Feladatmegoldás

Majdnem tökéletesen egyetértek azzal, amit a képen látok, nagyon harsány, nagyon erős, nagyon energikus. Van ezen egy pici szürke fátyol, és ez nyilvánvalóan nem csak abból adódik, hogy milyen a megvilágítás, hiszen ezek a növények maguk sem mindig a tökéletesen legerősebb tónusban jelennek meg. Tehát, lehet, hogy ezen érdemes lenne egy kicsit módosítani kontrasztemeléssel. Ezzel azt is eléred, hogy a levélnek ezek a finom erezetei, ezek a finom kis struktúrák jobban kijönnek. És még egy dolog: van ott valami, hogy az most egy levél, vagy egy állatka, azt nem tudom, ami egy kicsit engem most zavar. És van egy függőleges oszlop, azt érdemes lett volna magával a növénnyel kitakarni. Ennyi a hozzáfűzésem, egyébként maga az ötlet jó. Úgyhogy nem tudom, hogy mennyire fellelhetőek ezek a virágok még, de ha nem nagy dolog, akkor lehet, hogy érdemes lenne egy ismétlést csinálni. Érdemes akár más virággal, vagy más tárggyal megfigyelni, de a virág lenne a legjobb, hogy különböző fényviszonyok között megfogod, és forgatod a fényben, hogy az mit mutat. A nagyon lapos, szórt fény sem biztos, hogy mindig jó, mert nem adja ki a struktúrát, a nagyon kemény sem, mert az meg túl rajzosra fogja vinni az egészet, és szétkaszabolja. A kettő között van valahol az igazság. Egy kis alufóliával zseniálisan lehet dolgozni, visszatükrözni fényeket, tehát én azt kérném, hogy játssz ezzel egy kicsit, szeresd ezt a tárgyat, és játssz vele. Ezért adom vissza ismétlésre. (hegyi)

Nagyon érdekes a helyszín, amit talált Csaba, nem tudom, hogy ez hol készült, nagyon fura, hogy ezeket a szimbólumokat együtt látom. Az is érdekes, hogy ez hogyan kerül egy képre az elmozduló ívekkel szimbolizált csillagos égbolttal. Jó az irány, és tetszik nekem, de nem nagyon értem még egyelőre a párhuzamot a két történet között. Olyan az egész, mintha két negatívból lenne összerakva, az egyiken lenne az elmozdulás, és lenne egy másik kép, azért, hogy ne legyen unalmas maga ez a mozgásmegfigyelés. Szóval most valahogy abban vagyok bajban, hogy ez a kettő hogyan csatlakozik. Ettől függetlenül, mint leckemegoldás, ez egy rendben lévő ötlet, és a kivitelezésben sem tudok nagyon hibát felfedezni, úgyhogy megadom rá a 3 csillagot, a leckemegoldással egy kicsit még várnék, de talán érdemes lenne végiggondolni, hogy ezt valamilyen más formában megismételjük, az egyediséget szem előtt tartva. (hegyi)
értékelés:

Le a kalappal Éva előtt abban a tekintetben, hogy következetesen halad egy úton - még akkor is, ha ez számára sem biztos, hogy tudatos -, és nagyon határozott lépéseket tesz az önmegismerés feladatában. Ráadásul nagyon örülök annak, hogy nincsenek előítéletei a feladatokat illetően. Ez azért jó, mert nem jelenti azt, hogy nincsenek előképei, vagy gondolatai, vagy megfigyelései, tulajdonképpen ezekből építkezik, és én ezt nagyon fontos útnak tartom. Sőt, talán fontosabbnak tartom annál, hogy mi a végeredmény. Ebben a tekintetben a közös problematika nekem az, hogy hogyan is vágunk egy-egy történetet, tehát, hogy mibe vágunk bele, mint forma, és mit hagyunk meg. Hozzám legközelebb a 3. kép áll, a maga teljesen absztrakt nézőpontjával és kimetszéseivel. Még egy dologra azért szeretném felhívni a figyelmet, mindamellett, hogy a legnagyobb elismerésem az alkotónak, hogy a 4. képen vannak olyan gyűrődések a bőrfelületen, amik adódhatnak műtéti sérülésekből, én is begyűjtöttem már ilyet, de adódhatnak abból is, amit a fehérnemű csinál (gumírozás), ami képes úgy megnyomni a bőrt, hogy idő kell ahhoz, hogy a bőr kisimuljon. Erre minden egyes helyzetben, amikor aktfotózásról van szó felhívom a figyelmet, tökéletesen mindegy, hogy ki a modell, akár magunk, akár valaki modellel dolgozunk, hogy érdemes arra időt szakítani, hogy egy laza öltözéket vegyünk fel, akár csak egy házikabátot, és ezektől a gumírozott szerkezetektől, fémcsatoktól megszabaduljunk, hogy ezeknek a lenyomatai már ne legyenek a bőrön. 10-15 perc alatt megtörténik ez a kisimulás, és utána nem kell majd ezzel különösebben vacakolni. A mellnél a melltartó, a bugyi széle meg tudja nyomni a bőrt, és nem esztétikusan jönnek létre ezek a formatorzulások. Visszatérve a képsorra, nagyon izgalmas ez az egész, a kötött forma mellett is nagyon felszabadult üzenetsor. Arra szeretném bíztatni Évát, hogy folytassa ezeket a megfigyeléseket. A továbblépés az egyrészt az elmondott technikai felkészülésnél fog bekövetkezni, másrészt pedig annál, hogy az egyes formák, mint geometriai üzenetek hogyan kerülnek a képre, mit hagyunk le, mit emelünk be, hol határozzuk meg a képhatár általi vágásokat. Mindenféleképp szeretném bíztatni Évát, hogy mindazzal együtt, hogy ez a képsor nem tökéletes, de fontos az üzenete. Úgyhogy a 3 csillag megvan.
   És még valamit hadd mondjak, mert itt felmerült egy kérdés a kommentároknál az aktot illetően, hogy mi az értelme, vagy hogy egyáltalán mi a szerepe, hogy ez vajon tényleg csak annyi, hogy kielégítsünk valamilyen kukkolási, megfigyelési vágyat, vagy más a cél? Én azt gondolom, hogy egyértelmű, hogy mi a különbség az akt, a szex-kép, az erotikus fotó és a pornó között. A különbség itt rejtezik, hogy milyen céllal, milyen esztétikai megfejtéssel készülnek a képek. A pornónak, a szex-képeknek, az erotikus fotózásnak az első fő ismérve az, hogy primeren ki akar hozni a nézőből olyan ösztönöket, olyan vágyakat akar kielégíteni, amik abszolút elsődleges ügyek, tehát kielégülésre szolgálnak, ennek tulajdonképpen eszközei. Ha egy szóval akarom megfogalmazni, akkor a pornó, vagy a szex-kép, az eszköz. Az akt tökéletesen más megközelítés. Az akt nem vált ki és nem elégít ki primer vágyérzetet. Ott a testről van szó, formákról van szó, líráról van szó, és az aktnál, függetlenül attól, hogy mennyire szembesítő erejű egy aktfelvétel, mert ez is abszolút elfogadható, mindezzel együtt a fő szerep az esztétikáé. És az esztétika nem azonos, az adott kor elvárásával, divatirányzataival. Nézzük meg a reneszánsz kort, hogy mi volt az ideál, nézzük meg a mai kort, hogy akár pl. a divatmagazinok oldalain mit látunk, nem kötelező ezeket a trendeket elfogadni, sőt, én azt gondolom, hogy ha most belemehetek egy témába még, és ez az aktnál szintén fontos, ez a szőr, és a szőrtelenség kérdése.
   Ugyanis divat, és biztosan van higiéniai oka is, vagy legalábbis képzelt higiéniai oka annak, hogy az emberek igyekeznek megszabadulni a testszőreiktől, és sajnos már a férfiak, nők egy irányba mennek, és mindenki próbálja magát úgy beállítani, mintha ez valami bűnös, vagy tisztátalan dolog lenne, miközben pedig én azt gondolom, hogy egyrészt hozzánk tartozik, másrészt ha aktról beszélünk, akkor sokkal kritikusabb a szőrtelenség kérdése. Ugyanis ne tessék elfelejteni azt a párhuzamot, ami a kisgyermekkorral, vagy a nagyon idős emberekkel vonható meg a szőrtelenség tekintetében. Ez a két életkor az, amikor ez fellép. A kisgyerek még nem, az idős ember már nem rendelkezik szőrökkel az intim testrészeinél, de akár a hónaljat is mondhatjuk erre példának. Tehát itt most nem arról van szó, hogy én bárkinek divattanácsokat akarnék adni, hanem egyszerűen arról, hogy egy kép, és annak a látványa milyen asszociációkat indít be. Márpedig, tetszik, vagy nem tetszik, ez az asszociációs irány nem elhanyagolható. Ezt most azért mondom, nem is ennél a képnél elsősorban, de azért az is fontos, hogy ha megtörténik egy ilyen borotválkozás, akkor rögtön utána nem készíthető fotó. Ezeknek a sebeknek, amit a borotva okoz, ezeknek a mikrosebeknek be kell gyógyulniuk, meg kell nyugodnia a bőrnek. Megint azt mondom, hogy az aktnál ez egy fontos kérdés, hogy mennyi időt hagyunk a bőrnek a regenerálódásra. Azért mondom el ezt itt, hogy legyünk egyértelműek a képeknél, tehát ez egy fontos dolog.
   És még egy harmadik dolgot hadd mondjak: a hőmérséklet szerepe. Ha nagyon hideg van, az ember libabőrös lesz, ami nem biztos, hogy esztétikusan tud megjelenni egy felvételen. Lehet ennek szerepet kölcsönözni, ha a történet, amit el akarok mesélni, az a félelemről, az ijedtségről, a kiszolgáltatottságról szól, akkor ennek lehet szerepe, de azért általánosságban azt mondom, hogy érdemes erre odafigyelni, hogy megfelelő hőmérsékletben dolgozzunk. Már csak azért is, mert egy beállítás eltarthat viszonylag hosszabb ideig is, és akár mi vagyunk a modellek, akár más, az nem jó, ha utána megfázunk. Köszönöm. Ha bármi kérdés van, lehet, hogy érdemes lenne a fórumon nyitni egy topicot az akt témakörnek, és beszélgessünk erről. (hegyi)
értékelés:

Korábban már beszéltünk ennek a függönynek a sajátosságáról, hogy a szövete olyan hatást kelt, mintha csillogna ez az egész, és az áttűnések a szálak között egy kissé raszteressé teszik ezt az egészet. Ez nem biztos, hogy baj. Ugyanakkor az előzőekben több ritmus maradt a függönyben. Amit most látunk, mint árnyjáték, kitűnő. Annak is nagyon örülök, hogy Zoli felfedezte azt magának, hogy mi van akkor, ha ezt az egészet átmozgatja azáltal, hogy egy előteret is képez, és abban helyez el egy tárgyat. Ez az elhelyezés is jól sikerült, bár talán, ha egy kicsit lejjebb helyezzük a kamerát, akkor a két növény közötti méretkülönbség csökkenthető lett volna, mert most ettől a nagy különbségtől marad a képnek egy olyan része, ami nincs kihasználva, ahol nem történik semmi, és ez nem biztos, hogy olyan nagyon jó. A kép felső és alsó részéből is biztosan vágtam volna, tehát főképp erre a két növényre koncentrálnék a megoldásban. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet Gábor, hogy ha ezt a képet megnézem, egyrészt tömegében billen az egész a villamos felé, másrészt – és én tudom, hogy nem fogsz megsértődni ettől, amit most mondani fogok – ez a jó, jó, de minek című kategória. Lefényképeztük, hogy mennyi gaznövény van a villamossínen, szuper. De mi történik? Miért? Ez a kérdés van bennem, mert ez most ebből nem derül ki, ráadásul tömegében az egész házsor, a villamos, a minden a francba húzza el az egészet. Nincs, ami visszabillentse. Ennek nem állóképnek kellene lennie, legalábbis ebből a nézőpontból biztos, hogy nem. Visszaadtam ismétlésre, bocsi! (hegyi)

Olyan ez az egész, mintha valahol a világ tetején állnátok így, ti hárman, és nagyon tetszik, hogy felemeled ezt a két szereplőt, és nagy tisztelet és szeretet sugárzik a képből. Nem is az, amit ők egymás felé mutatnak, mert az is rendben van, hanem a részedről érzek egy nagy érzelmi töltést ebben az egészben. Kicsit szűk az egész, főképp az alsó régiókat hiányolom, és nyilvánvaló, hogy ők nem egészen erre készültek. A babakocsis képhez viszonyítva is ugyanazt mondom el, hogy több időt kell erre hagyni, sőt, több időt kell kikövetelni magunknak a fényképezéshez. Hidd el, hogy a környezeted megértő lesz veled szemben. Ha megfigyeled, akkor például az idősebb hölgy arcán van egy olyan árnyék, ami nem egészen jó, hogy ott van. A másik modell is fordulhatna még egy picit a fény felé, csak egy nagyon picit, hogy ne ebben a homogén szürkében legyen az arcának a fele. Volna ezen még mit dolgozni, viszont az őszintesége és a szeretete abszolút megvan a képnek. Nehéz helyzetben vagyok, mert nem tudom nem látni a hibáit, és nem tudom nem észrevenni az erényeit ennek a képnek. És ilyenkor mit csináljak? De mivel a jövő előttünk áll, és van mód az ismétlésre, és a munkára, azt gondolom, hogy ezt most 2 csillagra tudom értékelni, és várnék folytatásokat. (hegyi)
értékelés: