Feladatmegoldás

Őszintén nagyra értékelem azt, hogy Csaba komolyan veszi ezt a leckét, és több próbálkozást is láttunk már a megoldásra, és azt gondolom, hogy az irány abszolút érthető, és számomra nagyon becsülendő is, mert mindig olyan élményt szeretne átadni Csaba, ami nemcsak neki személyesen fontos, de amennyiben jól érzem, az üzenetben van egy – remélem, nem használok túl nagy szót - nevelési szándék. Mégpedig az, hogy a természettel való kapcsolatunkra figyeljünk oda. Ez a kép talán egy vízparti fát mutat a háttérben, nagyon szép tónusokkal, nagyon szép felhőkkel, tehát az egész nagyon plasztikus és nagyon jól megoldott a megvilágítás, nagyon jók a tónusok. Az előtérben pedig látjuk a szerzőt, aki az én meglátásom szerint, valamilyen távol-keleti küzdősportnak lehet egy pozíciója, vagy pedig jóga bemutató, nem vagyok ebben nagyon képzett, ezt tessék nekem elnézni. De az értelme abszolút világos, és az üzenete is érthető számomra. Ez a póz nyilvánvaló, hogy azzal együtt, amit egy ember, mint pantomimes tud felénk közvetíteni, párhuzamban van a háttérben lévő fával, tehát látjuk a fa ágát, az égbetörő ágakat, a gyökeret, a kapaszkodást a lábbal megoldva. Tehát ez a része teljesen világos. Amivel nekem problémám van, és ez többször jelentkezik, és nem csak Csaba képénél, amire többször azt mondtam, hogy civil, de úgy látszik, hogy én nem fogalmazom meg világosan.
   Arról van szó, és ez az én problémám, hogy látunk valamit, amiben a fa, az fa, a föld, az föld, a homok, az homok, az ég és a felhők is világosak, és látunk egy szereplőt, aki gesztusaiban nagyon erős üzenet küld, de mindehhez nem csatlakozik hozzá a kellék. Látunk itt egy pólót, egy farmert, talán egy edzőcipőt, nadrágszíjat, ha a kisközértbe lemegyek vásárolni, akkor kb. ilyen ruhában fogok lemenni. De azt gondolom, hogy az egy érdekes gondolatiság, és egy érdekes kérdéskör, hogy vajon mivel tudunk erősebben üzenni. Tökéletesen értem, és helyén való az, amikor az ember a saját környezetével neutrálisan, a valóságot ábrázolva találkozik, és azt mondja, hogy bemutatom saját magamat, így ülök az asztalnál, így beszélgetek a barátaimmal a kertben, tehát különböző szituációkat mindenféle módosítás nélkül közöl. A szociográfiának is van egy ilyen iránya, és ez tökéletesen érthető, és elfogadható. Ugyanakkor ezektől az üzenetektől azokban a helyzetekben, amikor elfér a civil ruha, érvényes és hozzáad a jelenethez, érdemes erősen megkülönböztetni azokat a helyzeteket, amikor elvont üzenetet szeretnénk elmondani és megmutatni úgy, hogy abban legyen valami univerzális. Tehát itt a fa a világ összes fáját megszemélyesíti, a föld is a világ összes földjét, az ég is. Ez nem speciálisan valamilyen fa, ez nem speciálisan valahol készült, hanem tulajdonképpen egy általánosítás történik, egy uniformizálás, amikor azt mondjuk, hogy igen, hogyan rajzolnék le egy fát egy papírlapra, vagy hogyan ábrázolnám ezt, akkor egy sematikus ábrázolás történik. Nyilvánvaló, hogy az ember ebben is megkeresi az esztétikát, tehát olyan fát keres, aminél nem elégszik meg azzal, hogy jellegzetesen fa formája legyen, hanem olyan utalást tesz, ami esztétikailag is egy magas minőséget képvisel, tehát nincsenek benne nagyon befejezetlen ágformák, nincsenek benne letört, vihar által leszakított részek, mert az nyilvánvalóan másról mesélne. És ha ebbe a helyzetbe belesétálunk a magunk civil ruhájával, akkor az olyan, mint amikor a rendező belép a képbe, és instruálja a színészt. De ha sematikus helyzetet akarunk, akkor nem fog működni ez a jelmez. Azért mondom ezt, mert ez a kép tökéletesen működne aktban, vagy lepleket, textileket használva, de nem valamilyen divatcég által gyártott ruhadarabokban, hanem ha magunk köré tekerünk ruhadarabokat, és azzal hozunk létre valamilyen párhuzamot. Ezt az alkotóra bíznám, de az biztos, hogy a civil megoldás itt nem fog működni. Azt gondolom, hogy azért érdemes ezt átgondolni, mert a formával tökéletesen egyetértek, és ebben nagyon sok munka van, valamint az is látszik, hogy Csaba foglalkozik a saját testével, építi, gondozza azt, és ha ezt az irányt veszem, akkor számomra nem nagyon érthető, hogy miért maradunk meg egy olyan határon belül, aminél legyengítjük az üzenetet. Ez egy tökéletesen érthető, és 3 csillagos lecke lenne, bár egy kicsit az élesítéssel csínján bánnék, mert most itt egy picit nekem sok. De amellett, hogy ez egy 3 csillagos lecke, szeretném, ha beszélgetnénk róla, mert egyrészt szeretném megismerni Csaba véleményét, másrészt fontosnak tartom, hogy átbeszéljük ezt a kérdést. (hegyi)
értékelés:    

A helyzet az, hogy a hangulat rendben van, és örülök neki, hogy elindultunk afelé, hogy megpróbáljunk kevés fénnyel dolgozni, de most a szemeket és a tekintetet nem kapjuk meg, a forma elveszik. Ráadásul a maci lábait levágtuk, de miért is? Mindazzal együtt, hogy oldalt nagyvonalúan kezeljük a teret, fent is van még belőle hely, nem nagyon értem, hogy a lábnál miért vágtunk? A kérdést megint magadnak kell feltenni, hogy mi érdekel ebben engem? Miért csinálom ezt a képet? Melyik része a fontos, a tárgyias ábrázolás, hogy fekszik a maci, vagy a környezet, hogy ő ebben a magányban elhevert, mert már elfelejtkeztem róla, vagy mint egy portré próbálom ezt megoldani szembesítő erejűen, vagy akár a magam múltjával újból felveszem ezt a fonalat a gyerekkorral? Ezeket a kérdéseket tisztázni kell, mert ha ezek nem pontosak, akkor a néző sem tud mit kezdeni vele. Szerethető képet akarok? Félelmetest? Megrázót? Az úgy nem működik, ha az ember azt mondja, hogy majd meglátjuk, mi lesz belőle. Az exponálás előtt ezeket el kell dönteni. Ágnes, én ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Úgy szólt a történet, hogy elkészült az előző kép, és megmutattuk Demeternek, akiben pillanatok alatt felébredt a fotós, és anélkül, hogy mondtuk volna, vagy kérés hangzott volna el, hogy Demeter, segíts, már rögtön mondta, hogy innen mit vágjunk, onnan mit vágjunk, és mi történjen ezzel a képpel. Ha a figyelmes szemlélő megnézni, nem csak annyi történt, hogy a vágás változott, hanem némi retust kapott a szem, tehát onnan a zavaró dolgok eltűntek, ugyanez igaz a homlokra is, és kapott valamennyi javítást kontrasztban, tónusban a füst is. Ezen kívül a képnek a bal oldala, nekünk a bal arcfél, tehát a szereplő arcának a jobb fele tónusban kicsit visszább lett tartva. A lényeg az, hogy ez a kép az, ami utómunkával, képkivágással, és mindennel együtt azt a dinamikát hordozza, ami ebben a gesztusban benne van. Az előző képnél lazább ez az egész, kilágyul ez a történet, ugyan egy korrekt portré, de kevésbé bátor. Ez a kép portré szempontjából is egy lényegesen hatásosabb kép, mert a környezetet levágtuk, és ettől kapott egy feszes rendszert, és így már nem másról szól, csak a szereplőről. Erre tudnám megadni a 3 csillagot, és a leckemegoldást is Lacinak. Azt pedig hozzátenném még, hogy nagyon várnám a munkákat Lacitól itt, a Látszótéren. Köszönet Demeternek a tanácsokért. (hegyi)
értékelés:    

A gondolat maga abszolút érthető, és jó, és egyet is tudok vele érteni. A megfogalmazás viszont pontatlan. Nyilvánvalóan ez abból adódik, hogy ezek az instagramos, mobiltelefonos fotók valahol a gyárban készült szoftverekkel működnek, és az úgy élesít mindent, ahogy ő akar, viszonylag egy kaptafára, és ezt az ember megpróbálja valahogy elfogadni. Azt mondanám a Vikinek, hogy te már azon túl vagy, hogy átadd az irányítást a technikának. Abban visszalépésnek érzem ezt a képet, hogy lényegesen jobb minőségű képeket kaptunk már tőled, ahol nem engedted ki a kezedből az irányítást. És most nem csak az élességre gondolok, hanem arra, hogy ez a telefon a maga objektívével létrehoz egy atmoszférát, ettől egy kicsit dőlnek a vonalak, egy kicsit kidől ez az üvegfal, azaz kap az egész egy hatást, de ez a hatás nem Bach Viki hatása, hanem Bach Viki elfogadja azt, amit készen kap a telefontól, vagyis a technika használatánál megengedted, hogy a főnök ne te legyél. Ez pont azt a hangulatot gyengíti, ami a folyosón felejtett esernyő. A másik meglátásom az, hogy oké, van egy geg, de nem tudom, hogy mennyire volt cél, hogy ez a forma beleolvadjon az oszlop aljába. Szóval, lehet, hogy nem tökéletesen jó helyen van az az ernyő. A viszonyrendszer, a formai rendszer kialakításánál szerintem fontos, hogy ezek a formák tisztán érthetőek maradjanak. Úgyhogy ezt most én egy 1 csillagos leckének gondolom, mert amit megláttál, az érvényes és jó alap. Azt szeretném mondani Vikinek, hogy ne hagyja magát eltéríteni a saját útjáról, bár tudom, hogy nagyon kényelmes ez a telefonos ügy, és nagyon instant, de ez mára már ha nem kap egy nagyon erős kontrollt az alkotótól, akkor egy geg marad csupán. Figyelj arra, hogy ez a te utadon már nem előrelépés, ezen te már túl vagy. (hegyi)
értékelés:

Folytatása az előzőnek, pontosabban egy másik értelmezése. Az a jó ebben az egészben, hogy nem egy véletlen címadásról van szó, vagy valami mondvacsinált ügyről, mert gesztusában abszolút arról az irányról beszélünk, mint amiket az ikonok hordoznak. Egyfajta elemeltség, egyfajta transzcendencia, miközben ez egy háztartási helyzetben jön elő. Ez az egész attól izgalmas, hogy megengedő abban, hogy ezek a csodák hogy történnek meg, és hogy nem muszáj a hétköznapi áhítathoz nagyon elvonult, vagy nagyon befelé forduló helyzeteket teremteni. Vallomás, önvallomás, megfigyelés jellegű ez az egész, és úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó irány. Mint ahogy ezt már máskor is mondtam, arra sarkallnám Évát, hogy dolgozzon, csinálja, csinálja! Legyen magához kicsit szigorú, mert a kezdeteknél a tartalom mellé nagyon fontos a mennyiség is, hogy sokat dolgozzunk, mert ez fogja meghozni azt az eredményt, hogy a találati arányunk egyre nagyobb legyen. Ez is egy jó irány. Vannak azért formailag olyan dolgok a háttérben, amikkel nem 100%-ig értek egyet, ott a kisujj mellett egy másik testrész is kezd bekandikálni, szóval ezekre majd érdemes a későbbiekben odafigyelni, de én ezt most még elfogadom 3 csillagos leckének. (hegyi)
értékelés:    

A leirat abszolút találó, és egyetértek abban, hogy igen, jó lenne az első három leckét megcsinálni, még akkor is, ha Csaba már egy régi motoros itt a Látszótéren még az estiskolás időkből, de lássuk be, hogy 5-6 éves történetekről beszélünk, tehát nem ártana ezeket felfrissíteni. Ami ezt a képet illeti, ez egy jó kompozíciós játék, de nem teljesen kiegyenlített a világítási viszonyrendszer. Ha megnézed a jobb alsó sarkot és a bal felsőt, nagyon nagy a különbség, ezért érdemes lenne valamilyen szinten ezt kompenzálni. Úgy tűnik, hogy ez egy derítéssel megoldható lenne, de ez csak egy dolog, és utómunkában ez korrigálható. Ami a másik meglátásom, az a méret. Érdemes lenne ezt a méretet újragondolni, mert 700 pixelesek vagyunk, és ezt érdemes kihasználni. Még egy dolog: kompozícióban bátortalannak érzem egy kicsit ezt a nyújtófát, mert valahogy bekerült a képbe, de nem vagyunk benne biztosak, hogy toljuk-e beljebb, vagy ne, na jó, akkor egy darabig betoltuk, és így akkor ez hátha elég. Azt gondolom, hogy lényegesen közelebb kerülhetne ezekhez a fakanalakhoz, és ezzel létrejöhetne tömegben egy ellenpont. Ugyanis vegyük úgy, hogy nagyjából kilóra mérjük azt, hogy mi történik ezekkel a világos formákkal, és mi történik a sötét formával, és ennek a sötétnek a szerepe jó lenne, ha nagyobb lenne. Egyébként az ötlet nem rossz, háztartási csendélet. Úgy érzem, hogy ez egy 2 csillagos megoldás, és várnám a folytatást Csabától! (hegyi)
értékelés:

Az egésznek a formai arzenálja tökéletesen érthető. Jó a kereszt, jó a tojás, de azért azt hozzáteszem, hogy ha már a fehér és a zöld ott van, akkor a pántlikák talán nem biztos, hogy arannyal kellett volna megvalósuljanak, hanem esetleg pirossal, és akkor valami nagyon finoman a magyarságból is belekerül ebbe az egészbe, ennyi talán belefér, az aranyat én nem látom itt most ésszerűnek. Tehát jó ez az egész, a világítás viszont nagyon esetleges. Az egész olyan, mintha valami hajnali konyhában lennénk, ahol anya ottfelejtette ezt az egészet, és egy kicsit kísérteties, amikor a gyerek kimegy, hogy megnézze, hogy megjött-e már a nyuszi, és elég ijesztően van ott ez a kereszt, mint egy ilyen figyelemfelhívás, hogy ne nyúlj hozzá, mert a kereszten végzed magad is. Szóval egy kicsit furcsa ez így most együtt ettől. Barátságosabbá kéne ezt tenni. Mindazzal együtt nyilvánvaló, hogy az ünnepnek a vallási része felé akarod ezt elvinni, és ez a része egyértelműen nem egy vidám üzenet, de el tudom fogadni. A kivitelezés miatt 2 csillag, és nagyon remélem Anita, hogy összekapod magad, mert régen ennél lényegesen aktívabb voltál, úgyhogy én ezt várnám. Szerintem a többiek is. (hegyi)
értékelés: