Feladatmegoldás

Ez itt már egy kettős portré, a macskáról, és a gazdájáról, vagyis feltételezhetjük, hogy itt a gazdát látjuk, mert nem csak attól van kapcsolat, hogy a kezében tartja ezt az állatot, hanem a megfigyelés is rajta van ezen a képen, a gazda szeme, az nagyon ott van. Örülök annak, hogy a macskán van a hangsúly, mert ezekben a szituációkban, legalábbis a gazdának ott belül, mindig a kicsi állat az, aki a fontos, tehát ő a főszereplő, rá büszke, és legyen az akármilyen koszlott macsek, vagy háromlábú kutya, de a gazda szemében az a legszebb, és ez a kép ezt mutatja, úgyhogy köszönöm szépen! Átteszem ezt a képet a házi kedvenc leckébe, és ott ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ugyanis fontos a kapcsolódás. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon jó ritmusú ez a kép, és egy nagyon egyszerűnek tűnő megoldás. És pont az egyszerűsége, vagy annak az érzete, hogy ez egy egyszerű megoldás az, aminek okán vissza-visszatérünk ehhez a képhez, és van miért nézegetni. Lehetne kekeckedni azzal, hogy kicsit szűkre van vágva, mert lássuk be, alul és jobboldalon is elférne egy kicsit több tér még ehhez, de mindezzel együtt ez egy jó gesztus. Örülök annak, hogy István újból jelentkezett képpel, és hogy ez több annál, minthogy életjelet ad. Megvan a 3 csillag és a leckemegoldás, és szeretném Istvánt arra sarkalni, hogy akármennyire sok a munka, akármennyire elfoglaltak vagyunk, ne adjuk fel annak a lehetőségét, és azt az esélyt, hogy a képekkel való bíbelődés segítsen abban, hogy a hétköznapokat megélhessük, átélhessük, és ne csak túléljünk. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon izgalmas ez a kép a tárgy térben való elhelyezése miatt, ahogy a háttérrel, a felhőkkel, a fákkal kapcsolódik. Ha ezt elfogadja Tamás, akkor azt mondom, hogy ez egy nagyon szép ritmus lehetne akkor, ha kaphatnék még ebből fent. Mert miközben szépen osztod a teret, bár a baloldalon is nagyon kritikus, hogy ennyire kicentizve hozzáér a háromszögnek a sarka a képhatárhoz, fent nem mutatsz nekem eleget. Ez az egész csak akkor érdekes, ha megkapom azt a grafikus helyzetet, ami a fákkal, és ezzel az ellenfényes helyzettel létrejön. És ennek az ígérete ott van a képen, de ígéret marad. Hadd tegyem hozzá, hogy a komorságon a középszürkék emelésével csökkentenék. (hegyi)
értékelés:

András, ez egy jó ötlet, egy jó geg. A kivitelezésen van még mit gyakorolni, de azért vagyunk itt, hogy gyakoroljunk. Értem, hogy mire megy ki a fuvar, hogy süssünk sütit, de azért azt elmondanám, hogy vaníliás cukorból, tojásból és Rama margarinból nem tudom, hogy mit sütnék, tehát a liszt nekem onnan hiányzik. A végeredményt, a nyuszi formájú tésztákat látom, és most gyónni fogok neked, viszonylag sokáig kellett gondolkoznom azon, hogy mi a franc lehet az a pipetta, mire rájöttem, hogy az a vanília rúd. És itt van a problémám. Miközben a vaníliás cukor és a Rama margarin jó így becsomagolva, bár utóbbit meg lehetett volna bontani, a vanília rúd nem tud megélni így becsomagolva. Hogyha otthon nem vágnak a kezedre, akkor érdemes ezt kipróbálnod, mert nagyon szép a struktúrája. A másik dolog, amit szeretnék mondani, hogy jól érezted azt, hogy nem lehet telibe világítani az egészet úgy, hogy nagyon verőfényes helyzet legyen, mert a formáknak jót tesz, hogy ha tónusban van egy játék, ami itt most látszik, de nem a fekete a megoldás. Lehet ez egy zöld, egy vörös, vagy bármilyen színesebb, vagy bordó felé elmenő színvilág, tehát valami pici színárnyalat azért legyen ebben a háttérben. Ez a nagy feketeség idegen, hideg, riasztó, félelemkeltő is akár, ez visszatart. Nem egy bizalmi, egy barátságos közlés. A reklám idealizál. Azért vagyunk itt, hogy gyakoroljunk, úgyhogy ezért adom vissza. Van értelme annak, hogy ezzel játssz, úgyhogy ha van türelmed ilyeneket összerakni, én nagyon pártolnám, hogy ezzel dolgozz még. (hegyi)

Nagyon érdekes az a képi világ, amit mutatsz, de nem értek egyet azzal, ahogy komponáltál, mert a tömegelhelyezés nekem így most nem stabil, és nem is nagyon előremutató, inkább olyan iskolás megoldásnak gondolom tömegelhelyezés szempontjából, miközben maga a megfigyelés abszolút érthető, és jó. Kellene még időt töltened ezzel a szoborral, mert valami közöd van hozzá, hogy ezt lefotóztad, és én ezt érzem és sejtem, miközben nekem ez most nem jött át a képről, hogy mi. Márpedig valamit a nézőnek is kell adni ebből, hogy értse, hogy miért készült a kép. Ugyanis ez több, mint dokumentálás, és ez a kép is több, már így is, mert szubjektívabb annál, mint egy dokumentumfotó megközelítés. Úgyhogy Tamás, ha jársz majd Budán, akkor jó lenne ezt a képet megismételni úgy - és ez a nehéz, mert én nem tudom ezt helyetted eldönteni -, hogy neked ebben a fontos most a magány, ahogy áll a nagy fák között, és mint egy ilyen jelenés kiugrik onnan, vagy a szobor ábrázoltsága, vagy a természet a fontos és a szobor csak másodlagos. Szóval azokat a hangokat a billentyűn neked kell leütni a megfelelő sorrendben, hogy dallammá álljon össze. Visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

A téma abszolút jó. Szerintem sokunk életében benne van a homokvárépítés, némileg kisebb csoport az, aki eljutott vízpartra, és ott építhetett ilyet, nem pedig a homokozóban kellett ezt végrehajtania. Az egész egy nagyon jó hangulat lenne, de - és ezt már azt hiszem, néhányszor elmondtam - a kamera nézőpontjának a megválasztása nagyon nem mindegy. Most kapunk egy nagyon erősen távolságtartó képet, ami egyrészt abból adódik, hogy nagyon sok minden van a képen, a kis piramisok, a kis erőd, a vödörforma, meg a nem tudom még mik, és szerintem, ennek a negyede is elég lenne ahhoz, hogy érzékeltesd, hogy mi a helyzet. Dönteni tudni kell, és kiválasztani azt, hogy mi a fő motívum. Itt most nincs fő motívum. Másrészt a kamera szemmagasságának megválasztásával döntünk arról, hogy a mesélésnek mi a szereposztása. Valamint, hogy ez a szereposztás egy mellé-, alá-, vagy fölérendelt kapcsolat. A gyermekkor egyik jellemzője a föld közeliség. Nem véletlen, hogy filmek, versek szólnak arról, hogy ezek az élmények mind a földhöz, vagy a földön való játékhoz kapcsolódnak. Vegyük példának Radnóti híres versét, ahol egy kőre lép, és ezt a követ ott figyeli, tehát azt észre kellett venni. Ez pedig majdnem egy madártávlatból készült kép, de annyira meg nincsen felülről fotózva, hogy az egésznek legyen egy ilyen térkép verzió hatása, tehát nem tudok belehelyezkedni ebbe az élménybe, mert annyira messze vagyok, és annyira fent. Ha az a magyarázat, hogy a tenger, vagy a vízpart miatt van ez, hogy az is benne legyen, akkor ez úgy is megoldható lett volna, hogy ha odakucorodsz egészen közel, és a víz ottmarad a háttérben, ugyanakkor beemelsz valamit az előtérbe, amire leteszed a voksot, hogy ő legyen a fontos. Most ezt nem érzem. A helyszín maga és a gondolat is jó, ezzel egyetértek, de a kivitelezéssel nem. Ez most 1 csillag. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy ez egy családi albumba készült fotó, és mindazzal együtt, hogy biztos nagyon fontos ez a család életében, azt kell, hogy mondjam, hogy fotográfiai szempontból ez nem értékelhető kép. Sok sebből vérzik, és ebből most néhányat felvillantok. De még itt az elején szeretném azt leszögezni, hogy csakis azért mondom el, hogy próbáljak segíteni az értelmezésben és egyáltalán nem azért, hogy kritizáljalak téged, vagy a képen szereplőket!
   Az egyik az, hogy vakuval készült a kép, és a fénymennyiségből ítélve ez egy olyan vaku lehet, ami a gépre van szerelve, nem tud normálisan bevilágítani egy ekkora teret, ezért a tér ijesztően sötétedik be, így nem egy barátságos dolog a bútorlábak aljánál az a fénymennyiség, amit látunk, viszont nagyon sok a fény az előtérben. A másik dolog a póz. Egyébként, ez egy nagyon kedves helyzet, de most egy olyan pillanatot rögzítettél, merevítettél ki, ami a széttett lábakkal, premier plánban a pelussal, meg a kisnadrággal, nem annyira előnyös a baba szempontjából sem. Hozzátenném, hogy az arc szempontjából sem, mert a szemet nem látjuk, viszont ebből a pózból a tekintet maga nemcsak, hogy nem kifejező, hanem sokkal inkább hasonlít azokra a babákra, amiknek mozgott a szeme, és közben sírtak is, amikor hanyatt forgattuk őket. Tehát nem egy valós helyzethez hasonlít, hanem inkább egy műanyagbaba helyzethez. Aztán látszik, hogy valaki benyúl a képbe, valamit ad a gyereknek, és hát, nem igazán látom azt, hogy azzal foglalkozna a gyermek, hanem inkább azt, hogy ez egy próbálkozás, ezért a kapcsolat is elég nehezen ismerhető fel. Tegyük hozzá, hogy a szőnyeg a lakberendezési helyzetben biztosan nagyon jó, de most szanaszét szabdalja az egész képet. Ezek maguk a képi dolgok, amiket elmondtam, amire figyelni kell. A másik az, hogy ha már család, akkor itt két irány van. Az egyik egy közhelyesebb megoldás, amikor egy békés, meghitt, meleg családi helyzetet mutatunk, a testi érintésnek itt nagyon nagy szerepe van, az ölelésnek, a kézfogásnak, az összebújásnak. A másik pedig a szabadban egy közös programnak valamilyen megörökítése, de itt is fontos lenne a kapcsolat, tehát, hogy legyen valamilyen kontaktus. Én ezt gondolom, úgyhogy a leckét visszaadom ismétlésre, mert ezzel a képpel nem nagyon tudok mit kezdeni, esztétikailag problémás. (hegyi)