Feladatmegoldás

Anita elkezdett egy sorozatot és én ezt a filmet ezért tartom fontosnak és ezért az öt csillag mindenféleképp megvan és érdemes lenne erre a sorozatra a többieknek odafigyelni. A tervei szerint időről időre küld majd ilyen filmet, amiben egy-egy kézműves technikával elkészíthető kis ajándék vagy kis kedvesség sorra kerül. Amihez otthon megtalálod a hozzávalókat vagy legalábbis nem bonyolult beszerezni. Én azt gondolom, hogy ez azért is fontos, mert egyrészt díszíthetjük vele a környezetünket, másrészt azért is mert a kapcsolati, közösségi helyzetet is erősíti. Jó lenne, ha aki ezt elkészítette az be is küldené. A filmre pedig annyit, hogy nagyon erős a szubjektív hatása, ez a mellmagasságba tett kamera ez mindent visz. Nyilvánvaló, hogy bele lehet kötni a technikába, vannak sutaságai a filmnek, de azt gondolom, nem ez a kérdés, hanem az hogy meg tudjuk belőle csinálni ezt a pitypangot vagy nem. Azt gondolom, a film alapján ez megvalósítható. Ezt én egy jó dolognak tartom és drukkolok Anitának, hogy csináljon ilyen filmeket. Egyébként másnak is mondom, hogy ha van kedve bármilyen dologban, akár origami hajtogatásban vagy bármiben úgy érzi, hogy ő tudna a többiek segítségére lenni, akkor csináljon ilyen filmeket. (hegyi) értékelés:    

Volt már egy ilyesmi kép itt a látszótéren egy eseményről, nem olyan rég tőled, és annál a képnél is azt mondtam, hogy fontos, hogy van-e kapcsolat a néző és a szereplő között. Itt sincs kapcsolat. Ráadásul egy olyan pózba merevítetted őt ki beszéd közben, ami nem optimális. A tekintet, nyilván abból adódóan, hogy pislogott, nem nagyon erős, a szájtartás elég fura, ráadásul hanyatt is dől ez az egész. Azt mondom, hogy az első három leckével dolgozzunk, mert könnyebben lehet elemezni egy olyan képet, ami rólad szól, már csak azért is, mert nem a modellt akarom kritizálni. Tudom azt, hogy nem egy egyszerű dolog egy előadás közben fényképezni valakit, amikor beszél, gesztikulál. Sok fals képkocka is elkészül ilyenkor, ezt szinte lehetetlen kiküszöbölni. Mégis érdemes válogatni ezek között, annak ellenére, hogy néha megy az egész a levesbe, mert nem cél, nem lehet cél az, hogy az ember egy másik embert csakis azért ábrázoljon, hogy vicces helyzetbe hozza, az ő tudta nélkül. Tudom, hogy az internet képi bugyrai javarészt ebből élnek, hogy úgy csinálnak bohócot valakiből, hogy egy rosszul kimerevített pillanatot közölnek, és azt mondják, hogy na, akkor most ez a politikus mondjuk ütődött, tulajdonképpen rásütik arra a szereplőre azt, hogy ő olyan. Miközben ez nem igaz. Mindenkinek a gesztusaiban, ha mint filmkocka kiveszünk egy villanást, föllelhetőek ezek a helyzetek. Én ezt azért tartom fontosnak, hogy gondold végig újra. Lehet, hogy ő egy kisdobos, aki kidobolja a híreket, én ezt el tudom fogadni, a leiratot is, hogy ő valószínűleg ezt mondta épp, hogy „ma este mulatság tartatik”, de ebből a képből ebben a szűk kivágásban ez nem jön ki. Nem értem, hogy ha ő egy hírvivő, akkor miért ezt a nagyon szűk kivágást választottad. Miközben valószínűleg van nála valami kis dob vagy valami más eszköz, amivel felhívja magára a figyelmet, ezáltal máris nem kéne magyarázni az egész szituációt. Visszaadnám továbbgondolásra, nem ismétlésre: továbbgondolásra. (hegyi)

A fotó az maga, mint alapötlet jó lenne, de két eset van megint, amit érdemes lenne végiggondolni. Az egyik az, hogy akkor lenne hatása egy üres villamosnak, emberek nélkül az utcán, hogy ha környezete még kevésbé lenne képelemmel teli. A másik irány az pedig az, hogy egy olyan helyzetet keressünk, amikor azért valami gyalogos, kiskutya vagy bármilyen személy még rákerül erre a képre. Ugyanis ez így most nekem annyira nem izgalmas beállítás, hogy elvigye a vállán a nagy üresség, mert ahhoz túl sok a képelem. Annyira viszont nem érdekes, hogy ember nélkül is megálljon a lábán maga ez a villamos. Sokan fényképezik ezt a villamost, amikor a BKV ezt útnak indítja. Nem érzem azt, hogy ez mitől lenne egyedi, azon kívül, hogy van egy villamos képünk. Ezt érdemes végiggondolni, azért mert az egyediség sokszor számonkérésre kerül a képeknél és joggal, a néző szempontjából. Visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Egyrészt van egy olyan írott vagy íratlan szabály, hogy a képen nem árt, ha van valami, ami éles, amibe az ember látványban bele tud kapaszkodni. A másik meg az, hogy az sem árt, hogy ha egy forma eléggé dinamikus vagy jól meghatározható ahhoz, hogy tudjunk vele mit kezdeni. Ha megnézed ezt a képet, akkor itt a csuklód része az egy nagy felület, ráadásul úgy tűnik mintha levágták volna az egyik ujjadat, mindez életlenben. Tehát tulajdonképpen a két ujjad, a mutató és a középső ujjad az, ami ennek az egésznek egyáltalán valamiféle értelmet próbál adni, de mindez számomra nem megfejthető, hogy miért készült ebben a formában el. Miért akarod a nézőt arra kényszeríteni, hogy dörzsölje a szemét el alaktalan formára? (hegyi)

Ellentmondást érzek, István. És azért mondom ezt most neked ilyen határozottan, mert tudom, hogy erős az irodalmi vénád. Miért Pilinszky? Ehhez a képhez miért Pilinszky, és miért ez a vers? Azt gondolom, hogy másról beszél a kép üzenete. Ezzel azért van bajom, mert nagyon erős a kép is, ha úgy vesszük, mert nagyon kevés képelemmel dolgozik, és nagyon erős a vers üzenet is, és ez így együtt nagyon ellentmondásban van nekem. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy ez rendbe jöjjön. Csak a gesztus. Amit most látunk, ez az egymáson áttett láb a lazítás gesztusa, üzenete, hogy pihenek, hogy este van, és nincs már más dolgom, hogy végeztem a mosogatással is, nincs kedvem könyvet olvasni, úgyhogy hanyatt dőltem a kiságyon, aztán nézem a plafont, és közben az olvasólámpa megvilágítja a lábam. Tényleg csak annyi hiányzik, hogy ezt a gesztust pontosítsd. „Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet.”, szól befejezve ez a verssor. Itt nem az a kérdés, hogy égve maradt egy villany, és oda beálltam, hanem az a dráma, ami ennek a nekikészülődésnek a drámája ebben a versben, hadd ne nekem kelljen leelemezni, ezt szerintem te pontosan tudod (válásakor írta a verset Pilinszky). Márpedig, hogyha ez így van, ez a képi megoldás nem ezt a lábtartást igényelné, mert egymás mellé helyezve a két lábfejet lehet, hogy erőteljesebb üzenetet kapnék, és már nem lenne probléma az, hogy miért ez a cím. Ha elfelejtem a címet, és csak a képet nézem, akkor viszont azt mondom, hogy ahhoz, hogy ez jól értelmezhető legyen, ahhoz kevés még a fény. Túlságosan sötétbe buktatod a lábszáradat, márpedig ennek valahol folytatódnia kellene. Nagyon szép az a felderengés, de ha egy lábról volna szó, mondjuk a jobb lábadról, akkor azt mondom, hogy az még úgy hagyján, mert az szépen veszik bele a háttérbe, de a bal lábad fej része elég erősen kapott fényt, úgyhogy valahol ellenpontban ez most hiányzik a képen. Azt is el tudnám még képzelni, hogy készítesz egy olyan képet, egy olyan aktot, amikor úgymond a fej-szintről csinálsz egy fényképfelvételt, és több fényfolttal játszva rajzolsz ki egy testformát. Azt gondolom, hogy ennek lehetne ez egy iránya. Ez ráadásul értelmezné azt is, hogy miért álló formátumú képet használsz. Kísérleteztem én is Mantegna-nak a képével, megfordíthatod, hogy mit látott vajon a modell, hogy ez az ő szemszögéből nézve hogy nézhet ki. Sokféle ötlet van, de én ezt most visszaadnám ismétlésre azért, mert azt hiszem, hogy nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy ez egy tökéletes megoldás legyen. (hegyi)

A kép nagyon izgalmas üzenet. Kár, hogy a felső részénél az ég kilyukad, de ettől függetlenül ez egy nagyon jó ritmus, ráadásul elég szürreális az egész ahhoz, hogy az ember elgondolkodjon azon, hogy mi a francért vannak ezek megszámozva, mi lehet ennek a célja. Nyilvánvaló, hogy ennek van valami szakmai és technikai oka, de ezt ne firtassuk. A tónusok is szépek, a rendje is szép az egésznek, így azt gondolom, hogy ez egy tökéletesen rendben lévő természetfotó lecke. Lehet azon vitatkozni, hogy mit minősítünk természetfotónak, de ez is egy stáció, ez is egy állomás, még ha a természet szempontjából nem is igazán üdvözítő, de előbb-utóbb ez elkövetkezik, hogy kivágjuk a fákat, és felhasználjuk valamire. Ezt most nem kívánnám minősíteni, mint helyzet, mert a fotó magáért beszél. Köszönöm szépen, megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Van egy olyan fátyol ezen az egészen, ami távolságtartóvá teszi az üzenetet. Másrészt, ha megfigyeled, most van egy geometrikus hátterünk ezekkel az ágakkal, és ha csak ezeket nézed, és a fő motívumokat, a szirmokat félreteszed, akkor ezek a nagyon kemény vonalak meghatároznak egy kompozíciót, kicsit szét is kaszabolják, úgyhogy azt gondolom, hogy kellene még ezen dolgozni. Azzal együtt, hogy ez egy nagyon egyszerű feladatnak tűnik, hogy jó, hát kimegyek a kertbe, és lefényképezem a cseresznyevirágot, azzal együtt ez egy nagyon nehéz ügy. Pontosan azért, mert itt két dolgot kell tudni egyszerre megoldani, az egyik az, hogy legyen egy általánosan felismerhető helyzetünk, a másik pedig, hogy pont az általánosból az egyedi, a különleges felé el tudjunk mozdulni annyira, hogy a néző azt mondja, hogy ez így, és csakis így készíthető el. Most több olyan rész van ezen a képen, ami bezavar, és érdemes lenne ezekkel foglalkoznod. Azt javasolnám, hogy ha van állvány, akkor tessék feltenni a gépet állványra, megnézni, nem fog elmászni az a virág, többször belenézni a keresőbe, fontolgatni, hogy mit látsz, kimozgatni tárgyakat belőle, akár lecsippenteni azt az elszáradt levelet. Ezek azért érdekesek, mert az esztétikai érzékét fejlesztik az embernek. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)