M4, Budapest, 2012
2. Építészet, enteriőr, Elemzés, Feladatmegoldás, Hónap képe
Nagyon izgalmas az a világ, amit Sándor megmutat nekünk, és én azt gondolom, hogy ez az egyik legerősebb épített környezetes leckemegoldás, ugyanis abszolút jól látta azt Sándor, hogy maga ez a helyszín mit kíván. Milyen képkiosztást, milyen objektívet, milyen nézőpontot, ez honnan lesz érdekes, és miért, és milyen utómunkát. Nagyon magas szintű munkát kaptunk, és nem csak ez az erénye ennek az egésznek, mert ez még ettől lehetne beszámoló, ugyanakkor ez ennél tovább megy, mert nem mentes a képsor az alkotói képformálástól. Ez pedig szerintem a legfontosabb lépcső a fotográfiában, hogy az ember eljusson odáig, hogy van véleménye, és azt ne primer eszközökkel, hanem esztétikai formában tudja azt a néző elé tárni. Ez egy olyan projekt, amit szemmel láthatóan Sándor komolyan gondolt, ebbe nem kevés energia van, hogy bejárja ezeket a helyszíneket. Ebben a tekintetben mindegy az, hogy ehhez milyen segítséget kapott, vagy milyen lehetőségei adódtak, és ez kinek adott, és kinek nem, merthogy ugyanezt a fajta gondosságot bármilyen más helyzetben meg lehet oldani. És azt is mondhatom, hogy ez a helyzet is, hiába adódik meg az embernek, hogy elmenjen egy ilyen helyszínre, ettől még össze lehet csapni, vagy az ember állhat ott tétován, úgymond földbe gyökerezett lábbal, hogy mit kezdjek ezzel az egésszel. Sándor pontosan látta és érezte azt, hogy ezzel az objektív megválasztással egyrészt ezeket a tereket íveltté és pozitív kicsengésűvé tudja tenni, és ezt az egészet tulajdonképpen a tónusrenddel, az embertelenséggel, a sci-fi hatású utópisztikus ábrázolással helyre tudja billenteni, tehát a nagyon édes, és a nagyon úgymond nőies formákat előhozó élményanyagot meg tudja nekünk úgy mutatni, hogy az hordozza azt, amit egy jó film. Amikor a feszültségkeltés nagyon precízen, adagoltan kerül a néző elé. Tehát, én ezt nagyon jónak tartom ebben a képsorban, úgyhogy Sándor, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. Tőled is azt kérem - függetlenül attól, hogy ezek mennyire kiállításérett anyagok, mert ennél a képsornál én azt gondolom, hogy abszolút kiállításra érett anyag -, hogy tedd meg, hogy kicsit a beküldésnél nagyobb tempót diktálsz magadnak. Van miről beszélgessünk, engem is kell inspirálni jó munkákkal! (hegyi) értékelés:
Kukoricák alatt
Volt nekünk egy photoshop táborunk, és ott beszélgettünk a tónus utómunkáról, és most már azt gondolom, hogy számon fogom kérni Ágnesen ezeket a melókat. Van számítógép, van szoftver hozzá, tessék ezt elkezdeni használni. Senki nem születik úgy, hogy ezeket tudja használni, ugyanakkor a gyakorlás, a próbálgatás mindig meghozza a maga eredményét. Ugyanis ennél a képnél - ami egy rendkívül jó megfigyelés -, ami problematikus, hogy bedöglöttek ezek a kukorica fonatok. És ha megfigyeljük azt, amit már nagyon-nagyon sokszor elmondtam, hogy mindig a legvilágosabb rész az, ami elviszi a figyelmet, akkor két ilyen ablak van ezen a képen, és mind a kettő viszi az egészről fókuszt. Utómunkában ezt rendbe lehet hozni. Igen ám, csak ezt meg kell csinálni. Önmagában az, hogy beadok egy képet, és talán körbevágom valahogy, ahogy jónak tartom, az kevés. Igenis, a tónusrendet gondozni kell, igenis, a kontrasztot helyre kell pofozni. Egy ilyen helyzetben, amikor látom azt, hogy amiről beszélni akarok, és a címet is erre viszem el, tehát, amikor látom azt, hogy ezek a formák elkezdtek már valamilyen irányban működni, de a környezeti hatás, az, hogy ez egy tető alatt van, és nem volt nálunk vaku, és nem volt nálunk még plusz lámpa, hogy ezt az egészet jól bevilágítsuk - tehát, ha észreveszem azt, hogy ez a megfigyelés szintjén pontos, de a kifejezés szintjén nem, akkor ezt a hatást lehet erősíteni, lehet hozni. Én ezt várom most már. Ennyi év után azt gondolom, hogy joggal várom ezt, és kérném Ágnest, hogy ő is kapcsoljon rá a tempóra. (hegyi)
értékelés:
Féldüh
Hát, olvastam a hozzászólásokat, és meg vagyok egy kicsit lepődve azon, hogy min megy a szőrözés, mert azok, amik ott kérdésként felmerültek, engem nem annyira izgatnak. A kép abszolút jól dolgozik a térhatással, az, hogy ő most fityiszt akar mutatni, ökölbe szorította a kezét, vagy mit csinált, ilyen szempontból mindegy, ahogy az is, hogy mennyire botladozik a cím mindehhez képest. Nyilvánvalóan az lesz majd a következő lépcsőfok, hogy a címmel is egyenesbe jöjjünk, de én most a képre fókuszálnék, és a kép önmagában szerintem elég erős üzenetet ad. Akkor is, hogyha én azt mondom, hogy ebben a képben benne van a kapaszkodás, mindenféle olyan érzelmi hatás, ami önmagánál a formánál többről beszél. A felfelé fordított tenyér, a becsukott ujjak, de az is, hogy a csuklódat mutatod. Persze, mindenki a saját élményvilágából dolgozik, amikor megpróbál egy képi hatást elraktározni magában valahová. Én azt gondolom, hogy talán abban közös lehet az élményanyagunk, hogy ez a fajta kéztartás, a csukló mutatása, ez a helyzet a kórházi történeteket hozza nagyon sokunknál vissza, azokat a helyzeteket, amikor akár mi magunk vagyunk kiszolgáltatottak, akár bárkit, akit fontosnak tartunk, és meglátogattunk, kiszolgáltatott helyzetben találjuk. És ehhez nem kell sem infúzió, sem semmilyen más ügyet pluszban bekapcsolni. Ez a kép önmagában üzen. Tulajdonképpen lényegtelen a környezet, lényegtelen az, hogy milyen szituációban lett ez a valóságból kimetszve, mert önmagában ez a gesztus elég erős ahhoz, hogy ezt az egészet elvigye a vállán, úgyhogy ez egy abszolút 3 csillagos leckemegoldás. Azt kérném Istvántól - ha lehet ilyet kérni -, hogy próbálja meg komolyan venni azt, hogy vegyen fel egy ritmust a leckebeküldésben, különben túl sok értelme nem lesz az elemzésnek, ha a két beküldés és elemzés között eltelik fél év. Hajrá tovább! (hegyi)
értékelés:
A lélek tökre
Valószínűsítem, hogy a címbe egy kis hiba csúszott, ebben a formában egy hiányos mondatnak tűnik, valószínű, inkább a lélek tükréről lehet szó. A leckebesorolást nem nagyon értem, hogy miért pont a 35. leckébe került, mert ez a lecke a hiányról szól, és ennél azért konkrétabb megoldásokra gondolnék, mint arra, hogy valamilyen módon lefényképezem a fejem egy részletét. Ha konkrétabban akarom mondani, akkor első leckének nagyjából még elmegy, de számomra formai kérdések még így is felmerülnek. A képen látunk másfél szemet, egy kis szemöldököt, valamennyit az orrnyeregből, és egy kis hajat. Csak azt nem tudom, hogy mi a kép kivágásnak a magyarázó része? Magyarul, hogy hogyan is állna ez kompozícióban össze, merthogy a formákba mindenütt belevágtunk. Lehet ez egy üzenet, de akkor ennél határozottabb vágásokkal kell dolgozni. Akkor vágd ketté a szemet, tiszteltetjük Bunuelt, és ezzel máris befogtuk a pedellus száját, mert nem fogja megkérdezni, hogy miért pont a szem szélbe vágunk bele. Aztán van egy másik kérdés: Hogyha itt az a kérdés, hogy a szemmel mi történik, már pedig azt látom, hogy a szem alsó részénél a szemfesték elég érdekesen került az arcra, akkor erről kell beszélni. Egyszerűbben fogalmazva, az lenne a jó irány, ha tisztáznánk magunkkal az üzenetünket, hogy mit akarunk mondani, és onnantól kezdve ne akarjunk mellébeszélni. Ha azt akarom mondani, hogy bőgök, mert egyedül vagyok, akkor fényképezzem le, hogy bőgök, mert egyedül vagyok, de ez így nekem csak maszatolás. Mondom másképp. Bőgés közben nem lehet fotózni, minden felfokozott érzelmi helyzet egyben rendezői kihívás is. Tehát el kell hihetően játszani a dolgot. Ez a kép akkor lenne erős, ha hatásos és erős eszközökkel dolgozna. Attól, hogy nagyon közel tettük a kamerát az arcunkhoz, az még nem elég, az még nem lesz erős eszköz. Akkor lesz erős eszköz, ha a tekintet, a gesztus, a kompozíció, a tónusok, a színek egymásért dolgoznak, és nem egymás ellen. Azért mondom ezt ilyen határozottan, mert Nikolettának van esztétikai érzéke, és azt nem kellene a sutba dobni azért, hogy valami nagyon meghökkentőt csináljunk, és majd ez a meghökkentés elviszi a vállán. Nem viszi el, ez még önmagában kevés, ez művészkedés. Azért adnám vissza ezt az egészet továbbgondolásra és ismétlésre, és határozottan kérem Nikolettát, hogy vegye komolyan az ismétlést, mert ebben az esetben volna értelme ezt az egészet újradefiniálni. Tőlem szólhat ez a magányról, de akkor ezt tessék beletenni. A kisírt szem önmagában még nem a magányról szól, ettől még nem tudom eldönteni, hogy mire megy ki a fuvar. (hegyi)
Menjek? Maradjak?
Megint azt mondom, hogy a színekkel jól dolgozol, a formákkal is jól dolgozol. Egyetlen egy kérdés van, hogy a comb, ami a kép bal felső sarkába fut ki, ez a comb a másikhoz, a térdhez és a sípcsonthoz képest tónusban és formában már nem tud megállni a lábán, mert szétesik technikailag. Itt is azt mondom, hogy a mobiltelefon kevés. Olyan zajok vannak rajta, amitől ez nem működik. Ez egy jó első lecke, és én erre most megadom a 3 csillagot és a leckemegoldást is, ugyanakkor azt hadd tegyem hozzá, hogy ez még a tanulmány kategória, tehát ebből egyszer csak, ha már rendes fényképezőgéppel dolgozol, neki kell állni ezeket a tanulmányokat újra megcsinálni. Mégpedig azért, hogy utána tisztába gyere azzal, hogy aha, ha én ezt egy rendes géppel csinálom meg, akkor abból mi fog kijönni, akkor hol bukik le az egész, akkor lehet, hogy túl van világítva a combom, lehet, hogy egy textilt oda kellett volna rakni, akár egy vörös kombinédarabot oda kellett volna lógatni? És mennyire jó lenne ezzel a zölddel az a vörös. Szóval van ezen még mit dolgozni, várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:
Aranka
Arankáról hallhattunk már a rádióműsorodban, Aranka haláláról is tudósítottál, hogy egyszer csak visszavágyott a fjordokhoz, és itt most valamilyen ábrázolásban ott van ő. Furcsa az egész, mert van egy ilyen műanyag hal jellege is ettől a furcsa csillogástól. Az a helyzet, hogy amit a színekkel létrehozol, az rendben van. A formákat kell pontosítani, mert most egy olyan perspektívatorzítást használsz, ami tulajdonképpen ellene dolgozik az egésznek. Kinyitottad a kép jobb felső sarkát, arrafelé úgy kiszökik az egész dolog, és nincs, ami visszarántaná. A bal alsó sarokban a növénykék nem tudják ezt visszahúzni, mert te a perspektívát törted szét. Nem tudom, hogy ez most mennyire jó megfogalmazás tőlem, de a lényeg az, hogy olyan, mintha ebből a képkeretből levált volna egy kép, és beesett volna úgy a háta felé, és azt majd vissza kell ragasztani, mert szegény Arankáról ez az egy emlékképünk van. (hegyi)
értékelés:
Kint-bent-odaát
Nem nagyon tudok mit kezdeni az előtérrel, hogy ezek az oszlopok mit akarnak jelezni. Valahogy ott a belső tér még érthető, talán valamilyen vasútállomás lehet, a külső tér is megjelenik a tükörben. Na, itt van az a dolog, aminél azt gondolom, hogy a mobiltelefon már kevés, mert ezt a tónusjátékot már nem tudja rendesen ábrázolni, és most a zajossága, az egésznek a pixeles szétesése ellene dolgozik a formáknak. De megint azt mondom, hogy az, amit megláttál, amibe talán egy kicsit többet láttál bele, mint amit a készülék képes átvinni, az jó. Úgyhogy a 2 csillag megvan, itt most a forma az, ami nem egyértelműen adja önmagát. (hegyi)
értékelés:
csak egy lépés
Csak egy lépés..., mikor ott állsz és döntesz...
Hogy előre, vagy hátra, hogy fel, vagy le, ez mind kérdés, és ez az erénye is ennek a képnek, hogy az emberben ezt a bizonytalanságot benne tudja tartani, hogy most akkor honnan hová, és mi fog történni. Miközben evidens lenne a dolog, de mégis sikerült elérni a nézőpont megválasztásával azt, hogy ez az evidencia aztán az ember fejében egy kicsit összezavarodjon. Úgyhogy én ezt nagyon jónak gondolom, és a víz leckébe is tökéletes, mert az egésznek van egy ilyen nagyon érdekes, ezoterikusnak is mondható vonala, hogy most akkor tudunk-e a vízen járni, vagy sem, vagy milyen viszonyunk van ezzel az egésszel, elmerülünk-e, vagy sem. Jó ez, tetszik! (hegyi)
értékelés:
Vörös és Levelek
Elfogadom ebbe a leckébe is, mert hát, tulajdonképpen erre is vonatkozik a dolog. Tényleg olyan, mint egy árnyjáték. Egy ilyen mesetörténtet tudok elképzelni: itt vagyunk egy perzsa sivatagban, egy oázisban, és mindjárt jön a herceg, aki majd megmenti a királynőt, akit bevittek oda a susnyásba, szóval, mindenféle történetet el lehet itt indítani. Jó a ritmus, szépek a tónusok, és azt gondolom, hogy az egy jó dolog, hogy észreveszed ezeket a színjátékokat, és ez a kép ebben erős, hogy a szín és a tömegek elhelyezése abszolút jó. Jók ezek a vörösek, jó a zöldes szín, ezek a majdnem feketébe hajló árnyékok, úgyhogy plasztikus az egész. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:
Loccs
A loccs az oké, és az nagyon szép, tényleg, ilyen koronaszerű az egész, és tényleg nagyon jó, de azért a loccshoz tegyük már azt hozzá, hogy ennél egy kicsit nagyobbat loccsan, mint amennyit te most hagysz a képből. És még egy dolog, van egy fénytani iránya ennek az egésznek, ami egy átlós irány, a jobb felső résznél vannak még meg a Nap fényének részei, de már a bal alsó résznél ebből alig kapunk meg valamit, és érdemes lett volna megtartani ezt az irányt úgy, hogy ez ne ilyen átlós, hanem egy fentről lefelé mozgó irány legyen, és úgy komponálni ezt az egészet majd ezzel a loccsanással. Mindeközben maga a víz hatása, és a víz ábrázolása tökéletes. Tehát a leckemegoldás tulajdonképpen meglenne, ha nem lenne ennyire szűk. Ezt a szűk érzetet az is adja, hogy a tükröződésből is valaminek még érdemes lenne jönnie. Hát, valahogy így, én ezt most 2 csillagra tudom értékelni. (hegyi)
értékelés:
káosz
Kedves Ádám, üdvözlünk itt a Látszótéren! Tényleg kaotikus egy kicsit a dolog, nyilvánvaló, hogy ez a zavarodottság több mindenből adódhat, és ez jó, hogy ábrázolásra kerül, mert egy új helyen az ember új viszonyrendszert dolgoz ki, nyilvánvaló kérdés az, hogy hogy fogadják őt be, és ez mind-mind zavarodottságot okozhat, és ezt ez a kép jól ábrázolja. Azt gondolom, hogy ez egy jó első lecke, és várnám a folytatást. Erre megkapod a 3 csillagot és a leckemegoldást is. Azt hadd mondjam még el, hogy nem kell megvárni az elemzésekkel a beküldést, tehát lehet dolgozni. Ha valamire azt kapod majd, hogy ismétlés, vagy valamire azt mondom, hogy most várj egy kicsit, akkor azt úgyis külön fogom jelezni, de egyébként jöhetnek a képek. (hegyi)
értékelés:
Életkori sajátosság
Hogy néha gyerekesen viselkedik...
Tulajdonképpen ez egy aranyos kép, de megmondom, hogy mi a bajom vele. A gyereknek akkora feje van, hogy az valami őrület, és ez engem mindig egy kicsit riaszt, akárhányszor ránézek. Ez köszönhető annak is, hogy fél oldalra van fordítva a teste, annak is, hogy torzít az objektív, amit megválasztottál hozzá, és annak is, hogy honnan fotóztad. Ez nekem most egy fura, groteszk üggyé vált. Talán, ha kevésbé lenne szűkre vágva - megint azt mondom, hogy a környezettel kellene valamit kezdeni -, akkor egy kicsit szerethetőbb lenne. Főképp a baloldalnál vágtunk bele nagyon az oldalába a képnek. Az a helyzet, hogy rá lehet erősíteni ezekre az egyébként is meglévő méretkülönbségekre, hiszen minden gyereknek nagy a feje egy kicsit, mert a fej kevésbé hajlamos a méretnövekedésre, mint a test többi részei, tehát bizonyos életkorig ez eléggé jellemző. Ugyanakkor erre tessék akkor valósan ráerősíteni, az objektívet még inkább a nagy látószög felé elvinni, és akkor a nézőpontot is lehet egy kicsit felülről hozni, ő meg biztosan meg fogja csinálni ezt a gesztust neked újra, ha kéred. Ha pedig ezt az egészet az ellentétek akarnák elvinni, hogy ő itt ül teljesen illedelmesen, és közben vág egy ilyen grimaszt, akkor ehhez a grimaszhoz képest a test kevés, hogy az illedelmességet erősen tudja hordozni, ahhoz már túlságosan levágtad. Hát, nem tudom, nekem ez így most 1 csillag, és nem azért 1 csillag, mert rossz lenne, mert a világítás is rendben van, plasztikus, térbe van helyezve, szóval minden rendben lenne, itt az arányok azok, amik nekem igen erősen dolgoznak. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…