Feladatmegoldás

Valamelyik zenekar meg is énekelte ezt a kapcsolatot a biciklivel, és ebből kapunk itt egy ízelítőt. Benne van a rohanás, a dinamika, és jó, hogy a képen mégis vannak stabil pontok is, még ha az csak a kerékpár váza is. Ezek a helyzetek azért nem annyira kiszámíthatóak, ezt azért lássuk be, hogy milyen szituációban mit tudunk megmutatni. Annyiban bátorítanálak ennek a folytatására, hogy kísérletezz azzal, hogy mi van akkor, ha még vársz egy 10-15 percet, hogy még inkább a demerung ideje felé mozduljunk el, és több legyen a város fényeiből. Az is izgalmas megközelítés lenne - persze, balesetvédelmi szempontból oda kell figyelni, hogy az ember hogyan közlekedik éjjel -, hogy a kerékpárodon lévő lámpa fénye mit mutat, és mennyit ad meg a világból, szóval van ebben még anyag. De ez egy jó kezdés, egy jó bemutatkozás. A 3 lecke, és a leckemegoldás is megvan, és várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Az ötlet, ami a tárgyak elhelyezését illeti jó, és az én megítélésem szerint a hangulat is érzékelhető és átélhető a néző számára. Valószínű, hogy személyes kötődés mutatkozik a könyvvel kapcsolatban a szerző szempontjából, erre utal a könyv dedikációja, vagy ajánlása. És valószínű, hogy ez indokolja azt is, hogy ez az oldal került bemutatásra, és nem valami belső oldal. Amit azért tartok átgondolásra érdemesnek a jövőt illetően, mert a könyvészeti szempontok szerint a könyvek első borító oldala általában üres, és itt is egy nagy homogén felületet ad ez a rész. Aztán a belső szennycím oldalnak hívott oldal is viszonylag minimális információt tartalmaz, és utána jönnek majd a tartalmi részek. Ha egy könyvet akarok megmutatni, akkor lehet, hogy egy olyan oldalt keresek, ami jobban kitölti ezt a teret. A másik meglátásom az, hogy nagyon nagy a fényérték különbség az ún. csúcsfény és az árnyékban hagyott tárgyak között. Ez a mécses ott, abban a hangulatban teljesen jól kontrolálható fénymennyiséget adhatott, itt mégis inkább kiégettnek látszik, egy nagy-nagy világos folt, és mindehhez képest a kávés-, vagy teáscsésze már nem tud abban a dinamikában mozogni, mint ami esetleg szükséges lenne ahhoz, hogy értékelhető formai tömeget képezzen. Erre vannak trükkök: ha valamennyi fénymennyiséget meghagysz a szobában, és ahhoz képest állítod be az expozíciót, akkor kisebb dinamikai ugrások lesznek majd a képen, ezáltal elérhetővé válik az, hogy ne legyenek kiégett részek a képen, és egy kis spot fénnyel, vagy derítéssel a most sötétben hagyott részeket is élettel lehetne megtölteni. Ettől még megmaradna a hangulata annak, hogy én egy kis mécsesnél emlékezem és olvasom ezt a könyvet. Még egy dolog: ez az egész nekem valamiért lecsúszott a képkeretben. A kép felső részében nagyvonalúan bánsz a térrel, de ugyanez nincs meg a kép alsó részénél. Értelmezési problémám van annak tekintetében, hogy ha a kép alja ennyire szűkre van véve, akkor a felső rész miért kapott ilyen nagy mennyiséget? Számomra a feszítettebb dinamikájú elhelyezés lehet, hogy annyiban jobb lenne, hogy ellenpontja tudna lenni annak a lírának, amit a kép maga képvisel, vagy amiről mesélni akar. Tehát a teáscsészét jobban a szélre tolva, a könyvet talán még egy kicsit ferdébbre véve ez a dolog lehet, hogy pontosabb lenne. Ettől függetlenül az irányt jónak tartom. Úgyhogy azt mondom, hogy 2 csillag, legfőképpen nem a kompozíciós, hanem a fénytani problémák miatt. (hegyi)
értékelés:

Azt nem tudom, hogy miért van benne megint Tolnától Baranyáig minden a képben, mert a történet maga onnan érdekes, ahol a három szereplő megjelenik az oltárnál, tehát a főpróba jelleg az ott van. Nem kell ebből a templomból ennyit adni. Értem én, hogy nagyon szép az a kép a háttérben, meg a többi manifesztum is abszolút fontos, de megint azt mondom, hogy a képnek talán jó, ha 1/20-a ahol az információ történik, a többi a körítés, és ez túl sok. Engem az érdekelne, hogy mi történik a papnál. És tök jó az, hogy elmozdult, hogy a hosszú expozíció által kap egy dinamikát, de ennek az érvényesüléséhez kellene az, hogy sokkal nagyobb méretben jelenhessen meg a képhatáron belül. Nekem ebből, ha ott a repülő szereplő alatt elvágjuk, ahol a többiek a kútnál vannak, az már elég, és onnan nézve egy négyzetes kompozíciót elképzelve a lépcső aljáig, kicsit a vörös szőnyegből meghagyva befejezhető a dolog. A többire nincs szükség. Se az üres padsorokra, se semmire. (hegyi)
értékelés:

Ami a kép erénye, az a kommunikáció a kamerával, mert sikerült túllépni a primer helyzeten, hogy aranyos kisgyerek mosolyog. Ebben egy picit több van, a szem miatt, amiatt, hogy egy jó pillanatot találtál, nem egy kaján röhögést, tehát ez a része oké. Ami még mindig kevésbé sikerült, az a szűksége ennek az egésznek. Annyira szűkre van vágva, hogy nem tudja kimozogni magát a tömeg, és ezt most nem tudom ennél érzékletesebben mondani, úgy beleütődik majdnem mindenütt a képszélbe. Márpedig lehet ezzel játszani, csak akkor azt mondom, hogy ennél még szűkebbre kell mennünk. Igen ám, csak miközben azt mondom, hogy az arc gesztusai tökéletesek, a kiskabát abszolút ellene dolgozik mindennek, túl izgága, túl sok színnel dolgozik. Nyilván ennek van egy olyan szerepe a gyerekruháztatásban, hogy megtaláljuk a csemeténket a sok gyerek között is, mert tudjuk, hogy az a rikító ruha, az az én kölkömé, de azért fotóban ez nem biztos, hogy optimális. Ráadásul fel van gyűrődve, takarja az arcot, így megint azt mondom, hogy ebben a tekintetben sem biztos, hogy szerencsés. Egy ilyen szituációban akár ennek a kiskabátnak a zipzárját lehúzva kevésbé lesz furcsa az egésznek az eleje, miközben miután már rendeztük a ruházatot, maga a gesztus elindítható kommunikációval a modellel, és utána már elkészíthető a kép. Kell azért rendezni egy kicsit a képet. 2Az előző gyerekes képekhez képest ezt előrelépésnek tartom. (hegyi)
értékelés:

Szilárd, ez egy nagyon fontos helyzet, amit megláttál, ráadásul még esztétikában is egy elég jó irányt vettél fel, mert a zölddel ez a bordó nagyon jól ritmizál, nagyon jól dinamizálja ezt az egészet, mert a vörös már eleve egy dinamikus dolog, ez a kis gaz, növényke szintén. Egy dolog, amire érdemes ilyenkor odafigyelni, hogy itt van ez a két főszereplő, a vörösünk, meg itt van a zöld, és hogy mi van még? Ezt meg kell nézni, nem fog elszaladni. Odamész a kiskamerával, akár csinálsz egy tesztet, és utána megnézed, hogy mi van a képen még. És hogy ami a képre került ezeken kívül, az szükséges-e? Most menjünk ezen végig: a képen van egy vörös (talán) járdaszegély, ezzel úgy érzem, hogy nagy baj nincsen, a térbeliségét ábrázolja, ahogy a fénnyel bánsz, tehát az rendben van. Van a zöld növényke, és bár nem biztos, hogy optimális hely, ahonnan ezt lefotóztad, merthogy nem fordul nagyon felénk, eléggé meg van sértődve valamiért, de még ez is egy vállalható irány. Aztán, ahogy megyünk lefelé a növénykén, vannak a száránál ilyen kis koszok. Hogy azok oda belekeveredtek, valami szöszmöszök, vagy az a növénynek az elszáradt levele, azt nem tudom. Az már kérdés, azt már lehet, hogy egy kicsit kéne rendezni. Aztán megyünk még lefelé, és eljutunk az úttestig, és az úttesten is ott vannak ezek az uszadékok, vagy nem tudom mik, lehet, hogy a gyökerei, a fene se tudja. Ebből azért, amit lehet, főleg ezeket a nagyon határozott vonalakat, amik keresztezik ezt az egészet, érdemes lett volna eltakarítani valahogy. Nyilvánvaló, nem kell megölni ezt a kis gazt, mert akkor hogyan fogod lefotózni, de amennyit enged, annyit kellett volna tisztázni ezen. És hogyha ez megtörténik, utána már tényleg csak utómunka kérdése, hogy ez az egész egy kicsit kontrasztosabb legyen, kevésbé legyen ilyen fátyol rajta, és akkor a dolog működhet. Ezek nélkül viszont a témafelvetés az, amit értek és el tudok fogadni, de a képi megoldás még nincs a végállomásán. (hegyi)
értékelés:

Az a kérdés, hogy a természetet itt az ég akarja szimbolizálni, vagy ez a növényke? Nem tudom, hogy ez milyen növény akar lenni, de kicsit azokra a képekre hasonlít ez, mint amiket én csináltam hanyatt fekve a szobában, ami nem biztos, hogy rossz, tehát el lehet kezdeni merengeni nem csak a lakáson belül, hanem akár egy külső térben is, de akkor ennek egy képsor részének kellene, hogy legyen. Önmagában ez a kép nekem nem indítja be a történetet. Természetfotónak valahogy ez kevés, akárhogy is próbálom, hogy hunyorítok, hogy mit akarok látni ebben a felhőpamacsban, bár lehet, hogy tudnék valamilyen formákat kiemelni belőle, de azért annyira nem határozottak ezek. Van humora a dolognak, hisz az ember egy kiskertet nem így fotóz le, és ezt a humort én értékelem, de azért valami egyedien beazonosíthatónak kellene a képen lennie, a kisház sarka, a hinta állványa, a rózsakert széle... Tehát ha egy kép, akkor ennél több értelmezhető képelem kell, ha sorozat, akkor lehet úgymond mozaikokból összeállítani az egész sztorit, de akkor a sztorira kell rámenni. Szeretném ezt úgy visszaadni, hogy tessék folytatni, kiegészíteni, és egy mesét ide tetsszen nekem rakni. (hegyi)

Ha már mindenáron ezekkel a madarakkal akarunk viccelődni, akkor ez már inkább humoros, és ezt a képet inkább el tudom fogadni ebbe a leckébe, de azért ez is elég primer. Megint azt mondom, hogy keressük már egy kicsit azt az áttételességet, amitől 2 percnél tovább tart az örömünk. Egyszer megnézem ezt a képet, konstatálom, hogy tényleg vicces, ahogy a feneküket mutatják, de ez azért nem egy térdcsapkodós vicc. Nem annyira erős. (hegyi)
értékelés: