Feladatmegoldás

Olyan ez a kép, mint hogyha egy film werkfotója lenne. Azt a hangulatot hozza és tulajdonképpen egy nagyon jó ritmust mutat ez a kompozíció. Egyetlen dolog, amivel nem nagyon értek egyet az a kép aljának a vágása. Ott nagyon szűknek érzem a határt, tehát a piszkavas, a fás tartó, ezek mind nagyon a kép aljára szorulnak. Ahhoz a könnyedséghez, és itt most kompozíciós szerkesztési dolgokról beszélek, ami a kép középső és felső részére igaz, kell, hogy ez alul is működjön, az alsó régióban. A gondolatisággal abszolút egyetértek és a hangulat az tökéletesen érezhető. Még azt is mondom, hogy ez az egész, így ahogy van működőképes instrukcióban és függetlenül attól, hogy ez egy talált helyzet, ahogy Noémi leírja, még ettől függetlenül is azt mondom, hogy ha csak egy kicsit billentünk a kamerán már az is megoldás lenne. Itt a képarányokkal kapcsolatban van egy érdekes dolog, amit a feltöltött képek egy részénél érzékelek, hogy a 4:3-as képarány, a 3:2-es képarány más-más érzetet ad. Talán egy kicsit jobban közel áll a szívemhez a hagyományos filmes képarány és ezt azért mondom, mert tulajdonképpen ennél a képnél most a kép alsó régiójából hiányzik, de valahogy úgy kéne ezt megkapjuk , hogy máshol ne szenvedjen csorbát. Tehát ha talán egy ujjnyival magasabb a kép, akkor azt mondom, hogy jobb érzés, nyugalmasabb érzés az egész. Hiszen hát a kép maga valami hasonlóról szól, a játékban megfáradt gyerekről, aki valamilyen kályhára fekszik rá. Talán eggyel kevesebb fa elég lenne ebben a tartóban, de még ez sem biztos, hogy fontos. Én azt gondolom, hogy maga az irány az jó és ezért én megadom rá a három csillagot. A leckemegoldással azért várnék, mert bár jó az irány ebben az évszakbemutatásban, hiszen nem egy szokványos üzenetet kapunk, de azért mégis, hogy biztonsággal azt mondhassam, hogy meg van ez a lecke, kérnék még képet. (hegyi)
értékelés:

Elkezdtünk itt egy beszélgetést és az került itt megemlítésre, hogy ha ez egy család, akkor miért nincs megfordítva a babakocsi. Először is erre szeretnék reagálni, kicsit hosszabban, mint amit a kommentben leírtam. Azt gondolom, hogy ha ezt a képet megnézzük, akkor egyrészt szerintem tökéletesen érthető, hogy ez egy családi esemény: elmentünk sétálni és eközben leült a család erre a padra. Hogy miért pont itt jött rájuk a fényképezkedhetnék, azt nem tudom, mert ez nem egy nagyon esztétikus helyzet. Viszont elfogadom, hogy ők itt fáradtak el és jött a fotós, ha már ide leültek és akkor gyorsan üljetek még szorosabban és akkor ott vagytok a képen. Ennek a képnek, ha van problematikája, akkor az nem az, hogy hogyan van az a babakocsi ábrázolva, hogy szétszedhető-e és átforgatható-e a nyele. Én azt gondolom, hogy ez tökmindegy, mert a gesztus maga, ami történik, az így is értelmezhető. Akkor jöjjön a konkrét képelemzés. 
Egyrészt érdemes valamit vízszintesnek vagy függőlegesnek kinevezni. Ez most elfordul és dől az egész, erre ráadásul a szereplők fejtartása is rájátszik. Nem nagyon értem azt, hogy miért van, hogy nem is kicsit elfordultunk az óramutató járásával ellentétes irányba. A másik kérdés, hogy van itt hat szereplő plusz egy a babakocsiban. Ha már rá tudtam venni az egyik szereplőt, hogy álljon fel, azt gondolom, ez a többieknél is megoldható, hogy be tudjuk rendezni a teret. Nekem kérdéses, hogy miért ide csomósodik az egész. Van egy nagyon furcsa ritmusa, de ez a ritmus ne fejeződik be. Ez nem háromszög és nem is négyzet, valahogy ez a kompozíció nem áll meg. A tömegelhelyezésben sem. Én most ebből a rendszerből apát megfognám és odakucorogtatnám az ellentétes oldalra a babakocsi mellé. Akkor azt mondom, létrejön egy érdekes háromszög elrendezés. Tömegben is apa tömege az egészet helyrebillentené, mert, hogy ennek az egyensúlypontja a babakocsi mellett az álló szereplőnél van valahol, és azt a tömeget, amit ezek a szereplők jelentenek a képnek a jobb oldalán valahogy bal oldalon vissza kéne húzni. A babakocsi ezen már valamennyit visszahúz, de azért az kevés. A harmadik meglátás pedig az, hogy ez így egy családi albumba készült, rontott kép. Ahhoz, hogy ez időtálló ábrázolás legyen és a családra érvényes megoldás, kellene találni egy olyan környezetet, ahol ez működik, és nem valami kiégett fű és a pad miatt kikopott részek, letört szegélykövek között. Ennek így most túl erős a szociója. Az utolsó meglátás pedig, hogy van itt egy kislány és azt a helyzetet, hogy ő sérült és fel van kötve a keze, nem erősíteném még azzal is, hogy elhenyél valakinek az ölébe. Értem én, hogy fontos a kapaszkodás és az egymáshoz tartozás, de mégis azt gondolom, hogy mondtam volna, Évike álljál föl légy szíves. Így most nem túl jó érzéseket kelt a nézőben az, hogy vajon utána is így ölben kell vinni? Még egy dolgot hadd mondjak. Ott van egy srác, akinek a pólóján nyilak vannak. Ezek tök jól használhatóak lennének. Erre érdemes odafigyelni, az már valamit jelez, mint egy graffiti. Akár őt is odaállíthattam volna a babakocsi mellé és akkor ő hoz egy hangsúlyt, hogy rámutat a pólója a babakocsira, hogy hoppá, ott is van ám valaki. Tudom, hogy nem könnyű ennyi embert instruálni, de mégis azt gondolom, hogy ez egy fontos ügy lenne, hogy ez megtörténjen. Hidd el, hogy ők türelemmel lesznek irántad. (hegyi)

Az a helyzet, Csaba, hogy egyre inkább azt érzem, hogy te így lemodellezed a mozgásokat, amit a fa szerinted végez. Itt is, mint egy forgalomirányító a repülőtéren, már csak a két zászló hiányzik a kezedből. Én ezt értem, de a csonkolásokat nem nagyon. Térdnél történik egy vágás. Ha a felső régiót ennyire nyitottan hagyjuk, akkor az alsót miért vágtuk le? Jó ez az elszánt tartás, de megint nem látom a tekintetet. Megint ugyanaz az a helyzet, mint a parton készült képnél, hogy civil. Ha ez egy Levis reklám akar lenni vagy egy Caterpillar bakancs reklámja, akkor értem, akkor van szerepe, de akkor nem működik a fekete-fehér, mert akkor harsány, reklámszínekkel kell dolgozni: nézd, ez a szabadság és mindezt ez a nadrág és ez a cipő adja. Visszaadnám átgondolásra. (hegyi)

Nagyon érdekes kép abban a tekintetben, hogy egy tükröződéssel játszik a fotós. Látunk egy fotelt üresen és látunk könyveket. A párhuzam abszolút érthető. Ugyanakkor a kompozíciót nem nagyon értem. A fotel tömegére lényegesen többet kéne helyezni, hiszen ott történik a dráma, ott van a hiány, abban a fotelben nem ül senki. Ha ezt el tudod fogadni, akkor már megadja azt, hogy hol vágok. Itt van egy háromkötetes valami meg még mögötte két-három kötet, a fehér gerincű „Akkor…„ az már nem kéne nekem. A fotelhez viszont kellene még. Ott a karfánál, a háttámlánál olyan furcsán van vágva. Ezektől már helyre is billenne az egész. Ha akarjuk a teret ábrázolni, akkor sem vághatom ezt így el. Viszont akkor fölfelé és lefelé is kell növelni, mert a végén eljutunk egy panoráma felvételhez, amit meg nem indokol semmi. Itt a kompozícióval van bajom. (hegyi)
értékelés:

Ha már arról beszélünk, ami az előző képnél a varrásnál, mint zsáner számonkérésre került, akkor azt gondolom, itt jobban teljesítődik a zsáner része ennek a dolognak. Primer módon az eltűnő világban is tökéletesen érthető és működik, az üzenet rendben van, csak nagyon szűkre van vágva. Ha ezt el tudod fogadni tőlem, akkor egyrészt azt gondolom, hogy a kezeknek nagy szerepe van, ennyire nem vághatunk bele a kezekbe. Másrészt azt is gondolom, hogy van egy textilünk, amin már vannak kivarrt részek és van a műveletsor alatt álló rész. Azt a nagy lukat például, ami itt a kép baloldalán keletkezett, azt kitölthettük volna azzal, hogy azt a párnahuzat anyagot arrafelé elmozdítjuk, és nem összegyűrve otthagyjuk Mammucska hasánál. Megint ott billegünk, hogy valamit fölemelünk és példává teszünk, vagy pedig szociografikus megközelítést akarunk? Mind a kettőhöz szűk ez az egész, de itt az esztétika, ami nagy kérdés. (hegyi)
értékelés:

3 képet kapunk, 3 teljesen más világról, amiben nyilvánvaló, hogy az életlenítés, vagy az eléletlenedés az, ami közös, ugyanakkor 3 tökéletesen más minőséget is kapunk. Visszafelé megyek, jó? Az utolsó kép az valamilyen virág, talán, mintha erről már kaptunk is volna fotót, nagyon érdekes és finom, ahogy az ő vörösei megjelennek. Amit nem értek az az, hogy a formák miért így fejeződnek be? Ebben van nekem egy nagy adag esetlegesség abban, ahogy ő kinyúl a képkeretből, és alul, ahogy ez az egész olyan furcsán vágódik el. A tömeghez képest szűk ez az egész. Szűkek a keretei, túlnőtt ő már ezen. Olyan érzésem van, mint amikor át kéne ültetni egy virágot, és ellustálkodja az ember, és az már túrja ki a földet, meg repeszti szét a cserepet. A középső kép valami faág lehet, és nem nagyon értem, hogy miért pont ez a képkivágás történt. Semmi nem indokolja. Nem érzem a tömegelhelyezésben a ritmust, nem érzem azt, hogy mi akar lenni a fő motívum. Van két vonalunk, de azok viszonyrendszerben nem nagyon találják el a képhatárokat, nem tudom, hogy miért így született ez a kép. Nem látom az indokát. Így ez lehetne állókép is. Nagyon érdekesek azok a formák, amik ebben az életlen világban létrejönnek, fejformákat lehet észrevenni, mindenki más dolgot fog ebbe belelátni, de maga ritmus, azt nem értem, hogy miért ilyen. Úgyhogy ez a két kép nekem abszolút kihagyható, vagy hát nem képviseli azt a minőséget, amit a legfelső kép képvisel. Mert bár úgy érzem, hogy szűkek vagyunk, de itt az esztétika is, a forma is érvényes és nagyjából a tömegelhelyezés is. A felső régióban, főképp ott a jobb oldalnál az a tömeg azzal, hogy ennyire kifut, nekem egy kicsit bajos. Talán érdemes lett volna erre odafigyelni, bár nem tudom, hogy ez a növény, amit itt látunk egyébként milyen viszonyrendszereket hozott létre, de még egyszer mondom, hozzám ez áll a legközelebb. Tehát, ha az a kérdés Tamás, hogy a háromból melyik irány az, ami működik, akkor nekem az első kép az. Azért furcsa most a dolog, mert van még két másik képünk is, hát most akkor mit csináljak, hány csillag legyen? Ha azt mondom, hogy a 3 kép együtt 3, akkor egy kép abból az egy, viszont ennél meg többet ér ez a kép, úgyhogy azt mondom, hogy ez egy 2 csillagos megoldás, mindazzal együtt, hogy én szeretném érteni azt, hogy te melyikre tetted a voksodat. Mind a három nem fog működni, nekem ez a véleményem. (hegyi)
értékelés:

Kaptunk itt egy leiratot, gondolom, film is van hozzá, és én ezzel nem nagyon szeretnék foglalkozni, nem csak azért, mert ez nem az én világom, hanem azért is, mert nyilvánvalóan ez egy belső kapcsolódás lehet, ugyanakkor, amit itt képben látok másról szól, és arról a másról erősebben mesél, tehát azt gondolom, hogy kár lenne valaki mögé állni, vagy mögé bújni, és az ő üzenetét felhasználni ahhoz, hogy a magam üzenete is valamilyen rivaldafényt kaphasson. Működik ez önmagában is. Két dolgot szeretnék mondani ennél az ábrázolásnál. Látunk valamilyen ablakpárkányt, amiben ül a mi főszereplőnk, maga az alkotó. Ez egy tavaszi, vagy kora nyári helyzet lehet, és ebben várakozik valamire. Azt nem mondom, hogy unatkozik, hanem inkább valamilyen belső történetre figyel, napfürdőzik, és hát közben ez a belső történet átvette az irányítást. Azt gondolom, hogy ez mind rendben van, és stimmel is, és nagyon jó az az ellentétpár, ami a ruha, a fehér, a tisztaság, és a levert vakolatú házfal viszonyrendszerében létrejön. Ezt én nagyon jónak gondolom. A világítás nem teljesen tökéletes. Nyilvánvaló, hogy ezek a külső felvételek elég érdekes helyzeteket tudnak abban a tekintetben hozni, hogy nem mindig optimálisak a viszonyok, de azt gondolom, hogy a ruha nagyon szépen derít, ha hagyom, és el tudom fogadni azt, hogy beleülök és fürdőzöm a napban. Csak az a döntés nem 100%-osan egyértelmű, hogy a magam belső szomorúságát, melankóliáját szeretném megmutatni, vagy pedig az egész kompozícióval akarok dolgozni, netán a fényekkel akarok valamilyen üzenetet közölni, vagy ez a napfürdőzéses dolog a lényege. Most mindegyik egy kicsit jelen van, és a döntést neked kellene meghozni. Mondok még valamit, ezek főképp anatómiai kérdések lesznek. Fotográfia esetén jelentős döntés az, hogy milyen objektívet teszünk a gépre. A nagylátószögű objektívek erősen torzítják és nagyítják a hozzánk közelebb eső dolgokat, és kicsinyítik a tőlünk távol lévőeket, a normál, vagy 50-esnek nevezett objektív az, ami nagyjából a valóságot tudja ábrázolni, és ahogy haladunk a teleobjektívek felé, amiket porté objektívnek nevezünk, a térbeliség közti méretkülönbségek egyre kevésbé jelentkeznek. Mit jelent ez ennél a képnél? Ha ez egy teleobjektívvel készül, akkor lényegesen kevésbé lesz erős a láb, a kéz és a fej közti differencia. Ráadásul erre még rá is erősít a világítás. Tehát a két lábszár, a két alsó kar az, ami a leghatározottabban van jelen ezen a képen. Igen ám, de ez két viszonylag homogén felület, ráadásul most a két kézfej azáltal, hogy ilyen erősen csimpaszkodik a test többi részébe, nem tudnak az ujjak úgy megjelenni, hogy enyhítsék az alkar formáját. Nagyon vaskos, nagyon határozott lesz ez a közlés ezáltal. Ugyanez történik a lábnál, ráadásul van ott egy cipő, ami ezt az egészet, ezt az egyszerűséget, ezt a tisztaságot, ami nagyon jól ellenpontoz a házfallal, ezt gyengíti. Ott van egy divatcipő, és ez az egész valahogy nekem egy olyan ügy, ami a valóságosságát, a hitelességét csökkenti ennek az üzenetnek. Ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor érdemes lenne azzal foglalkozni, hogy a két kar miképp keresztezi egymást, hol kulcsolódik össze, és a kézfejeknek milyen szerepet adunk, talán egy kicsit enyhébb kulcsolódás is elég lenne. A cipőt levetettem volna, hogy lássam a lábat, és egy nagyon picit emeltem volna a fejen, hogy a szem alatt, vagy a szemgödörnél ne legyenek ilyen nagyon erősek az árnyékok, mert ez sem indokolt. Ettől még lehet a fej lebiccentve, de nem kell ennyire erősen lehorgasztani, és akkor az arc is más síkba kerül. Összefoglalva: ez a kép most, ebben a formában egy 2 csillagos leckemegoldás, de érdemes lenne, ha ez a helyszín még működik, elgondolkodni egy ismétlésen is. (hegyi)
értékelés: