem, hogy elkezdjek arról beszélni, hogy mit látok itt, mint közlés, merthogy ezt én annak fogom fel. És ebben a kérdéskörben az egy fontos dolog, hogy tulajdonképpen olyan szépen van itt egy tripla kulcsolás, mert a lábakat is összekulcsoltuk, a kezeket is, és még a lábunkat is átkulcsoljuk, hogy mi az a nagyon-nagyon zárt üzenet, amit ennyire rejtegetni kell, vagy ennyire nem szabad elvállalni, vagy hogy ennyire három lakat alatti titokként kezeljük. Miközben a közlés vággyal jár, tehát ezt az ajtót te magad feszegeted. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezen az úton továbbmenni. Ne hagyjuk ezt félbe, jó? (hegyi)
értékelés:

Milyen idő lesz ma?

Ismétlés.

Köszönöm, hogy megismételted a képet! Mindenféleképpen jobb lett a hatása, és azt mondom, hogy akkor ezt most tessék még egy kicsit továbbgondolni. Az ismétlést elfogadom, megvan rá az 1 csillag, de dolgozzunk még ezzel az üzenettel. Fontolgasd, hogy mi az, ami még rákerülhet erre a képre, miről mesélünk, miért fordítunk hátat, miért karba font kézzel nézünk azon kívül, hogy kényelmes, de ha kényelmes, akkor miért nem érzem ezt a kényelmességet a képen? Ezeken érdemes lenne elgondolkodni. (hegyi)
értékelés:

Reggel

Már megint el kell indulni...

Végre megjött Ferinek a 3. leckéje, és én ennek nagyon örülök, mert egy olyan üzenetet kapunk, ami több síkon is értelmezhető. Van egy szociografikus hatása ennek az egésznek ezzel a nagyon furcsa előszobával, a rendben, szépen lerakott papucsokkal, a fogassal, a majdnem üres polccal. Érdekes ez az egész, van egy kicsi albérletes jellege, hogy együtt lakunk hárman, és én vagyok a rendes fiú, aki még a többiek után is takarít, miközben arra vágyakozom, hogy én is bulizhassak, és tehessek magasról arra, hogy mi az elvárás velem szemben. Ehhez az elváráshoz való alkalmazkodást mutatja nekem az ing, szépen begombolva, zártságot mutat a zsebre dugott kéz is, miközben már az első ilyen szárnybontogatásnak fogható fel az edzőcipős dolog a farmerral. Szóval az egésznek van egy ilyen érdekes kettőssége, egy ilyen útkeresős, lázadás előtti pillanat, amikor az ember már kezd kiszakadni a konvenciókból. Ez egy jó üzenet! (hegyi)
értékelés:

Aszalódók

Az első pillanatban sok mindenre gondoltam, hogy ilyen ufó invázió lepte el a Látszóteret, aztán tüzetesebben megfigyelve láttam, hogy ez valamilyen gyümölcs. Először répaszeletekre gondoltam, de aztán rájöttem, hogy a francokat, ez barack. Érdekes ez a fajta kompozíció, és érdekes ez a meglátás, és azt gondolom, hogy ez egy jó megfigyelés. Ha az évszakokról akarok beszélni, akkor ez egy jó irány lehet. Talán azon lenne érdemes elgondolkodni, hogy tónusban egy kicsit visszább kellene hozni ebből a sötétségből, mert nagyobb dinamikát kapna akkor az egész. Most elég sok minden bebukik a sötétbe, és azért mondom ezt, mert ebben azért több vidámság van, és ez most egy kicsit komorra, kopogósra sikerült. Ettől függetlenül rendben van! (hegyi)
értékelés:

Magam adom

Diófa alatt Diótörőnél, Lovasberényben. Közben szól a Quimby.

Madárportré

Ő egy félénk Zöldike. Több napi sátrazás eredménye ez a kép.

Az a leírás, hogy zöldike, mindenesetre elég sárga színe van, de biztos, hogy ennek ez a neve. Nagyon szép ez a kanári sárga madárka, és én abszolút elhiszem azt, hogy ez egy kemény meló. Amibe bele tudok kötni, az valószínű, hogy a technikából adódik, hogy nem tökéletesen éles. Márpedig, legalábbis azok, akik bele vannak szerelmesedve ebbe a természet és makro fotó területébe, azoknál én azt látom, hogy törekednek az élességre. Itt is megvolt erre a hajlam, de úgy látom, hogy az egész szerkezet, tehát a fényképezőgép mozdult el, nem pedig a szereplő, mert annak lenne egy határozott iránya, hogy honnan merre mozdult mondjuk a feje, vagy a lába, vagy a teste. Itt az egész minden mozdult függőlegesen lefelé, a faág is, a víztükör is, meg minden. Erre érdemes odafigyelni, hogy tartsuk azt a gépet erősen, vagy tegyük állványra, és exponáljunk olyan hosszan, amit még meg tudunk tartani anélkül, hogy berántanánk a gépet. Ha ez egy hosszabb teleobjektív, akkor logikus, hogy bemozdul, és egy teleobjektívnél egy nagyon pici bemozdulás is már jelentős problémát tud okozni. Ezért szokták az objektívet alátámasztani, és nem a gépet a professzionális nagyobb teleobjektíveknél, a másik pedig az, hogy olyan zársebességet választanak, aminél ez a probléma kevésbé jellemző. A mai világban persze vannak rázkódás védelemmel rendelkező objektívek, több százezres nagyságrendekről beszélünk, így nem biztos, hogy ez a megoldás, inkább az, hogy ha tudom, hogy ezzel probléma lehet, akkor erre előre felkészülök. Ha több napi sátrazás eredménye a kép, márpedig ezt írod a leiratban, akkor én azt gondolom, hogy ez a több nap kell, hogy adjon annyit az embernek, hogy kitapasztalja azt, hogy mire képes. Én magam sem tudok mindig egy 135-ös objektívet harmincadnál úgy megtartani, hogy ne legyen mozdulás, főleg amikor az ember izgalmi helyzetben van, mert megjött a főszereplő, és pont minden rendben van, és a fény is stimmel, meg a háttér is, akkor könnyű az embernek elkalandozni figyelemben, és nem arra fókuszálni, hogy technikailag stabil legyen a dolog. De, hát, ez az, amit ki kell gyakorolni. Miközben megvan a 3 csillag erre az egészre, azt mondom, hogy a leckemegoldással még várok, mert érdemes lenne ezt még gyakorolni. (hegyi)
értékelés:

Eldobtál

Meg kell figyelni ezt a technikát is, hogy hogyan, és mikor exponálok, hogyan tudom ezt jól beállítani. A helyzet egyébként nagyon reklámfotós, jó ritmus, és nagyon finomak rajta a gesztusok, nagyon jól megfogtad ezt az egészet. Hogy milyen növényről beszélünk, azt nem tudom, hogy ez egy szeder, vagy egy szem meggy, talán inkább valamilyen bokros növénynek lehet ez a termése, de ez mindegy is. A pillanatot jól ábrázolod, a nyugalmat a horizonttal, és az ebbe való belerobbanást. Játékos, ugyanakkor ezzel a kicsit szürkés tónusvilággal távolságtartó is, mai szóval cool, de mindezt ez az elég erősen szaturált szár továbblendíti, úgyhogy köszönöm szépen, ez egy jó kép, a 3 csillag megvan rá. Leckemegoldásban elfogadom, mert mozgástanulmány, de ha egy kicsit továbbgondolnánk, merthogy azért ez elég primer ügy, mint közlés, és itt nem a megoldásra gondolok, mert azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a megoldás teljesen rendben van, de a közlés az, amit majd tovább kell gondolni. Hogy mit akarok ezzel mondani, miért fontos ez, mit akarok ezzel a robbanással, csobbanással közölni? (hegyi)
értékelés:

Rejtély

Ismétlés.

Én mondtam az előző elemzésnél azt, hogy próbáljuk meg, hogy mi van akkor, ha a vágás az ujjaknál véget ér. Nem egészen így gondoltam ezt a vágást, mert egy kicsit azért többet kellene ebből adni, nem sokkal, de talán egy ujjnyival igen. Mindeközben meggyőztél az előző képpel arról, hogy nem biztos, hogy nekem van igazam. Valahogy ez most még nincs kész. Lehet, hogy az az egy ujjnyi alul még segítene, nem tudom, de most elbizonytalanodtam abban, hogy lehet, hogy az előző kép az, amivel haladni kellene, és nem ez az irány az. Ettől függetlenül, mivel én voltam az, aki erre vittelek, így megadom az 1 csillagot pluszban, de azt kell, hogy mondjam most, hogy erősebb döntést hoztál az álló formátummal. (hegyi)
értékelés:

storm is coming

Azt hiszem ide nem kell különösebb kommentár. Hangulatkép.

Az az érdekes ebben az egészben, hogy minden rendben van, minden a képen van, ami kell, a kellékeket tehát felsoroltad, a sziluettes fűcsomókat, kis bokrokat a háttérben, felhőket az égen, minden ott van, és mégis, valahogy összecsúszott ez az egész. Olyan, mintha két rétegből lenne ez összerakva, és függőlegesen valahogy összezuhant volna. Nagyon egymásra csúsznak ezek a formák. Lehet, hogy ha egy kicsit fentebbről fotózod, akkor jobban megmarad az egész úgy, hogy kinyílik a középső tér. Ezt látom most ebből a képből. Nyilván nem voltam jelen, ezért nem tudom megmondani, hogy mi lehetne a megoldás, mindenesetre érdemes lenne ezen elgondolkodni, hogy ennyire határozott formáknál hogyan lehet ezt jól elkülöníteni. Merthogy az előtér grafikai ügy, a háttér meg nagyon is rajzos, nagyon is tónus gazdag, és a kettőnek valamilyen viszonyrendszerbe kellene egymással kerülnie. (hegyi)
értékelés:

Horgászok

A helyzet nagyon jó, nagyon szépek a fények, és nagyon jó pillanatot kaptál el, nagyon jókor voltál a helyszínen, gondolom, hogy ezt egy megfigyelés is megelőzhette, hogy mikor érdemes kimenni ide a partra. Nyugalmat áraszt, egységet, harmóniát. Egyetlen dolog, ami az egészből kivisz, az a napernyő, ami olyan szinten idegen, miközben nyilván nem mehetek oda, és csavarhatom ki az öreg kezéből, és nem mondhatom azt, hogy üljél a napon, mert nekem ez kompozícióban zavaró, de sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy ez az, ami kizökkent ebből. Nem biztos, hogy ez baj, de ha ez a helyzet adott, márpedig az előbbiekből elmondva nem valószínű, hogy megoldható, hacsak nem valamilyen baráti helyzetről van szó, hogy megkérjem őket, hogy egy fénykép erejéig ezt vehessük ki a képből, akkor valamivel még ezt ellenpontozni kell, valamivel még rá kell erre erősíteni, mert akkor viszont ez így önmagában kevés lesz. Tehát akkor arra kell ráerősíteni, hogy van egy természeti helyzet, egy nyugalom, és mindezt a giccs, a gagyi, a fusiból megszerzett napernyő, esetleg egy nagy hűtőtáska - ahogy látom, vannak is ott ilyen dobozok -, tehát bármi más, ami ezt a műanyag világot erősítheti, segítene ezen a képen. Főképp, ha ez kompozícióban odakerülne a kép jobb oldalára. Jót tenne neki! Ezt tudom ehhez így hozzátenni, miközben fantasztikus a víz tükröződésében az a kihalt, vagy elkorhadt faág. Ettől függetlenül működik a dolog, a 3 csillag megvan, ez egy jó életkép, sőt, a leckemegoldás is megvan Tamás, de maradjunk annyiban, hogy ezzel még érdemes lenne dolgozni. Van még a nyárból, össze kell velük barátkozni, vinni nekik egy sört, aztán megkérni őket, hogy a kedvedért segítsenek ennek az egésznek a megvalósításában, biztos, hogy benne lesznek. (hegyi)
értékelés:

Azzal együtt, hogy erről a képről már beszélgettünk, én elfogadom ezt a megoldást is. Ikonikus hatása van az egésznek, nagyon érdekes ez a fajta képkivágás, nagyon szép az a ritmus, amit a haj, a kar, és a kézfej mutat, és ennek a lírának egyfajta ellenpontja az, ami a fejnél, és a tükröződő tekintetnél létrejön. Egy szerepjáték az, amit látunk, és ez nagyon izgalmassá teszi az egészet, pont azért, mert ebben a szerepjátékban, ha akarom, akkor más kultúrák, más vallások üzenetét is hordozhatom (csador), de azt is mondhatom, hogy a kukucskálás is bekapcsolódhat ebbe a történetbe (Aliz tükörvilága), szóval sok mindenről szó lehet. A saját megfigyelésem, a saját személyiségem rétegeinek a felfejtéseiről is szó van. Az üzenet rétegei tehát abszolút jól érthetőek. Én mégis azt mondom, hogy foglalkozz még ezzel, ne engedd ezt még el, mert van ebben még, még nem vagyunk az út végén. (hegyi) értékelés:

Minden rendben lesz!

És úgy is lett.

Mindamellett, hogy nagyon jó tónusokban tartott képről beszélünk, nagyon dinamikus az egész, a kompozíció is abszolút rendben van, bár alul egy kicsit szűk, de mindezzel együtt ez egy jó ritmusú kép, de az üzenettel nem tudok egyértelműen mit kezdeni, merthogy ez lehet egy ásítás is, egy üvöltés is, lehet egy sírás előtti pillanat is. A kép címe próbál minket orientálni, de ettől még a kép nem egyértelmű. Érdemes arra odafigyelni, hogy az exponálás pillanatára nagy hangsúlyt fektessünk, ugyanis nem mindegy, hogy mikor lőjük el azt a képet. Most egy olyan pillanatot választottál ki, ahol a szemet, mint üzenetátadó eszközt nem tudjuk használni, mert csukva van, és ennek van jelentése, de ez most pont ezt a bizonytalanságot erősíti. Ha látnám a szemet, akkor el tudnám dönteni, hogy mi a helyzet, de ez az üzenetrész most kikapcsolva maradt, és ezért mondom azt, hogy érdemes lenne talán egy olyan pillanatot választani ugyanebben a történetben, ugyanebben a snittben, amiben benne van a tekintet, ha csak résnyire is, de ott a szem, mert minden kétséget eloszlatna. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Zsolt, ezt miattad, rég jártam itt, de jó szétnézni újra....

Nagyon örülök annak, hogy Sándor küldött be képet, mert nagyon hiányolom őt a Látszótérről, és nagyon remélem azt, hogy ez nem csak egy fellángolás, hanem további munkákat is kaphatunk tőle újra. A leiratban az áll, hogy miattam történt, nem baj, de történjen majd ez magunk miatt is, mert ez a közösség arról szól, hogy mi megteremtjük a lehetőségét technikailag és formailag annak, hogy ti kommunikálhassatok egymással. És ezt a kommunikációt nem végezhetjük el helyettetek, ehhez viszont szükség van a képekre. Ez a betyárosan félrecsapott kis sapka nagyon tetszik, jók a színek, és az egésznek van egy nagyon jó dinamikája. Az arc gesztusa nekem nagyon sok mindenről mesél, egy egész történet benne van ebben a képben. Elszöktem otthonról a haverokkal bulizni még egy utolsót, bocsi anya, de engedd meg, hogy a nyárból egy pár napot együtt tölthessek a haverokkal, ez jön le nekem. Egy kicsit szerencsétlenek vagyunk, kicsit félrecsúsznak a dolgaink, de a kötődés megvan, és van egy fajta gyónás jellege ennek a képnek. Nyilván mindenkinek mást mutathat, de nekem ez jött le. A háttér is érthető, vízparti helyzet, talán egy árusító pultot látunk a háttérben, az is egyértelmű, hogy nem a bulizós csapathoz tarozunk ebben az esetben, hanem a kiszolgálókhoz, azokhoz, akik megteremtik a lehetőséget ahhoz, hogy mások szórakozzanak. Hogy ez most egy árusítói, vagy egy építői helyzet, ezt nem tudom megmondani, de mindenesetre az üzenet rendben van. Kedves Sándor, kérlek, hogy ne hanyagold a Látszóteret! (hegyi)
értékelés:

Fotó készül

A helyzet tipikusnak mondható, fényképész a fényképezőgéppel, kivehetjük még a géptípust is. Valószínű, hogy tükörből készült a felvétel, és a kompozíció is statikusnak mondható, mindazzal együtt, hogy azért örülök annak, hogy sikerült egy kicsit ebből a központos rendszerből kibillenteni, és ez nagyon jót tesz ennek az egésznek, mert ad neki egy dinamikát. Az önmeghatározásnál el tudom fogadni ezt, tehát mondhatjuk azt, hogy én önmagamról ennyit szeretnék mondani. Csaba, ez egy jó irány, és próbáljunk meg megfogalmazni egyéb tételeket is saját magunkról, mert vagyunk mi, a fényképészek, de még nagyon sok más szerep is van az életünkben. Lehet, hogy érdemes lenne ezeket a szerepeket átgondolni, és esetleg képben megfogalmazni. Jók a tónusok, de a háttérnél azért elgondolkodnék, hogy egy kicsit dinamikusabbat válasszak ennél, de ettől függetlenül ez működik. (hegyi)
értékelés:

One Day You`ll Understand

Az idegen nyelvi tudásom meglehetősen korlátos, de magamnak ezt úgy fordítanám le, hogy egy nap majd megértesz. Biztosan van oka annak, hogy nem magyarul adsz címet, de én ezt most nem firtatom. Ami a képet illeti, nagyon erős színkontraszttal dolgozol. A vörös és a fekete nem a békéről és a nyugalomról szól, van benne egy nagy adag dinamika, akár azt is mondhatom, hogy agresszió. A kompozíció vibrálása, a formák jelzései is nagyjából ebbe az irányba mutatnak, tehát ebben egységet érzek a képnél, hogy ehhez a vöröshöz és feketéhez olyan kompozíciót és formákat társítottál, amik ezt alátámasztják. Ugyanakkor, ha az egész képet nézem, akkor olyan nekem, mint egy bebábozódás, mint amikor pillangó születik. Van egy nagyon furcsa csomag, és ebből a csomagból kellene kihámoznunk azt, hogy mi is fog történni, hogy mi is a következő lépés. Olyan, mint egy ősrobbanás előtti állapot, és ha ezen a nyomvonalon haladok végig, akkor van üzenetértéke annak, hogy ez a család leckébe került, mint egy összekapcsolódás, mint egy születés előtti pillanat, miközben ez a születés inkább spirituális értelemben érthető, és nem a maga valós közlésével. A kérdés már csak az, hogy mindez együtt miképp akar egy új közlési síkot nyitni. Egészében nézve a vörössel, a dinamikával, a többszörös expozícióval, a formák egymásra másolásával mit akarunk mondani? Ha megfigyeljük, akkor a kép felső részénél ki tudunk venni egy arcot, de az is nagyon maszkszerű. Hogy mi volt az alap kiindulási pont, azt valószínű, hogy csak te tudod megmondani, nem nagyon hagytál kapaszkodót a nézőnek, hogy szét tudja hámozni ezt a rétegegyüttest, és nem mondom azt, hogy ez baj, csak legyünk tisztában azzal, hogy ha az önarcképünk az egyetlen jól kivehető irány, akkor mi vagyunk a főnökök. Tehát, ha ezt lefordítom a család kontextusára, akkor azt mondom, hogy az anya a főnök. És ez egy bizonyos ideig és egy bizonyos tekintetben rendben is van, hiszen tőle függünk felnövésünk stációiban - bár a vörösek a születésre is utalnak. Nekem ez a kép arról szól, hogy nem engedem el a kapcsolatot, nem engedem útjára még a pillangót. Ez lehet indokolt, de azért ez a vérszín nagyon erős utalás. Mindezzel együtt megvan a 3 csillag, mert képileg ez egy erős megfogalmazás, csak jó lenne tisztázni ezeket a kérdéseket. Kérlek, Camilla, beszéljünk erről! (hegyi)
értékelés: