Feladatmegoldás

Kedves Csaba, olvastam a kommentárokat, azt kell mondjam, hogy amit írsz, az nem tud érvényesülni a képen attól, hogy olyan erős a tónus- és kontrasztkülönbség most a képen, hogy jószerivel a befogadást is lehetetlenné teszi. A sötétben tartott arcfél gesztusban nem él meg, a világosban tartott arcrészlet pedig olyan szinten tárgyias és profán, annyira erősre emel részleteket, hogy ettől olyan érzet alakult ki bennem, hogy ez a kisgyerek elesett és beütötte a fejét, amitől feldagadt az arca. Vagy begyulladt a foga. Szóval míg a sötét részek értelmezhetetlenbe csúsznak, addig a világosak túlrajzoltak. Amíg ez nincs egyensúlyozva, nincs kontroll alatt, addig az üzenet el se tud indulni a néző felé. Ismétlést kérek. (hegyi)

Zoli, nehéz helyzetbe hozol, de annak örülök, hogy nagy mennyiségben jöttek képek, mert mindegyik nagyjából ugyanarról beszél számomra. Mégpedig arról, hogy kimegyek, fényképezek egyet gyorsan, mert megláttam, dokumentálom, de ennél nem lépünk tovább. Ez is fontos, fontos dokumentálni a jövőre nézve is, hogy tudjam azt, hogy jövő télen is ugyanígy fogom hagyni a kis bográcsot, de a háttérből elveszek valamit, vagy közelebb húzom a padot... Mint fotós, elkezdhetsz ezen gondolkozni, hogy lehet, hogy az asszony haragszik azért, hogy ottmaradt a bogrács, ugyanakkor neked ez üzenettel rendelkező információforrás lehet, de - megint az a bajom, mint az előző képednél, a buszmegállóban – fentről lefotóztad... ez így semmi. Miért nem guggoltál le? Menjél közel, menjél bele az élménybe, ne 5 méter távolságról akarj nekem bebizonyítani valamit, hogy számodra miért fontos, mert nem fog megtörténni. Ha szemmagasságból fényképezel, az az alávetettség szituációja. Mit érdekel engem a háttérben a szomszédnak a kis szerszámos háza? Vagy miért fontos nekem az a valami a háttérben, a fák között az a kis izé, nem tudom, hogy mi? Az egy izé, és ezzel az izével nem tudok mit kezdeni, ahogy az árokkal sem. Önmagában, ha ennyire zavaros az egész, akkor egyszer csak nem fog engem érdekelni, miközben meg ott a zseniális meglátás, a bogrács a három lábával, meg a kis székekkel. A hangulat ott volna, de nem értem, hogy miért innen és miért így lett ez fotózva, miért nyomtad le a bal alsó sarokba? Kompozíciós problémáim is vannak. Hasonló, mint az előző képnél, és érdekes a párhuzam is, hogy a bácsis képnél is, hogy annak is az alsó harmada, vagy negyede az, ami érdekes, és ennél a képnél is az alsó negyed érdekes. Én ugyanezen átestem már akkor, amikor az első portréimat csináltam, hogy az ember feje fölött ott volt 60 km távolság, mert azt gondoltam, hogy akkor lesz jó a kompozíció, hogy ha a fejét beteszem középre, mert a fejéről akarok beszélni. Idő kellett, mire rájöttem, hogy a francot, mert a feje fölött van 50 liter ég és ezzel az 50 literrel mit kezdek, minek van az ott? Kb. erről van itt is szó, hogy valamit beraktál valahová, de miért oda? (hegyi)

Klasszikus megoldás a zoomolásnak a belehúzása, ezzel a mozgásnak az érzékeltetése, ugyanakkor maga a kiindulási alap számomra nem nagyon izgalmas. Nagyon óvatosan kell bánni ezzel a technikával, ugyanis bár nagyon határozott a megoldás maga, amit létrehoz, de ez akkor fog esztétikailag működni, ha a kiindulási alap rendben van. Azt érzem, hogy ennél a képnél maga az, amiből elindultunk, az elég csenevész, épp mint az a kis fácska. Hogyha ebből a dologból akarunk valami dinamikusat létrehozni, az meg kicsit olyan erőlködés jellegű lenne. Nem érzem ezt most olyan erősnek ezt az üzenetet, hogy én most átlépjek a másik világba. Azt érzem, hogy ez volt a konyhán, ebből csináltunk reggelit, de nekem ez most nem hordoz olyan élményt, amitől odaszegeződnék a székhez. (hegyi)

Nem is tudod Tamás, hogy mennyit vitatkoztam magammal ennél a képnél! Bosszantott az, hogy ez egy színmanipulációs játék, hogy miért nem lehetett 4 különböző ládával megcsinálni, különbözően elhelyezett körtékkel – ha már a színekkel játszom, miért nem festetted össze temperával a körtéket valójában -, aztán ez a nagy tér körülötte, szóval jól elkezdtél engem macerálni ezzel a képpel, hogy legyen hozzá egy viszonyulásom. Félre is tettem és utána elkezdtem megint nézegetni és rájöttem, hogy neked van igazad, mert ez tényleg hozza Andy Warhol világát. Ugyanakkor sokadik megnézésre sem érzem maradéktalanul megoldottnak a problémát, mégpedig azért nem, mert ahhoz, hogy egy ilyen dolog időtállóan ütős üzenet legyen, ahhoz annak az egy részletnek, amit utána sokszorozunk, kikezdhetetlennek kell lennie, legalábbis szerintem. Meg kell fogni egy ilyen ládát, és meg kell nézni, hogy az önmagában hogy működik. Ha csak egy részlet is van benne, amiben az ember bizonytalan, akkor megsokszorozva a bizonytalanság része is megsokszorozódik. A világítással van bajom - hogy értsd, hogy miről nyökögök -, a bal felső sarokban az a körte nekem olyan szinten bukik össze-vissza, hogy ettől az egész valahogy kevésbé működik. Azt tegyük hozzá, hogy hoztál egy olyan tárgyias megközelítést, ami 8 db körtéről, meg egy ládáról szól, de ez a 8 db körte, meg a láda ennél egy kicsit többet is mutathatna. Milyen érzelmi viszonyrendszernek kell kialakulnia a 8 körtéhez a ládában? Ez a kérdés. Mert utána már értem az egészet. Meggyőztél, hogy ez a szín módosítás jó ebben, ez a szelektív színezés jó, meggyőztél arról, hogy ez a beteg kék is jó, hogy nem négyszer kellett volna ezt lefotózni, hiszen Warhol is a stencil technikával ugyanazt a motívumot ismételte más-más színben, tehát mindent elfogadok, csak az első kiindulási pont az, ami nekem kérdés. Túl zaklatott ez az egész – nem tudom, hogy ez mennyire közérthető az, amit mondok -, hogy maga a kiindulási pont olyan sok formával, fénnyel, bukdácsolással történik, hogy ez megsokszorozva nekem már a tapéta jelleget ölti, így kevésbé tud egyedi lenni. Nekem ez az érzésem ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor az ötlet maga zseniális! Úgyhogy most jól kiszúrtál velem Tamás, mert szívem szerint azt mondanám, hogy ez egy 3 csillagos kép, amit visszaadok ismétlésre. (hegyi)
értékelés:

Tamás, ezt én átteszem az aktba. És azt is megmondom, miért: függetlenül attól, hogy egy tárgy maga a kiindulási alap, de az értelmezés az akt. Nem csak az az akt, amit élő emberről fotózunk, vagy élő emberrel dolgozunk, attól még akt lecke lesz az akt lecke, hogy átértelmezzük valakinek az alkotását. Ez a kép tökéletes abban, hogy megtaláltál egy színvilágot, egy ritmust, és fantasztikusan jó érzékkel használod a képkivágást. Minden pontjával egyetértek a képnek, pontosan azért, mert ettől válik élővé az egész és hús-vér szereplővé ez a szoborfigura, hogy meghoztad azt a vágást, amit meghoztál. Eldöntötted, hogy téged mi érdekel, a figura, a teste, a keze, a gyík. És hogy ez az egész milyen ritmust hoz létre ebben a hármasban. Ez egy nagyon jó döntés! Itt a leckebesorolással nem értek egyet. Ne legyél kishitű! Ez egy aktfotó - nem tudom, egyetértesz-e velem, és erre kérném a reakciódat. Azt szeretném hozzátenni, nem elsősorban Tamásnak, hanem a többieknek is, hogy érdemes lenne megfigyelnetek ezt a képet, egy kicsit talán jobban elidőzve a képnél, hogy mennyire plasztikus lesz a test formája, mennyire izgalmassá válik ez az egész attól, hogy Tamás olyan fényviszonyok között dolgozott, ami ezt az egészet kiemeli a háttérből és életszerűvé teszi. És még egy dolog: a bátorság. Annak a bátorsága, hogy Tamás megfogalmazta azt, hogy őt mi érdekli ebben a képben, és ezt képre merte vinni és nem tartott attól, hogy most mit fognak szólni, hogy ennek a szobornak levágta a fejét, vagy a lábát. Nem fontos. Mert fejben be tudjuk fejezni, ha akarjuk, ugyanakkor az ő döntése által az alkotói fókuszálásra tudunk koncentrálni. Nagyon köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Nagyon izgalmas kép! Nagyon szépek a tónusai! Megint azt mondom, mint egy előző elemzésnél, hogy egy filmes megközelítést kapunk. Ugyanakkor a helyzet az, hogy bár a hangulatot nagyon érzed, és nagyon jól át is tudod adni, nagyon szépen és esztétikusan dolgozol a tónusokkal, nagyon finom ez az egész, de két alapvető problémát nem vettél észre. Az egyik az, hogy ha már instruáltad a modellt, hogy ott most álljon meg neked egy kicsit és várjon már egy kicsit, amíg te most itt ezt lefényképezed, akkor mondhattad volna neki azt, hogy: ’ - Te figyelj! Magadnak még egy-két lépést menjél már jobbra!’ Mert ott kellene neki állni. Ahol most áll, az nekem még kompozícióban sem teljesen biztos, de ráadásul tömegelhelyezésben pedig elbillenti az egészet. Van egy másik rész, az pedig egy esztétikai kérdés, mégpedig az, hogy ha már egy ilyen üzenetben gondolkodunk, akkor keresek egy hosszú fekete kabátot, vagy egy pirosat, vagy – megint azt mondom, hogy ez a te döntésed, hogy ki akarod-e ugrasztani ebből a játékból a modellt, vagy bele akarod simítani, de most nekem ez a ruha civil. Én elhiszem, hogy Dóri ebben a ruhában szokott egyébként így tél végén járkálni, de közben meg azt gondolom, hogy itt Dóri már megszemélyesít valamit. Tehát itt nem Dórit fényképezted, hiszen bárki lehetne a modell, lehet, hogy ez az ő álma és ezt én ezt vissza tudom utána majd csatolni hozzá, de a megvalósításnál fel kell őt ruháznod egy szereppel. Ez egy fontos dolog lenne, hogy ezt megtedd, mert ezzel fog a dolog működni. Volt egy képed a csirkevágással kapcsolatban, ott is a civilség, az, ami nekem szembetűnő. És itt egy kis trükkről beszélek. Nem arról van szó, hogy ki kell kölcsönözni a jelmezkölcsönzőből egy ruhát, bár hozzá kell tennem, hogy el tudnám ezt a képet képzelni egy gyönyörű esküvői ruhával, vagy bármi más jelmezzel is, hanem arról van szó, hogy egy kicsit módosítunk. De csak annyit, hogy a nézőnek ez ne jöjjön le, ne az legyen, hogy ez egész idegen, egy színjáték, hanem, hogy ő is természetesnek tartsa, hogy miért ne lehetne piros kabátban ott ez a lány, vagy miért ne lehetne egy hosszú kabátban? Ugyanakkor viszont sokkal esztétikusabb megoldást hozna. Itt most nem a ruhatárat akarom minősíteni, mert ez a ruha, ha szembejönne az utcán, semmi baj nem lenne vele, csak a képen nem olyan erős. A két kandikáló lábacska miatt, a sziluett miatt. Ezekre majd a későbbiekben érdemes lenne odafigyelni, gyűjtsd ezeket az élményeket, és valahova raktározd el magadnak. Ettől függetlenül ez egy 3 csillagos kép. A leckemegoldáshoz nem tudok mit mondani, mert ez az utazás és megérkezés az nem erről szól. (hegyi)
értékelés: